A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 26. szám - Vagyoni és erkölcsi bizonyítvány. (Adalék a bűnügyi költségek kérdéséhez)

204 A JOG bocsátkozni egyáltalában nem jogosított, a megbízáson való tul terjeszkedésnek és a feltétlenül le nem foglalható ingók lefoglalásának esete pedig ebben a végrh. ügyben fen nem forogván, az eljáró bíróság teendője csupán abból állhatott, hogy az eljárást tudomásul véve a költségeket megállapítsa és az iratokat további eljárás végett visszaadja.» Hogy az első' biróság a költségek meg nem állapításával helyesen járt-e el vagy nem, azt nem teszem fejtegetés tárgyává, a kérdés csak az: az első vagy a másod biróság eljárása felel-e meg a törvény céljának és szellemének ? Hogy mi a törvénynek a célja, azt minden esetre legjobban tudja az, a ki azt létrehozta, megalkotta: a törvényhozó.. A törvény meghozásának a célja a javaslat indokolása szerint pedig ez: «Az az intézkedés, mely szerint oly esetben, a mikor az árverési költségeknél többet nem érő ingóságok volnának csak lefoglalhatok, a foglalás mellőzendő, abban találja indokát, hogy ez esetben a foglalás tényleges eredményre ugy sem vezetne, és a végrehajtást szenvedő a jelentéktelen ingóságoktól megfosztatnék a nélkül, hogy a végrehajtató azért bármit is nyerne.* (Ugyanígy intézkedik a német prtts 708. és az osztr. törv. 4. §-a) Hogy már most melyik bíróságnak az intézkedésével van a törvénynek ez a célja elérve, ahhoz azt hiszem bővebb magyarázás nem szükséges. A másod bíróságot nem vezethette intézkedésében az a célzat sem, hogy a foglalás íentartásával a végrehajtató érdeke megóvassék, mert a mennyiben a legkisebb valószínűség nélkül ugyan, valamelyes csekély összeggel több folyna is be a lefoglalt ingók vételárában az árverés költségeinél, akkor is sokkal nagyobb csapás a végrh. szenvedőre az, hogy a végrehajtató néhány krajcár vagy forintnyi előnyeért a reá nézve életfentartásához feltétlenül szükséges, másra nézve egészen jelentéktelen ingóságaitól meg kell válnia, s kötelezettségétől alig számba vehető mértékben szabadul. Már pedig a mi az egyik félre nézve áll méltányosság szempontjából, az kell, hogy álljon a másik félre is. A másod biróság tehát ebben a tekintetben a törvény logikai magyarázásánál nem vette figyelembe az occasio legist, a mit ha figyelembe vesz, nem hozhatott volna olyan intézkedést, a törvényre hivatkozva, a mely a törvény meghozatalának indokával ellenkezik. De ha a törvényt grammatikailag magyarázzuk, akkor is arra az eredményre jutunk, mint a logikai magyarázatnál, s ép ez a próba köve annak, hogy a törvény magyarázat helyes. Mit mond a törvény? «A foglalás mellőzendő.» Ez olyan határozott és kategorikus kijelentés, a melyei szemben bármily szabad szellemi tevékenységet engedünk is a bírónak a törvény magyarázáshoz, félrelépésnek, bele vagy mellé magyarázásnak helye nincs, mert a magyar nyelv szabályai szerint a parancsoló mód helyett is használt ez a kifejezés: «mellőzendő* annyit tesz, vagy egy jelentőségű ezzel: mellőzni kell. A hol a törvény eventualis intézkedést tartalmaz, ott is megvan erre a magyarnak a kellő kifejezése, a mint a törvénynek több helyén, igy mindjárt a fejtegetett §-t követő §-ban is megtalálhatjuk, s ha eventualiter akart volna a törvény rendelkezni, ezt a törvényhozó a kérdéses esetben igy fejezte volna ki: a foglalás mellőzhető. Arra szerintem a törvénynek a fentebb jelzett céljánál fogva nem lehet hivatkozni, hogy ott van a végrehajtást szenvedő részére az előterjesztés jogorvoslata, mert eltekintve attól, hogy az olyan esetek, a melyekre a kérdéses törvényszakasz alkalmazható, természetszerűleg olyanoknál szoktak előfordulni, a kiknek az előterjesztés létezéséről fogalmuk sincs, s igy a törvény oltalma a legtöbb esetben illusoriussá válik, nem tarthalom a törvény tekintélyével megegyezőnek az olyan eljárást, a mely a törvény világos tiltó rendelkezése ellen foganatosított cselekményre birói sanctiót ád az által, hogy a tiltott eljárásnak mellé néz egy a törvényben jártas emberrel szemben azért, mert egy törvénytudatlan s magával is legtöbbnyire tehetetlen ember nem tudja azt, hogy a törvénytelen eljárás az ő általa beadható előterjesztés folytán hatálytalannak mondatik ki, vagy ha tudja is, a legtöbb esetben nincs módjában, hogy ő az előterjesztést megfogalmazza vagy megfogalmaztassa, — arra pedig a törvény neki módot nem nyújt, hogy az előterjesztést szóval bejelenthetné. Akármint vesszük is egyébként a dolgot, az tény, hogy a biró nemcsak magyarázója, de őre is a törvénynek s épen azért, ha a törvény tiltó rendelkezése ellen való eljárást tapasztal, azt én szerintem hivatalból tartozik corrigálni, mert ha az ellenkező elv kap lábra, a végtelenségig fejlődhetnek az abususok a törvény ilyen magyarázata alapján. Itt azt sem lehet mondani,hogy: volenti non fit iujuria, mert a hallgatást beleegyezésnek venni nem lehet, csupán az esetben nem terjeszkedhetik ki a biró figyelme erre a törvényszakaszra, ha a kiküldött jegyzőkönyvbe venné, hogy a végrehajtást szenvedő a törvényes figyelmeztetés után is beleegyezett a csekélyértékü ingók lefoglalásába. Egyébként még ez is nagyon problematicus kijelentés, mert a törvényhozó a közérdekeket, politikai s egyéb tekinteteket is figyelembe vette a törvény megalkotásánál, s nem lehetetlen, hogy a socialisticus vagy más közgazdaság ellenes tendentiák meggátlására alkotta ezt az intézkedést, a mely esetben pedig a magánérdek, tehát a félnek lemondása, illetve beleegyezése is alig volna figyelembe vehető, habár a törvény erre olyan világos rendelkezést! mint az 54-59. §§-ban foglalt korlátozásokra a 60. §-ban nem tartalmaz. . , , , , . . , Tudjuk honnan vette a másodbirosag határozatának az.ndokolását, mert hiszen szó szerint van kiirva a végrehajtás, törvény nagy tekintélyű egyik magyarázójának a §-ra vonatkozó értelmezése a határozat indokolásában, de bármily su ya legyen is egy törvény commentatora szavának, annak tekintélyénél s nagy jogtudásánál fogva: a határozat a fentieknél fogva minket meg nem nyugtat, mert ha a törvény magyarázó átvett indokát elfogadjuk is, a végrehajtó túllépte a megbízás körét a mikor ott foglalt, a hol a törvény szerint nem foglalhatott, s ebből folyólag olyan ingókat foglalt le, a melyek ha nem is feltétlenül, de az adott körülmények között nem voltak lefoglalhatók. A végreh. törvény 91. §-a feltételezi azt, hogy a kiküldött ha nem is kifogástalanul, de semmi esetre sem a törvény tiltó rendelkezése ellenére foganatosított eljárásról felvett iratokat mutatott be a bíróságnak, s csak erre az esetre vonatkozik a 91. §. rendelkezése. Az különben megírva sehol sincs, hogy a biró nem vizsgálhatja az eljárás törvénytelen voltát, vagy hogy azt vizsgálni nem tartozik, s igy a mint bele lehet magyarázni a törvénybe azt, hogy a biró hivatalból ne vizsgálja a kiküldött eljárásának törvényességét, ép ugy bele magyarázható vagy még könnyebben a már elmondottaknál fogva az, hogy a biró tartozik őrködni a törvény megtartása felett s a törvény tiltó rendelkezése ellen foganatosított cselekményt hatályon kívül helyezni, mert különben jogerőre emelkedhetnének a törv. 51. s következő szakaszai dacára észközölt foglalások, sőt a 60. §-ban jelzettek is. Véleményünk szerint tehát a biró nem tartozik hivatalból figyelni az eljárás alaki szabálytalanságaira, de hivatalból köteles figyelemmel lenni arra, hogy a végrehajtó ne exequáljon ott, a hol a törvény szerint nem szabad, s ne foglaljon le olyan ingókat, követeléseket, a melyeket akár a törvény taxatíve felsorol, akár a melyek a törvény világos rendelkezése szerint csekély értéküknél fogva le nem foglalhatók. Vagyoni és erkölcsi bizonyítvány. (Adalék a bűnügyi költségek kérdéséhez) Irta: dr. KOVÁCH ÖDÖN, nyitrai kir. albiró. Az 1890 : 43. t.-c. megalkotása óta a kir. törvényszékek és járásbíróságok hatáskörébe tartozó bűnügyekben nagy szerepe van a vagyoni és erkölcsi bizonyítványnak. E törvény rendeli, hogy a terheltnek vagyoni állapota felől az ítélet hozatala előtt alapos tájékozást kell szerezni s e végből rendszerint utolsó lakó-, vagy tartózkodási helyének elöljáróságától s amennyiben vagyona másutt volna, eme községek elöljáróságától hiteles bizonyítvány kívánandó be. A biróság tehát az Ítéletben határoz, hogy a bűnügyi költségeket ki tartozik megtéríteni, ha pedig azt tapasztalja, hogy a tv. 4. §-ának 2. bekezdése alkalmazandó, ugyanazon határozatban a költségeket egyelőre behajthatlanoknak nyilvánítja. De nemcsak a bűnügyi költségek, hanem a vádlott sorsára van nagy befolyása e bizonyítványnak. Valamint a bűnesetek túlnyomó többségében a büntetlen előélet a büntetés kiszabásánál envhitő körülményként szerepel, másrészt a súlyosító körülmények között jelentékeny helyet foglal el a rovott előélet és a visszaesés. Különösen ugy az objectum természetére, mint az indokokra nézve azonos vagyon elleni büntettek és vétségeknél, u. m. a lopásnál, rablásnál, sikkasztásnál, orgazdaságnál és csalásnál a btkv megállapítja a visszaesésnek nemcsak a büntetés kimérésére, hanem a bűncselekmény természetére és a büntetés nemének megváltoztatására kiterjedő hatályát. Az erkölcsi bizonyítványnak ezért hitelesnek és minden kételyt kizárónak kellene lenni, de sajnos, a gyakorlati életben ép az ellenkezőt tapasztaljuk A községi hatóságoktól beérkező erkölcsi bizonyítványok 90» „-a felületes és valótlan adatokat tartalmaz. Pedig az eljáró, vagy vizsgálóbíró a feljelentés beérkezése után nincs abban a helyzetben, hogy a mutató könyvekből szerezzen magának meggyőződést arról, hogy a terhelt volt-e már büntetve. Ezt ideje és elfoglaltsága nem engedi, de célszerűségi szempontokból^ sem teszi, mert a feljelentés bíróságának kezelési könyveiben elő nem forduló vádlott más bíróságnál büntetett és többszörösen visszaeső lehet, hanem beszerzi az erkölcsi bizonyítványt, a törzs- és mutatókönyveket pedig legfeljebb akkor keresteti át, ha terhelt rovott előéletére a feljelentésben, a csendőri tényvázlatban van hivatkozás, vagy ez iránt bármily okból kétség támad. Minthogy mindenki szeretne könnyíteni sorsán és a bűntettesek nagy előszeretettel mondják magukat bűnteleneknek, beérkeznek a kifogástalan jó magaviseletet és büntetlen előéletet tanúsító bizony.tványok, a vizsgálat befejezést nyer, vagy a járásbíróságoknál k. lesz tűzve a tárgyalás, melynek során a tanuk valamelyike véletlenül szemébe mondja vádlottnak, hogy már meg volt büntetve, vádlott ötöl-hatol és beismeri, hogy egy kis lopásért már szenvedett «ártatlanul*; a tárgyalást fel kell függeszteni és vádlott előéletének megállapítása végett a nyomozást meg kell indítani. I-M ?Y , °Ti. 3Z, az eset' h°gy a bűncselekmény, ha vádlott £nít mglhatfsága dÖtt is éretlen, vagy ha az erkölcsi hS l lf -S ,kö"nyelmÜsé^el á,lit^il< ki, a vagyon elleni bunttetekes vétségeknél törvényellenesen enyhe beszámítás alájön.