A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 25. szám - Osztrák összeférhetetlenségi törvényjavaslat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 25. számához. Köztörvényi ügyekben A györi kir. Ítélőtábla 20. számú polgári határozata. (Polg. 1,493/1897.) B. Andrásnak özv. U. Jánosné ellen folyamatba tett végre­hajtási ügyének a kir. ítélőtáblánál történt felülvizsgálata alkal­mából, a mely ügyben a tatai kir. járásbíróság felperest a rész­ben elmarasztalt alperes ellen az ítélet marasztaló részének végre­hajtása iránt beadott kérvényével elutasította azért, mert felperes az ítéletnek öt keresete egy részével elutasító része ellen feleb­bezéssel elt, a györi kir. ítélőtábla kimondotta a határozattárba felveendő következő Határozatot: A sommás bíróságnak részben való marasztalást tartal­mazó olyan ítélete alapján, a mely ellen csak a követelésének egy részével elutasított fél élt az elutasítás miatt felebbezéssel, ha az ítélet marasztaló része az 1893. évi XVIII t.-c. 117. §. alap­ján a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajthatónak ki nem mondatott, a míg a végrehajthatóságot a felebbezési bíróság az idézett törvény i5g. §-ához képest ki nem mondja, a marasztaló részre kért végrehajtás elrendelésének helye nincs. Indokok: Az 1893. évi XVIII. t.-c. 138. §-ának rendelkezése szerint a felebbezési határidőig bejelentett felebbezésnek a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésére és a 117. §. eseteit kivéve, végre­hajtására nézve halasztó hatálya van. Hogy ennek a törvényszakasznak idézett rendelkezése a felebbezésnek feltétlen ^absolut), az egész ítéletre kiterjedő halasztó hatályát állapítja meg, vagyis hogy ez a hatály az ítélet­nek elmarasztaló ama részére is kiterjed, a mely ellen az el­marasztalt fél felebbezéssel nem élt, — az a fentebb idézett tör­vényszakaszra vonatkozó ministeri indokolásból kétségtelen, a mely szerint ez az intézkedés «természetes folyománya annak, hogy a felebbezési kérelem még a szóbeli tárgyaláson is módo­sítható s hogy a felebbezés folytán az ellenfélnek is alkalma nyílik, hogy csatlakozási kérelmét előadja*, a minek ismét követ­kezménye az, hogy az ítéletnek az elsőbiróságnál felebbezéssel meg nem támadott része is változást szenvedhet, illetve hatályát vesztheti. A 138. §-nak csakis ilyen értelmezése mellett van értelme a 159. §-ban foglalt ama rendelkezésnek, hogy a felebbezési bíró­ság az elsőbiróság ítéletét azon részeiben, a melyek a szóbeli előadáson előadott felebbezési és csatlakozási kérelmekkel meg­támadva nem lettek, kérelemre a felebbezési tárgyalás folyamá­ban is végrehajthatónak nyilvánítja. Ugyanis, ha az elsőbirósági ítéletnek felebbezéssel meg nem támadott marasztaló része — a felebbezési határidő lejártával jog­erőre emelkednék, illetve végrehajtható volna, a most emiitett rendelkezésre szükség — nem lett volna; s ezt az intézkedést éppen az tette szükségessé, hogy a nyertes félnek a 138. §-ban foglalt rendelkezéssel szemben mód nyujtassék arra, — hogy az ítélet ama részének, mely sem felebbezéssel, sem csatlakozási ké­relmekkel megtámadva nem lett, a melyben tehát minden érde­kelt fél végleg megnyugodott, végrehajtását kieszközölhesse, mi­előtt még maga a per a felebbezési bíróság részéről érdemleges eldöntést nyer. Ebből a két rendelkezésből (138. és 159. §§.) azután önként következik, hogy az elsőbiróságnak elmarasztalást tartalmazó íté­lete alapján, habár abban az elmarasztalt fél megnyugodott s csak a részben vesztes fél élt az elutasító rész ellen felebbezéssel, a marasztalt fél által meg nem támadott részre nézve csak akkor rendelhető el a végrehajtás, ha a felebbezési bíróság az ítéletnek ezt a részét az 1893. évi XVIII. t.-c. 159. §-a alapján végrehajt­hatónak nyilvánította. Győr, 1897. évi június hó 2-án. Vági M., s. k. Szabó György, s. k. elnök. előadó. Az alkuszdij rendszerint akkor fizetendő, ha az ügylet megköttetett vagy a feltételesen kötött ügylet feltétlenné vált. Az ingatlanra vonatkozó ügylet azonban csak akkor tekintendő létrejöttnek, ha a felek nem csupán az adásvétel feltételeit tár­gyazó pontozatokat, hanem a tulajdonjog bekebelezésének megen­gedését magában foglaló szerződést aláírják. — Ha tehát a vég­leges szerződés nem annak hibájából hiúsult meg, ki a közvetí­tési dijat kötelezte, ugy közvetítési díj tőle nem követelhető. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság: Felperes felül­vizsgálati kérelmével elutasittatik. Budapest, 1897. június hó 20. Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelmében a felebbezési bíróság ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében azért támadja meg, mert az alkuszdij akkor fizetendő, mikor a közvetí­tett ügylet megköttetett. Minthogy pedig az M. a kötelező levéllel alperes és G. Hinkó között az adásvevési jogügylet megköttetett, a felebbezési bíróság helytelenül utasította el felperest keresetével. Felperesnek panasza figyelembe nem vehető. Az kétségtelen ugyan, hogy az alkuszdij rendszerint akkor fizetendő, ha az ügylet megköttetett vagy a feltételesen kötött ügy­let feltétlenné vált. Valamint kétségtelen az is, hogy a M. a. köt­levél szerint az abban foglalt jogügylet alperes és G. Hinkó között véglegesen feltétlenül köttetett meg, ami akötlevél ama rendelke­zéséből is kitűnik, hogy arra az esetre, ha a szerződő felek vala­melyike a jogügylettől visszalépne, az a másik félnek az 50,000 frtban meghatározott bánatpénzt megfizetni köteles. A jelen esetben azonban az képezi a döntő kérdést, hogy az A. a. dijlevélben az alperes már az M. a. kötlevélben foglalt kötelező szerződés megkötése, avagy pedig csakis az adás-vétel tárgyát képező ingatlanok tekintetében a tulajdonjog bekebelezé­sének megengedését magában foglaló végleges szerződés megkö­tése esetére kötelezte-e a 15,000 frt alkuszdij fizetését? Az M. a. kötlevélben benfoglaltattnak ugyan az adás-vételi szerződés főbb pontjaira vonatkozó megállapodások, azonban az adás-vétel főcélját képező tulajdonjogi bekebelezést az eladó ebben az okiratban nem engedte meg, hanem az erre vonatkozó végle­ges szerződés az abban foglalt megállapodás szerint későbben volt volna megkötendő, sőt az M. a. kötlevél még arra nézve is tar­talmaz intézkedést, hogy visszalépés esetében a felek mily összegű bánatpénzt tartoznak egymásnak fizetni. Az A. a. dijlevél értelmében pedig alperes a 15,000 frt. alkuszdijat az ügylet létrejötte esetén íführ Ihre Vermittelung ara Zustandekommen des Gescháftes) kötelezte s tekintettel ennek a kifejezésnek értelmére, jelen esetben a jogügylet csak akkor tekin­tendő létrejöttnek, ha a felek nem csupán az adás-vétel feltételeit tárgyazó pontozatokat, hanem a tulajdonjog bekebelezésének megen ­gedését is magában foglaló szerződést irják alá. S minthogy ily szerződés alperes és G. Hinkó közt létre nem jött s abban az irányban, hogy az alperes volt volna oka annak, hogy ez a szerződés meg nem köttetett, a felebbezési bíró­ság ítéletében foglalt, illetve az elsőbiróság ítéletéből elfogadott tényállásban semminemű ténykörülmény megállapítva nincsen, helyes a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy miután az a feltétel, amelynek bekövetkezése esetére az alkuszdijnak fizetése igértetett, be nem állott, felperesnek sem lehet az alkuszdijra igénye. (1896. évi 284. sz. a.) Azok közül a házasfelek közül, a kik a korábbi jogsza­bályok szerint oly tények alapján ágytól és asztaltól jogszerüleg elválasztattak, melyek az 1894. évi XXXI. t.-c. szerint bontó-okul szolgálnak, az idézett t.-c. 107. §-ában meghatározott határidő letelte után bármelyik házasfél kérheti ugyan, hogy az ágytól és asztaltól elválasztó ítélet a 141. §. alapján felbontó ítéletté átvál­toztassék, de ez a §. nem zárja ki, hogy bármelyik házasfél a házasság felbontását az előzően keletkezett ágytól és asztaltól elválasztó ítéletre való tekintet nélkül az idézett t.-c. egyéb §§-ai alapján önállóan szorgalmazhasson; ebből pedig önként következik, hogy midőn a házasfelek az ágytól és asztaltól elvá­lasztó ítéletnek átváltoztatását egyáltalán nem kérelmezik, a bíróság ily esetben nincs hivatva arra, hogy a külön bizonyítást igénylő bontó okoknak önálló vizsgálata helyett az ágytól és asztaltól elválasztó ítéletnek átváltoztatása iránt hivatalból ren­delkezzék és illetve, hogy a házasság felbonthatása céljából az idézett t.-cikk 141. §-át hivatalból alkalmazza. A budapesti kir. törvényszék (1896. nov. 10. 28,773. sz. a.) az esztergomi érseki főszentszéknél 1891. évi szept. 18-án 1,911. sz. a. kelt és a győri püspöki szentszék mint pápailag delegált másodbiróság 1891. dec. 18-án 253. sz. a. kelt Ítéletével helyben­hagyott, a feleket mindkét fél hibájából ágy és asztaltól elvá­lasztó ítélet, a felek közt fenálló házassági köteléket felbontó Íté­letté átváltoztattatik és ennek folytán a peres felek közt Buda­pesten 1892. július 12-én a krisztinavárosi r. kath. plébánia lelkésze előtt létrejött házasság mindkét fél vétkességéből telbon­tatik stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1897. január 27. 8,713. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A m. kir. Curia (1897. ápr. 7. 625. sz. a.) mindkét alsó­bíróság ítélete hivatalból megsemmisíttetik s az elsőbiróság a házasság felbontására, a felek kérelmének megfelelő uj határozat hozatalára utasittatik.

Next

/
Thumbnails
Contents