A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - A bérből való kimozditás kérdéséhez

A. JOü A kereskedelmi utalványnak, sem a fizetés helyének, sem a fizetés idejének azon való kitétele nem képezi lényeges kellekét. iA m. kir. Curia 1897. április 23. 398. sz.) Felperes alperest nem mint váltókötelezettet, nem is mint a váltókötelezett örökösét, a ki a törvénynél fogva lépett be az örökhagyó helyett ennek váltói kötelezettségébe, hanem mint megajándékozottat vonta perbe, a ki mint ilyen az elhalt váltókötelezett helyébe és annak valtoi kötelezettségébe be nem lépett : ilyen a valtó-eljarásra nem tartozó kereset hivatalból visszautasítandó. (A m. kir. Curia 271.) Kereskedőnek az a ténykedése, mely állal a kereskedelmi ügyletből származott követelését jelzálogi előjegyzés utján biztosította, a K. T. 261. j?-a értelmeben kereskedelmi üzlete folytatásához tartozónak tekintendő, (A m. kir. Curia 1897. ápr. 13. 1,92 i. sz.) . Annak megállapításánál, hogy a kereset az eljáró tőzsdebirosag hatásköréhez tartozik-e ? kizárólag a hazai törvény, vagyis az 1881 : LIX. t.-c. 94. íj ának rendelkezése irányadó, ez pedig nem szabja elo, hogy a tözsdebiróság hatáskörének magukat alávető felek bármelyike belföldi honos legyen és nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy külföldiek a tőzsdei választott birosag illetékességét ki nem köthetik. (A m. kir. ítélőtábla 1897. ápr. 27. 1,101.) Csak a biztosítás elvállalására fontossággal biró tények elhallgatása, vagy a fontossággal biro kérdésekre adott válasz valótlansága esetén támadható meg sikerrel a biztosítási szerződés érvénye. Gyermekkitetel nyáron a hajnali órákban család által lakott ház ablakától legfeljebb 5 —6 lépésnyire, a btkv. 254. §-a szerint büntettetik. (A m. kir. Curia 1897. április 13. 6,523.1 A büntető eljárás tárgyát képező hamis váltók, a felek érdekeire való tekintetből, nem megsemmisítendők, hanem csakis a hamisítási záradékkal látandók el. (M. k. C. 1897. ápr. 27. 2,980.) A polgári peres eljárás folyamán megítélt perköltség és megállapított ügyvédi munkadijaknak bűnvádi uton kártéritésképen való ujabbi megítélése helyt nem foghat. A fogház-orvos által bizonyított gyógykezelés, melyben a biztosított mint fogoly, a fogházi orvos által részesittetett, miután ez a gyógykezelés hivatalból és nem a beteg kívánatára történik, az orvosi segély igénybe vételével egy tekintet alá nem vonható s igy nem mondott valótlant a biztosított, midőn azt felelte, hogy < senki sem gyógykezelte, háziorvosa nincs. (A m. kir. Curia 1897. április 1. 1,3~4. sz.) Bűnügyekben. Tekintve, hogy az a helyzet, a melyben vádlott hazaérkeztekor az ö feleségét és a sértettet bezárkózva találta, előtte nem hagyhatott fenn kétséget az iránt, hogy kettejük között tiltott szerelmi viszony áll fenn ; és tekintve, hogy az ilyképen egész váratlanul és hirtelenül tudomására jutott meggyaláztatása és családi élete nyugalmának megrontása és elveszte fölött lelkében támadt nagymérvű felindulás és rendkívüli izgatottság alkalmasak voltak arra, hogy a vádlott elmetehetségét megzavarják és vádlott e miatt akaratának szabad elhatározási képességével nem bírt, az ilyen állapotban véghezvitt cselekmény a btk. 76. §-a szerint elkövetőjének be nem számitható. A nagyváradi kir. törvényszék (1895. nov. 23. 12,532. sz. a.) Cs. György, Cs. János és if|. Cs. János vádlottakat az ellenük a btk. 323. §-ába ütköző és ennek utolsó bekezdése szerint büntetendő személyes szabadság megkötése és a btk. 301. §. alá eső súlyos testi sértés vétsége miatt, mint a btk. 70. §. szerinti tettestársak ellen emelt vád és törvényes következményei terhe alól felmenti stb. Indokolás: Az a tényállás képezi a bírálat tárgyát, hogy F. Tógyer az 1895. évi ápril 11-én, Nagycsütörtökön este a templomból kijőve, I. r. vádlott feleségéhez ment, a kivel addig is közel két év óta szerelmi viszonyt folytatott ; a lakásba érkezve Cs. Györgyné annak ajtaját belülről bezárta és ők ketten beszélgetni kezdettek. A férj I. r. vádlott nem volt oda haza. Tudta ezt a panaszos, ugy azt is, hogy az még a templomban maradt. Nem sok idő múlva azonban haza érkezett a férj I. r. vádlott is, a ki, mert a lakása ajtaját zárva találta, zörgetni kezdett, mire a felesége, a miközben a szeretője, a panaszos, a konyhaajtó mellé bujt, az ajtót kinyitotta és ekkor vádlott észrevette a távollétében jelentkezett panaszost is, ki menekülni akart ugyan, de a vádlott fél megfogta, mire együtt dulakozni kezdtek. Panaszolja F. Tógyer, hógy I, r. vádlott előbb szabad kézzel fogta meg, majd azután megkötözte, s azután az istállóból hozott vasvillával akarta megverni, de a panaszos nem hagyta magát ;e közben azonban odament I. r. vádlott atyja id. Cs. János és iíj. Cs. János, ugyanannak bátyja, II. és III. r. vádlottak, a kik aztán együtt neki estek a panaszosnak, Cs. György vasvillával, id. Cs. János egy bottal, iíj. Cs. János pedig egy hámfával ütötték a panaszost; ellene 12—13 napig tartó testi sértést követvén el ; panaszos csak azt állitja biztosan, hogy Cs. György kötözte meg, II. és III. r. vádlottakról annyit tud, hogy azok is ott állottak; végül panaszolja, hogy Cs. György megkötözte, személyes szabadságától 8—9-től 11 óráig megfosztotta, a midőn Cs. Mihály községi biró oda hivatván, vádlottak panaszost azonnal szabadon bocsátották. Tény, hogy a panaszos a kérdéses helyen és időben 8 napnál tovább tartott, de 20 napon tul nem haladott testi sérülést szenvedett ; ugy az is tény, hogy ugyanakkor összekötözve, személyes szabadságától lett megfosztva, mely tényállásra tekintettel fenforog a btk. 323. §. utolsó bekezdése szerint büntetendő személyes szabadság megsértése és a btk. 301. $-ában meghatározott súlyos testi sértés vétségének ismérve ; a miatt lettek vádlottak mint a jog szerinti tettestársak vád alá helyezve. Azonban a bíróság felmentette vádlottakat a terhükre emelt vád alól ; I. r. vádlottat illetőleg a btk. 301. §-a szerinti súlyos testi sértés vétsége vádja alól; mert habár igazolva van, hogy sértett a tényállásban adott időben és helyen kapott bántalmazások következtében 20 napot tul nem haladt, de 8 napnál tovább tartott testi sérüléseket szenvedett, s habár igazolva van, hogy annak ez a vádlott volt az okozója, mégis vádlottnak az a cselekménye büntetőjogilag be nem számitható ; mert bizonyítva van az a körülmény, hogy panaszos felhasználva vádlottnak honn nem létét, a kiről tudta, hogy templomban van, ő is ott volt, de onnan korábban és éppen azon célból jött ki, hogy annak lakására menjen annak tudta nélkül, késő este, a feleségéhez ment, a kivel tiltott szerelmi viszonyben volt, a gondtalanul haza térő vádloti zárt ajtót talál s a midőn bebocsáttatást nyer, ott találja a panaszost, a ki bűnössége érzetében menekülni akar, de nem lehet ; vádlott családfő, tudni akarja ki a roszakarója ; megfogja az éjjeli látogatót ; dulakodni kezdenek; vádlott családfő sem tágit, mig sikerül neki ellenfelét elfogni és abban, a most panaszost felismerni ; ezen kölcsönös dulakodás és menekülési kísérlet közben szenvedte sértett az ellenfelétől a panaszolt testi sértéseket. Ezt azonban vádlott jogos' védelemből telte, mert kétségtelen adatok birtokában, hogy panaszos a családi szentélyét sértette meg, a midőn — tudta nélkül — a feleségéhez ment, azzal zárt lakáson és sötétben találta fel ; és mert nincs megcáfolva vádlottnak az a védekezése, hogy azon hitben volt, miként lakásán tolvaj van, más alkalommal is észlelte, de a tettest elszalasztottá, most, hogy elfogta, és az menekülendő vele dulakodott, ha vádlott a sértett férj és családfő, a vele dulakodó ellenfelét, ki a családi békéjét megzavarta, nehogy az kezei közül' meneküljön, mert különben bizonyítékától esik el, tettlegesen is bántalmazza, büntető beszámítás alá eső cselekményt el nem követett, mert a sértett, mint ez alkalommal bűnös fél, meg nem adta magát, ellenszegült az akkor jogkörében sértett vádlott férjnek, de sőt avval dulakodott s igy vádlott az őt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásának elhárítására volt magának a panaszosnak ténye által utalva; azon cselekménye pedig a btk. 79. §-a értelmében büntető beszámítás alá nem esvén, az alól jogos védelem indokából mentetett fel. A btk. 323. ij-ában meghatározott vétség vádja alól a btk. 7 j. §. alapján bűnös szándék hiánya miatt mentetett fel, mert igaz ugyan, hogy vádlott a házi békéjét zavaró panaszost kötőfékkel megkötötte, de csak azért, s ezen állítása sincs megcáfolva, hogy el ne meneküljön és azután az elöljárósághoz kisérje fel, mert késő este találta a lakásán jogtalanul, igazolására jogosult volt vádlott családfő a panaszost kérdőre vonni és ellenszegülés esetén a panaszos jogtalan tényének megállapithatása végett letartóztatni, de ellene sem erőszakot, sem sanyargatást el nem követett, sőt az oda megjelent községi biró felszólítására, midőn tehát az esetről a község elöljárója is tudomást nyert, és igy a további letartóztatás szüksége megszűnt, nyomban szabadon bocsátotta ; ennélfogva, mert a bizonyított tényállás szerint vádlott terhére a bünösségi szándék megállapítható nem volt, ezen vád alól is felmentetett. II. és III. r. vádlottakra nézve azért volt felmentő Ítélet hozandó, mert határozott tagadásaikkal szemben a vádcselekmény ellenük bizonyítva nem lett stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1896. március 10. 434. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja és Cs. Gy. vádlottat a F. Tógyer sérelmére elkövetett, a btk. 301. §-ába ütköző s ugyanazon §. szerint minősülő súlyos testi sértés vétségével és a btk. 323. §-ába ütköző személyes szabadság megsértése vétségének a btk. 96. §. szerinti bűnhalmazata miatt bűnösnek mondja ki és őt ezért a btk. 302., 323. §. 1. pontja, 326 és 97. §§. rendelkezése alapján a btk. 91. §-nak alkalmazásával 3 napi fogházra és egy évi hivatalvesztésre, valamint a súlyos testi sértés vétsége miatt a btk. 102. §-ának rendelkezéséhez képest 1 napi további fogházra átváltoztatandó 5 frt pénzbüntetésre itéli stb. Indokok: Cs. György vádlott a vizsgálat folyamán eszközölt kihallgatásakor beismerte, hogy hazamenetelekor lakásán talált sértettet felismerte, hogy annak állitólogos támadása folytán őt kezével megverte és csizmás lábával megrugdosta; ugy beismerte, hogy a sértett annak ellenkezése mellett megkötözte és magánál vissza tartani akarta a következő reggelig, hogy akkor a falu csúfjára világosan engedje haza. Vádlottnak ez a beismerése a tényállás