A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - A bérből való kimozditás kérdéséhez

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁG1 HATÁROZATOK ÉS DONTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» "23. számához. Budapest, 1897. június hó 6. Köztörvényi ügyekben Tekintettel arra, hogy a végrendelet tételnél a községi elöljáróság tagjai (biró, jegyző, esküdt) szerepeltek tanuként, a kik a végrendeletet összefűző zsinór végeinek lepecsételésére a magukkal hozott községi pecsétet használták, ez a községi pecsét a fennforgó körülmények közt a végrendelkezőnek és egyik tanúnak magán pecsétjét helyettesíti, és ennélfogva az 1876. 16. t.-c. 8. §-ára alapított kifogás a végrendelet érvénytelenítése indokául nem szolgaikat. A miskolci kir. törvényszék (1895. január 9. 59. sz. a.). Dr. Róth Dezső ügyvéd által képviselt K. Mihály felperesnek, Szere m 1 e y Lajos ügyvéd által képviselt K. Gábor és K. Dániel alperes ellen végrendelet érvénytelenítése, törvényes örökösödés megállapítása és jár. iránti perében a következő ítéletet hozta. Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: l'gy az eredetben becsatolt végrendelettel, mint a végrendelet tételekor jelen volt és hit alatt kihallgatott tanuk vallomásával bebizonyíttatott, hogy azözv. S. Lászlóné végakaratát magában foglaló, Sályban, 1892. szeptember 12-én kiállított okirat a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében alkottatott, ennek megtörténtével az okirat a végrendelkező előtt felolvastatott és hogy ennek utána S. Lászlóné kijelentette, miként az okirat az ő végakaratát tartalmazza, és hogy a végrendelkező azt a tanuk együttes jelenlétében látta el keze keresztvonásával. Az eredeti végrendelet azt is igazolja, hogy az fonállal szabályszerűen össze van fűzve és e fonálnak két vége a község pecsétjével megerősítve. Minthogy ezek szerint felperesnek az e körülmények ellenkezőjére vonatkozó állításai megcáfolva vannak, s minthogy a valótlan állításokra fektetett kereset nem állhat meg ; felperest alaptalan keresetével el kellett utasítani stb. A kassai kir. ítélőtábla 11895. évi ápril 8. 1,386. sz. a. ) az első bíróság íteletét megváltoztatja és örökhagyó S. Lászlónétól Sályban 1892. szept. 12-én alkotott végrendeletet bíróilag érvénytelennek mondja ki, alperesek törvényes örökösödési jogát megállapítja stb. Indokok: Az Írásbeli magánvégrendeletek alaki kellékeit szabályozó 1876. XVI. t.-c. I. fejezete 8. szakaszában világosan előírja, hogy abban az esetben, ha a végrendelet több ivből áll, ezek zsinórral össze füzendők és a zsinór két vége a végrendelkező, és a midőn a törvény értelmében tanuk alkalmazása szükséges, legalább is egy tanú által pecséttel megerősítendő. A felperes részéről keresetében alaki hiány okából érvényteleníteni kért Írásbeli magánvégrendelet megtekintéséből kitűnik, hogy az annak két ivét összefűző zsinórt csupán egy pecsét, Sály község pecsétje fogja össze és erősiti a végrendelethez, következően, hogy a végrendelet a hivatkozott törvénycikk 8. §-nak meg nem felel, minthogy pedig végrendeletnek csakis oly okirat tekinthető, a mely az 1876. XVI. t.-c.-ben megszabott összes kellékek megtartásával készült; minthogy a hivatkozott t.-c. 8. §-ában előirt pecsétek alkalmazása a fennforgó esetben azért is fokozott jelentőséggel bir, mert a megtámadott végrendeletnél a tulajdonképeni végintézkedés is az örökhagyó kézjegye az első, a végrendeleti tanuk névaláírása ellenben már a második iven foglaltatik, minthogy továbbá az a körülmény, miszerint a felperes a végrendelet érvénytelenítése indokául a pecsétek hiányát nem a keresetében, hanem a válaszában hozta fel, emez alaki hiány figyelembe vételét már csak azért sem akadályozhatja, mert az eredeti végrendelet a per folyamán szereztetvén be, a felperes csupán az eredeti végrendelet megszemléléséből meríthető kifogásait a per folyamán is jógii :Uálylyal előterjeszthette; mindezeknél fogva a felperes keresetének az 1876 : XVI. t.-c. 8. §-ában meghatározott alaki kellék hiányából helyt adni kellett stb. A m. kir. Curia Cl 897. ápril 9. 5,658. sz. a.) a másodbiróság ítélete megváltoztatik s az első bíróság Ítélete hagyatik helyben, stb. Indokok *A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatott helyben indokolása alapján és azért, mert tekintettel arra, hogy a végrendelet tételnél a községi elöljáróság tagjai ( bíró, jegyző, esküdt ) szerepeltek tanuként, a kik a végrendeletet összefűző zsinór végeinek lepecsételésére a magukkal hozott községi pecsétet használták, ez a községi pecsét a tenforgó körülmények közt a végrendelkezőnek és egyik tanúnak magánpecsétjét helyettesíti, s ennélfogva a felperesnek az 1876 : , XVI. t.-c. 8. §. alapított kifogása, mellőzve azt is, hogy ezt csak a válaszában, tehát elkésve terjesztette elő, végrendelet érvénytelenítésére indokul nem szolgálhat. Ha a házastársak a házasság megkötése után az állandó házassági együttélést meg sem kezdték, hanem az állandó együttlakásra való megtelepedés előtt már tényleg külön váltak, a házasság felbontása iránt folytatott pernek az a tör vény szék lesz az illetékes birósága, a melynek területén alperes lakik. A nagy-kanizsai kir. törvényszék 1897. évi február hó 4-cn 713/P. szám alatt Dr. S. S. felperesnek D. I. alperes eilen házasság felbontása iránt indított rendes keresetére a következő végzést hozta : Minthogy a 27,241 95. sz. igazságügyminiszteri rendelet 1. §-a értelmében a házassági perekben a prts. 3f>. §-ában meghatározott, vagyis a házaslelek utolsó állandó együttlakása szerint meghatározandó illetékesség az irányadó ; minthogy a törvény szerint a nő a házasság megkötésének ténye által arra válik kötelezetté s arra nyer jogot, hogy férjét annak a házasság megkötésekor volt lakóhelyére kövesse s igy akkor, mint a jelen esetben, midőn a házastársak a házassági együttélést tényleg fel sem veszik, a prts. 36. §-ának szempontjából az állandó együttélés helyének az a hely tekintendő, a hol a házasság megkötésekor a férjnek állandó lakóhelye volt ; tekintettel arra, hogy magából a keresetből kitünőleg alperes férjének állandó lakása a házasság megkötésekor nem ennek a törvényszéknek területén volt , tekintve továbbá, hogy a házassági perekben a biróság helyi illetősége, melytől a prts. 53. §-ának i. pontja szerint eltérésnek helye nincs, a kereset fölött határozó biróság által hivatalból vizsgálandó: a nem ezen kir. törvényszékhez tartozó jelen kereset hivatalból visszautasittatik és összes példányai a felperesnek visszaadatnak. A pécsi kir. ítélőtábla (1897 március hó 15-én 509'P. szám alatti következő végzést hozott : A kir. Ítélőtábla a kir. törvényszék végzését megváltoztatja, felperes 713 997. sz a. beadott keresetét elfogadja s utasítja a kir. törvényszéket, hogy rendeljen ki házasságvédőt s tűzzön ki a peres felek békéltetésére s a tárgyalásra határnapot. Indokok : Igaz ugyan, hogy 1868. évi 54. t.-c. 36. §-a az 1895. július 29-én 27,241. sz. a. kibocsátott igazságügyminiszteri rendelet 1. §-a szerint a házasság felbontása iránt folytatott perek annak a törvényszéknek illetőségéhez tartoznak, a melynek területén a házas felek utolsó s állandó együttlakása volt, s a hivatkozott törvénycikk 53. §-a szerint házassági perekben a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye nincsen ; tekintve azonban, hogy felperes elődása szerint az ő és alperes sehol állandóan együtt nem laktak, a mennyiben a Jás-zón 1896. július 28-án történt házasságra lépés után, a nélkül, hogy felperes állandó lakhelyére, Nagy-Becskerekre mentek volna, néhány napig idegen helyeken voltak s az évi augusztus 11-én végleg külön váltak s felperes egyedül visszament állandó lakhelyére, NagyBecskerekre, alperes pedig a nagykanizai kir. törvényszék területéhez tartozó Kis Komárom községben telepedett meg, tekintve továbbá, hogy a mennyiben peres feleknek állandó együttlakásuk tényleg nem volt, állandó együttlakás helyéül a férjnek a házasság megkötésekor volt rendes lakóhelye feltevés és vélelem utján meg nem állapítható ; végül tekintve hogy az ügy ily állásában a nagykanizsai kir. törvényszéknél, mint alperes személyes bíróságánál, beadott kereset hivatalból vissza nem utasítható, annál kevésbé, mert a per folyama alatt is módjában állt a kir. törvényszéknek az illetékesség kérdésében határozni: felperes keresetét az elsőbiróság végzésének megváltoztatása mellett el kellett fogadni s a kir törvényszékeket szabályszerű eljárásra kellett utasítani. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A k. t. 474. §. 1. pontja értelmében a biztosított az előtte tudva levő azokat a körülményeket, a melyek fontosságuknál fogva a biztosítás elvállalására befolyással lehetnek, a biztosítóval közölni tartozik. Ugyanannak a szakasznak utolsó pontja szerint oly esetben, midőn a biztosítási ügylet megkötésekor a biztosítani kivánó fél a biztosító részéről elébe terjesztett kérd' iv kitöltésére szólittatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős, Az említett 474. § ezen rendelkezésének egybevetéséből kétségtelen, hogy csak a biztositás elvállalására fontossággal bírt tények elhallgatása vagy a fontossággal biró kérdésekre adott válasz valótlansága esetén támadható meg sikerrel a biztosítási szerződés érvénye. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1896. ápr. 1. 3,485. sz. a. Klenanczi György ügyvéd által képviselt özv. Sch. Józsefné sz. S. Erzsébet mint kiskorú Sch. Tamás, József, István és Teréz t. és t. gyámja, továbbá V. Józsefné szül. Sch. Ilona felpereseknek Ungár Alajos ügyvéd által képviselt