A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 23. szám - A bérből való kimozditás kérdéséhez

182 A JOG N. S. nagyváradi lakos ellen oly értelmű feljelentés adatott be az ottani rendőrségnél, hogy az fizetésért betegeknek gyógykezelésével (kuruzslással) foglalkozik, és hogy titkos összetételű gyógyszereket jogosítvány nélkül bocsát áruba és forgalomba. Ezen feljelentés folytán a városi rendőrkapitány N. S. lakásán kutatást rendelt el és pedig eredménynyel, mert kiküldött rendőri közegei egy egész láda ismeretlen provenientiáju és minőségű gyógyszert foglaltak le s miután N. S. cselekménye az 1879. évi XL. törv. cikk 92. §-ába ütköző s a kir. járásbíróság hatáskörébe utalt közegészség elleni kihágást képezi, a rendőrkapitány az ügyet az elkobzott (?) gyógyszerekkel együtt mindjárt a lefoglalást követő napon a kir. járásbírósághoz tette át, Időközben, de már akkor, a midőn az ügy illetékes elbírálás végett a kir. járásbírósághoz volt áttéve, N. S. a nála tartott lefoglalás (elkobzás?) ellen a rendőrkapitánynál írásban felebbezést nyújtott be, a melynek elintézéséül a rendőrkapitány következő végzést hozta: • Miután a rendőrség mint előnyomozntot teljesítő hatóságnak bűnjelek elkobzását elicndelő intézkedése ellen felebbezésnek helye nincsen, a felebbezés hivatalból visszautasítandó volna, de mivel a nyomozat tárgyát képezett ügy már a kir. járásbírósághoz áttétetett, jelen felebbezés szintén nevezett bírósághoz áttétetni rendeltetik Erre megint a kir. járásbíróság N. S. felebbezését a nyomozati iratokkal együtt a következő végzés kapcsán küldte vissza a rendőrkapitánynak: <>Minthogy az előnyomozás során hozott, elkobzást elrendelő végzés ellen vádlott felebbezést jelentett be s ezen felebbezés az elönyomozatot saját hatáskörében foganatosított rendőrkapitányi hivatal által elintézve nem lett, a hozott végzése és annak alapján foganatosított eljárása jogerőre nem emelkedvén, a beterjesztett összes iratok azzal küldetnek vissza a rendó'rkapitányi hivatalhoz, hogy azokat csak akkor terjeszsze vissza, ha a hozott végzése s az annak alapján foganatosított eljárása jogerőre emelkedett.* Az esetet közlő Gerő Ármin ur (nagy-váradi rendőrbíró) a concret esetben a rendőrkapitánynak vagy is a saját eljárását, mert ezen ügyben ő maga járt el — állítja helyesnek s a nélkül, hogy az ügynek végleges mikénti elintézését közölné (talán akkor még nem dőlt el), három kérdést vetett fel: 1. a sértett fél felebbezése mennyi idő alatt adandó be? 2. A közigazgatási szervezetben melyik az a 11-od esetleg W-ad fórum, a melyhez a felebbezés felterjesztendő ? És 3. Miután a járásbíróság azt kívánja, hogy az iratok csak akkor tétessenek át, a midőn a hozott végzés s az annak alapján foganatosított eljárás jogerőre emelkedett, mi történjék oly esetben, ha a rendőrség a terhelt személy előzetes letartóztatását eszközölte ? Nézetünk szerint ugy a rendőrkapitánynak mint a járásbíróságnak az eljárása kifogás alá esik; a kérdés főrészére nézve azonban mégis a rendőrkapitánynak a véleményét osztjuk, mert ahhoz csak nem fér kétség, hogy egy a kir. jái ásbiróságok hatáskörébe utalt kihágási ügyben, akkor, a midőn a rendőrség teljesítette nyomozat már az illetékes járásbírósághoz beterjesztetett,a bűnjelek iránt a rendőrség határozzon. A concret esetben a rendőrség egy oly hivatalból üldözendő kihágásnak a tettese ellen lépett fel, a mely kihágás tettesének illetékes bírósága a járásbíróság s ebből kifolyóan a nyomozatot teljesítő rendőrség az N. S. lakásán teljesített házkutatás alkalmá. lett, megkülönböztetni a tudomány nevében oly egyéneket, kik csak korlátolt elhatározó-képességgel s így korlátolt beszámithatósággal bírnak és olyakat, kiknél az teljesen hiányzik. Pedig az emberi személyiséget nem lehet feldarabolni, ha csak egységét nem akarjuk megtagadni. De erre jól felvéve a dolgot, nincs is semmi szükség, mert van lehetőség arra, hogy tisztán társadalmi szempontból is enyhébb büntetést szabjon ki a bíróság a nélkül, hogy azt a korlátolt felelősséggel okolja meg. Ha tanulmányozza a büntettet, annak viszonyát a bűntettes személyiségéhez, az azt megelőző vagy kisérő mellékkörülményeket, ugy módjában lesz a beszámithalóság mértéke helyeit indokaiban betege értelmességének coefficiensct formulázni, hogy Ítéletének alapjául vegye. Ez a cél lebegett a harmadik büntető anthropologiai kongressus előtt is, midőn a hibásan úgynevezett börtönmenhelyek i prison-asylej megteremtését mondta ki. Ezen uj szervezetnek első következménye lenne a büntetések reformja, melyhez képest minden időileg körülirt repressio eltörültetnék mint elv, és igazságosabban arányosittatnék a bűntettesek ártalmasságának tartamához. Második eredmény lenne, hogy megkönnyítené a bíróság és az orvos feladatát, kihez nem intéznék többé a beszámithatóság oly vitás kérdését, hanem csupán a visszaesés lehetőségének s az ártani való hajlandóság valószínű időtartamának kérdését. Ez esetben aztán az elmebetegek intézetében volna helye a valósággal elmebeteg bűntettesnek, börtön és fegyház illetné azt a bűntettest, ki méltatlannak látszik a büntetés mérséklésére s börtönmenhelybe küldenék végre azt a bűntettest, kire nézve kétség forog fenn, vagy ha ugy tetszik, a degeneráltat. val a gyógyszcrféléket nem kobozhatta el, hanem csak bűnjelként lefoglalhatta. És miért foglalta le? Lefoglalta azért, hogy ezen ismeretlen minőségű tárgyak akár terhelő, akár mentő bizonyítékul rendelkezésére álljanak az illetékes kir. járásbíróságnak, a ki majd a vádlott bűnösségének kérdésében határozván, köteles lesz határozni a rendőrileg bűnjelként lefoglalt tárgyak sorsa iránt is. Tegyük fel, hogy a járásbíróság előtt lefolytatott eljárás során, a rendőrileg lefoglalt tárgyak olyanoknak bizonyulnak, a melyeknek lefoglalására illetve elkoboztatására törvényszerű indok fenn nem forog, s a kir. járásbíróság N. S. vádlottat jogerősen felmenti; mi történjék ilyenkor a rendőrileg lefoglalt tárgyakkal, a melyek máris elkoboztattak, esetleg megsemmisítettek? Hiszen ha vádlott fel lett mentve, legtöbb esetben a lefoglalt tárgyak is neki visszaadandók s ha most már vissza kéri a tárgyakat s ezek már megsemmisítettek, kin keressen kárpótlást, a rendőrségen vagy a járásbíróságon ? Más az, ha oly büncselekménynyel állunk szemben, a melynek elbírálására a közigazgatási hatóság (rendőrkapitány) illetékes, ilyenkor ő intézkedik első sorban a bűnjelek iránt s ilyenkor természetes határozataival szemben felebbezésnek is van helye az alispán vagy közigazgatási bizottsághoz, esetleg a belügyministermmhoz. A concrét esetben azonban a rendőrkapitánynak a bűnjelek iránt határozni joga nincsen, mert ez kizárólag a járásbíróság joga s egyúttal kötelessége, annál is inkább, mert a hozzá tartozó ügy már hozzá be is terjesztetett. Hasonlóan áll ez — hogy a harmadik kérdésre is rcflectáljunk — abban az esetben is, ha a rendőrség valakit valamely a törvényszék vagy járásbíróság hatáskörébe utalt bűncselekmény gyanúja miatt letartóztat; felebbezhet ilyenkor a terhelt, a felebbezést a rendőrkapitány nem dobhatja a papírkosárba, de beterjeszti a nyomozatot a felebbezéssel együtt terhelt egyidejüleges átkisértetése mellett a bírósághoz, ahol majd a bíró vagy vizsgáló biró határoz. Mindez világos. Bűnvádi perrendtartásunk ezeket a kérdéseket is megoldja s ha az életbe lép, akkor ez irányban sem lehetnek kételyeink, eddig azonban kövessük a régi praxist, melynek javarészét maga az uj törvény is elfogadta. A bérből való kimozditás kérdéséhez. Irta: dr SONNENSCHEIN SIMON ügyvéd Eperjesen. A fenti cim alatt a «J o g» 15. számában közzételt közleményemre dr. Glück •Lipót kassai ügyvéd ur e lapok 22-dik számában válaszol, kimutatni igyekezvén, hogy a kassai kir. tábla felülvizsgálati tanácsa a kérdéses ügyben nem járt el oly helytelenül, a mint ezt én állítottam. Azon körülményből, hogy dacára annak, miszerint a cikkíró állítása szerint közleményem az ottani jogászkörökben nem csekély feltűnést keltelt, cikkemre eddig senki sem válaszolt, egyrészt azt kell következtetnem, miszerint a jogászkörök e tekintetben velem egyetértenek, másrészről, hogy cikkíró is közleményét nem saját kezdeményezéséből, de valaki részéről történt azon figyelmeztetés után irta, hogy én a tényállást nem helyesen adtam elő. Erre egyfelől azon körülmény enged következtetést, hogy a válasz két hónappal közleményem megjelenése után jelent csak meg, másfelől, hogy cikkíró a per iratait áttanulmányozta, sőt ezt — a mint értesültem közvetlenül a per bíróságánál, egy vidéki járásbíróságnál személyesen tette. Sajnálom azonban hogy kikeli jelentenem, miszerint cikkíró, a mint ezt közleményéből kiveszem, nem azon per iratait olvasta, melyből kifolyólag az ominosus ítélet hozatott, hanem egy más, ezen perhez hivatalból becsatoltatni rendelt per iratait. Mert a bérlő a januári, áprilisi, s júliusi részleteket nem ezen per folyama alatt tette le birói kézbe, miután azon időben, midőn a bérrészletekkel való megkinálás és azoknak— élnem fogadásuk folytáni — letétele történt, bérbeadó a bérviszony megszüntetése iránti keresetét még be sem adta volt. Igazolja ezt azon körülmény, hogy bérbeadó a lakkiüresités iránta pert csak 1895 október 1-én tette folyamatba, tehát 10 hónappal később, mint a hogy a bérlő a januári részletet 3 nappal később kínálta illetve birói letétbe helyezte és később, mint a közbeeső és a bérbeadó utasítása folytán birói letétbe tett összegeket ez már felvette volt. Ennek igazolásául ezen közleményem kapcsán van szerencsém a kereseti példányt a tek. szerkesztőség rendelkezésére bocsátani, melynek praesenlatumából meggyőződhetik, hogy a kereset 1895 október l én iktattatott. De igazolja azt azon körülmény is, hogy a bérbeadó január 15-én kínált bérrészietet nem azért nem akarta elfogadni, mert a bérlő a fizetéssel 3 nappal elkésett, hanem azért, a mint ezt a bíróságok megállapították, mert a bérlőnek a bérletet felmondotta s erre való tekintettel önmaga utasította a bérlőt a bérrészlet letételére. Midőn tehát a bérbeadó még a per folyamatba tételeelőtt az utasítás folytán letett bérrészleteket a bíróságtól önmaga kéri ki s ezeket minden fentartás nélkül felveszi, ezen felvétel a hónapokkal ezelőtt történt bérfizetési késedi 1 nézésnek következményéről való lemondást feltétlenül involválja, annál is inkább mivel a bérbeadó e miatt kifogást nem is tett és csak 10 hónap-