A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 21. szám - Kiterjed-e az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §-a az igénykeresetekre - Még egy nehány szó a vevő rosszhiszeműségének kérdéséhez

A. JOú 83 A budapesti VI. ker. kir. járásbíróság ^ 1895. évi július 22., ii,300. sz. a.) dr. Hercz Bertalan ügyvéd által képviselt R. et M. cég felperesnek, dr. Fodor Antal ügyvéd által képviselt P. liergely alperes ellen 289 márka 85 fillér iránti perében következőleg itélt: Felperes kereseti követelésével elutasittatik, stb. Indokok: Alperes felperestől a Hamburgban 1892 márc. 1-én kelt T alatti számlában felsorolt 3,839 márka 85 fillér értékű taárut vette meg s a vételárra 2,550 márkát lefizetett felperesnek, ellenben 289 m. 85 fillérrel adós matadt; ezen vételár hátralékot helyezte ellene felperes kereseti követelésbe. Alperes előadta, hogy a C) alatti számlában a)-val jelölt 11 drb mahagóni talplát, a b)-vel jelölt 18 drb amerikai diótalpfát, miután azok a kikötött mértékeknél kisebbek — s miután azok repedezett, rothadt minőségeiknél fogva nem használhatók, — az átvétel napján Z. József utján szóval és H. Mór utján levélben felperes rendelkezésére bocsátotta, azoknak 990 márka 67 fillér vételára tehát felperesnek nem járván, a kereseti összeg, mint vételár-hátrálék, felperest meg nem illeti. Felperes tagadta, hogy a rendelkesésrebocsátás megtörtént és hogy azt alperes kellő módon eszközölte és Z. József és H. Mór meghatalmazottjai voltak, s hogy jogosítva lettek volna részéről a rendelkezésre bocsátást elfogadni; s különösen tagadta,hogy a kifogásolt áruk a megrendelésnek meg nem feleltek s igy tehát azok egyáltalán rendelkezésre bocsáthatók voltak. A kifogásolt áruk nagysága és minősége tekintetében megtartott szakértői szemlénél, miután az azonosság részint felmérésekből, részint a számjelzésekből, továbbá H. Lajos és P. Gábor tanuk esküvel megerősített vallomásával megállapitlatott, szakértők egybehangzólag azt véleményezték, hogy a kifogásolt áruk nagysága a C) alattiban adott méreteknek igen csekély eltéréssel megtelel, s a 2., 3., 5—10 cm. lényegtelen eltérést a beszáradás s a talpfák szabálytalan alakja okozhatja. Szakértők megállapították továbbá, hogy a mahagóni talpták rothadtak s az amerikai dió-talpfák hasadozottak, csomósok és vadak, oly annyira, hogy mindkét nemű talpfa rosz minőségű; — előadták továbbá, hogy az észlelt hiányok hosszú évekkel előbb megvoltak már a fákban, sőt a törzsön a növéssel képződtek s csak a mahagóni fa rothadtsága fejlődhetett nagyobb terjedelemre 2—3 év leforgása alatt. Ezenkivül bírósági szakértő véleménye szerint a talpfáknak csak 40° o használható, felperesi szakértő szerint a 40° <> hasznavehetetlen, ellenben alperesi szakértő szerint a mahagóni fa 40—50% használható, az amerikai diófa pedig teljesen rossz és használhatlan. A méretek tekintetében emelt alperesi kifogás tehát igazolást nem nyert, ellenben a minőségi kifogás alapossága bebizonyíttatott. Hogy alperes minőségi kifogásait az áruk ellen azok vétele után kellő időben megtette és e miatt azokat felperesnek rendelkezésére bocsátotta, a következőkkel nyert bizonyítást. A 12:1 alattiban felperes meghatalmazottja által kötöttnek állítja a vételügyletet s nem is állítja, még kevésbé bizonyítja, hogy H. Mór, illetőleg Z. Józsefen kivül más járt volna el a vételügyletnél; továbbá alperes a megrendelést Budapesten Z. Józsefnél tette, a ki a 3. sz. alattiban H. Mór faáru osztálya főnökének van megjelölve s a ki az 5. sz. alattin látható aláírásával 1892. évi ápril 6-án, az áru érkezése napján a rendelkezésre bocsátást elismerte, erről felperes H. Mórtól, a ki a 3. sz. alattiban magát felperes meghatalmazottjának jelölte meg a 4. sz. a. szerint tudomást is nyert és Z. Józsefet jelölte meg arra, kivel alperes a felmerült nehézségeket rendezze; hogy alperes minőségi kifogásairól felperes tudomást nyert s a rendelkezésre bocsátás ellen észrevételt nem tett, mutatja a 7. sz a. későbbi levele is, melyben a hiányokért árleengedést is, helyezett alperesnek kilátásba: mindezeknél fogva felperesnek H. Mór, illetőleg Z. József meghatalmazotti minősége, valamint a rendelkezésre bocsátás ellen tett kifogása elfogadható nem volt. Bizonyítottnak volt veendő tehát, hogy a C) alattiban, a) és bi-vel jelzett áruk ellen a ker. törv. 346. §. értelmében a kellő módon megtette alperes kifogását és azokat a 347. § értelmében felperes rendelkezésére bocsátotta. Alperes a ker. törv. 24^. §-ában adott azon igényét érvényesítvén a szakértő szemle alapján, hogy a vételár leszállíttassék, ezen igényének helyt kellett adni s ennek alapján felperest kereseti követelésével el kellett utasítani; mert a szakértők véleményéből a legkedvezőbbet fogadva is el, a kifogásolt áruknak legfeljebb 60° o használható, ugy hogy felperesnek csak a vételár 60°,o-ára van joga, minthogy pedig a 996. m. '>7 ftll. vételárból leszállítandó 40° o 398 m. 67 fill. tesz ki és alperes az egész vételárból ennél jóval kevesebb kereseti összeggel maradt csak hátralékban, a felperesnek a vételárból már semmi sem jár alperestől. Azon tények, hogy alperes a kifogásolt árukra is önként fizetett vételárt s hogy a 29 db. talpfából 2 db. feldolgozás alatt találtatott nála, alperest a vételár leszáliitása iránti jogos igényétől meg nem fosztotta s csak a vételügylettől való egyoldalú elállási jogában korlátozta. Alperes a C) alattiban a) és bt-vel jelölt összes árukat kifogásolta, a vételár leszállítása iránti igénye tehát nemcsak a kereseti összegre, mint vételár-hátralékra, hanem a kifogásolt áruk egész 996 márka 67 fillér vételárra kiterjed és e részben emelt felperesi kifogásnak helyt adni nem lehetett, stb. A budapesti kir. Ítélőtábla (1896 szept. 25., 57,521. sz. a.j. A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi, hogy felperesnek 289 márka 55 fillér tőkét stb. fizessen, stb. Indokok: Felperes megrendelt és átvett áruknak hátralékos vételárát követeli alperestől. Alperes azon az alapon kérte felperes elutasítását, mert azok az áruk, melyeknek hátralékos vételára követeltetik, rothadtak, repedezettek és a kikötött méreteknek meg nem felelők lévén, azokat alperes az átvétel napján felperes Z. nevü ügynökének szóval, H. nevü megbízottjának pedig levélileg rendelkezésére bocsátotta, felperes tagadásával szemben azonban alperes a rendelkezésre bocsátás tényét nem bizonyította, mert az 1. 4 és 7. sz. a. csatolt mellékletek nem igazolják az áruk rendelkezésre bocsátását, hanem csak kifogásolását, mely miatt, hogy alperes mily mérvű árleszállítást igényel, elő sem adta, más bizonyítékot pedig alperes a rendelkezésre bocssátátényének bizonyítására fel sem hozott és igyak. t. 347. §-ában a kifogásolt áruknak rendelkezésre bocsátásra vonatkozólag előirt kötelezettségnek eleget nem tévén, az áruknak mennyiségileg ki nem fogásolt vételárút annyival inkább megfizetni tartozik, mert alperes az általa kifogásolt áruk egy részét, a mint azt az 1896. évi június 18-án megejtett szemle bizonyítja, használatba vette, a mit azonban, ha az ügylettől elállani akart, tennie nem volt szabad. Mindezeknél fogva stb. A m. kir. Curia (1896. december 21. 1,609. sz. a.); A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért mert felperes a 7. sz. levél tartalma szerint a rendelkezésre bocsátást nem csak elismerte és elfogadta, hanem alperesnek azt az ajánlatot is tette, hogy a kifogásolt árukat kész egy meghatározandó árleengedés mellett az alperesnek átengedni; alperesnek az az eljárása tehát, hogy ezen ajánlatnak megfelelően az árut megtartotta és egy részét feldolgozás alá is vette, nem fosztja meg őt attól a jogától, hogy felperes ajánlatának megfelelően ebben a perben a szakértők által megállapított értékcsökkenésnek arányában árleengedés iránti követelését sikeresen ne érvényesíthesse, stb. Bűnügyekben. Egymáshoz nem tartozó több egyénnek, ugyanazon időben, bármi célból való összejövetele gyülekezetet képez és az a körülmény, hogy az abban való résztvehetés feltételhez van kötve, annak jellegén mit sem változtat. Ha a koronkinti összejövetelek célja közérdekű, tehát nyilvános ügyek tárgyalását képezi és a jogos uton való hozzáférhetésnek lehetősége senki előtt elzárva nincsen, ily összejövetel tisztán magánjellegű bizalmas érintkezésnek nem tekinthető. A hallgatóságnak már előzetes hangulata, ugy nemkülönben az annak fokozására irányuló cselekmény folytán a hallgatóságban kifejlett érzület, a cselekmény minősítésének megállapítására befolyással nem bír. Vádlottnak a közbékét veszélyeztető súrlódásokra és összeütközésekre vezető tudatos cselekményével szemben ama mentsége, hogy a beszédében érintett állítólagos sérelmeknek orvoslására őt békés uton való törekvés vezérelte, figyelembe nem jöhet. A soproni kir. törvényszék, mint büntető bíróság (1896. november hó 10-én 4,784. sz. a.i Hitfelekezet elleni izgatás vétsége miatt vádolt P. József elleni bűnügyben következőleg végzett: P. József vádlottat a btkv. 172. §-ának második bekezdésébe ütköző hitfelekezet elleni izgatás vétségének vádja és következményének terhe alól felmenti. Indokok: Sopronban az 1896. év elején «Allianz» néven egy antiszemita jellegű szűkebb körű társaság alakult, amely a M.-féle korcsmához tartozó, de ennek a földszinten lévő nyilvános helyiségeitől elkülönített, az emeleten levő külön szobájában hetenkint kétszer zárt külön estélyeket tartott. Ezen estélyeken szokássá vált, hogy a tagok fölváltva felolvasás, szavalás, zeneelőadás stb. által egymás szórakoztatására közreműködtek. így történt, hogy P. József Antal soproni könyv- és papírkereskedő, mint a társaság tagja egy felolvasást szerkesztett, a melyben a zsidóknak az ipar és kereskedelmi téren szerinte a magyar nemzetre közgazdaságilag veszélyes térhódításait ismerteti, és ezen veszély elhárítását, illetőleg ellensúlyozását a zsidók anyagi elhatalmasodásának megszorítása által, ezt pedig a keresztények összetartása által véli elérhetőnek. Ezt a felolvasást P. József Antal az «Allianz»-nak 1896. évi január hó 31-én tartott estélyén, részben a szerző maga, részben pedig mások felolvasták, és a társaság egyik tagjának szerkesztésében megjelent -Westungarisches Volksblatt» cimü politikai időközi lapnak f. évi február hó 6-iki 14. számában vezércikk alakjában közzé is tétetett. P. József Antal vádlott beismerte a mai végtárgyaláson, hogy ő a kérdéses vezércikknek tartalmával lényegileg megegyező felolvasást irt és ezt az «Allianz» társaságban részben maga felolvasta, részben pedig felolvasás végett másnak átadta, a ki azt végig fel is olvasta, tagadta azonban, hogy a társaság tagjait a zsidók elleni gyűlöletre felizgatni akarta, és hogy a társaság tag_ jaira tényleg izgató hatást gyakorolt volna, és azt állítja, hogy fel_