A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 20. szám - Magyar - horvát jogviszony. (Az 1868: 30. t.-c. és az 1868 : 54. t.-c illetve az 1868: 18. t.-c. közötti viszony) - A közigazgatási bíróságról

79 árfolyammal biró árucikkek miségét és mennyiségét meg nem jelölték, s azok ez idő szerint meg nem határozhatók, minélfogva azok tekintetében a szerződés teljesítése és illetve ama vételi tárgyaknak átadása iránt az 1881. évi LX. t.-c. 217. §-ban előirt módon végrehajtható ítélet sem hozható; végül tekintettel arra, hogy a napi árfolyammal nem biró árucikkek tekintetében a fizetendő vételár meghatározásának hiánya miatt a vétel a K. T. 336. §. értelmében megkötöttnek nem tekinthető: felpereseket a teljesítésre irányzott keresetükkel elutasítani se részben az első bírósági ítéletet helybenhagyni kellett. Felperesek kártérítési igénye azonban az alperes ellen meg volt állapítandó, mert alperes maga beismerte, hogy midőn felperesek nála az átadási módozatok s az áruraktár értékének megállapítása, valamint a szerződés irásba foglalása végett megjelentek, azt jelentette ki, hogy az üzletet felpereseknek átadni nem fogja, beismerte továbbá, hogy az üzletet tényleg másnak el és átadta s ekként bizonyítva ván, hogy alperes szerződéses kötelezettségét megszegte, a teljesítést megtagadta és a teljesítésre nem is képes. A mi a kártérítés összegét illeti, Sch. Adolf, Sch. Fülöp T. Ignác tanuk egybehangzó vallomása által bizonyítva van, hogy I. r. felperes, a kereseti vételi ügylet megkötésének idejében Sch. és S. budapesti cégnél mint kereskedelmi utazó volt alkalmazva, mely állásától az alperessel kötött vételi ügylet folytán s a megvett üzlet átvétele végett vált meg; bizonyítva van továbbá hogy Sch. és S. cég I. r. felperest, a ki a most nevezett összeggel fennállott szerződése értelmében a cég érdekében az 1894. évi őszi kereskedelmi utazást teljesíteni tartozott volna, szolgálatából csakis az A. alatti okirat kiállítása ellenében bocsátotta el, amely okirat szerint I. r. felperes 3,000 frt kötbér fizetésének terhe mellett arra kötelezte magát, hogy az 1895. évi január I. ig sem Budapesten, sem más helyen valamely rövid és kötött áru kereskedésbe i Kurz et Wirkwaren-Manufactur j mint kereskedelmi meghatalmazott vagy társ be nem lép, hanem egyedül Lúgoson fog mint kereskedő letelepedni; nem tagadta továbbá alperes I. r. felperesnek azt az állítását, hogy az utóbbi a Sch. és S. szolgálatából 1894. évi június 1-én történt kilépésétől kezdve, ugyanannak az évnek végéig semmiféle üzleti alkalmazást nem vállalt; végül nem fogadta alperes az I. r. felperesnek Sch. Adolf tanú vallomásával igazolt azt az állítását sem, hogy neki mint kereskedelmi utazónak az 1894. évben 1440 frt évi fizetés volt kötelezve, minthogy pedig I. r. felperes a kereskedői utazási állásával járó fizetésétől alperes szerződésszegése miatt esett el s az A. alatti kötelező nyilatkozat folytán, ha csak 3,000 frt kötbér fizetése veszélyének magát kitenni nem akarta, más üzleti alkalmazást nem vállalhatott; az 1,400 frtban megállapított évi fizetésének az 1894. évi július 1-től, mint az alperessel kötött szerződés teljesítésére meghatározott határidőtől, 1894. évi dec. 31-ig terjedő időközre eső rész, vagyis 720 frt I. r. felperesnek oly kárát — vesztet hasznát — képezi, melyet az alperessel kötött vételi szerződésnek alperes részéről való nem teljesítése okozott, mely összegnek, valamint annak egyes havi részletei után azok lejárata napjától t. i. mindig a következő hó első napjától járó törvényes kamatoknak megfizetésére alperest kötelezni kellett. A 720 frt és kamatát meghaladó kárkövetelésükre nézve azonban felpereseket az elsőbiróság ítéletével egyezőlegelutasitani kellett mert az A. alatti nyilatkozatban kikötött kötbért Sch. és S. cégnek I. r. felperes saját beismerése szerint ki nem fizette, sőt a feltétel be nem következése folytán kifizetnie nem is kell, eme kötbér erejéig tehát tényleg nem károsodott; továbbá, mert az a naponkénti 11 frt, melyet I. r. felperes a kereskedelmi utazásban elköltött napokra volt főnökétől kapott volna, fuvarozási és élelmezési költségeinek fedezésére szolgált volna, s ekként vesztett hasznot nem képezhet; mert I. r. felperesnek a vételi szerződés megkötése végett Lúgosra tett utazásai a szerződés nem teljesítésével okozati összefüggésben nem állván, ezekre az utazásokra tett kiadásai abból eredő kárt szintén nem képezhetnek; végül, mert felperesek azt, hogy a vétel tárgyát képező üzlet 5,000 frt, vagy bármily összegű évi tiszta hasznot eredményezhetetett volna, felperesek nem bizonyították s az üzlet kiterjedésének, forgalmának az átadási időben készletben volt árucikkek miségének, mennyiségének és értékének meghatározására szolgáló adatok teljes hiányában bizonyítani nem is képesek stb. A m. kir. Curia. Cl 897. március 30. 647. sz. a.) A másodbiróság ítélete, a mennyiben az által felperesek 720 frt tőkét és járulékait meghaladó követelésükkel elutasittattak, helybenhagyatik.'a 720 frt tőkét és járulékait tárgyazó részében azonban megváltoztattatik és e tekintetben az első bíróság ítélete hagyatik helyben. Okok: A K. T. 336. §. szerint a vétel megkötöttnek tekintetik ha a felek ugy a vétel tárgyára, mint árra nézve megegyeztek; a törvénynek ez a rendelkezése szükségképpen magában foglalja azt, hogy a vétel megkötöttnek előbb nem tekinthető, mig a felek ugy a vétel tárgyára, mint az árra nézve meg nem egyeztek. Minthogy felperesek keresetükben maguk adják elő, hogy a vétel tárgyát képezett üzletben található azok az árucikkek, melyek napi árfolyammal nem birnak, közös felbecsülés mellett meghatározandó becsárban voltak átadandók, illetve átveendők, arról azonban, hogy mi történjék akkor, ha a felek az érintett áruk értéke iránt megállapodni nem tudnak, H. Mór felperesi tanú vallomása i szerint felek közt szó sem volt, de ezt felperesek maguk sem adják elő; továbbá, minthogy a törvény a vétel létrejöttére nézve lényeges feltételül irja elé, hogy a felek által egy bizonyos, habár csak viszonylagosan meghatározott ár állapíttassák meg, a szerződő felek egyikének vagy másikának puszta önkényére bizott ármeghatározás azonban határozottnak nem tekinthető: a másodbiróság ítéletének vonatkozó indokaiban helyesen mondta ki, hogy a napi árfolyammal nem biró áruk tekintetében a fizetendő vételár meghatározásának hiánya miatt a vétel peres felek közt megkötöttnek nem tekinthető: tekintve pedig, hogy a vétel felpereseknek saját előadása szerint az egész üzletre vagyis ugy a berendezésre valamint a napi árfolyammal biró és olyannal nem biró árukra, tehát mint összdolgokra együttesen és elválaszhatlanul létesült; és tekintve, hogy a perben semmi adat sem merült fel arra nézve, hogy a napi árfolyammal nem biró áruk aránytalanul csekély értéket képviseltek volna, miért is az a körülmény, hogy az ár csak a napi árfolyammal nem biró áruk tekintetében nem határoztatott meg, az ügylet lényegét nem érinti és igy oly nemű elkülönítés mely szerint a vétel a napi árfolyammal biró árukra nézve megkötöttnek, az azzal nem birokra nézve pedig meg nem kötöttnek tekintessék, egyáltalán helyt nem foghat: az elsőbiróság az itt kifejtett okoknál fogva helyesen mondta ki, hogy felek közt a szóban forgó üzletre nézve érvényes adásvételi szerződés nem jött létre, ennek hiányában pedig felperesek sem az üzlet átadását nem követelhetik, sem abból kifolyólag kártérítési igénynyel nem birnak. A perköltség kölcsönös megszüntetését az a körülmény indokolja, hogy alperes azüzletnek illetve áruk átadását még csak meg sem kísérelte, felperesek tehát konok perlekedőknek nem tekinthetők. Ha a részvénytársaság alapszabályai előírják ugyan, hogy igazgató oly részvényes lehet csak, a ki legalább egy részvényt deponál, az ezen feltételnek meg nem felelő igazgatósági tag ebbeli minősége azonban a cégjegyzékből nem törölhető, hacsak a közgyűlés az elmozdítást ki nem mondja. (M. kir. Curia 1897. február. 24. 88. sz. a.) Bűnügyekben. Ittas vádlott tévesen abban a véleményben lehetett hogy a fogadás végett a földre letett ezüst forintját onnan a sértett vette magához és ebből folyólag vádlott abból a célból sietett sértett után, hogy ettől ezüst forintját vissza vegye. Ez a körülmény határolja el a zsarolást a rablástól, mert az erőszakos elvételre vonatkozó szándék nem tudatosan idegen ingóra irányult. A zsarolást nem a vagyon megszerzésének alapjául szolgáló valódi vagy képzelt jog hiánya, hanem a megszerzés módjának jogtalansága állapítja meg. A vádlott által sértetten ejtett súlyos sértések, mint az elkövetett zsarolásnál alkalmazott erőszak annak alkatelemét képezik, ennélfogva külön megállapítás tárgyát nem képezhetik. A nyitrai kir. törvényszék mint büntető biróság (1895. évi október hó 23-án 2,216 sz. a.). Rablás, illetve zsarolás büntette és súlyos testi sértés vétsége miatt vádolt B. István elleri bűnügyben következőleg ítélt: B.István vádlottá btkv 353. §-ának 1.) pontjába ütköző s ezen szakasz szerint minősülő zsarolás bűntettében és a btkv 301. §-ába ütköző súlyos testi sértés vétségében mondatik ki bűnösnek és ezért a btkv 353, 302 és 95. §§. alapján tekintettel a 92. §-ra az ítéletnek foganatba vételétől számított 1 (egy) évi és 6 (hat) havi börtönre és a súlyos testi sértés vétsége miatt a btkv 53. §-a alapján, ezen felül az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában jelzett célokra fordítandó és behajthatlanság esetén további 1 (egy) napi börtönre átváltoztatandó 5 (öt) frt pénzbüntetésre, valamint a btkv 354. §-a alapján 3 (három) évi hivatalvesztésre és politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére ítéltetik. Köteles vádlott, M. József sértett félnek kártérítés címén 14 frtot a btkv 311. §. alapján 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni, mig M. József a jelzett 14 frton felüli követelésével a polgári perutra utasittatik. Indokok: A végtárgyalás során be lett bizonyítva, miszerint M. József sértett és B. István 1894. évi szeptember hó 7-én délutáni'6 óra tájban a Nyitván szerzett 2 frt és 2 frt 10 kr. keresményükkel haza mentek Kolonba; a gerencséri szőllőkhöz érve vádlott az útközben hozzájuk csatlakozott P Józseffel egy forintba fogadott arra, hogy az uton levő és körülbelül három métermázsás követ helyéből kimozdítja és a földre dobott ezüst forintosra reáteszi; a fogadást ugyan elveszítette, mindazonáltal a fogadó felek az általuk letett 1—1 forintot magukhoz vették és a fogadást szemlélő M. Józseffel utjokat Csitár felé folytatták, hol a korcsmába betértek és más-más asztalnál helyet foglaltak, a korcsmából M. József sértett korábban távozott ugyan, de alig haladt »/4 óráig, midőn az utána kiabáló vádlott a kolomi partokon utolérte és azt követelte tőle, hogy a jelzett fogadásnál szerzett ezüst forintosát adja vissza sértett, ez utóbbi azon tudatban, hogy a forintot el nem vitte, vádlottnak kívánságát teljesíteni vonakodott, mire utóbbi sértettet megragadta, bicskájával a nyakszirtjén és a fején többször