A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 18. szám - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [11. r.]

141 ihatárjárási, mesgye igazitási, és sommás visszahelyezési keresetek, melyekkel azonban sem valamely építmény lerontása, — ide nem értve a kerítések eltávolítását, — nem követelhető, sem pedig a tulajdoni (sic!) kereset össze nem köttethetik.» Nem kell bővebben magyaráznom, mert hiszen tudjuk, hogy más a tulajdonjog iránti és más a l u 1 a j d o n i kereset. Az első ugyanis a tulajdonjog megítélésére irányul, — a második pedig a tulajdonjog alapján a dolog birtokát követeli. Tehát az idézett törvényhelyek összehasonlításából kétségtelen, hogy az uj sommás törvény megalkotásánál figyelembe vették az 1802. XXII. és az 1807. XIII. t.-cikkeknek általam fentebb említett intézkedését, s ezért adott a törvényhozás nyomatékos kifejezéstannak, hogy a sommás visszahelyezési keresetekkel a t u 1 a j d o n i kereset össze nem költethető, mert a nyomatékos kijelentés nélkül bizonyos, hogy a visszahelyezési pereknél, — mely tisztán a jogrend megóvása és az előbbi állapotba való visszahelyezésre irányul, a tulajdonjogi kifogás és ennek alapján a járásbíróságok birtokbirosági jogkörében a tulajdoni viszonkereset érvényesithetővé válnék. Hol lenne akkor a jogrend, ha mindenki, — bár tulajdonjoga alapján is, önmaga birája lehetne, és erőszakosan változtatná meg a birtoklási állapotot. A törvény világos szavaiból kétségtelen tehát, hogy a sommás visszahelyezési perekben a tulajdonjogon alapuló kérdések sem mint kifogások, sem mint a keresettel kapcsolatos viszonkereseti alap vita és birálat tárgyai nem lehetnek. Dr. Frankfurter ur saját gyakorlatából két esetet hoz fel s kérdi, hogy vájjon a két eset közül melyikben találom helyesnek a birói intézkedést? E kérdésben elfoglalt álláspontom a t ügyvéd ur előtt ismeretes, igy tehát nem fogja meglepőnek találni, ha az általa felhozott első példában emiitett birói intézkedést helyeslem és magamévá teszem. Sőt megtoldom azzal, hogy már az én gyakorlatomban is előfordult az, miszerint valakit mint felperest az ingatlan birtokába, a tulajdonjoggal védekező alperessel szemben visszahelyeztem, s ugyanazt az egyént már mint alperest körülbelül két hónappal később ugyanazon egyénnel szemben, ki tulajdonjoga alapján időközben keresetet indított, ugyanazon birtok átadására köteleztem. Hogy ezáltal mindkét perben tetemes költség merült fel, s a költségekben ugyanazon egyének felváltva elmarasztaltattak, azon ne méltatlankodjék a t. ügyvéd ur, mert ha valakinek kedve van a birtoklási állapotot, s a jogrendet minden jogsegély igénybevétele nélkül önhatalmúlag megháborítani, — ezen tettének következményekép megérdemli, hogy a jogrend helyreállításának költségeit viselje; és épen igy megérdemli a költségek viselésének terhét az is, a ki a jogos tulajdonossal szemben a saját jogtalan birtoklásáért hiábavaló védekezéssel lép fel. A felhozott második esetben semmikép sem kifogásolhatom az eljárt bírónak azt az intézkedését, hogy ugyanazon egyének közt fennforgó sommás visszahelyezési és tulajdoni pert egyesitette, hiszen erre a bírónak az 1893. XVIII. t.-c. 43. §-a alapján joga van. A mennyiben pedig a felhozott esetben a tárgyalás rendén a visszahelyezést kérő felperes keresetétől elállott, kétségtelen, hogy csak a tulajdoni per döntetett el. Igy tehát a legnagyobb sajnálatomra ebben az esetben a birói eljárás helyességéről véleményt nem nyilváníthatok, mivel ezt csak akkor tehetném, ha a biróság az egyesitett perekben mindkét keresetre kiterjedőleg hozott volna ítéletet. Dr. Frankfurter ur csodálkozásának ad kifejezést, hogy épen birói körökből kell véleményével szemben ellenvéleményt hallania, sőt nyíltan kijelenti azt is, hogy a nyilvánított ellenvéleményeket az anyagi igazsággal megegyezőknek nem tartja. Cikke végén pedig azt a nézetét nyilvánítja, hogy a hallott ellenvélemények csak a theoretikus felfogás eredményei. Legyen meggyőződve a t. ügyvéd ur, hogy magam is azok közé tartozom, a kik az anyagi igazság kiderítését tartják a legfőbb szükségletnek, s nem áldozom fel a lényeget a formának. De azt viszont minden jogászembernek, legyen az illető akár theoretikus, akár praktikus jogász, szem előtt kell tartania, hogy első sorban is a törvény az, a mi kötelező, s a bírónak az a hivatása, hogy a törvényt valamely előtte felvetett jogesetre alkalmazza. Márpedig a jelenleg érvényben levő törvényeink szerint bizonyos, hogy a sommás visszahelyezési perek keretében a tulajdoni kérdések nem tárgyalhatók, s a törvény uralmát, ha az a törvény a mindennapi életben nem is felelne meg az összes kívánságoknak, még hiányaiban is el kell ismernünk, és alkalmaznunk kell mindaddig, míg egy más törvény által meg nem változtatik. A törvény alkalmazása még nem kritériuma theoretikus jogi felfogásnak, sőt igénytelen nézetem szerint közelebb áll a theoretikus elnevezéshez az a jogász, a ki egy bizonyos törvényből olyat igyekszik kimagyarázni, és nem tiltottnak tekinteni, a mit ez a törvény határozottan tilt. Megjegyzem különben és ennek előző cikkemben is kifejezést adtam, hogy egyátalán nem vagyok föltétlen ellensége annak, miszerint a visszahelyezési keresettel együtt a tulajdoni kereset is eldöntessék az arra competens bíró által, de ennek elérhetése végett törvényhozási intézkedést tartok szükségesnek. Mint cikke végén Dr. Frankfurter ur, én is csak még néhány szóra kérek türelmet. A t. ügyvéd ur csendes iróniával mond köszönetet Dr. Plopu György törvényszéki biró urnák a cikkében foglalt oktatásért. Hát az igaz, hogy Dr. Pl op u ur cikkeiből lehet okulni, és tanulni, s ezt nem is azért hozom fel, mintha a Dr. Plopu ur cikke az én védelmemre szorulna, hanem azért, mert a csendes iróniát rejtő köszönettel csekélységem is érintve van. Nevezetesen abban a pontban, ahol a t. ügyvéd ur azt mondja «megtanultam, hogy a birtok nem jog, hanem tényleges állapot*. Ugyancsak tényleges állapotnak mondtam a birtokot én is a dr. P 1 o p u ur közleménye előtt megjelent cikkemben. Az igaz, hogy az osztrák magánjog 308. §-a a birtokot a dologi jogok közé sorozza, s a többek között a Suhayda-féle Magyar magánjog is jognak minősiti. De ezek Savigny elmélete óta már mind elavult felfogások, s a Zlinszky Magyar magánjoga sem sorozza a birtokot a iogok közé, hanem azt tényleges állapotnak minősiti. Azt hiszem, hogy ily körülmények közt nem szolgáltunk rá a csendes iróniára akkor, a mikor a birtokot ugy dr. Plopu György ur, mint csekélységem tényleges állapotnak neveztük. Hubert Ottó, kir. albiró Huszt. Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére.*) lila: POLGÁR JÓZSEF, pestvidéki tszéki biró. XV. Fejezet. Birói határozatok 398. §. •A részitélet hozatalát nem a biróság, — hanem a peres fél érdeke indokolja, szükséges tehát ezt mindenkor a fél kérelmétől függővé tenni, mert nem lehet kizártnak tekinteni oly eshetőséget sem, a midőn a fél — bár ahhoz joga lenne, — a részitélet hozatalát, és pedig miután a jogorvoslat tekintetében a részitéletek ugyanazon tekintet alá esnek, mint az egyéb végitéletek (tehát, ha a részitélettel eldöntött pertárgy értéke 50 frtot meg nem halad, csak felülvizsgálatnak van helye), — talán ez okból nem kívánja. A szakasz utolsó sorában tehát ezen kifejezés «a fél kérclmére> okvetlenül beszúrandó. Továbbá felveendő ezen szakaszba azon rendelkezés is, mely szerint nemcsak a biróság —hanem a törvény (195. §.) rendeletéből egy eljárásban egyesitett, illetve támasztott keresetek is azok közé sorolandók, a melyekben a biróság ha csupán egy részük alkalmas a végeldöntésre, — részitéletet hozhat, mert külömben a külön per indítása sikeresebb volna. 399. §. Alperes habár a kereseti követelést elismeri, az ellen beszámítási kifogásként oly ellenkövetelést érvényesíthet, mely a kereseti követeléssel összefüggésben van, tehát azzal együtt egy végitéletben döntendő el, mert attól függ annak megállapítása, hogy a kereseti követelésből mi és mennyi Ítélhető meg felperesnek. Ezen vélemény nyer kifejezést a tervezet 401. §-ában is, mert annak alapján csakis akkor szoríthatja ítéletét a biróság a kereseti követelésre, és utasíthatja alperest külön perutra, ha ezen beszámítási kifogásképen érvényesíteni kivánt ellenkövetelése a kereseti követeléssel nincs összefüggésben. De megtörténhet az is, hogy a beismerésben levő alperes a kereseti követelés ellen a 115. §. alapján támasztott oly keresetet, mely a kereseti követeléssel összefüggésben van, vagy egy jogalapból származik és kimutatja, hogy felperes vagyontalansága folytán követelése pernyertesség esetén veszélyeztetve van, be nem hajt'ható. Ezen perjogi momentumok, a melyek a gyakorlati jogi életben gyakran előfordulhatnak, bizonyára komoly megfontolást igényelnek akkor, a midőn a részitélet hozatalának szabályozásáról van szó. E részben véleményünk az, hogy a részitélet meghozatalát a felhozott körülmények fenforgásával a jogbiztonság és jogegyenlőség érdekében meg kell tagadni és azért, ha már minden egyes esetre kiterjeszkedő direktívák nem is alkothatók, mégis kívánatos, hogy az ily ecclatans kivételekre a törvény kiterjeszkedjék. 407. §. Oly esetben, ha a követelés a szóbeli tárgyalás befejezése után jár le, egyszerűbb lenne a felek újbóli meghallgatása helyett akként intézkedni, hogy a biróság kérelemre az Ítélet hozatalát a lejáratig felfüggeszti és az Ítéletet azután meghozva, a feleknek kézbesiti, vagy pedig a teljesítési határidőt az Ítéletben a lejárattól számitandónak állapítja meg, ha az három hónapnál hosszabb időre nem terjed. 408. §. A jogrend és a jogbiztonság megköveteli, hogy a biróság ítéletét és más határozatát csak oly perdöntő tényekre és ténybeli nyilatkozatokra alapithassa — ha a törvény kivételt nem tesz, — a melyet a felek az ítélet hozatalt megelőző szóbeli tárgyalás befejeztéig hoztak fel. Mert a *) Előző cikkek 1897. évi 1., 3., 4., 5.,6.,8., 9., 11. 12., 15. sz.