A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 1. szám - A bizonyítékok szabad mérlegeléséről

fi járhat el legjobb belátása szerint. A német törvény e tekintetben is utánzandó lenne. A bizonyítékok szabad mérlegelése és a legjobb belátás szerinti eljárás (Ermessen) között a különbség főleg abban áll, hogy azon esetekben, a hol a biró legjobb belátása szerint jár el, nem az a kérdés oldandó meg, vájjon egy bizonyos tényállítás való-e vagy valótlan, de egy mennyiségi bizonytalan állapot mennyiségileg határozottá, bizonyossá leendő. A biró ezen esetekben arbitrarius tevékenységet fejt ki, a melynél élettapasztalatát, esetleg más oldalról is tudakozódások által bekivánt informátióját segítségül veszi. A bírónak nemcsak juristának kell lenni, de oly értelmes és tapasztalt férfiúnak is, a ki számolni tud a mindennapi élet nézeteivel és szokásaival. Helyeslésünkkel találkozik az 1893. XVIII. t.-c. 64, §. második bekezdésének azon intézkedése, hogy «a bizonyítási teher szabályait, valamint a jogszabályokat, melyek szerint valamely ténykörülmény egyáltalán vagy az ellenkező bebizonyításáig valónak tartandó, úgyszintén a törvényes vélelmeket a jelen szakasz rendelkezése nem érinti», mert ezen kérdések nem a perrendtartásban, de a magánjogban kell, hogy szabályoztassanak. A 64. §. világosság okáért és az esetleges félreértések elkerülése végett tartotta szükségesnek ezt különösen kiemelni. APlósz-féle perrendtartási tervezet, a németbirodalmi perrend és az uj osztrák perrend a 64. §. másik részét immár mint feleslegest elhagyták. A kifejtettekkel beigazolni akartam, hogy a mai rendszer, melyet helyesnek ismerek el, nem tévelyeg a szélsőségek között, se nem legális bizonyítási rendszer a maga kötöttségével és merevségével, sem pedig nem teljesen minden törvényes bizonyítási szabálytól ment s igy könnyen önkényre vezethető legjobb belátás szerinti eljárás, de e kettő közötti középút. A bírónak megadjuk a kellő mozgási szabadságot, de garantiákat keresünk egyúttal a birói önkény, a «mera volumas>< ellen. Nagyon helyesen hivatkoznak tehát a német perrend motívumai Piánknak mondására, hogy t. i. <Die Regein über Zulássigkeit und Werth des Beweises sollen aus dem Gesetzbuche verschwinden, und der Rechtsschule wie dem Gerichtsgebrauche überlassen bleiben, damit sie die classische Gestalt bewahren, die für ihren heilsamen Gebrauch unentbehrlich isU. Sziveljük meg ezen tanácsot mi is. Belföld A horvát országos kormány a f. é. nov. 19-én egybegyűlt országgyűlés elé két fontos igazságügyi törvényjavaslatot terjesztett; egyiket a csődeljárásról, másikat a fizetésképtelen adós vagyonára nézve kötött jogügyletek megtámadásáról, mely két javaslat törvénynyé váltával a jelenleg érvényben levő 1853. évi július hó 18-án kelt csődrendtartás hatályát veszitendi. Mindkét javaslatot dr. Mudrovcic József kormányi fogalmazó szerkesztette az igazságügyi osztályban tartott értekezlet megállapításaihoz képest. Az országos kormány a csődeljárásról szóló javaslatot a horvát jogászegylet tagjainak, mint az egylet közlönyének, a «Mjesecnik > mellékletének már folyó évi június hóban megküldötte oly fölhívással, hogy arr2 nézve észrevételeiket az emiitett lapban az országgyűlés elé terjesztendő javaslatban leendő figyelembevétel végett közöljék. Ezen fölhívásra dr. Badaj Sándor zimonyi ügyvéd terjedelmes dolgozatban a javaslat általános és különös részéhez módositványokat indítványozott.1 A javaslat két részre, az anyagi (1—60. §.) és alaki (61 — 246. §.) csődjogra oszlik. Az utóbbi rész három címet foglal magában, az első a rendes l61—214. §.), a második a kereskedelmi (215—237. §.) csődről szól, a harmadik vegyes és átmeneti határozatokat tartalmaz. A befejező 246. §. szerint ezen törvény a fizetésképtelen adós vagyonára nézve kötött jogügyletek megtámadásáról szóló törvénynyel egyidejűleg lép hatályba, a hatálybelépés napját a bán határozza meg. A javaslat alapjául első sorban a magyar, másodsorban az osztrák (1868.) és német (1877.1 csődtörvény szolgált, az egyes szakaszok alatt ezen törvények megfelelő §-ai idézvék, a másik javaslat három fejezetre oszlik. Az első (1—20. §.) a csődön belüli, a második (22—38. §.J a csődön kivüli megtámadást tárgyazza, a harmadik (39—43. §.) közös határozmányokat tartalmaz. Ezen javaslat is az 1884. évi március hó 16-án kelt osztrák megtámadási törvény, azután a magyar és német csődtörvény, valamint a csődön kivüli megtámadásról szóló 1879. évi július 21-én kelt német törvényen alapul, itt is ezen törvények megfelelő szakaszai idézvék. '1894. évben Rusnov Adolf, báni táblai ülnök törvényjavaslatot készített az uj csődrendtartásról, melyben minden szakasz után az indokolásban előadja, mily határozatokat vett át a magyar, német és osztrák csődtörvényből, melyeket módosított, illetve mellőzött és melyeket kíván maga mint ujakat befogadni. Ezen dolgozat a «Mjesecnik» mult évi március havi számával a jogászegylet tagjainak megküldetvén, arra észrevételeket írtak: dr. Posilovic István, mitrovicai törvényszéki elnök és Vagner Ignác eszéki ügyvéd a javaslathoz általában, dr. R a d i t s István zágrábi posta- és táv. s. titkár a javaslatnak a postalüldemények és táviratok lefoglalásáról szóló szakaszára nézve, miről az k853. évi csődrendtartás nem intézkedik. Ezen észrevételek a végleges avaslatban lehetőleg figyelembe vétettek. Az esküdtbiróságok szervezése és a bűnvádi perrendtartás életbeléptetése. Az igazságügyminiszteriumban m. hó 29. kezdte meg működését az a szakbizottság, melyet Erdély miniszter az esküdtbiróságok szervezéséről és a bűnvádi perrendtartás életbelépéséről szóló javaslatok tárgyalása végett egybehívott. Az elnöklő igazságügy miniszteren kívül megjelentek: Daruváry Alajos, C zord a Bódog, Plósz Sándor, Schedius Lajos, Székács Ferenc, Székely Ferenc, Hammersberg Jenő, Z s i t v a y Leó, Heil Fausztin, Tarnai János, F a y e r László, G ro i sz Gusztáv, Darvai Fülöp, Friedmann Bernát, E. 11 1 é s Károly és Kenedi Géza. Mint jegyző Balogh Jenő osztálytanácsos, mint előadó pedig Vargha Ferenc törvényszéki biró működött. A miniszter üdvözölve az ily szép számmal megjelenteket, előre is megköszöni azoknak szíves közreműködését az oly fontos törvényjavaslatok kidolgozásánál. Javasolja, hogy előbb az esküdtbiróságok szervezéséről szóló törvényjavaslat vétessék tárgyalás alá és felszólította a megjelenteket, hogy eziránt, valamint a két törvényjavaslatra általánosságban vonatkozó észrevételeikel tegyék meg. Miután ez iránt senki sem emelt szót, áttértek az emiitett törvényjavaslat részletes tárgyalására. Az első szakasznál észrevétel nem tétetvén, a miniszter maga javasolja, hogy még azon intézkedés is vétessék fel, miszerint minden törvényszéknél, Budapesten pedig a budapesti büntetőtörvényszéknél és a pestvidéki törvényszéknél esküdtbíróság szerveztetik. Ezen javaslat hosszabb vita után elfogadtatott. A 2. paragrafus, mely az esküdtbíróság elnökéről és annak helyetteséről intézkedik, szintén hosszabb vitatkozás tárgyát képezte, de végül változatlanul fogadtatott el; csak Zsi t va i-nak azon indítványa, hogy a bírósági év megállapításánál a gyakorlat vétessék annyiban tekintetbe, hogy a bírósági munkahalmazat rendszerint az őszi és téli hónapokra esik, megjegyezte az igazságügyminiszter, hogy ezen helyes eszméket megfontolás tárgyává teendi. A 3. szakasznál Darvai indítványára, mt lyet többen pártoltak, felvétetett, hogy albirák az esküdtbíróság tagjai nem lehetnek. A 4. szakasznál, mely az esküdtek minősítését tárgyalja, hosszabb vita keletkezik, a melyben a megjelentek majdnem kivétel nélkül résztvettek A vita eredménye az lett, hogy az időhatár 24 évben lett ugyan megállapítva, de azzal, hogy az utasításokban az illető közegek figyelmeztetve lesznek, hogy a mennyire lehet, az évi és szolgálati lajstromokban csak oly egyéneket vegyenek fel, kik életök 26. évét már elérték. Az adóminimum 10 frt állami egyenes adóban állapíttatott meg a javaslat értelmében. A többire nézve kijelentette az igazságügyminiszter, hogy a tudomány, a művészet és a hírlapirodalom tekintetbevételével a praerogativákat még külön fogja szövegezni. « Az 5. szakasznál, mely azon egyénekről szól, kik az esküdtek jegyzékébe fel nem vehetők, Schedius egy módositványa fogadtatott el, mely szerint azon pont, hogy az, ki ellen bűnvádi eljárás van folyamatban, esküdtnek nem vehető fel, azzal kiegészítendő, «a ki ellen büntelt vagy vétség miatt vizsgálat lett elrendelve, közvetlen idézés lett kiadva, vagy vádhatározat lett hozva.» A 6. szakasz, mely azokat sorolja fel, a kik esküdteknek nem alkalmazandók, egyesittetett az előbbi szakaszszal; itt különösen vita tárgyát képezte Czorda azon indítványa, hogy a minden vallásfelekezetben lelkészek szintén ezen kategóriába sorolandók. A többség azonban megelégedett a javaslatban foglalt azon intézkedéssel, mely szerint a lelkészek csak az esküdtszéki szolgálattól mentesek, a mennyiben ezt igénybe veszik. Az e mentességről szóló 7. szakasz, valamint az alaplajstrom készítéséről szóló 8., 9. és 13. szakaszok minden lényeges változtatás nélkül elfogadtattak, mire az igazságügyminiszter a tárgyalás folytatását egy későbben kitűzendő napra halasztotta. Ausztria és külföld. Baleset elleni biztosításra vonatkozó törvényhozás Németországban. 1894. év nyarán a német birodalmi kormánynak két a balesetbiztosításra vonatkozó javaslata jelent meg. Az egyik a balesetbiztosítási törvénynek novellája lett volna, a másik ki akarta terjeszteni a baleset biztosítást a kézi iparra és kereskedelemre. De ámbátor különösen a kézművesek nagyon szerették volna, ha a baleset elleni biztosítást rájuk nézve kötelezővé teszik, mert igy a munkaerők szerződtetésénél a nagyipar versenyével szemben érvényesülhettek volna, még sem találkozott a kötelező biztosítást kiterjesztő ezen javaslat az érdekeltek között rokonszenvvel és különösen azon ellenvetés érdemelt figyelmet, hogy a biztosítás korebe írandó foglalkozási ágaknál íenforgó baleset veszély tekintetében vizsgálat nem eszközöltetett. Ezért azután a kormány ezen javaslatot félretette. Az iránt sem történt intézkedés, hogy kézi ipar és kereskedelemnél fenforgó balesetveszély fokának megállapithatására számbeli adatokat gyűjtsenek. Csak az ugyancsak ezen javaslatba felvett tengeri halászat nyeri a balesetbiztosítás tekintetében külön méltatást. E közben a baleset ellen biztosításra vonatkozó torvények novelláján tovább dolgoztak. A gyakorlati élet számos kívánalma figyelembe vétetett. Annak a körülménynek azonban, hogy a kormánykörök mindeddig a javaslat gyors