A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 16. szám - A bűnügyekben való körözés kérdéséhez

62 A A m. kir. Curia (1897. évi febr. 23. 4,330. sz. a.) a másod- j biróság ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Az 188i. évi XVI. t.-c. 67. §-ból kétségtelenül kiderül és igy vita tárgyát sem képezheti, hogy a szerzői jog védelmében a térképek is részesülnek, de miután a szerzői jogról szóló törvény elvi kiindulási pontja az, hogy a szellemi munkálkodás folytán létrejött müvet, vagyis a szellemi tulajdont veszi oltalmába: kétségtelen az is, hogy ennek az oltalomnak tárgya csak a szerző szellemi tevékenységének eredményét képező mii lehet. Jelen perben tehát az az ügydöntő kérdés, váljon a C. és D. alatt mellékelt térképek ily önálló munkának nevezhetők, vagy mint a szakértői bizottság többsége kimondotta, egyszerű compilatióknak tekintendők, a melyekre a szerzői jog védelme ki nem terjed. Ebben a kérdésben pedig a szakértői bizottság többségének véleményét kellett elfogadni, mert hogy a C. és D. alatti térképek nem H. Vincének önálló és eredeti alkotásai, leghatározottabban kiderül dr. G. G. tanárnak li •/'• és C. alatti leveleiből, melyek bizonyítják, hogy H. V. a kérdéses térképek szerkesztése alkalmával G. térképeit felhasználta és annak a véleménynek, hogy a C. és D. alatti térképek nagy részben G. munkájának utánképzései, a szakbizottság, kisebbségben maradt tagjai is kifejezést adtak ; a bizottság előadója által hangsúlyozott az a körülmény pedig, hogy más munkájának ily módon felhasználása meg van engedve, az ügydöntő kérdésre befolyással nem bir. Ez okokból tehát a másodbiróság helyesen utasította el felperest keresetével az alapon, hogy a szerzői jog bitorlásának tényálladéka fenn nem forog stb. Bonyolódott perekben adandó s egyes pertársakra nézve nagyobb előkészületet igénylő perirat záros határidejének elmulasztása vétlennek tekintendő, ha arra csak pár napi idő volt engedélyezve, miért is az igazolásnak ily esetben hely adandó akkor is, ha az igazolást kérő ügyvéd a többi pertársat illetőleg a kivánt periratot előterjesztette. A kaposvári kir. törvényszék 1897. évi január hó 5-én 11,345/P. 1896. szám alatt K. A. felperesnek özv. K. S.-né és pertársai elleni rendes perében a Il-od és IV-ed rendű alperesek részéről a viszonválasz beadására vonatkozólag előterjesztett igazolási kérelem folytán következő végzést hozott: A kir. törvényszék II. és IV. rendű alpereseket igazolási kérelmükkel elutasítja s kötelezi, hogy 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett ló frt az igazolással felmerült költséget felperesnek fizessék meg; mert az 1881. évi 59. t.-c. 61. §-a szerint valamely tárgyalási határnapnak vagy perirat beadási határidőnek elmulasztása esetében van igazolásnak helye, ha a mulasztó fél hitelt érdemlőleg kimutatja, hogy a mulasztás vétlen volt. De jelen esetben az együtt előadott per iratainak tanúsága szerint a viszonválasz beadási határideje elmulasztva nem lett. Az ugyanazon ügyvéd által képviselt és együtt elleniratot adó I. II. és IV. rendű alperes, felperes egyben adott válaszára, I. és II. rendű alperes nevében viszonválaszt is adott, azt állítván, hogy II. r. alperes nevében azt az idő rövidsége miatt be nem fejezhette, IV. r. alperes nevében pedig ugyanazon okból viszonválaszt nem is adhatott. Az igazolást kérő alperesek képviselője az 1896. évi augusztus 31-én kézhez vette a kir. törvényszék 7,270, sz. végzését, mely szerint a viszonválasz 1896. évi szeptember hó 5-én volt a pertárba adandó; a kitűzött napon a pertárba 6 ives viszonválaszt adott, ebbe ugy IV. r. alperes érdekében előadhatókat befoglalhatta, valamint a II. r. alperes érdekében a viszonválaszt befejezhette volna. Ha nem tette, ezen mulasztás szándékos, s az elől hivatkozott törvényszakasz második bekezdése szerint vétlen mulasztásnak tekinthető nem volna. A pécsi kir. ítélőtábla (1897. évi február hó 16-án 218/P. szám alatt) következő végsést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság neheztelt végzését megváltoztatja és II. ugy IV. rendű alperes igazolási kérelmének helyt adva, a kir. törvényszéket a nevezett alperesek viszonválaszának beadására vonatkozó 8 napi záros határidő ujabb kitűzésére utasítja stb. I nd o k ok: Figyelemmel a jelen per terjedelmére és az igazolással élő alperesek által a tárgyalás során felhozott ténykörülményekre, a kir. Ítélőtábla kimutatva találta azt, hogy a II. és IV. r. alperesnek az a mulasztása, miszerint a viszonválaszt be nem adták, illetve csak részben terjesztették elő, nem volt szándékos; minthogy pedig valamely perirat beadásának vétlen elmulasztása esetében az 1881: LIX. t.-c. 61. §-a értelmében igazolásnak van helye, az elsőbiróság neheztelt végzésének megváltoztatásával, nevezett alperesek igazolási kérelmének helyt kellett adni. Külföldi egyén ellen, még ha az országban nem is lakott, örökösödés céljából indítandó holttányilvánítási eljárásra illetékes az a belföldi törvényszék, a melynek területén a holttányilvánitandó külföldinek ingó hagyatéka kezeltetik. (M. kir. Curia 1897. jan. 22. 4,630/896.) Joggyakorlatunk ujabb fejlődésében a mellett foglal állást, hogy érvényesen kiköthető a tulajdonjognak a vételár teljes lefizetéséig való fentartasa. A váltó adása külön fizetést nem pótol. ÍM kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1896 november 19. 269. sz. a.) JOG Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Alperes beismervén azt, hogy a felperes által az ö cimére küldött borra vonatkozó értesitö levelet nem felperesnek, mint az áru feladójának, hanem egy harmadiknak szolgáltatta ki, e cselekménye által felperest megfosztotta annak lehetőségétől, hogy az alperes által meg nem rendelt és ez által ez okból átvenni megtagadott bor felett máskép rendelkezzék, ezek alapján pedig felperesnek kártérítéssel tartozik. A pécsi kir. törvényszék (1895. nov. 5. 1,279. sz. a.) dr Fürst Győző ügyvéd által képviselt Sch. Zs. G. cég felperesnek dr. Solti Ödön ügyvéd által képviselt V. József alperes ellen 1,643 liter bor és hordó, esetleg 673 frt 73 kr. és jár. iránti perében a következő i t é letet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A m. kir. államvasutak igazgatóságának 6,43±. sz. átirata mellett levő 13. sz. feladó vevény szerint felperes a pécsi vasúti állomáson 1892. évi május 8-án alperes részére 3 hordóban 1,643 liter bort adott fel a kőbányai vasúti állomásra leendő szállítás végett; a bornak rendeltetési helyére történt megérkezéséről az államvasutak igazgatóságának fenthivatkozott átirata mellett fekvő 13. sz. értesítő és vétlevél szerint alperes 1892. évi május 10. értesittetvén, a bor ugyanazon évi május 16-án a vasúti állomásról elszállíttatott és pedig M. János által. Alperes beismeri, hogy a kérdéses borszállitmányról szóló 13. sz. értesítőt és vétlevelet átvette, de mivel a bort nem rendelte meg, sőt annak küldése ellen K. Sámuel felperes cég ügynöke és M. János előtt tiltakozott, az emiitett értesítőt M. Jánosnak, mint a felperes vélt ügynöke és a borszállitmány vélt megrendelőjének adta és pedig azzal, hogy a bort ha megrendelte, tartsa meg vagy küldje vissza. Felperes azzal a kijelentésével, hogy a bor megrendelését igazolni nem tudja, elfogadta valónak, hogy alperes a bort nem rendelte meg; elfogadta valónak azt is, hogy a 13. sz. értesítőt nem alperes irta alá és a bort nem alperes vette át, hanem M. János, a ki felperes céggel abban az időben borvételre üzleti összekötettésben állott. Elismeri tehát felperes, hogy közte és alperes között a kérdéses borra vételügylet nem jött létre. S éppen azért keresetének jogalapját képezi, hogy mivel a borárut felperes rendelkezésére nem bocsájtotta, hanem a 13. számú értesítő és vétlevelet, saját beismerése szerint, felperes megigazitása nélkül M. Jánosnak átadta: ezzel a tényével, a borral és hordókkal, mint sajátjával rendelkezvén, felelősséggel tartozik felperesnek a bor és hordók természetbeni visszaadása esetleg azok értékének megítélése iránt. Igaz ugyan, hogy alperes nem értesítette felperest arrról, hogy a megrendelése nélkül küldött borárut nem fogadja el és hogy M. János alperesnek ama ténye folytán, hogy neki a 13. sz. értesítőt átadta, nem jutott abba a helyzetbe, hogy az alperes részére küldött bort átvehesse; tekintve azonban, hogy M. Jánosnak hit alatt tett vallomásából és K. Sámuelnek, mint felperes volt ügynökének 16. sz. a. csatolt és 1893. márc. 10-én, tehát oly időben, a mikor még felperessel perben nem állott, kiállított és valódisága tekintetében nem kifogásolt nyilatkozatából az tűnik ki, hogy maga felperes még a bor elküldése előtt abban állapodott meg M. Jánossal, hogy ha alperes a bort el nem fogadja, ezt M. János át fogja venni; eme megállapodás valósága mellett szól a bornak megrendelés nélküli elküldése, mert ily megállapodás mellett felperes a borküldéssel mit sem kockáztatott, megállapodás nélkül pedig a bor visszautasítása esetén kitette volna magát a szállítási költség elvesztésének. Tekintve, hogy a 16. sz. nyilatkozatból, továbbá M. János és H. Viktor tanuk hit alatti vallomásából az is kitűnik, hogy akérdéses bor és hordók értéke felperes és M. János között elszámolás tárgyát képezte, a mely körülmény valóságát nem rontja le az, hogy a bor és hordók értékével M. János felperes könyvei szerint megterhelve nincsen, mert hiszen a kérdéses bor és hordók értékét felperes M. Jánossal más módon, a mint ez H. Viktor tanú vallomásában érintve is van, elszámolhatta a nélkül, hogy azt kereskedelmei könyveiben M. János terhére irta volna; tekintve, hogy ezek szerint alperes teljesen felperes célzata szerint járt el akkor, a mikor a 13. sz. értesítőt M. Jánosnak átadta, és hogy felperes hozzá járultnak tekintendő ahhoz, hogy alperes helyett M. János vette át a borküldeményt: ennél fogva a kir. törvényszék ugy találja, hogy alperest az általa meg nem vett bor és hordók kiadása esetleg ezek értékének mngtéritése iránt felelősség nem terheli, éppen azért felperest alaptalan keresetével elutasítja stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1896. febr. 12. 79. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A peres felek előadása és M. János tanúvallomása szerint alperes felperesnél bort nem rendelt, sőt annak küldése ellen előre is határozottan tiltakozott, felperes pedig ennek dacára küldte alperes cimére a kereseti bort. E szerint alperes felperessel jogviszonyba nem lépvén, irányában gondossággal nem is tartozott, hanem csak abban az esetben volna a kérdéses kárért felelős, ha annak elvesztet roszhiszemileg okozta volna. Alperes tagadása ellenében azonban felperes nem bizonyította, hogy alperes a borral roszhiszemülegbánt el i akkor, mikor a vasúti értesítést M. Jánosnak adta át, a kit 10. sz.