A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 13. szám - A birák korpótlékáról - A siketnémák és a büntetőjog

98 A JOG szer a kir. Tábla vagy Curia, mint felülvizsgálati bíróság, a lefoglalt ingókat a birói zár alól feloldotta, más esetben pedig az igénylőt, midőn 2 egybehangzó ítélet dacára felvitte az ügyet a felülvizsgálati bírósághoz, ott megbírságolták. Pedig csakis tisztán jogi kérdések, melyek pedig nemcsak az uj sommás törvény életbeléptetése óta foglalkoztatják nemcsak a budapesti, hanem az összes vidéki bíróságokat, s így a Curiának tudomást kellett volna rég szereznie az ezen kérdésekben hozott ellentétes határozatokról s azokban az 1881. évi LIX. t.-c. 4. §-a értelmében elvi határozatot hoznia. Ha addig is, míg a végrehajtási törvény revisiója megszünteti az igénypereket, a kir. Curia elvi határozatban mondaná ki, hogy mit tekint hozományi ingóknak, s mit tekint a hitelezők kijátszására irányuló ál-ügyletnek, — 3—4,000 igénypertől szabadulna meg csak a budapesti V. ker. kir. jbiróság, a vidéki bíróságoknál pedig az igényperek majdnem megszűnnének, miáltal főkép Budapesten az V. ker. kir. jbiróságnál és polgári törvényszéknél a birák egyharmada és egy egész felebbezési tanácsa más hasznosabb igazságszolgáltatási teendőket végezne. Az ezen példákkal igazolt bizonytalan joggyakorlat szadoritja a pereket s nem az ügyvédi kar. A birák korpótlékáról. Sokan panaszkodnak amiatt, hogy a korpótlékok beszüntetése révén hátrányt szenvednek. Ha tisztában volnának ezek a korpótlék mibenlétéről, — ha megnézték volna az ezt megállapító törvényt, — s ha kissé gondolkodnának is: — nem szolgáltatnának bizonyítékot maguk ellen arra, hogy a törvénytudás és magyarázásban való jártasságuknál fogva mellőzés miatt nincs joguk panaszkodni. Az 1871. évi XXXI. t.-c. 11. §-a a lehető legvilágosabban kimondja, hogy ha az elsőfokú bíró 10 év alatt magasabb állásba elő nem lépett (de a mellett fegyelmi alá sem esett) : korpótlékot kap. Mi következik ebből r Az 1. hogy a birói fizetés természetes emelkedése az előlépés s a ki ezt elérte, az a törvényszerinti legkedvezőbb helyzetbe került; 2. hogy a ki fegyelmit kapott, de nem ítélték hivatalvesztésre: örüljön, hogy megmaradt a hivatala és az előbbi fizetése s próbáljon kezdeni uj becsületes 10 évet, hogy legalább korpótlékot kapjon; 3. hogy a se nem előlépett, se fegyelmibe nem került biró korpótlékot kap. Miért kapja a korpótlékot? — mert bár fegyelmije nem volt, 10 év alatt nem lépett elő: vagyis az előlépés némi egyenlegeképen. Más hivatalnokok helyzetével szemben tehát a biró biztosítva lett arról, hogy egy fizetésben csak legfölebb 10 évet töltsön s ha már ezalatt nem is lépne elő: megjavítja a fizetését a korpótlék. Nos és ha már a korpótlék megszerzése után lép elő ? a legtermészetesebb következmény: hogy mivel a korpótlék alapjául szolgált körülmény megszűnt — a magasabb fizetést már úgyis megkapta — megszűnik a korpótlék is! Hiszen a korpótléknak megmaradása már nem indokolt: az illetőt elérte a nagyobb kedvezmény, az előlépés, — a melynek el nem érése miatt kárpótolta őt a korpótlék. De nézzük: mily anomáliákra vinne az ellenkező. Vegyünk két bírót, kik egyidőben léptek e pályára, s kik közül az egyik csak annyiban előzi meg a másikat, hogy mig amaz csak minden 11 évben, ő minden 9 év végén lépett elő. A. B. 1872. albiró fizetése 1,000. — i albiró fizetése 1,000. -• 1881. « « 1,000.— $ biró « 1,500.— 1882. c « 1,000. — i pótlék 100. — ] 1,100. — « 1,500. — 1883. biró 1,500. — ^ és megmaradt ? albirói pótlék 100. 1891. 1893. biró 1,600. 1,600. albirói pótlék 100. — . birói fizetés 1,500. — \ birói pótlék 150. — 3 táblabíró vagy elnök 1,500. 2,500. — 2,500. 1,750. — 1894. táblabíró vagy elnök fizetés 2.500. — albirói pótlék 100. — birói pótlék 150. — együtt 2,750. — « 2,500. — Vagyis az sülne ki, hogy aki szorgalmasabb, az kapna kisebb javadalmazást! Szép intézmény az a korpótlék; fenn is kell tartani; de nem szabad elfeledni, hogy csak pótlék: pótléka az előlépésnek; g épen ezért, mihelyt ez beáll: amaz önként elesik. S bizony-bizony tulkedvező magyarázata az a törvénynek, amit a VII. fiz. osztályba, avagy az 1,800 frtos fiz. fokba helyezett bírákkal tettek: azoknak bizony fizetési többlet erejéig a pótlékukat el kellett volna veszteniük. Non quis, sed quid. A siketnémák és a büntetőjog Irta : EISERTH ISTVÁN kir. ügyész Lőcsén. Az imént lefolytatott parlamenti viták közepette Gajáry Géza országgyűlési képviselő a siketnémák kiképeztetése érdekében szólalt fel. Felszólalása, mely a kultuszbudget tárgyalása során történ*, érdemes arra, hogy a fogyatékos érzéküekkel mi büntető jogászok is foglalkozzunk, mert habár ritkábban, de azért mégis előfordulnak esetek, a midőn egy-egy siketnéma terheltként szerepel. «R e u sch e rt»-nek 1887-es statistikája, mely AusztriaMagyarországról is nyújt adatokat, a lakosság számát 38.000,000nyi kerekszámban alapul véve kimutatja: hogy ebből 30,000 siketnéma, kik közül mindössze csak 7,000 az iskolaköteles, kiket 24 intézetben 122 tanitó oktat. Magyarországban 10,000 lakos 13-53°/o-a siketnéma. Igaz, hogy az ilyen statistikát nem lehet egész megbízhatónak tekinteni — a mennyiben sok szülő gyermeke baját szívesen elhallgatja — és mégis, miután ezen adatok más alapos munkákban, igy például Dr. Eulenburg Béla berlini tanár «RealEncyclopádie» cimü gyönyörű müvében is támogatást találnak: kell hogy azokat számításaink alapjául elfogadjuk s belássuk: hogy e téren is még haladnunk, tennünk kell. A siketnémák esetleges tánitásáról az első adatokra az 1443-tól 1485-ig élt Agricola Rezsőnek «De inventione dialectica» cimü müvében akadunk, de a systematicus tanítás érdeme a spanyol származású Perdo de Poncé nevű benedictinus baráté, a ki a 16-ik században (1570-ben) első volt, a ki kimutatta, hogy a némaság csak a siketség következménye. Hajdan a siketnémák beszámithatlanoknak tekintettek s a biró részéről legalább is enyhébb bánásmódban részesültek, ma azonban az emberiség a siketnémák csodálatraméltó oktatási módja által már birtokába jutott azon eszköznek, melynek segítségével a szerencsétlenek hallását látásukkal pótolva, őket az elvont eszmék felfogására tanítja. A tudomány a siketnémák jel- és irásnyelve által nagyot lendített, K r a f f t-E b i n g véleménye szerint azonban ennek dacára a legjobb tanításnak sem fog soha sem sikerülni, a siketnémát az ép érzékekkel ellátott egyén szellemi magaslatára emelni és számára pótolni azt, a mi ezen szerencsétlenek szellemi életében az által hiányzik, hogy saját tudatuk tartalmát nem képesek kényelmes módon más emberek tudatának tartalmával kölcsönösen közölni. És valóban a legkedvezőbb esetben is szükségképen szenvedni fog a fogalmak élessége és köre, a nyelv közvetítő és éltető elemének hiánya miatt. Minden siketnémánál az elmebeli képesség kipuhatolása mellőzhetlen és a döntés a tanítás által nyert kiképeztetéstöl függA tanitás nélkül felnőtt vagy siker nélkül tanításban részesült siketnéma büntetőjogi felelősségéről szó sem lehet. Hogy a siketnéma szellemi állapotának vizsgálása az orvosszakértőre nézve nehézségekbe ütközik — a mennyiben a vele eszközlött érintkezésből alig lehet elégséges anyagot a bírálat számára megnyerni, kétségtelen, és Krafft-Ebing véleménye szerint ily esetben a siketnéma tanítójának közbenjárása elkerülhet lenül szükséges még ott is, a hol az irásnyelv használata lehetséges. Az ilyen tanitó azonban csak tolmács s szakértő egyedül orvos lehet, a kinek feladata valóban annál is inkább nehéz, mert mindegyikünk tudja, hogy a jelek által kifejezett nyelv csalékony. A btő. jogi felelősség nem az adott oktatásból, hanem a felvilágosodás megszerzésének eredményéből származik; azt, hogy a siketnéma beszámítható állapotban van, ha oktatásban részesült, nem mondhatni, mert akkor a siketnémát oktatási bizonyítványa alapján ítélnők el, pedig nincsen kizárva, hogy az a nyert oktatás dacára hülye maradt. Hogy tehát a siketnémának, igazságtalanság nélkül/ bűntett elkövetési képességet lehessen tulajdonítani, a bírónak C a r r ar a szerint (B. I. P. I. 245 §.) ^bizonyságot kell szereznie az iránt, vájjon a siketnémaság szerencsétlenségével megvert vádlott oly oktatásbanrészesült, hogy helyes fogai mat nyerhet ett saját tettei, azok következményeiről és a büntető törvénnyel való okszerű viszonyáról*. Dr. Taylor Swaine A. -Az orvosi jogtudomány és gyakorlata» cimü remek müvében (III. kötet 541. lapján) a siketnémaságot nem tartja olyan állapotnak, melyben értelem és emlékezet nem lehetne jelen, hanem abban egyedül az ismeretek közlése van nehézséggel egybekötve, s ha kitűnik, hogy ilyen esetekben