A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 1. szám - A második ezredév

Tizenhatodik évfolyam. 1. szám. Budapest, 1897. január 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. HETILAP ÍZ A JOG (ezelőtt MAGTAR ÖGTVÉDI KÖZLÖNY) Á MAGTÁR ÜGTYÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják E>r. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 50 kr Fél « _ 8 « — « Egész « _ 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Előfizetési felhívás. — A második ezredév. Irta : Kovács Béla karánsebesi kir. járásbiró. - Királyi közjegyzők a peren kivüli jogügyekben. — Irta : Z i m á n y i Alajos hpesti ügyvéd. — A szándékosság a büntető jogban. Irta: Eiserth István lőcsei kir. ügyész. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : Polgár József pestvidéki tszéki biró A bizonyítékok szabad mérlegeléséről It ta : dr. P a p p József bpesti ügyvéd. — Belföld. | A horvát országos kormány igazságügyi törvényjavaslatai. --Az esküdtbiróságok szervezése és a bűnvádi perrendtartás.) — Ausztria és külföld, baleset elleni biztosításra vonatkozó törvényhozás Németországban.) — Sérelem. (A m.-szigeti kir. törvényszék egyik telebbezési polgári tanácsának egyik döntvénye. Irta: H o s t s u k János ügyvéd M.-Szigeten.) — Irodalom. (A bölcseleti jogtudomány kézikönyve. Irta: dr. Esterházy Sándor jogak tanár Kassán. Közigazgatási bíráskodás. Irta: dr. Fal esik Dezső jogtanár. — Döntvények a felsőbíróságok elvi jelentőségű j határozatai jegyzetekkel ellátva. — A közigazgatási bíróságról szóló törvény magyarázata. Irta: dr. Németh Károly belügyministeri titkár. | — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsőbirósági határozatok és döntvények —Kivonat a«Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Előfizetési felhívás ! Január ho i-ével uj előfizetést nyitottunk lapunkra. Ez alkalomból azon t. előfizetőinket, a kiknek előfizetése múlt hó végével lejárt, tisztelettel kérjük, sziveskedjenek előfizetéseiket mielőbb megújítani. Az előfizetések a «Jog kiadóhivatalához : Budapest, V., Rudolfrakpart 3. szám alá küldendők. ^( A második ezredév. Irta: KOVÁCS BÉLA karánsebesi kir. járásbiró. Lezajlottak az első ezerévi káprázatos ünnepélyek, a ' díszruhák s emelkedett hangulatok helyét a munkás-zubbony és a | higgadt gondolkozás foglalta el. A lelkesültség, enthusiasmus szerte foszlott, kicsapott hullámaik visszatértek a régi mederbe : ismét nyugodtan hömpölygő ár hordozza tovább az ezeréves állam hajóját. Fennmaradt azonban a kimerithetlen gazdag théma : az elmélkedés a felett, honnan vette e nemzet az erőt, hogy tízszer száz év párját ritkító viszontagságai dacára sziklaként áll s az elpusztithatlan életrevalóság minden symptomáival vértezve hangosan követeli a maga számára a második ezredévet. A bölcselők, sociologusok, publicisták feladata fejtegetni ezt a mélységes rejtelmet és tanulságos fázisait : nekünk a közélet napszámosainak, gyakorlatilag s arra való tekintettel, hogy iustitia est regnorum fundamentum, kell fejtegetnünk a nagy kérdést: hogyan fogja megállani helyét nemzetünk a második ezredévben? A perspektívát, mely ebből az álláspontból elébünk tárul, mérsékelt, tehát se nem rózsás, se nem sötét szemüvegen át nézzük, hogy látásunkban ne csalódjunk s lehetőleg azt az aurea mediocritást találjuk el, a mely a kísértetektől nem retteg, de exclusiv optimismusban sem ringatódzik. Mindenekelőtt elismeréssel kell adóznunk a jogélet összes faktorainak, a legmagasabbaktól a legalsóbbakig, hogy mindegyikök serényen közreműködött kivitelében annak, a mit néhány évtized előtt sejteni is alig lehetett: a jogszolgáltatás sikeres kiépítésének munkájában. Mert ma már nem frázis, hogy van modern magyar jogszolgáltatás, van eszméktől áthatott igazságügyi kormányzat, kötelességtudó birói és ügyvédi kar, s vannak anyagi, szervezeti és eljárási törvényeink, egy szóval, meg van a jogszolgáltatás olyan alakzata, a mely — mint az idők végtelenjének szánt minden emberi mü — tatarozásra, módosításra szorul s kibővítést is igényel, de az elveknek, a melyekre lefektettetett, bolygatását többé meg i nem türi. Lapunk mai száma Gondoljunk csak vissza a 70-es évek zürzavaira, a kétesértékü kísérletezésekre, a bíróságok lassúságára, helylyel-közzel megbizhatlanságára. melyek a viharos mult által megtépett jogéletünket általában jellemezték, s melyeken csak az 1861-iki és L868-iki időleges alkotások vékonyka sugarai szűrődtek át és melyek egy lánglelkü igazságügyér legjobb conceptióit megfosztották zománcuktól, mint a hogy a virág szinét ves2ti, ha kopárföldbe kerül : és adjunk hálát a magyarok Istenének, miszerint a nemzetek világversenyében s «megfogyva bár, de törve nem», ennyire is feltudtunk emelkedni. Hogy ezt a helyet, ezt a kiküzdött positiót megtartsuk, megerősítsük és biztosítsuk, a végből nem elég megnyugodni az eddig elért eredményekben, melyek a teljes bevégzettségtől még nagyon távol állanak, hanem az akaraterő, alkotási vágy és áldozatkészség legnagyobb fokára van szükségünk. Vizsgáljuk ugyanazért, minők volnának azon momentumok, a melyek a segítő kéz munkáját leginkább hívják fel ? Legelőször is a hátralékos bíróságok tekintetében majdnem megfordított viszonyt látunk, mert még két évvel ezelőtt a kir. Curiát és a kir. ítélőtáblákat nyomta (s csaknem agyonnyomta !) a hátralékok tömege, ma a kir. Curia kezd megszabadulni, a táblák meg jó részben megszabadultak azoktól, ellenben aggályt keltő mértékben öröklik át a dolog ezen ódiumát törvényszékeink. Egyetlen társasbiróság se rázhatja le magáról bizonyos határig a nehézkességet, vontatottságot, a tanácskozások elhúzódását, melyek helyén valók a nagyobb fontosságú és főbenjáró pereknél, de épp ugy ellenségei a kisebb jelentőségű ügyek halmazának, a melyek gyors tempójú ellátást követelnek. Természetes tehát, hogy meg kell szabaditanunk társas bíróságainkat számtalan oly ügytől, a melyek tevékenységöket lenyűgözik s őket elsőfokú működésükben akadályozzák, másod fokú müködésökben meg éppen veszélyeztetik. Szinte kínálkozik ehhez az alkalom az 1893. évi XVIII. t.-c. 1-ső §-ából, a mely §. 2. 3. 4. pontjait módosítani kellene akkép, hogy az ott meghatározott perek 500 frt értékig sommás eljárás alá tartoznak; ki kellene hagyni u. a. §. 5-ik pontjának c) bekezdéséből ezeket a szavakat: «három évnél nem régibb,» és meg kellene toldani az 1. §t egy 6-ik ponttal akkép: «az 1876. évi XXVII. t.-c. által szabályozott ügyek 500 frt értékig,» s ezzel kezünkben volna a helyzet sanálásának fonala. Ha a járásbíróságok adóssági perekben korlátlanul — s 200 frt értékig a legbonyolultabb birtok — és örökösödési stb. perekben megnyugvással bíráskodhatnak, épp ugy tehetik ezt nagyobb értékű pertárgygyal is, mert a iudicium egy és ugyanaz. 200 frt értéken tul azonban az ügy a kir. ítélőtáblához volna vihető. Sok mindent lehetne ez ellen felhozni, de nekünk van egy súlyos argumentumunk s ez az, hogy midőn járásbíróságainknál 700 peres, ugyanannyi végrehajtási s 7—800 folyó ügyből 25—H0 felebbeztetik (felebbvitetik) évenként, akkor azok a kiterjedtebb hatáskörben is épp oly arányban megtudnák nyirbálni a felebbezések (felebbvitelek) számát, a mi aztán a kir. tszékek, mint felebbezési bíróságok s a kir. ítélőtáblák szabadabb és biztosabb mozgására nézve óriási befolyással birna s egyúttal okvetlenül ezen bíróságok személyzeti létszámának apasztását vonná maga után. Hozzávéve még a kir. járásbíróságok ügykezelését egyszerűsítő lajstromrendszer behozatalát, mely a legközelebbi időre várható, ekkép figyelemmel a járásbíróságoknál szükségképp előálló, de olcsóbb birói állások rendszeresítésére is. pénzügyileg még mindig megtakaritásra számolhatnánk. Ezen nagyjában vázolt módozatok bíróságainknál a belső keretet volnának hivatva kitölteni. Nem ktvéíbé óhajtandók azonban melléjök azok a formaságok a bíróságok megjelenésében, a bírósági épületek díszében, berendezésében, a melyeket hazánkban igen sok, főleg egyes b'róságnál sajnosán nélkülözünk. Ezek alatt 12 oldalra terjed.