A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 12. szám - A védelem joga - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Okiratok [9. r.]

94 A JOG kiállítójuk a bennük foglalt nyilatkozatot tette, mindaddig, mig annak ellenkezője bizonyítva lesz. A iurisdictió terén azonban gyakran találkozunk oly esetekkel, a midőn a fél, a ki az okirat nyelvét nem érti, vagy irni és olvasni nem tud, nem vonja tagadásba az aláírást, a kézjegyet, de tagadja az okirat tartalmának valódiságát. A törvény szerint a bizonyítás őt terheli : Minthogy azonban az okiratot oly tanuk előttemezték, a kiket nemcsak hogy a bizonyító fél nem ismer, — hanem azok hollétét, ha az ellenkező bizonyítására kerül a sor, maga az okirat tulajdonosa se tudja, vagy nem akarja leifedezni, — a bizonyítás ezáltal nemcsak megnehezítve, de teljesen lehetetlenné is van téve. Azon félre tehát, a ki az okirat nyelvét nem érti, irni s olvasni nem tud, oly veszély rejlik az okiratok alakszerű kiállítása és a contemplált perjogi szabály melleti, hogy ez által az anyagi igazságot és jogbiztonságot nagy mérvben veszélyeztetve látjuk. Es azért jogpolitikai szempontból arra kell törekednünk bizonyos garantiák felállítása által, hogy a veszélyt habár egészen meg nem szüntethetjük is, némileg ellensúlyozzuk. Perjogi szabály által kell kényszeríteni a feleket arra, hogy ily esetekben az okirat kiállításánál nagyobb lelkiismeretességgel járjanak el, a mi pedig azzal lesz elérhető, ha minden oly esetben, a midőn az okiratot a kiállító fél előtt ismeretlen tanuk előttemezték, és az okirat tulajdonosa bizonyítás esetén azok hollétét, tartózkodási helyét megjelölni nem képes, az okirat tartalmának valódiságát, illetve bizonyító erejét a biróság a 277. §. értelmében szabadon mérlegelhesse. Az okirat teljes bizonyító erejének megvonhatása kényszerítené a feleket arra, hogy az okirat kiállításánál a kiállító fél előtt ismert, állandó lakhelylyel biró tanuk alkalmaztassanak, — és az okiratok ismeretlen és nem létező tanuk neveinek meghamisításával utólagosan ne előttemeztessenek. A 325. §. ezek szerint kibővitendő lesz azzal: "Ugy szintén azon esetekben, ha a fél az okirat nyelvét nem érti; vagy azért, mert irni és olvasni nem tud, az okiratot kézjegyével látta el, és azon gyanú merül fel, hogyazokiratot nem létezőtanuk elöttemezték, vagypedigszándékosanolytanuk alkalmaztattak, a kiket a kiállító félnem ismer, és a kiknek tartózkodási helyét kipuhatolni nem lehet, a biróság a 277. §. értelmében sza badon mérlegelheti. 333.-336. §§. Ezen szakaszok az okiratok, nevezetesen a közös okiratok felmutatására és az ebbeli kötelezettségnek bírói megállapítására vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák. Minthogy azonban az ellenfél a birtokában levő okiratot csak a bizonyító fél kérelmére tartozik felmutatni és a biróság, a mennyiben az ellenfél ennek felmutatását megtagadja, a felekkel e részben tárgyalást köteles tartani, magának a tárgyalásnak előkészítése céljából célszerűnek mutatkozik megállapítani mindazon körülményeket és adatokat, miként az a német bírod, prtts. 389. §-ában foglaltatik, a melyeket a fél az okirat felmutatása iránti kérelmében előadni tartozik. A biróság és a felek ily kötelező szabály felállítása esetén nem lennének az okirat tartalma és egyéb adatok iránt tájékozatlanok, a vitás kérdés letárgyalása sokkal kevesebb időt fog majd igénybe venni. A tervezet nem terjeszkedik ki azon előfordulható esetre, a midőn a bizonyító fél előadásából, vagy az ellenfélnek a 335. §. értelmében tett eskü alatti kihallgatása alkalmával kiderül, hogy az okirat egy perben nem álló harmadik személynek van birtokában, akár azért, mert az okirathoz neki is van joga, akár pedig más oknál fogva. A német bir. prtts. 393. és 394. §§-ai szerint ezen esetekben a bizonyító fél kérelmére az okirat megnevezésére határidőt kell adni, sőt azon harmadik személyt az okirat előmutatására perutján is kötelezhetőnek tartja. Mi a német bir. prtts. rendelkezését nem fogadjuk el, mert a per huzavonására alkalmas. Hanem célravezetőnek és a peres felek érdekei megóvására elégségesnek tartjuk az oly perjogi szabályt, mely a kártérítés elvének felállításával azon perben nem álló harmadik személyt, a kinek az okirat birtokában van, és azt bírói felhívásra sem mutatja be, tanuként rendeli kihallgattatni és azért a 336. §. után a következő uj szakasz lenne a tervezetbe felveendő: «Ha az okirat valamely perben nem álló h a rmadik személy birtokában van, és azt bírói felhívásra a bíróságnak felmutatás végett be nem terjesztené, jogosítva van a bizonyító fél az okirat birtokosánaktanuként.hendó' kihallgatásátkérelmezni, mely esetben az, a mennyiben az okiratot, a melyről beismeri hogy nála van, a biróság felhívására a k i h a 11 gat ás a lk a 1 mával s e m m u t a t n á f e 1, arra a 316. §-b a n megszabott kényszereszközök alkalmazásával kötelezendő. Azokiratbeterjes ztéséveljáró költségek megtéritésébenabizonyit ó fél kérelemre végrehajtás terhe alatt elmarasztalandó. A fél azon jogát, hogy a harmadiktólazokirat felmutatásának megtagadásából eredő kárának megtérítését külön perrel követelhesse, a jelen §. rendelkezései nem érintik.* 346. §. A szövegben előforduló «hamisitatlan «szó az inkább megfelelő* valónak* kifejezéssel lenne helyettesítendő. 347. §. Annak bizonyítása, hogy írás vagy aláirás valódi-e vagy hamis, ha az, a ki az írást tette már meghalt, nehézségekbe ütközik, mert ilyenkor az csak más oly írással való összehasonlítás által történhetik, melynek valódisága nincsen kétségbe vonva, vagy be van bizonyítva. Igen sokszor azonban az ily hitelességgel biró írás vagy aláirás oly harmadik személy birtokában van, a ki azt a bizonyító félnek önként nem bocsájtja rendelkezésére. Ezen esetben ugyancsak a fentebb javaslatba hozott uj szakasz rendelkezései nyernének alkalmazást. XI. Fejezet. Szemle. 351. §. A perben álló fél már a tárgyalás folyamán tagadásba veheti, hogy a szemle tárgya az ő birtokában van, vagy ezzel a kifogással a szemle foganatosítása alkalmával élhet. Mindegyik esetben más eljárásnak van helye, mert ha a tagadása tárgyalás folyamán tétetik meg, a biróság a felet, a mennyiben a szemle elrendeltetik, előzetesen és a szemle foganatosításának elrendelése nélkül tartoznék eskü alatt kihallgatni és a szemle megejtése céljából szükséges intézkedéseket a vallomáshoz képest csak ezután rendelné el. Mig a másik esetben az eskü alatti kihallgatás szüksége a szemle foganatosítása alkalmával merült fel, a hol azután, ha a szemle kiküldött, vagy megkeresett biró által volt foganatosítandó költségkímélés okából, az eskü alatti kihallgatás foganatositásával isa perbiróságmandatariusát kell felruházni, mert nincs kizárva, hogy az eskü alatti kihallgatás célravezető és a szemle tárgyát az illető fél rendelkezésre bocsájtja, illetőleg hollétét felfedezi. A szakasz ennek megfelelőleg módosítandó. 353. §. Ha a szemletárgy a perben nem álló harmadik személy birtokában van, és az a szemle megtartását ellenzi, vita tárgyát képezheti, hogy ki legyen illetékes az ellenzés jogosultsága felett határozni, a midőn a szemle kiküldött, vagy megkeresett biró által rendeltetett foganatosíttatni. A tervezet a nélkül, hogy ezen eseteket számba venné, a határozat hozatalával minden esetben a per bíróságot ruházza fel. Ez azonban helytelen. Vannak esetek, a midőn a szemle tárgyát birtokában tartó félnek a szemle foganatosításával oly elenyészőleg csekély kára támadhat, a mely kár a szemle foganatosítás költségeivel épen nem áll arányban; a bizonyító fél pedig csakhogy az ujabb költségektől meneküljön, a megállapítandó kárösszeget hajlandó megtéríteni, vagy előzetesen is bírói letétbe helyezni. Nem látjuk át, miért ne lehetne ily körülmények között, vagy azon esetben, midőn az ellenzés evidenter rosszhiszemünekjelentkezik,azellenzés jogosultsága feletti határozathozataltakiküldött vagymegkeresettbiróhatásköréhez utalni, különösen akkor, ha a rosszhiszemű megtagadás folytán felmerült költségeket marasztalás esetén az illető fél vagyontalansága miatt behajtani nem lehet, és miután a kárösszeget a 355. §. rendelkezése szerint úgyis a szemlét teljesítő biró van hivatva megállapítani. A szakasz harmadik bekezdése ekként lenne szövegezendő: «Az ellenzésjogosultságafelettrendszerint a per bírósága határoz; ha azonban a kiküldött vagy megkeresett biró ugy találja, hogy a kár okozás nélkül foganatosítható szemle ellenzése rosszhiszemüésmindenjogosalapotnélkülöz,vagy ha a szemle megtartásával okozandó éselőzetesen megállapított kárösszeg csekély, s azt a bizonyító félbiróiletétbehelyeznivagyazonnal kifizetni hajlandó: az e 1 1 e n z és j o g o s u 11 s ág a felett a bizonyító fél kérelmére a kiküldött, vagy megkeresett biró is határozhat.* Szükséges ezen kivételes rendelkezés statuálása már azon okból is, mert a mint a tapasztalat mutatja, a felek igen gyakran szokták valamely cselekmény foganatosítását ellenezni, de azért a hozott bírói határozatba belenyugosznak, az ellen jogorvoslattal nem élnek. A jogorvoslat szempontjából pedig kötelezőleg ésjoghatálylyal kell megszabni a törvényben, hogy az ellenzés jogosultságát elvető határozat ellen a jogorvoslat iránt a biró felhívására nyomban nyilatkozni kell, különben a határozat azonnal jogerőre emelkedik. Az indokolást azután be lehet terjeszteni 8 nap alatt. (Folytatása következik.)