A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 9. szám - Uj belga törvény a házasságra vonatkozó némely rendelkezések módosítása tárgyában

34 AJ tekintve, hogy alperes az által, hogy ö a préselő gép megküldését megtagadta és kinyilvánította, hogy a szerződéstől eláll, a megvett széna átvételét is megtagadta; tekintve, hogy ennélfogva a kikötött kötbér esedékessé vált (18 75. évi XXXVII. t.-c. 273. és 274. §§.); tekintve mindezeket, a kötbér megítélése felperes pótesküjétől, az 1868. évi LIV. t.-c. 236. §. értelmében volt feltételezendő. A kötbér-magasságot illetőleg a kötbér az 1877. évi VIII. t.-c. 2. §-a alapján az 5,000 frt értékű széna 8°/o erejéig azaz 40© írtban állapíttatott meg; az ezen összeget meghaladó tőkekövetelésével az idézett törvény értelmében és a kamatköveteléseivel azért volt elutasítandó, mert a megítélt kötbér után kamat nem jár stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1895. január 9. 3,138. sz. a.i az elsőbiróság ítéletét indokainál fogva és még azért is helybenhagyja, mert L. Bernát vallomása szerint alperes 1893. aug. 20-án, tehát a kereset beadása előtt kijelentette, hogy a prést nem küldi el s a szerződéstől eláll; a mennyiben tehát ez a körülmény felperes pótesküje által teljes bizonyítást nyerend, a kereset időelőttinek nem tekinthető, s mert az 1877. évi VIII. t.-c. 2. §-ának rendelkezése az 1875. évi 37. t.-c. 273. §-át módosította oly formán, hogy a kötbér 8°/0-nál magasabb összegre nem mehet, s ebben az arányban előbb emiitett törvény 9. §. szerint csakis váltókövetelésekre s bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követeléseikre van követelésnek helye; már pedig a jelen esetben nem is állíttatott, hogy felperes bejegyzett kereskedő volna; s mert a kötbér után kamat nem járván, a 400 frton felüli kötbér és járulékok iránti keresetével felperes helyesen utasíttatott el. stb. A m. kir. Curia (1896. dec. 15. 344. sz. a.) Mindkét alsóbb biróság ítéletének megváltoztatásával felperes kereseti követelésének 400 frtot tevő részével is, tehát egész követelésével feltétlenül elutasittatik. stb. Indokok: Alperes, mint a B. alatti kötlevél szerinti vevő fél, az esetre kötelezte magát métermázsánként 50 kr kötbér fizetésére, ha a neki átadni kötelezett vagy átadni célzott szénának átvételét megtagadja. Ebből következik, hogy felperes csak az esetre követelhetné a kikötött kötbér megfizetését az alperestől, ha bizonyította volna, hogy az eladott 2,500 métermázsa szénát tényleg megszerezte, vagy hogy az alperesnek leendő átadásra készen, rendelkezésére állott s hogy azt szerződés szerinti minőségben, préselt állapotban beraktározható módon átadni képes és kész lett volna. Minthogy pedig felperes ezt nem bizonyította, sőt keresetében önmaga adta elő, hogy alperest a széna átvételére fel sem hívta, illetve a széna átadását meg sem kísérletté; Minthogy továbbá a L. Bernát tanú vallomása által bizonyított az a körülmény, hogy az alperes a szénaprésnek Barátosra küldését megtagadta s a szerződéstől való elállását jelentette ki., okul szolgálhat arra, hogy a felperes az alperes állítólagos szerződésszegése miatt esetleg származhatott kárának megtérítését követelje, de e címen felperes a széna átvételének elmulasztása miatt alperestől, ki megkinálás hiányában nem is juthatott a széna átvételének megtagadásához, kötbért nem követelhet, — helybenhagyva tehát a másodbiróság ítéletének felperest 830 frtra nézve elutasító rendelkezését — ugyanazt azt ítéletet alperes által felebbezett, esetleg marasztaló részében az ugyan ugy rendelkezett elsó'birósági Ítélettel együtt megváltoztatni, és felperest kötbér cimén támasztott egész követelésével feltétlenül elutasítani kellett, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben Az adott mustrának tagadott azonosságát mindenkor a vevő, a ki a mustrának megőrzésére köteles, tartozik bizonyítani. Nem tesz különbséget az, hogy a mustra lepecsételt avagy nyílt tartályban adatott-e át. A szikszói kir. járásbíróság, mint kereskedelmi biróság (1894. évi november hó 22-én 2,639. sz. a.) dr. Glancz Gyula ügyvéd által képviselt F. Adolf felperesnek, dr. Sugár Gyula ügyvéd által képviselt «G. és Gr.* cég alperes ellen 82 frt 40 kr. töke és jár. iránti sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles felperesnek a 82 frt 40 kr. tőkét, ennek kamatait stb. megfizetni. Alperes cég viszonkeresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes által B. alatt csatolt alperes cég saját leveléből s K. Jakab nem kifogásolt tanú vallomásából, de különösen alperes cég azon ténykedéséből, hogy a felperestől megvásárolt lencsének mustráját a per során bemutatta: kétségtelen, hogy a peres felek között létrejött ügylet mustraszerinti vétel volt. Alperes az áru minősége ellen emelve kifogást, a ktv. 363. §-a szerint a kapott mustrának a kellő időben felmutatott mustrávali ugyanazonosságát igazolni tartozott volna, de ez neki nem sikerült. Való ugyan, hogy valamint az áru szerződésszerű minőségét általában, ugy annak az adott mustrávali egyező voltát, rendszerint eladó tartozik igazolni; mindazon esetben, ha a mustra egyedül vevő birtokában van, mint ez a jelen esetben fennforog s az áru minősége vitássá válik, vevő a mustrát kellő időben felmutatni tartozik összehasonlítás céljából, ebből következik az, OG hogy ha az eladó a felmutatott mustrának ugyanazonosságát tagadja, vevő — mint akinek birtokában volt a mustra — köteles igazolni, hogy ez ugyanazon mustra, mely neki általadva lett, minthogy pedig alperes a kapott mustrának kellő időbeni felmutatását nem eszközölte, felperes tagadása ellenében pedig a később fel mutatott mustrának ugyanazonosságát igazolni nem sikerült, a kapott mustra fel nem mutatottnak volt vélelmezendő s ennélfogva az áru a ktv. 363. §-ához képest mustraszerünek volt tekintendő s tekintve, hogy alperes cég a kereseti összeg nagysága ellen kifogást nem tett s hogy a ktv. 348. §-ában foglalt kedvezmény a jelen esetben előnyére nem alkalmazható, az eskü mellőzésével marasztalandó volt annyival is inkább, mert az ily módon szerződésszerüleg vett árunál a ktv. 347. §-a szerinti felperes rendelkezésére bocsátás okából a vételár kifizetése meg nem tagadható. Alperes cégnek visszkereseti követelésével lett elutasítása a fenti indokokból kifolyólag volt kimondandó azért is, mert az árunak Miskolcra lett szállítása magának az alperes cégnek kérelmére történvén, a felmerült raktárdijak megfizetésére felperes nem kötelezhető stb. A kassai kir. ítélőtábla (1895. évi március hó 18-án 7,754. sz. a.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja s az alperes viszonkeresetének helyt adva, a felperest végrehajtással arra kötelezi, hogy az alperesnek 1892. évi március hó elsejétől az áru elviteléig terjedő időtartamra naponként l'/s kr. raktárdijat stbit megfizessen stb. Indokok: Az alperes beismeri, hogy 1892. évi február havában felperestől 17 zsák lencsét 82 frt 40 krnyi összárban mustra szerint me.vett, kijelenti azonban, hogy miután a szállított lencsében sok volt a zab és így az áru a mustrának meg nem felelt, ezt a felperesnek a B. alatt csatolt levéllel rendelkezésére bocsájtotta. Ezt a levelet a felperes 1892. évi március hó 1-én megkapta ugyan, tagadja azonban, hogy az alperesnek joga volt volna az árut Miskolcon kifogásolni, amennyiben a felek eredeti megállapodása az volt, hogy az áru Szikszón átvétessék. Ekként pedig a vétel-ügylet helyi-ügylet lévén, az áru minősége ellen irányzott kifogásoknak Szikszón, nem pedig Miskolcon kellett volna megtörténniök. A felperesnek ez az ellenvetése alappal nem bir, mert beismeri, hogy az áru tényleges átadása nem Szikszón, hanem Miskolcon történt, amennyiben a felperes a lencsét az alperes kérelmére még a tényleges átadást megelőzően a 3. alatti fuvarlevél szerint Miskolcra küldte, minek folytán a vételi ügylet az eredeti megállapodástól eltérően a keresk. törv. 346. §-ában meghatározott helykülönbség melletti ügyletté alakult át és ekként az alperes kifogásait Miskolcon megtenni jogosítva volt, annál is inkább, mert csak Miskolcon jutott abba a helyzetbe, hogy az árut megtekintse és netaláni kifogásait az ellen megtegye. Minthogy a 3. alatti fuvarlevél szerint az áru Miskolcra 1893. évi február 27-én érkezett és erről az alperes csak is az nap délutánján nyert értesítést, az árut tehát az idő előrehaladottsága miatt ugyanaznap többé át nem vehette és így az átvétel a közbeesett vasárnap miatt csak is hétfőn — február 29-én — történt és minthogy a felperestől B. alatt bemutatott levél szerint az alperes az árut még ugyanaznap bocsájtotta a felperes rendelkezésére, ennélfogva nyilvánvaló, hogy az alperesnek az áru minősége ellen emelt kifogásai sem hely-, sem valószerűség szempontjából elkésettnek nem tekinthetők. Minthogy pedig a felek közösen beismerik, hogy a kereset alapjául szolgáló vételi ügylet mustra szerint jött létre s illetve, hogy közöttük mustra szerinti vétel-ügylet létesült és minthogy az alperes a felperesi mustrát a per folyamán, tehát a bizonyítás szempontjából kellő időben mutatta fel, minthogy továbbá a felperes ama mulasztása, hogy a bizonyítékul használni célzott mustrát nem pecséttel elzárt állapotban adta át az alperesnek, azt a következményt vonja maga után, hogy a bizonyítás terhe arra vonatkozván, miszerint az alperestől bemutatott mustra nem azonos a kapott mustrával, a felperesre hárult és végül, minthogy a felperestől e célból nevezett tanú K.Jakab a mustra nem azonosságáról tudomással azért nem bírhat, mert ő a mustraátadásánál jelen sem volt és minthogy egyéb bizonyítékot a felperes ez irányban fel nem ajánlott, az pedig, hogy az alperes kifejezetten csak óvatosságból és csupán szükség esetén a mustra azonossága tekintetében a felperest a tagadó esküvel megkínálta, ez utóbbit az őt terhelő bizonyítás kötelezettsége alól fel nem menti, ennélfogva az alperes részéről felmutatott mustrát a felperestől kapott mustrával azonosnak tekinteni s az áru mustraszerüségének megállapítására alkalmas alapul elfogadni kellett. Az e célból kért bírói szemle alkalmával a felperes az áru azonosságát is tagadásba vette ugyan, tekintve azonban, hogy annak a bizonyítása, miként az alperestől felmutatott áru a szállított áruval nem azonos, szintén az eladó felperest terheli. Tekintve, hogy az utóbbi erre nézve elfogadható bizonyítékot fel nem ajánlott, tekintve, hogy a felperesnek a birói szemle után tartott tárgyalás alkalmával személyesen tett ama kijelentéseiből : a^ hogy az eredeti mustra nem volt oly tiszta, mint az alperestől felmutatott, a mennyiben amabban zab és lencsetörmelék is előfordult, b) hogy az a körülmény, miként az áru 1% zabbal van vegyítve, kifogás alapjául nem szolgálhat; okszerűen az követke-