A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 8. szám - Váltójogi curiosum - Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére [6. r.]

62 A JOG törvény utján leendő szabályozása annál is inkább szükséges, mert lehetséges, hogy a már egy izben szolgáltatott bizonyítékok a folyamatban levő perben bizonyos okokból, pl. a tanú elhalálozása, — újból élnem állíthatók. A most felhozott oo^bkól a 281. § után a következő uj szakasz felvételét hozzuk javaslatba: §. «Ha a bizonyítás tárgyát oly körülmények és tényállítások képeznék, a melyek a peres felek között 1 e f o 1 y t a t o 11 m á s p e r b e n m á r b i z o n y i t á s tárgyát képezték, vagy jogerős büntető ítélettel meglettek állapítva, azokat azon fél, a kit a bizonyítás terhel, újból bizonyítani nem tartozik, az ellenfélnek azonban jogábanállabizonyitás ismétlését kérelmezni. Hogy a büntető eljárás folyamán tett, de a polgári perben visszavont beismerés és a felvett ta n u vall o má s ok n a k, úgyszintén a bíróságon kívüli beismerésnek mily bizonyító erő t u lajdoni t ható, azt a bíróság a körülményeknek szorgos méltatása alapján itéli meg.» 291. §, A. szakasz nem tejezi ki határozottan, hogy oly esetekben, a midőn a bizonyitásfelvétel alkalmával a kiküldött vagy megkeresett biró előtt oly vitás kérdések merülnek fel, melyektől a bizonyitásfelvétel folytatása függ, a perbíróság mi iránt határoz. Ezen hiánya a szakasznak pótlandó azzal, hogy a bíróság a bizonyitásfelvétel folytatása iránt határoz és hogy az e tárgyban hozott végzés ellen jogorvoslatnak helye nincs. Az előkészítő eljárás folyamán a peres felek a keresetilletve a viszonkeresetileg érvényesített igényt részen belismerhetik. Kérdés támad most már az iránt, hogy ha a peres felek egyike vagy másika a szóbeli tárgyaláson meg nem jelen, a peres kérdések végeldöntése miként történjék. A tervezet ezen kérdés speciális megoldását mellőzi, ennélfogva a mulasztásra vonatkozó általános szabályok volnának alkalmazandók. Ez azonban nem egészen megfelelő, meri az első érdemleges tárgyalás elmulasztása alapján hozott ítélet ellenmondással megtámadható. A tervezet 486. §-ának rendelkezésével szemben, nemcsak a perfelvételi, hanem az első érdemleges tárgyalási határnap elmuasztása alapján hozott ítélet ellen is megengedhetőnek tartjuk az ellen mondást), holott, ha az elismert igény felett részitélet hozatnék, arra az ellenmondás hatálya ki nem terjedhet. Ugyanezen álláspontot foglalja a német bírod, prts 318 §-a, melynek átvétele a perjog szempontjából nemcsak előnyös, de indokolt is. Belföld. Igazságügyi reformok. Beavatott körökből halljuk, hogy az igazságügyi miniszter a tárcájának közeledő képviselőházi tárgyalása alkalmával nagy meglepetésekben fogja részesíteni a jogászközönséget. Állítják, hogy a miniszter, szakítva az eddigi krajcáros gazdálkodással, be fogja jelenteni az ország birói és különösen az első folyamodásu bíróságok létszámának a megnövekedett teendőkhöz mért, tetemes szaporítását. Azt mondják, hogy a kir. kúria ismeretes 63. számú döntvénye és a győri kir. Ítélőtáblának ama határozata ellenében, a melyben a holtkéz ingatlan vagyonszerzésére vonatkozó korlátozó törvényeket hatályon kivül helyezettnek nyilvánítja, állást foglal a miniszter és azt a hitbizományok kérdésével kapcsolatban a törvényhozás utján rendezni fogja. Mint egyik legfontosabb eseményt tüntetik fel, hogy a miniszter pontosan meg fogja határozni, mikor kívánja életbe léptetni a rég vajúdó büntetőtörvénykönyvi novellát, mely hivatva leend az érvényben levő büntető törvénynek a gyakorlat által konstatált némely hiányain segíteni. Nagyon valószínű, hogy az uj bűnvádi eljárás életbeléptetési időpontjáig a novella is törvényerőre fog emelkedni és hogy az ügyvédi rendtartást, ép az uj bűnvádi eljárásra való különös tekintettel, szintén még ezen ülésszak folyamán reformálni fogják. Nyilt kérdések és feleletek. Tévedés az árverezett tárgy tekintetében.*) (Felelet). A praxisból ismerek a szóban forgó esethez két analóg esetet, hogy az árverési vevő megvett ingatlanoktól szabadulni akarván, az egyik esetben vagyontalan szolgája által, a másik esetben vagyontalan barátja által a törvényes időben utóajánlatot benyújtott, minek folytán az első árverés hatálytalannak nyilváníttatott, a második árverés pedig már a vagyontalan utóajánlattevők veszélyére megtartatott. Az utóajánlattevők — mert magasabb igéret nem tétetett — vevőknek lettek nyilvánítva, ellenök később a visszárverés is megtartatott, de vagyontalanok lévén, a vételárkülönbözetet rajtok megvenni nem volt lehetséges. *) Lásd a «J o g» m. é. 52. és a folyó évi 4. sz. közleményeket. Egyszóval az árverési vevők megszabadultak az ingatlanoktól és a további felelősségtől, a nélkül, hogy nagyobb kárt szenvedtek volna. Az egyedüli áldozat, a mit hoztak, állott a bánatpénzből a mit a vagyontalan utóajánlottevőknek az utóajánlathoz előlegeztek. De ez utilitárius, nem pedig jogi megoldása a felvetett kérdésnek, a melyet a konkrét esetben már azért sem lehet alkalmazni, mert az utóajánlatra szabott idő rég elmúlt. A D. L u x által közölt fejtegetés helytelen álláspontból indul ki és helytelen következtetésekre jut. Birói árverésen nem a végrehajtató az eladó és még kevésbbé tekinthető a birói kiküldött a végrehajtató megbízottjaként. Az államhatalom meghozza az ítéletet és ugyanaz az államhatalom a makacskodó alperes ellen az ítéletet végrehajtja. Rendes körülmények közt csak a vagyontárgy tulajdonosa adhat a tárgyra zálogjogot és csakis ő ruházhatja át másra a tárgynak tulajdonát. Végrehajtás esetében az államhatalom kényszer utján megfosztja a tulajdonost a tárgyra irányuló jogaitól, és ő adja a hitelezőnek a zálogjogot és ha alperes még ezentúl is makacskodik, akkor az államhatalom folytatná a kényszert, a tulajdonosnak a tárgy elidegenítésére vonatkozó jogát magához ragadva, azt a törvény szabályai szerint nyilvános árverésen eladja. A végrehajtási árverésnek jogforrása tehát a végrehajtást szenvedettnek az árverés alá kerülő tárgyra vonatkozó tulajdonjogában keresendő, mely jogot az államhatalom mint közjogi személy magához ragad. Az árverésnél tehát az államhatalom a végrehajtást szenvedettnek magához ragadott jogán lép fel mint eladó és tévedése fogalmilag ki van zárva, tévedhet az államhatalom közege: a biró vagy a birói kiküldött, de a tévedés nem államhatalmi emanatió. Ilyen tévedés nem bírhat befolyással az árverési ügylet lényegére, de igenis kártérítési igényt állapit meg első sorban avval szemben, a ki a tévedést okozta, másod sorban a kincstárral szemben, mert az államhatalom a közegei által hivatalos eljárásukban elkövetett károkért felelős. Magának a vevőnek tévedése az ügylet érvényére befolyással nincsen, a vevő az ügyletet csak akkor támadhatná meg, ha igazolná, hogy szándékosan megtévesztetett, a mi fenforgó esetben teljesen ki van zárva. Különben azt sem hiszem, hogy fenforgó esetben a vevő bárki ellen kártérítési igényeket, eredményre való kilátással támaszthatna. A ki egy tárgyat vesz, arról a jogi forgalom biztonsága szempontjából kell feltételezni, hogy magának a tárgy mibenlétéről kellő tájékozást szerzett, és hogy e körül a saját érdeke megkövetelte gondossággal eljárt, és a ki ezt elmulasztja, ennek következményeit csakis önönmaga viselje. Az esetleges kártérítési igények elbírálásánál nem az lesz a döntő kérdés: becsuszott-e hiba az árverési hirdetménybe? — hanem az lesz a kérdés, vájjon a hiba oly természetű volt-e, hogy annak concrét következményeit a kellő óvatosság és gondosság mellett elhárítani nem lehetett. A vevőnek sérelme csak ugy orvosolható, ha ahhoz az összes magánjogilag érdekeltek (a végrehajtást szenvedett és a jelzálogos hitelezők, — ide értve a végrehajtatót is) járulnak. Ha ezek beleegyezésöket megadják, fölösleges a per, ha nem adják, akkor fölösleges és céltalan. A végrehajtatónak az egész dolognál nincs más szerepe mint bármely más jelzálogos hitelezőnek. Végül hibáztatnom kell bíróságainknak amaz eljárását, hogy a helyszínén foganatosítandó végrehajtásoknál a birói kiküldöttnek az árverés alá kerülő ingatlanok tlkvi iveit hiteles másolatban nem adják ki. Expressis verbis ezt ugyan nem rendeli a törvény, de ezt a dolog természete és a törvény intentiója egyaránt megkívánja. A végr. t. 172. §-ának utolsó bekezdése a birói kiküldöttnek oly kötelezettséget róv, melynek teljesítése a tlkvi ivek hiteles másának birtoklását feltételezi; — tehát a törvény implicite azon feltételből indul ki, hogy a birói kiküldöttnek a helyszínén megtartott árverés megejtésénél is módjában áll a tlkvi ivek C. lapjába betekinteni, a mi csak ugy lehetséges, ha neki a tlkvi ív hiteles mása kiadatik. Mindenesetre az esetek túlnyomó részében nagyon lendítene az árverés sikerén egy ilyen tlkvi kivonat, melyből akárki a helyszínén az ingatlan azonosságáról és tlkvi állapotáról hiteles meggyőződést szerezhetne; mert oly eset, hogy valaki tévedésből magasabb árt igér egy birtokrészletért, ritkaságszámba megy; — holott oly eset, hogy egy birtokrészlet potom áron eladatik, mert az árverésnél a puszta tlkvi számok után a birtokrészlet azonossága meg nem állapitható, mindennapi dolog. A tlkvi kivonat hiánya csak az árverési hyenák érdekének szolgál. Dr. Pollák József ügyvéd, Zsolnán. Irodalom. A fizetési meghagyásról szóló törvény módosításának terve. Irta: Dr. Leszlényi Imre bpesti ügyvéd. Szerző a törvénycikk eddig tapasztalt hiányain segíteni óhajtván egy teljes törvényjavaslatot dolgozott ki. Sok helyes intézkedést indítványoz.