A Jog, 1897 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1897 / 8. szám - Gondatlanság és bűnhalmazat. Döntvénykritika [2. r.]

A JOG 59 nyolc 400 fit, ötvenhat 200 frt pótlékkal = 14,000 forint; tizenegy ajtónálló 400 frt fiz., egy 120 frt, hét 70 frt, három 60 frt lakáspénz és 50 forint ruhailletmény = 5.740 forint ; tizenegy kapus 400 forint fizetés és 50 forint ruhailletmény = 4,950 frt; 64 szolga, négy 400 frt, huszonhárom 350 frt, harminchat 300 frt egy 250 frt fiz., tizennégy 120 frt, har­mincegy 70 frt. nyolc 60 fit, egy 40 frt lakpénz pótlékkal és mindegyik 50 frt ruhailletmény = 28,279 irt; jutalmak és segélyek 4,000 frt. Mint már évekkel ezelőtt, ugy most is az igazságügyi kormányzat figyelmét a birósági szolgaszemélyzet rendkívül sanyarú helyzetére irányítjuk. Szükséges-e külön bizonyítanunk, hogy ott,ahol egy szobaés konyha áraa fővárosban átlag 18()frt,egy szolga családjával együtt 300—400 frtnyi fizetésével és 60 —120 frtnyi lakpénzével a szó-szoros értelmében éhen halálra van kárhoztatva? És a mellett ezen szolgákra lesznek a legnagyobb értéket képviselő akták minden ellenőrzés nélkül bizva! Csudálkozhatnék-e valaki, ha az ilyen szolga kötelességeiről megfeledkeznék ? Elég ezen kényes kérdést érinteni, meg­vagyunk győződve, hogy sociális kérdéseink közül legalább ezen annyira sötét oldalú kérdés legközelebb kedvezően lesz megoldva.— A kezdet ugyan nem igen biztató. Annak ellenér­tékéül, hogy a szolgák az uj igazságügyi palotában való beköl­tözés óta kétszer oly nagy távolságokra kénytelenek az aktá­kat elvinni, — jutalmul és serkentésül töltik az eddig élvezett csekély viteldíj is elvonatott. Lehetetlen, hogy erről a minisz­ternek tudomása legyen — de hát kit terheljünk akkor a felelősséggel ezen csodabogárért ? Dr. Révai Lajos. Gondatlanság és bűnhalmazat. Döntvénykritika. Irta dr.: H EIL FAUSTIN bpesti kir. tábla i biró. X' (Vése-) Nem képez tehát külön büntettet a rablás céljából elköve­tett erőszak vagy fenyegetés, mert az a rablásnak tényálladéki — konstitutív — eleme; nem képez külön büntettet a lopás céljából elkövetett laksértés vagy vagyonrongálás, mert ez a lopásnak minő­sitó' körülménye. Megjegyzendő azonban, hogy az olasz btkv 77. §-ának megfelelő intézkedésnek hiánya a törvényben, nem jelenti az ellenkező elvnek szentesítését, nem jelenti azt, hogy az eszmei egység az anyagi halmazatot kizárja; ez az elv oly rend­hagyó jogot képez, a dolog természetével annyira ellenkezik, hogy tételes jog érvényével csak ott bir, a hol a törvény kifejezetten így rendelkezik. A magyar btkv ily rendelkezést nem tartalmaz; a btkv 95. §-ára jelesül ez elv érdekében hivatkozni nem lehet, mert hogy ez a §. az eszmei egység esetére nem vonatkozik, azt a §. tartalma és szövege kétségtelenné teszi. Az eszmei egység feltétele a célközösség vagy célegység által összekapcsolt cselek­ménytöbbség; a 95. §. alkalmazásának feltétele cselekményegység. A 95. §-nak kezdő szavai ezek: «ha valamely cselekmény*. A cselekményegységre felállított szabály cselekménytöbb­ségre nem alkalmazható. Ehhez nem kell commentár. Az olasz btkv 77. §-ában kifejezett elv tehát a magyar btkv szerint is egész terjedelmében érvényes; egyszerűen azért, mert ellenkező törvényes szabály hiányában a dolog természete irányadó. Az olasz btkv 77. §-át csak azért helyeseljük, mert az elmélet mester­kélt konstrukcióinak a gyakorlatban érvényesülhetését kizárja s lehetetlenné teszi. A §. az abban kifejezett igazság törvényi szen­tesítése érdekében nem szükséges, hanem hasznos. Az olasz jav. a 77. §-nak megfelelő intézkedést nem tartalmazta, a képviselőház bizottsága is feleslegesnek tartotta, a mint ez a mi 95. §-unknak megfelelő 78. §-ra vonatkozó jelentéséből kitűnik, melyben az egy­séget (vagy eszmei halmazatot) az elhatározás egységébe helyez­vén, az eszmei egységre vonatkozólag helyesen jegyzi meg, hogy: «több cselekmény akkor is, ha eszköz és cél (végcél) viszonyában állanak egymáshoz, a tettes mind megannyi külön céljainak képezik tárgyát, s több bűnös elhatározásnak képezik bizonyítékát.> A bűn­tett többség (mint anyagi halmazat) tehát az u. n. eszmei egység dacára kétségtelen. Lássuk most az eszmei halmazat másik ismérvét: a materi­alis egységet, a cselekménynek, a magatartásnak anyagi egységét. A megbeszélés tárgyát képező Ítélet ezzel áll közvetlen összefüg­gésben, mert a bűntett egységet a gondatlanság, tehát a cselek­mény egységére alapítja. Hát igaz hogy voltak s talán ma is találkoznak, a kik azt vallják, hogy a cselekmény materialis egysége az anyagi halma­zatot feltétlenül kizárja. Illo tempore, ez a felfogás judikaturánkban is, habár csak szórványosan, de még is érvényesült. A kir. Curiának '82: okt. 20. ítélete (BJT 5 k. 283 1) az anyagi bűnhalmazatot megállapító alsóbirósági ítéletek megváltoztatásával eszmei halma­zatot állapított meg a vádlottak ellen, kik ugyanazzal az egy nyilat­kozattal két egyént megsértettek, «mert — így szól az indokolás — vádlottak egy és ugyanazon nyilatkozattal két egyén ellen követtek el becsületsértést; jelen esetben tehát mindkét vádlott ellen a btkv 95. §-ában körülirt bűnhalmazat forog fenn.» Igaz hogy ellenkező ítéletek sem hiányoznak; mert 884:29. jan. (U. o. 8 k. 58 1.) helybenhagyta a kir. itélő táblának — két személy ellen egy nyilatkozattal elkövett becsületsértés esetében — anyagi halmazatot megállapító ítéletét. A tényállás szerint vádlott a községi birót és jegyzőt ^tolvajoknak nevezte «kik a községet lopják*. Ugyanígy 87: febr. 23. (U. o. 16 k. 336 \.) annak a vádlottnak ügyében, a ki V. J. és S. P. egyházi előjárókról az egyház gyűlésen azt állították, hogy ^mindketten az egyház vagyonából két mérő búzát loptak*. Ennek a felfogásnak tarthatlansága már a felhozott becsület­sértési példából nyilvánvaló. A kl* e felfogásban rejlő elvi tévedést meg sem érti, talán nem is sejti, annak is feltűnik az oly nézetnek fogyatékossága, a mely mellett az anyagi bűnhalmazatnak s az azzal járó súlyosabb felelősségnek kikerülése egyenesen s kizárólag a bűnös önkényére van bizva. A ki együttlevő tíz ember mindegyikének azt mondja, hogy <gazember vagy» az tíz becsületsértésért felel, de csak egy becsületsértésért lehet őt büntetni, ha mind a tiznek egy mondatban ezt mondja: «Ti vala­mennyien gazemberek vagytok*. Mert amott tíz, emitt egy a hasznait kifejezéseknek, a cselekményeknek száma. Ha e felfogás­nak hívei előtt azt állítanám, hogy száz darab egy frtos 100 frtot tesz ki, de egy darab százas bankó nem 100 frt, hanem csak egy frt, mert a papírdarab egy; —bizonyára ők volnának az elsők, a kik azt mondanák nekem, hogy menjek vissza az elemi iskolába — mathematikát tanulni. Pedig ez az állitásom nem más, mint az ő elméletüknek következetes alkalmazása. Ha isteni dolgokkal űzött illetlen tréfa nélkül lehetne azt állítani, hogy az örök gond­viselés még arra is ráér, hogy az embereket a bűnhalmazat helyes elméletére megtanítsa, akkor valóban a gondviselésnek mutató ujját lehetne látni abban az esetben, mely 88. máj. 18-ki ítélet­nek (U. o. 16. K. 227. 1.) képezte tárgyát. Nem képzelhető eset, mely a cselekmény materializásának közömbös voltát jobban kidomborítaná, ad oculos demonstrálná. Hát a dolog ugy történt, hogy a cigányok között hólyagos himlő tört ki. Az orvos a cigánynak a betegség terjedésének megakadá­lyozására tiszta karbolsavat adott a kellő használati utasítással. A cigány a dolgot jobban akarta érteni mint az orvos, s a karbol­savat a nyert utasítás ellenére ugy használta, hogy három cigány­gyereknek tiszta karbolsavat egy-egy kanálnyival beadott, a mitől a szegények — nem is csoda — meghaltak; a fenmaradt karbol­savval pedig egy csomó cigánygyereket leöntött, meglocsolt; kik közt hárman súlyos testi sértést szenvedtek. Az elsőbiróság három rendbeli emberölés vétségét és három rendbeli gondatlan ságból okozott súlyos testi sértés vétséget állapított meg, a mit a kir. Ítélőtábla is helybenhagyott. A m. kir. Curia ellenben a cselekmény materialitására helyezvén a súlyt, a halállal végződött három esetben szinte három rendbeli emberölés vétségét állapított meg; «mert a három gyermek mindegyikének halálát vádlottnak külön-külön, egymástól teljesen független cselekvése okozván, e szerint mindegyik gyermek halála vádlottnak külön-külön gon­datlan cselekedetére, mint a többi eredmény okozásától független okozó tényezőre lévén visszavezethető; vádlott ellen három rend­beli, a btkv 290. § ába ütköző emberölés vétségének tényálladéka van megállapitva«; a leöntés, locsolás által három gyereken ejtett súlyos testi sértést csak egy rendbeli súlyos testi sértés vétségé­nek vette, «mert tekintve, hogy a tanú szerint vádlott ugy locsolta az üveg tartalmát, mint a pap a szentelt vizet, nem lévén bizo­nyíték e tekintetben, hogy a súlyos tesi sértéseket szenvedett felek testi sértéseit vádlott külön önálló cselekményei okozták volna, ennélfogva vádlott ellen a három rendbeli súlyos testi sértésnek egy cselekmény által való okozása s ehhez képest a btkv 310. §-ába ütköző vétségnek tényálladéka veendő megállapítottnak*. Röviden összegezve a mint látjuk, különös gonddal kidolgozott ítéletet: a halállal végződött három esetben három vétség, anyagi halmazat forog fenn azért, mert vádlott a karbolsavat minden gyereknek külön adta be, (a mi mellesleg mondva, nem is lehe­tett másként, mert három embernek egyszerre valamit beadni nem lehet, csak egymásután); ellenben a súlyos testi sértéssel végző­dött esetekben csak egy vétség forog fenn azért, mert vádlott nem külön locsolta meg a gyermekek mindegyikét, hanem egy locsolásssal végig locsolta őket. A gyermekek közül 8-an könnyen megsérültek, megsérül­hettek volna ezek is súlyosan. A310. §. büntetési tételének maxi­muma 3 havi fogház; anyagi halmazat esetében 15 hó a maximum. En nem a büntetésre helyezem a fősúlyt; bűnhalmazat és bünte­tés két különböző dolog. Ismerek ítéleteket, melyek anyagi bűnhalmazat meg­állapítása mellett enyhébb büntetést szabtak, mint a bűntett egységét megállapító ítéletek, és közelebb jártak az igazsághoz. De a mi ellen a jogérzület tiltakozik, a mit helyesnek elismerni semmi szin és feltétel alatt nem lehet, a mit kérlelhetlenül s kathegorice visszautasítani kell, az az, hogy a fölött vájjon a bűntett egységnek enyhébb vagy az anyagi halmazat súlyosabb büntetését lehet-e alkalmazni, az a körülmény döntsön, hogy a cigány a gyerekeket külön egyenkint meglocsolta, vagy egyszerre leöntötte-e ! A felfogás, mely a cselekmény materialis egységére helyezi a súlyt, először félreismeri a cselekmény fogalmát; másodszor félreismeri a büntetőjognak lényegét s egyik legfőbb alapelvét. Félreismeri a cselekménynek fogalmát: mert a cselekmény fogal­mát az alanyi tevőleges vagy nemleges magatartás nem meríti ki. A cselekménynek az alanyi elemen kivül tárgyi eleme is van, s

Next

/
Thumbnails
Contents