A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 7. szám - A szólásszabadság és az ügyvédség egy tisztelője

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 7. számához. Budapest, 1896 február hó 16-án. Köztörvényi ügyekben. A kolozsvári kir. Ítélőtábla IV. sz. polgári teljes ülési döntvénye. Pénzbeli marasztalást nem tartalmazó jogérvényes ítélet alapján a birtokbaadás iránti kielégítési végrehajtási kérvény megállapítandó költségeiért, a költség megállapítással egyidejűleg a végrehajtást szenvedő ellen a kielégítési végrehajtás elrendelhetó-e ? , Vonatkozással 4.3301895., 3,330,1895. és 3,6761895. polg. számú ügyekben felmerült kérdésre). I Iatározat: Pénzbeli marasztalást nem tartalmazó jogérvényes ítélet alapján ingatlan birtokbaadása iránt kért kielégítési végrehajtási kérvényért megállapított költség erejéig, e megállapítással egyidejűleg végrehajtást szenvedő ellen a kielégítési végrehajtás elrendelhető. Indokok: A végrehajtási jognak a végrehajtás utján érvényesítendő követelés erejéig gyakorlása, az 1881. évi LX. t.-c. 1. §-a által végrehajthatónak nyilvánított közokiraton alapszik. A végrehajtási jog gyakorlásának mérvét a végrehajtható közokirattal megállapított jogigény terjedelme és a végrehajtási törvény rendelkezései határolják. Végrehajtható ítélet alapján a megítélt igénynek végrehajtás utján kielégítése iránt szerzett jog, vagyis maga a végrehajtási jog kihat mind arra, a mi a végett szükséges, hogy az Ítéletnek foganat szereztessék. A végrehajtási költségek, melyeknek a végrehajtás elrendelés iránti kérvény költsége is részét képezi, nyilván e fogalom alá vonhatók. Már pedig a végrehajtási költségeket, illetőleg az 1881. évi LX. t.-c. 27. íj-a kifejezetten akép rendelkezik, hogy ezeket a marasztalt fél viseli akkor is, ha a perköltségek viselésére nem köteleztetett. Tekintve már most, hogy oly esetben, midőn végrehajtás tárgyát csupán valamely ingatlannak birtoka képezi, az ennek miként foganatosítását szabályozó 1881. évi LX. t.-c. 221. ij-ának második bekezdése a végrehajtási jog alapján érvényesíthető kielégítés mérvét, vagy az eljárás módját nem korlátozza, sem ezen törvény I. címében foglalt általános határozatokból eltérőleg nem rendelkezik, miből következik, hogy valamely ingatlan birtoka iránt folytatott perben hozott marasztaló ítélet alapján szerzett 1881. LX. t.-c. 1. §.) végrehajtási jog érvényesítése, a marasztalt féllel szemben a végrehajtási költségeket illetőleg az 1881. évi LX. t.-c. 27. §-a nyer alkalmazást; következik továbbá, hogy midőn a végrehajtási kérvény alapjául nem pénzbeli marasztalást tárgyazó határozat szolgál, a végrehajtási költségekre nyerendő végrehajtási jog szempontjából más eljárás, mint a pénzbeli marasztalást tárgyazó Ítélet alapján nyerendő végrehajtási joghoz nem kívántatik; következik végre, hogy a végrehajtási törvény 27. §-ában rendelt értesítésnek csupán az a célja, hogy a végrehajtást szenvedett a megállapított költség mennyiségéről értesüljön, de a végrehajtási eljárás bármely szakában felmerült és igy a végrehajtás kérvényezéseért megállapított költség iránti rendelkezésnek külön jogerőre emelkedésétől, ily költség tekintetében az itélet alapján szerzett és minden végrehajtási költségre kiható végrehajtási jog gyakorlása függővé nem tehető: az 1881. évi LX. t.-c. 11. és 27. §-aiban foglalt elvi kijelentések alapján ennélfogva kétségtelen, hogy e törvénynek fenntebb idézett 221. §-a értelmében vezetendő végrehajtás esetében is, ha a birtokbaadást rendelő jogérvényes itélet alapján a végrehajtási költségek erejéig is kért végrehajtás elrendeltetik, a végrehajtási kérvénynek a most felhívott 11. §. értelmében csupán megállapítást igénylő költségeiért a kielégítés; végrehajtás a marasztalt fél ellen egyidejűleg elrendelhető. Ezen érvek helyességét támogatja az a szempont is. hogy a végrehajtásnak ilykép elrendelése a marasztalt félre jogsérelmet nem képez; mert törvénynél és az itélet hatályánál fogva tudnia kell, hogy az itéletileg kötelezett birtokbaadás elmulasztása esetében arra végrehajtás utján kényszeríttetik, melylyel felmerült költségeket a többszór idézett 27. §. értelmében a perköltség kölcsönös megszüntetése esetében is viselni köteles. De gyakorlati ok sem indokolja a határozatban kimondottól eltérő eljárást, mert ennek az volna a következménye, hogy a végrehajtást rendelő végzés alapján a kérdéses kérvényezési költség erejéig ujabban végrehajtás volna kérendő, mi a kérdésben feltettel hasonló természetű költségeket idézne elő. Mindezek alapján kimondani kellett, hogy a kérdésben feltett esetben a 'végrehajtás kérvényezéseért megállapított költségért végrehajtást szenvedett ellen a végrehajtás egyidejűleg elrendelhető. Kelt Kolozsvárott, 1896. január 15. napján tartott polgári teljes ülésben. Fekete Gábor s. k. Dr. Bálás Elemér s. k. elnök. tanácsjegyző. A gazdatiszt fizetését a papi birtokokból ennek mindenkori haszonélvezője köteles kiszolgáltatni, mihez képest a gazdatiszt felfogadása a haszonélvezőnek önálló jogát és kötelezettségét képezi, a melyhez felsőbb jóváhagyás azért nem szükséges, mert az csupán az ingatlan birtoknak haszonbérbeadásánál, vagy a jövedelemnek egy harmadikra való átruházásánál kívántatik az esetre, hogy ez az illető haszonélvezetének megszűnése után is a kikötött időre fenállhasson. A gazdatiszt és a papi birtok javadalmasai közt ugyanaz a jogviszony keletkezik, mely általában ilynemű szolgálati alapon a törvény és a törvényes gyakorlat szerint fenáll. és igy a gazdatisztet az uj javadalmas a törvényes felmondási idő elótt indokolatlanul, kárpótlás nélkül állásából el nem mozdíthatja. (A m. kir. Curia 1895 november 30. 5,899. sz. a.) Habár az ügyvéd ügyvédi munkadíját bizonyos öszzegben felének fel is számította ez, nem zárja el őt attól, hogy perre kerülvén a dolog, uj felszámítását magasabb összegben érvényesítse. IA m. kir. ( una 1895 december 28. 9,067. sz. a. 1 A hagyomány hagyatéki teher természetével nem bir. A köteles rész vagy annak kiegészítése nem természetben, hanem pénzértékben követelhető. (M. kir. Curia 1896. január 8. 97. sz. a.) A szállítmányozó a fuvardíjon kívül külön kikötés nélkül is követelhet biztosítási be- és kirakodási dijat. (M. kir. Curia 1895 december 30. 708. sz. a.i Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi hűség és jóhiszeműség azt követeli, hogy a biztosító, ha a megkötött biztosítástól valamely öt erre jogosító ok miatt elállni óhajt, erről a biztosítottat haladéktalanul (tengeri biztositásnál a hajó elindulása előtt) értesítse, hogy a biztosítottnak módjában álljon magát a kártól mással kötött biztosítási szerződés által megóvni. Ha ezt a biztosító, — bár erre elegendő ideje lett volna, — nem tette meg, a biztosítási szerződés érvényessége ellen ez alapon tehető kifogástól elállottnak tekintendő. Annak bizonyítása, hogy a taksált kötvény -nyel biztosított és hajótörést szenvedett hajó megérte-e a kötvényben feltüntetett biztosítási összeget, nem terheli a biztosítottat, hanem ha a biztosító azt állítaná, hogy kevesebbet ért, ezt ö köteles bizonyítani is. A budapesti kir. keresk. és váltó törvényszék mint keresk. bíróság (1893. év október hó 2-án 24,527. sz. a.) Dr. Rosenberg Gyula ügyvéd által képviselt Sch. Lipót felperesnek, dr. S c h mi dt Titusz ügyvéd által képviselt «Fonciere» pesti biztosító intézet I. rendű,— «La Baloise» baseli szállitmánybiztositó társaság trieszti képviselősége II. rendű, — «La Federale» zürichi szállitmánybiztositó társaság trieszti képviselősége III. rendű és «La Francé Maritime» marseillei szállitmánybiztositó társaság trieszti képvi. selősége IV. rendű alperes ellen 10,000 frt, 5,000 frt, 5,000 frt és 10,000 frt s járulékai iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A Zágrábban lakó felperes és a nagyobb részben külföldi lakos alperesek között Triesztben s igy külföldön létrejött szerződés szerint a biztosítás a hamburgi feltételek mellett jött létre. Minthogy pedig az ily körülmények között létrejött szerződésben meghatározott feltételek a hazai bíróságok előtt is érvénynyel birnak, a kereseti jogügylet érvényének elbírálásánál és alperes kötelezettségének megállapításánál a hamburgi feltételek voltak irányadók. Az A) alatti biztosítási szerződésből kitűnik, de alperesek maguk is beismerik, hogy a felperes tulajdonát képező «Budapest* nevü gőzösnék biztosítását Kiel éjszaktengeri kikötő-