A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 5. szám - A váltói zálogjog érvényesitésének kérdéséhez - Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége. (Folytatás.)

36 A JOG adta fegyelmi jogát — a jelenlegi jogállapot szerint, — hatályosan csak a legkivételesebb esetekben gyakorolhatja. Ez által pedig egyrészt az intézmény célja van eltévesztve, másrészt nagy jogegyenlötlenség rejlik abban, hogy mig a vagyonos felek bármily fokú rendzavarásért szigorú birsággal sújthatok, addig a vagyontalan, legrenitensebb viselkedésű egyének megtorlás nélkül szabadon sérthetik a jogrendet, éppen annak megőrzésére hivatott bíróság szine előtt. Hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 36. §-ából, — az előadói tervezetben contemplált azon rendelkezés, mely szerint a polgári ügyekben kiszabott rendbírság is elzárásra lett volna átváltoztatható, — kihagyatott, nem képezhet praejudiciumot arra, hogy a megalkotandó bűnvádi eljárásban is ugyanazon elv érvényesüljön. _ A polgári ügyekben itélő bírónak ugyanis, ki jogosítva van az előtte illetlenül viselkedő egyént az előadástól eltiltani s ügyvédvallásra utasítani, — ki ezenfelül ugyanazt még 100 frtig terjedhető pénzbirsággal is sújthatja, — tekintélye megóvása végett tágabb fegyelmi jogkörre szüksége nincsen s így a birságnak átváltoztathatása a sommás eljárásban helyesen mellőztetett; annál is inkább, mert némi viszásság rejlett volna abban, ha a polgári igények felett itélő biró egyszersmind büntető hatalmat is gyakorolt volna. Ezzel szemben a büntető jurisdictio gyakorlata közben «in contumaciam» eljárásnak és ügyvéd általi kötelező képviseletnek helye nincs; továbbá alapos aggály nem foroghat fenn arra nézve sem, hogy ugyanazon biró, ki a törvény által megszabott korlátok között ugyanazon ügyben hónapokra terjedő szabadságvesztés büntetést van hivatva kiszabni, — a végtárgyaláson rendet zavaró egyént is néhány napi, vagy csak órai szabadságvesztéssel sújthassa. Nem szólva tehát az ügyvédekről, — kikkel szemben az 1887. évi XXVIII. t.-c. rendelkezései büntető ügyekben is kellő fegyelmi jogkört biztosítanak, szükségesnek és célszerünnek látnám a jelenlegi jogállapot megváltoztatását oly értelemben, hogy a bíróság feljogosittatnék, a járásbíróságokhoz utalt ügyek tárgyalása közben rendet zavaró egyéneket szabadságvesztéssel is sújtani, illetve a kiszabott pénzbírságot behajthatlanság esetén szabadságvesztésre átváltoztatni. És bár a biróság tekintélyének öregbitésére szolgálna, ha ily tárgyú határozatát — jogorvoslat kizárásával — azonnal végrehajthatná, mégis — aggályok fenforgása esetén — helyesebbnek látnám a rendbírság átváltoztatása tárgyában leendő határozathozatalt egyfokú jogorvoslattal, vagy egyéb korlátozó rendelkezésekkel megszorítani, minthogy a biróság a fellebbezhetlenség atributumával biró határozata végrehajtásában tehetetlenségre legyen kárhoztatva. Ezekben fejtve ki álláspontomat, örömmel fogadnám, ha tapasztalataik és észrevételeik előterjesztése által mások is közreműködnének az előttem is lebegett azon cél megvalósítása előmozdítására, hogy az uj bűnvádi eljárás a gyakorlati élet igényeinek minden izében megfelelő legyen. A váltói zálogjog érvényesítésének kérdéséhez. Irta: Dr. HERMÁN SÁNDOR, köz- és váltó-ügyvéd Székes-Fehérvár. A «J o g» 52/95. és 3/96. számaiban fenti cim alatt, megjelent cikkekre, szabadjon röviden reflectálnom, mert azon nézetben vagyok, hogy az igen tisztelt cikkíró urak, azon előny tekintetében, melylyel a kézi záloggal biztosított váltóhitelező bír, tévedésben vannak. Hogy az előny a vtrv. 106. §-ának 2—3. pontjaiban jelzett esetekben ugyszólva kézzelfogható, a felett nincs kétség, a vita tárgyát az képezi, hogy vájjon a késedelmes váltóadós ellen, a kielégítés folyamán mily előnyöket élvez az a váltóhitelező, ki követelése tekintetében ingóságokból álló záloggal van biztosítva ? Szerény nézetem szerint eltekintve azon előnytől, hogy a zálogtárgyakból a váltóhitelező az adós csődbejutása esetén is kielégítést szerezhet, az egyedüli előny abból áll, hogy a hitelező nincs utalva kielégítési alapot keresni, s a végrehajtási eljárás rövidebb, mert sem igény felhívásnak, sem elsőbbségi eljárásnak helye nincs. A végrehajtás után következő árverést tehát fel nem függesztheti az esetleg beadott igénykereset és az árverésnél befolyó vételárra nézve más hitelező részéről elsőbbségi igény nem érvényesíthető. Hogy a vtrv. 106. §-a az 1. pont tekintetében sem a kereset indítást, sem a szabályszerű kielégítési végrehajtás kérvényezését és a kézi zálogra vonatkozó végrehajtás foganatosítását kizárni nem akarta, erre csakugyan a legfontosabb bizonyíték a vtrv. eredeti tervezete és a ministeri javaslat, a melynek a 104 107., illetve a 103—106. §§-hoz tartozó indokolásából kitűnik, hogy a kézi záloggal biztosított hitelezőnek csak ugy kell keresetet indítania és végrehajtást kérnie, mint a kézi záloggal nem biztosított hitelezőnek. Ez volt véleménye Apáthynak is, a tervezett készítőjének és ugyan így értelmezte a vtrv. 106. §. 1. pontjában a váltóhitelező részére biztosított előnyt az 1876. november 1-én kelt igazságügyministeri rendelet is, melynek 88. §-a szerint: «A váltótörvény 106. §. 1. pontja alapján elrendelendő végrehajtásnál sem az igények bejelentésére hirdetménynek, sem elsőbbség iránti eljárásnak helye nincsen. A kézi zálog, becslés és hirdetés előrebocsátása után szervezendő stb.» A tervezet és a ministeri javaslat által támogatott értelmezéssel ellenkező értelmet csak akkor magyarázhatnánk ki, a vtrv. 106. §. 1. pontjában foglalt «váltó eljárás szabályai szerint* való kifejezésből, ha tényleg igazolni lehetne, hogy a váltóeljárás létesített volna valamely szabályt, a melyből kitűnnék, hogy a váltótörvény a fent jelzett előnynél nagyobb előnyt biztosított vagy akart a váltóhitelező részére biztosítani. De ilyen szabály nincs. Ezt nagyon helyesen látja dr. Bruck ur, de mivel a váltóeljárásban nézetét támogató szabályt nem talál, ilyet vél a váltóeljárás 25. §-ának ezen szavaiban «... a mennyiben jelen rendelet eltérő intézkedéseket nem tartalmaz, a törvénykezési rendtartásnak (1868: 54., 1881: 59.) és a végrehajtási eljárásról szóló 1881: 60. törvénycikknek szabályai alkalmazandók* feltalálni. S itt cikkíró ur a végrehajtási törvény 115. §-ának ^rendeltetik el az árverés* szavaiban találja fel a neki szükséges érvet a mellett, hogy a kézi záloggal biztosított váltóhitelezőnek nem kell végrehajtást kérnie. Igen, méltóztasssék csak jól elolvasni azt a 115. §-t, de azonkívül a benne hivatkozottakat is, s meg fog győződni az igen tisztelt cikkíró ur, hogy az a §. azzal a ^rendeltetik* kifejezéssel nem akarta azt kifejezni, hogy csak a biróság rendeli el az árverést, abból tehát nem lehet arra következtetni, hogy a végrehajtás nem, csak az árverés kérelmezendő a bíróságnál. A végrehajtási törvény 115. §-ának «rendelteltik el az árverés* kifejezése helyes értelmezéssel csak a keresk. törv. 305. §-ában jelzett kiváltságolt jogra vonatkoztatható, mert ezen §. szerint bir a hitelező azon joggal, hogy a kereskedelmi ügyletből származó követelésének biztosítására, írásbeli szerződés mellett kapott kézi zálogra vonatkozólag, saját illetékes törvényszékénél kérelmezheti előleges keresetindítás nélkül az árverést, s a törvényszék «az adós meghallgatása nélkül az elzálogosított tárgyak vagy azok egyrészének a hitelező veszélyére és költségein leendő eladását elrendeli*. De a krk. trv. 306. §-a szerinti kielégítéshez már nem szükséges, hogy a biróság rendelje el az árverést, mert a szerint a biróság közbejötte nélkül történhetik az egész kielégítési eljárás. Szabadjon még megemlítenem nézetem támogatása végett azt, hogy mig a váltóeljárás (2,851. I. M. R.) 3. §-ának 3. pontjában megemlíti a megtartási jog érvényesítésére vonatkozó keresetet, addig nem sorolja a váltóeljárás keretébe a cikkíró ur által emiitett árverési kérvényt. A vgr. trv. 115. §-ának utolsó bekezdése egy hajszállal sem dönti a kérdést sem jobbra, sem balra, ott egyszerűen az van mondva, az eljárás során hozott bírósági végzés ellen, szerintem természetesen a végrehajtást rendelő végzés ellen felfolyamodásnak, a kiküldött eljárása és végzése ellen előterjesztésnek van helye. Szerény nézetem szerint tehát a vtrv. 106. §-ának 1. pontjában jelzett kiváltságos kielégítési mód nem nyújt a hitelezőnek több előnyt, mint a mennyit fentebb jeleztem. Ha azonban a vá rtóhitelező követelése kereskedelmi ügyletből származott és a krk. trv. 305. vagy 306. §-ában jelzett feltételek mellett szerezte meg a kézi zálogot, ugy a jelzett §-okban meghatározott módon nyerhet kielégítést, de ha puszta átadás által szerezte meg a zálogot, a mire a vtrv. 106. §-a vonatkozik, nem. Az örökösödési eljárási törvény alkalmazásának egyöntetűsége. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. t.-c. alkalmazásának egyöntetűsége érdekében a pécsi kir. közjegyzői kamara erület én müködö kir. közjegyzők 1895. évi december hó 8-án arto tt értekezletükön a kamara által is helyeselt következő eljárási szabályzatban állapodtak meg. v/ (Folytatás.) Kötelessége továbbá a közjegyzőnek kipuhatolni és megállapítani, hogy mint örökösöknek, utóörökösöknek vagy kötelesrészre jogosítottaknak: kiknek van öröklési igényök és mily cimen. Az örökösödési jogcim igazolására, a mennyiben csupán az örökhagyó leszármazói, testvérei, vagy ezek leszármazói és házastársa örökösödnek — ha ez iránt kétség nem forog fönn — elegendő a haláleset felvétele, ha a halálesetet a jelen törvényhatályterületén és abban a községben vették föl, melyben az örökhagyónak utolsó rendes lakása volt. Más esetekben a családi összeköttetést anyakönyvi kivonattal vagy más teljes hitelű okirattal kell bizonyítani (55. §. 2. pont). Azokat az anyakönyvi kivonatokat, melyek a családi összeköttetés igazolására szükségesek, valamint az egyéb hatósági bizonyítványokat (személyazonosság, házkitüntetés stb.) a közjegyző a jelen törvény hatályterületén alkalmazott anyakönyvvezetőktől, illetve községi közegtől hivatalból tartozik beszerezni: ha a megszerzéshez szükséges adatokat az érdekelt fél a tárgyalás során megjelöli (56. §.). Ezen anyakönyvi kivonatok bélyegmentessége tárgyában az életbeléptetési rendelet 73. §-a irányadó. Ha az örökhagyó után végrendelet maradt, a közjegyző megvizsgálni tartozik, vájjon az már kihirdettetett-e, vagy sem. Ha a végrendelet kihirdetése elmaradt volna, vagy ha a tárgyalás során tűnik ki egy végrendeletnek, avagy egy másik végrendeletnek a létezése: a közjegyző ennek a szabályszerű kihirdeté-