A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - Az örökösödési eljárás köréből

202 A JOG kereskedelmi törvény 323., 344. és 345. §-ai a jelen vitás ügyben nem alkalmazhatók. Alperesek viszonkeresetét, mely áll: I. a kötlevél kiállításakor fizetett 500 írt; 2. a 4. sz. a. fuvarlevélben kitüntetett 48 frt 10 kr.; 3. az. 5. sz. a. szerint 59 frt 02kr.;4. a 6. sz. a. megállapított szakértői járandóság 54 frt 11 kr. s ugyanakkor a bírói költség 11 frt 25 kr.; 5. fuvarköltség 22 frt; 6. T. Gy.-nek fizetett 12 frt; 7. K. J-nek fizetett 6 frt összesen 712 írt 48 kr. összegből, meg kellett ítélni azért, mert a felperes által eladott gépgarnitura kijavítható sem lévén, az alperesek által kiadott költségekre felperes szolgáltatott okot. A pécsi kir. ítélőtábla (1895. évi november hó 6-án3,851/P. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az első bíróság íteletét megváltoztatja és alpereseket végrehajtás terhe mellett kötelezi, hogy felperesnek 3,000 frt tőkét és ennek 1893. évi október 1-től számítandó 6°,o kamatát, valamint 80 frt perköltséget 8 nap alatt megfizessenek ; egyszersmind alpereseket viszonkeresetükkel elutasítja és a felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és költségét 30 frt 65 krban állapítja meg saját fele ellenében. Indokok: Alperesek elismerték az A. alatt csatolt vételi kötés valódiságát és azt, hogy az abban megvett gőzcséplő gépszerkezet vételára fejében magokat 3,500 frtnak megfizetésére kötelezték, valamint hogy ezen vételárra csak 500 frtot fizettek ; de azzal a kifogással éltek, hogy a felperes által szolgáltatott gőzcséplő szerkezet nem felelvén meg a kikötött kellékeknek és teljesen használhatatlan levén, azt ők felperes rendelkezésére bocsájtották és ezen az alapon jogosan elállván a vételi ügylettől, a keresetbe vett vételárt kifizetni nem tartoznak és ezen felül teljes kártalanításra tarthatván igényt, a már kifizetett 500 frt vételári részletet, valamint 212 frt 40 kr. eddigi költségüknek megtérítését viszonkeresetileg követelik. A K. T. 347 és 348. §-aiban foglalt ama szabály azonban, mely szerint a vevő jogában áll ha az áru a kikötött vagy törvényes kellékeknek meg nem felel, azt az eladó rendelkezésére bocsájtani és a vételi ügylettől elállani, csak akkor nyerhet alkalmazást, mikor a felek szerződésileg másként nem állapodtak meg. Tekintve tehát, hogy az A. alatt csatolt kötés határozott intézkedést foglal magában arra nézve, hogy mi történjék, ha a megvett gép rossznak bizonyulna, t. i. hogy ebben az esetben eladó tartozik egy év tartama alatt felszámítás nélkül minden rossz géprészt ujjal pótolni ; ebből az következik, hogy a vevő alpereseknek a gépszerkezet egyes részeinek hibás volta miatt nem áll jogukban a gépet az eladónak rendelkezésére bocsájtani és a vételtől elállani, hanem csak a hibás géprészek ujjal való pótlását és a mennyiben az eladó felperes ebbeli kötelezettségének eleget nem tett volna, a szerződés teljesítése és kártérítés iránt keresetet indítani. Minthogy pedig alperesek nem a szerződés értelmében a felperes kötelezettségének teljesítését kérték, hanem a gépet általában rossznak minősítvén, azt felperes rendelkezésére bocsájtották, és minthogy a perben igazolt tényállás szerint a felperes által szolgáltatott gépszerkezet csak egyes részeiben mutatkozott hibásnak és hiányosnak ; s végre minthogy az által, hogy a hibás részek kicserélését és a hiányok pótlását a szerződés értelmében nem követelték, alperesek követtek el mulasztást, e hibák és hiányok miatt azonban a vételi ügylettől elállani és a hátralevő vételár megfizetését megtagadni, valamint a már lefizetett vételári részlet visszafizetését és káruk megtérítését a szerződés értelmében követelni nem áll jogukban, az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, alpereseket a hátralevő, a szerződés szerint és a második részlet lefizetésének elmulasztása folytán egészben lejárt 3,000 trt vételári részletnek, ugy ennek kikötött 6° o kamatának megfizetésére kötelezni, őket viszonkeresetükkel egészben elutasítani és mint pervesztes feleket az okozott perköltségben is a ptrs. 251. §-a értelmében elmarasztalni kellett. A m. kir. Curia. (1896. évi október hó 22-én 405'P. szám alatt) köretkező Ítélet hozott: A másodbiróság ítélete megváltoztatik s az első bírósági Ítélet hagyatik helyben indokain felül még azért, mert alperesek az 1893. évi október hó 14 napján felvett előleges bírói szemle alkalmával meghallgatott szakértők egyhangú véleménye alapján, mely szerint az alperesek által megvett cséplőgép a használatra alkalmatlan, jogosan tagadhatták meg annak átvételét és jogosan bocsáthatták felperes rendelkezésére. Ezzel szemben tartozott volna a felperes jelen perben bizonyítani, hogy a rendelkezésére bocsátott cséplőgép nem hasznavehetetlen, hanem esak oly hiányokban szenved, a melyek az A. alatti szerződés végpontja szerint pótolhatók, ezt azonban felperes a tárgyalás folyamán nem bizonyította s az eszközölt ujabb szemle eredménye sem nyújtott arra támpontot, hogy alperesek felperes részéről szállított gép elfogadására kötelezhetők volnának. A hitelezőt az a körülmény, hogy követelése fedezetére váltókat kapott, nem akadályozhatja meg abban, hogy az eredeti alapon is érvényesíthesse követelését, mely esetben a váltófedezetet adott adós csakis azt követelheti, hogy a fizetés ellenében a fedezeti váltók visszaszolgáltassanak. A m. kir. Curia (1896. június 24. 558. sz. a.) A kötbér követelhetésének nem lényeges feltétele a károsodásnak kimutatása. A kereskedelmi törvény 273. §-ának rendelkezése nyomán kifejlődött gyakorlat a kötbér összegében a felek részéről rendszerint előzetesen meghatározottnak tekinti azt a kárt is, a mely bekövetkezhetik a kötbér által biztosított szerződésszegés által, minélfogva a kötbér károsodás kimutatása nélkül is megítélhető és kikötésének nem képezi feltételét a vagyonjogi érdeknek kapcsolatos megjelölése. De másfelől a kötbérnek kikötése nem bir az önálló szerződésnek jellegével, hanem csak egy már létesített szerződési viszony biztosítására szolgál. Ennélfogva a főszerződésből kell kitűnnie annak az érdeknek, melynek biztosítására a kötbér szolgál, és az csak ennek az érdeknek sérelme esetén ítélhető meg. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 szeptember 24. I. G. 177. sz. a.) Ha az egyik házasfél a tényleges különválás után harmadik személylyel ágyassági viszonyt folytat, a házasság nem az 1894: 31. t.-c. 76. § a alapján házasságtörés miatt, hanem ugyanezen törvény 80. §. c pontja vagyis erkölcstelen életmód miatt bontandó fel. (M. kir. Curia 1896 szept. 16. 3,611. sz.) A jognak elismerése mint rendelkezés jellegével biró oly jogi tény, mely magát az igényt alapitja meg, visza nem vonható, hanem annak hatálya csakis az akaratnyilvánítás érvénytelenségére nézve fennálló magánjogi elvek alapján támadható meg. i Nem elegendő tehát annak a vitatása, hogy az elismert jogügyI let érvényesen létre nem jött, hanem ezenfelül még az is bizo| nyitandó, hogy az elismerés menthető tévedésből történt. Abból, hogy a sommás eljárási törvény a más perben tett beismerés bizonyító erejére nézve nem állit fel kötelező szabályt, nem következik, hogy a biró a más perben akár maga a fél, akár pedig ügyvéde által tett beismerést bizonyítékul elfogadni nem jogosult, mert ily értelmű tiltó rendelkezés hiányában a 64. §. általános szabálya jön alkalmazásba s a bizonyítékok szabad mérlegelésének ebben a szakaszban kifejezett elvénél fogva a biró nincs elzárva attól, hogy ugyanazon felek közt lefolyt perben tett ténybeli beismerést bizonyítékul elfogadhasson. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság I8U6 október 6. I. G. 189. sz. a.) A beismerés és az elismerés egymástól lényegileg különböző I két fogalom, mert mig a beismerés ténybeli dolgok, illetve állításokra, addig az elismerés magára a vitás jogra vonatkozik. Ténybeli beismerés visszavonható és a bíróság mérlegeli a visszavonás hatályát. A jogbeli elismerés azonban, mint rendelkezés jellegével biró oly jogi tény, mely magát az igényt alapítja meg, vissza nem vonható, hanem annak hatálya csakis az akaratnyilvánítások érvénytelenségére nézve fennálló magánjogi elvek alapján támadható meg. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság 1896 októbér 7. I G. l',088.-sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az elfogadó és rendelvényes neveinek hasonlósága ezen személyek azonosságát nem állapítja meg; az azonosság pedig magával a váltóval bizonyítandó, és a váltón kivül egyéb módon nem is bizonyítható. A debreceni kir. törvényszék m. v. biróság (1895. aug. 30. 10,968. sz. a.) Dr. Mariska György ügyvéd által képviselt G. Albert felperesnek, Szinay Gyula ügyvéd által képviselt K. Sándor alperes ellen 300 frt tőke és járulékai iránti perében a következő Ítéletet hozott: Az 1894. év június hó 12 napján 8,959. v. sz. a. kelt sommás végzés hatályának fenntartása mellett tartozik alperes, illetve annak ügygondnoka K. Ferenc a Debrecenben 1894 március 28-án 300 írtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, a kereseti 300 frt tőkét, ennek 1894. június 8-ától járó 6°/o kamatot és összesen 90 frt 85 krban megállapított perköltséget felperesnek 3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni, stb. Indokok: Alperes kifogásaiban, valamint a tárgyalás folya' mán is azzal védekezik, hogy szeszmérgezés okozta gyenge elméI jüségben szenved s legtöbbször beszámithatlan állapotban van, 1 a miért hozzátartozói ellene a gondnokság alá helyezési eljárást I folyamatba is tették. Hivatkozik még a derecskéi kir. járásbíróság előtt 1892. évben í irányában lefolytatott bűnügyre, melyben ellene az lett megállapítva, hogy apróbb lopásokba keveredett, azonban a vizsgálat folyamán róla kiadott orvosszakértői vélemények alapján ama tette beszámításon kivül esőnek mondatott ki, a vád alól felmentetett, a további eljárás beszüntettetett. A kifogások kiegészítéséül alperes az A. alatti megtekintése után, az azon levő elfogadói aláírását elismeri ugyan, hanem annak alakisága ellen további kifogásokként felhozza, hogy szabálytalanul van abban alperes, mint elfogadó rendelvényesként s egyszersmind forgatóként is megnevezve, hogy a váltó telepitett s annak megóvatoiása elmulasztatott, hogy hamisan lett az érték megnevezésnél, készpénzmegjelöléssel kitöltve, mert alperes a váltóban kitett 300 frt értéket sem felperestől, sem senki mástól meg nem kapta ; hogy a lejárat hamisan, önkényüleg lett június 8-ára kitöltve, a keresetben pedig a mely június 9-én lett beadva az mondatik hogy a felszólítás dacára sem fizetett alperes, holott a m. pályiban lakó K. János egy nap alatt fel sem hivathatott, annál kevésbbé, hivatkozhatott a fizetés iránt.