A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - Jóhiszeműség és telekkönyv

A JOG 369 XI. A kir. pénzügymin. 1895. év 68,305 sz. rendeletében azt mondotta ki: gyakran megtörténik, hogy az eljáró kir. törvényszék, mint pénzügyi bíróság a kjhágási ügyben az államkincstár megrövidítését célzó szándékot nem állapítván meg az 1883. évi XLIV. t.-c. 106-ik §-a alapján a vádlottat a büntetés alól felmenti (Most már azt hinné az ember, hogy az a megsanyargatott honpolgár ezután békén alhatik, Dehogy, mert:) Ily esetekben a felmentő Ítélettel az ügyet befejezettnek tekinteni nem lehet, hanem a pénzügyi hatóságoknak joga, só't kötelessége a szándéktalan kihágás bírságolása iránt intézkedni. (!) XII. A jogérzéket sértő és a szabad birói cognitiót figyelmen kívül hagyó az 1896. évi IV. t.-c. 17-ik §-ának az a rendelkezése, mely szerint: a dohány nyal való házalás, vagy a dohánynak nyilvános helyeken tilos árulása a fogyasztási illeték megfelelő sokszorosításán felül még egy havi fogházzal is büntettetik. Mert a mint se több, se kevesebb nem lehet ez a szabadságvesztés-büntetés, mint egy havi fogház, ott a birói szabad belátásnak tere nincs, a mi a büntetések szaporításának, tehát a jogérzéknek jelentékeny sérelmét vonja maga után. XIII. Nincs indokolva az 1883. évi XLIV. t.-c. 10(1. §-ában kimondott az a jogelv , hogy a kir. tvszék ítélete ellen csak az államkincstári illetve ennek képviseletében eljáró és ennek nevében zárkeresettel élő kir. pénzügyigazgatóság és a vádlott élhet felebbezéssel. Vagyis a káros fél nem felebbezhet. Már pedig tudvalevő, hogy a legtöbb vádkereset a kir. pénzügyigazgatóságok által nem a kir. kincstár, hanem az ezt fedező, mert jogait élvező jogbérlő helyettesítésében adatik be. Ez a jogbérlő, mint káros fél ura a vádnak, a mennyiben a kihágást elkövetővel szabadon alkudozhat s a feljelentést, sőt a vádat is szabadon elejtheti. Arra azonban, hogy ezt a jogát a kir. pénzügyi igazgatóságon kivül, saját személyében is gyakorolhassa, vagyis, hogy a sérelmes elsőbirósági ítéletet, mint magánvádra jogosult, saját személyében, esetleg a kir. pénzügyigazgatóság ellenére is felebbezhesse — a törvény neki jogot nem ad. — A minek indokát nem eléggé lelem. XIV. A fogságbüntetés végrehajtására a kért halasztást, ellentétben a rendes bűnvádi eljárással, hol ez a jog a kir. ügyészséget illeti meg, a kir. törvényszék adja meg. XV. Ugyancsak ellentétben az 1871. évi XXXIII. t.-c. 17-ik §-val a kir. törvényszék intézkedik oly esetben, a midőn fogházbüntetés végrehajtása iránt valamely katonai parancsnokság keresendő meg. XVI. Nagy ellenmondás van abban is, hogy még az 1883. évi XLIV. t.-c. 108-ik §-a szerint a behajthatlannak bizonyult pénzbüntetésből minden emberkülönbség nékül, minden 5 frt után egy-egy napi elzárás, illetve 300 frton felüli pénzbüntetésen tul, egy-egy napi fogház szabandó addig, ha a napszámosok adómentességének jogosulatlan igénybevétele által elkövetett kihágás hasonlókép behajthatlannak bizonyul, ugy a be nem hajtott minden 10 írt után egy-egy napi elzárás szabandó ki. Ugyanez áll a hadmentességi adó ellen elkövetett kihágások tekintetében kiszabott pénzbüntetésekre (L. 1883. évi X. t.-c. 7-ik §. 1880 évi XXVII. t.-c. 22. §-a, melyeket az 1883. évi XLIV. t.-c. hatályon kivül nem helyezett.) XVII. Drákói szigorú s bizonyára minden jóérzést mélyen felháborító az 1888. évi XXVI. t.-c. 88-ik §. 1-ső p.-nak az a rendelkezése, mely szerint: a megrövidített vagy megrövidítés veszélyének kitett termelési adó összegétől annak tizenhatszoros összegéig terjedhető pénzbüntetésnek van helye, ha a szeszfőzés adóköteles művelete megkezdetik a nélkül, hogy a szabályszerű bejelentés benyajtatott és a szeszfőzde adóbárca birtokában volna, vagy ha a sajtolt élesztő szabályszerű bejelentés nélkül készíttetik, mely esetben a büntetés megszabásának alapjául a be nem jelentett főzési időszak legalább nyolc nappal veendő számításba. Vagyis ha a kérdéses termelési adó mondjuk 3 frt, ugy az a szerencsétlen, tudatlan, nyomorult parasztember minimum 192 frt pénzbüntetést fizet, mely azonban még nyolcszorta nagyobb is lehet. Megengedem, hogy az a szeszfőzőkészülékkel biró szegény parasztember alkalomadtán szívesen főz kiváltképen a rendelkezésére álló gabona-neműből szeszt, s megengedem, hogy az ez által fenforgó és a nagyszeszfőzdék (nagy capitalisok kedvez- • ménye'.j érdekeit érintő kockázat gyakori veszélynek van kitéve, ) ám azért s miután ez a főzés csak jelentéktelen minőségű és | saját szükségletére szól, még ebből mégsem következik az, hogy a törvény tilalma oly szigorú legyen, hogy annak alkalmazása által ipláne a temesvári k. tábla 2-ik számú döntvénye nyomán ugy látszik általánosan követett és nemcsak a lisztes, hanem a nem lisztes anyagból eszközölt bejelentetlen szeszfőzés tekintetében is) az adózó s amúgy is minden oldalról sanyargatott szegény parasztembereket végképen tönkre juttassuk, vagyonukat feltétlenül dobra üttessük. Egyelőre ezek azok a szemelvények, melyeket, mint kirivób- > bakát közölni kívántam s melyekkel az illetékes körök figyelmét a fenforgó anomáliákra figyelmetessé tenni óhajtottam. XV1I1. A szóbeliség és közvetlenség tért hódított magának a rendes fenyítő uton az első fórumon mindenütt és a polgári perek legnagyobb részében más két fórumon is. A jövedéki eljárás ezt egyáltalán nem ismeri és sajátságos helyzetébon a nyilvánosságot kerüli és az itélőbiróságot arra kényszeríti, hogy a lehető legkétesebb alapon mondhatni homályban foganatosított gyarló s a kritikát egyáltalán ki nem álló vizsgálat adatai alapján hozzon marasztaló határozatokat. Pedig e határozatok igen sok esetben száztól ezer forintig terjednek és a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztés büntetés hónapokra is szól. Jóhiszeműség és telekkönyv. Irta : Dr. GÁSPÁR MENYHÉRT ügyvéd, Kolozsvár. Van abban valami végzetszerű, hogy a peres ügyek igen nagy részében a kir. törvényszékek végső fokon ítélkeznek. Az eléjök utalt munka igen nagy, teendőjük felette sok; a birák idejét a referáda egészen lefoglalja, ugy hogy pl. a sommás felebbezési ügyeket a tárgyalás előtt jóformán egyetlen egy sem ismeri. Következése pedig mindennek az, hogy a legtöbbször egyetlen s olykor kuszált tárgyalás után közvetlenül meghozott ítélet sokkal inkább a szót jobban vivő ügyvéd argumentumainak hatását, mint az anyagi igazságot adja vissza; inkább ötlet és ösztönszerű sejtelem kinyomata, mint jogászi gondolkodás eredménye. Nem megróvásképen mondom ezeket, távol álljon tőlem, a ki mindennapos tanuja vagyok annak a megfeszített szorgalomnak és teljes elismerést érdemlő igyekezetnek s munkának, a melyet bíráink teendőik ellátásában kifejtenek. Nem megrovás ez, mert hiszen csaknem logikai folyománya a mai judikaturai állapotoknak. Es tévedés azt hinni, hogy elvégre is a baj nem nagy ebben, mert hogy csak jelentéktelenebb, kisebbszerüek az ügyek, a melyeket a törvényszék a végső fokon elbírál. Tévedés pedig azért, mert az igazság — az esetek teljes hasonlóságát feltételezem — nem lehet más, akár egy vízhordó 50 frt értékű lóról, akár egy több ezerét érő versenyparipáról van szó és a mi népünk 200 frtot meg nem haladó értékű gazdasági és birtokviszonyainak igy vagy amúgy való elintézése rá nézve bir annyi, ha nem több, hatással és következménynyel, mint a nagykereskedőnek, gyárosnak és egy latifundium urának a maguk dolgai jól vagy rosszul, jognak megfelelően vagy az igazságnak hátat fordítva való ellátása ezekre nézve bir. Lássunk példát. Egy földmives mondjuk A. kölcsön ad egy másiknak B-nek 80 frtot, ki a kötelezvényben jogot enged, hogy a kölcsöntőke erejéig a zálogjog ingatlanaira bekebeleztessék. A. a zálogjogot egy avagy más okból csak évek multával kebelezteti be. B. időközben eladta ingatlanát C-nek, a midőn a zálogjog még bekebelezve nem volt, de már a tulajdonjog telekkönyvi átíratásakor a zálogjog A. javára régen be volt táblázva. Feltételeztetett, hogy A. tudott a B. és C. közötti adás-vevésről, mert hogy egy községbeliek. A. zálogjoga alapján fizetést, illetőleg a jelzálogból kielégítést követelt C-tó'l. C. azzal védekezett, hogy A. a kölcsönügylet létrejötte, illetőleg a jelzálog bekebeleztetésekor tudta a telekkönyvön kivüli jogállapotot; tudta, hogy az ingatlanok csak telekkönyvileg állanak B. nevén, valójában pedig már a C. tulajdonában vannak, következéskép A. rosszhiszemű jogszerző, zálogjogát rosszhiszemüleg szerezte, a mely okból keresetét megítélni sem lehet. A járásbíróság a kifogásnak nem adott helyet, alperest marasztalta. Nem igy a törvényszék mint felebbezési bíróság. Két tanú abbeli vallomásának alapján, hogy a B. és C. között létrejött adásvevési ügylet korábbi, mint az A. és B. közötti kölcsönügylet, praesumálván, hogy A., mint B. és C-vel egy községbeli lakos, az adásvevésről tudott, A. rosszhiszeműségére fektetett okból őt keresetével elutasította. Az ítélet ellen további felebbvitelnek helye nincs, B. pedig teljesen vagyontalanul már korábban elhalt. A.-nak elúszott a kölcsönadott 80 frtja meg aztán ráfizetett 60 frt költséget. Az egész tévedés az osztkv. 1,500 §-ának félreértésén sarkallik, amely arról szól, hogy ha valaki, mielőtt az elbirtoklás utján szerzett jog tkvileg bekebeleztetett volna az elbirtokló javára, bizva a telekkönyvben, azaz nem tudva semmit az elbirtoklásról, megszerzi a dolgot, vagy jogot tkvileg, ellenében az elbirtokolt jog nem érvényesíthető. Igen ám, de a contrario ez a § azt tartalmazza, hogy a mennyiben a tlkvi szerző tud a tlkön kivül elbirtoklás utján szerszett jogról, azaz nem jóhiszemű, jogos bizalma nem lehet a telekkönyvben és igy a publica fides sérelmet nem lát: vele szemben az elbirtokolt jog hatályos. Hatályos pedig azért, mert az elbirtoklás által nem címet szerzett az elbirtokló, hanem magát a jogot, nem obligatorius kötelmi igénye van, hanem dologi. A miből megint az következik, hogy ha csak kötelmi c i m (jus in personam) volna a tikvön kivüli elbirtoklás: a későbbi szerző ellen — akár jóhiszemű az, akár rosszhiszemű — fordítani nem lehetne. Ingatlanok tulajdonjoga telekkönyvi bekebelezés, no meg elbirtoklás által szerezhető; az adás-vevési szerződés, még ha az ingatlan birtokba adatott is, csak kötelmi igény (jus in personam).