A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 51. szám - A perfüggöség mint pergátló kifogás

Tizenötödik évfolyam. 51. szám. Budapest, 1896 december 20. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÍZ I9AZSÍRÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE 1 MlGYiR fiGYYÉDI, BÍRÓT. ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 60 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « _ 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A perfüggőség mint pergátló kifogás. Irta: dr. Gaár Vilmos igazságügyminiszteri segédtitkár. — Szemelvények a jövedéki bíráskodás teréről. Irta : T r a e g e r Zsigmond kir. tszéki biró Besztercebánya. — Jóhiszeműség és telekkönyv. Irta: dr. Gáspár Menyhért Kolozsvár. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta : Polgár József pestvidéki tszéki biró. — Kclföld. (Dr. Dárday Sándor felolvasása az alapítványokról. — A budapesti kamara rendkívüli közgyűlése. — Esküdtszéki tárgyalások délután.) — Ausztria és külföld. (A belga ügyvédek helyzete.) — Nyílt kérdések és feleletek. (Az örökösödési eljárás köréből. Irta : Kézdivásárhelyi Fejér Vilmos kir. közj. jel. Temesvár.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tara. — Felsöbirósági határozatok és döntvények —Kivonat ac.Rudapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A perfüggöség mint pergátló kifogás. Irta: dr. GAÁR VILMOS, igazságügyminiszteri segédtitkár. A per jogviszony a felek és a bíróság közt, mely a kereset indításával keletkezik s folyton fejlődve a jogerejü ítélettel nyer befejezést. *) Ennek a jogviszonynak létrejövetele, csak ugy, mint bármelyik jogviszonyé, bizonyos eló'feltételektó'l függ, melyeket a tételes jog állapit meg. A per érvényes létrejöttéhez megkívántatnak: a) cselekvőképes peres felek (1893: XVIII. t.-c. 27. §. 4. pont); b) megfelelő bíróság (27. §. 2. p.); c) alkalmas pertárgy, (27. §. 1 p.); d) adott esetekben bizonyos cselekmények (27. §. 5. és 6. pont ). Ha azonban ez előfeltételek fenforogván, a per valamely jog érvényesítése végett létrejött, akkor ugyanezen jog érvényesítése iránt ujabb pernek nincsen helye (27. §. 3. p.l, mert sem az állam tekintélyével nem fér össze, hogy a bíróságok ugyanazon jog felett kétszer s esetleg ellentétesen döntsenek, sem a méltányossággal nem egyeztethető össze, hogy alperes a mulasztás következményeinek terhe alatt kétszeres védekezésre kényszeríttessék.2) Ép azért, ha a bíróság a per folyama alatt akár hivatalból, akár kifogás folytán arról győződik meg, hogy a kereset kézbesítését, illetőleg az 1893: XVIII. t.-c. 20., 21., 23.. 26. és 31. §-ainak esetében annak ejőadását megelőzőleg, ugyanannak a jognak érvényesítése iránt ugyanazon vagy más bíróságnál megindított kereset kézbesittetett vagy kézbesítés helyett közöltetett és a korábban megindított per még folyamatban van, a tárgyalást megszakítani és permegszüntető végzést hozni köteles. A kérdés most az, mikor tekinthető a két kereset, melyek közül az utóbb indított ellenében alperes a perfüggőség pergátló kifogásával élhet, ugyanazon jog érvényesítése iránt indítottnak? A felelet megadásánál abból a kérdésből kell kiindulni, mi képezi a kereset tárgyát ? A kereset tárgya felperesnek valamely magánjoga harmadik személylyel, az alperessel való vonatkozásában. Ezen vonatkozás nélkül a magánjog létezhetik ugyan, pl. a dolognak tulajdonjoga engem illet, de ha csak valaki e jogommal ellenkező magatartást nem tanusit, jogomat per tárgyává nem tehetem, mert nincs, ki ellen jogomat érvényesítsem. A jog azonban harmadik személyhez való vonatkozásában a jogviszony alakját ölti magára s azért azt is mondhatjuk, hogy a kereset tárgya valamely magánjogi jogviszony. A jogviszony bizonyos tényeknek, amelyeket a tételes jog jogi hatással ruház fel, keletkezésével származik. A tények ugyanis, melyek egyaránt lehetnek emberi cselekvények és természeti események, a külvilágban változásokat idéznek elő; ha e változásokat a tételes jog is elismeri, akkor e változások nyomán azt az eredményt észleljük, hogy valamely jog keletkezett vagy megszűnt. Az ily eredményt létesítő tényeket jogi tényeknek, s ha különösen jogot létesítenek, jogalapitó tényeknek nevezzük. A jogviszony tehát nem egyéb, mint a tételes jog által megállapított tényálladék, több vagy kevesebb jogalapitó ténynek sorozata, esetleg egyetlen egy jogalapitó tény.3j i) B ü I o w: Die Lehre von den Processeinreden und die Processvoraussetzungen 2. 1. *) Planck: Lehrbuch des deutschen Civilprocesses I. 271. 1. *) Pl. ipso iure öröklés esetében az örökhagyó elhalálozása. L. Dernburg: Pandekten I. 79. §. Regelsberger: Pandekten, 1. 118. §. Burkhard: System des öst. Privatrechts. 11.76. §. Lapunk mai száma íme e levezetésben megtaláljuk fenti kérdésünkre a feleletet. A két kereset mindannyiszor ugyanazon jog érvényesítése iránt indíttatik, valahányszor a két keresetben érvényesített jog keletkezésére ugyanazon jogi tények szolgálnak. Ebből a megállapításból azután önként következik, hogy a kereseti kérelmeknek azonossága vagy különbözősége semmi jelentőséggel nem bir a tekintetben, vájjon ugyanazonos-e a két kereset vagy sem ? Az a körülmény, hogy vájjon a dolog felett kötött adóvevő szerződésből eredőleg A. B. ellen a vételár megfizetése iránt, viszont B. A. ellen szerződésszerű kellék hiánya miatt a szerződés felbontása iránt perel, nem változtat semmit azon a tényen, hogy mindkét keresetnek tárgya a peres felek közt az a dologra kötött adásvevés, s bármelyikét e kereseteknek indította felperes utóbb, alperes a kereset ellen a perfüggőség pergátló kifogásával élhet. Ezek után áttérhetünk a perfüggőségnek kazuisztikájára. Az első kérdés, mely e téren élénkbe tárul az, vájjon a korábban megindított és még folyamatban levő megállapítási (praeiudicialis) per alapján a perfüggőség a későbbi teljesítés iránt indított kereset ellenében ellenvethető-e? Ha a praeiudicialis kereset a jogviszony létezésének megállapítására irányul, (positiv praeiudicialis kereset) akkor a fentiek szerint kétségtelen, hogy a korábbi praeiudicialis per alapján a perfüggőség a későbbi teljesítésre irányuló per ellenében pergátló kifogásul ellenvethető, mert hisz a megállapítási ép ugy mint a teljesítési pernek ugyanazon jogviszony, csakhogy a jogvédelem különböző szakában képezi tárgyát s ha a perfüggőség kifogása helyt nem foglalhatna, megeshetnék, hogy a megállapítási perben a jogviszony nem létezőnek mondatnék ki, a teljesítési perben pedig épen e jogviszony alapján marasztaló ítélet hozatnék. E szerint tehát ugyanazon jogra nézve az államhatalom tekintélyével végérvényesen ki volna mondva: a) a jog létezik, b) a jog nem létezik. A perfüggőségnek, mint pergátló kifogásnak azonban épen az a célja, hogy a jogéletnek ilyen ellenmondása elkerültessék; mindenütt tehát, ahol a perfüggőségnek közbevetése nélkül ilyen ellenmondás keletkezhetnék, ott ugyanazon jogról több per folyik s ott helye van a perfüggőség pergátló kifogásának. Igaz ugyan, hogy e felfogásnak azt vetik ellen, hogy a megállapítási és teljesítési keresetnek más és más a feltételei, tehát nem ugyanazon jog érvényesül általuk. Ez azonban tévedés. Mind a két keresetben felperes ugyanazon jogot érvényesít, csakhogy a megállapítási perben a jog bizonytalansága miatt, a teljesítési perben a teljesítés hiánya miatt keres védelmet a bíróságnál. A védelem más stádiuma ugyanazt a jogot más joggá nem alakítja. Már inkább kétségesnek tűnik fel a dolog akkor, ha a jogviszony nem létezésének megállapítása iránt indított korábbi per (negatív praeiudicialis kereset) alapján emeli alperes a perfüggőség kifogását a teljesítési kereset ellen. A német joggyakorlat ily esetben nem lát perfüggőséget fennforogni, mert a per tárgya (Streitgegenstand) ily esetben ugyanaz; ugyanis a teljesítési perben valamely teljesítményről van szó, ilyen a megállapítási perben azonban nem követelhető.1') A német joggyakorlat azonban a kereseti kérelmet összetéveszti a kereset tárgyával; a kérelmek különbözősége azonban, mint már fentebb bizonyítottuk, egymagában nem eredményezi a pertárgy különbözőségét. E kérdés megoldásánál is a helyes irányelvet az ítélet jogerejüségének elve adja meg. Az érdemben hozott ítélet annak végérvényes megállapítását tartalmazza, hogy a felperes által felhozott tényállítások alapján s korlátai közt megilleti-e őt a keresetbe vett jog vagy sem? Ha most e szabályt a negatív megállapítási keresetre alkalmazzuk, akkor azt találjuk, hogy az e kereset felett hozott érdemleges ítélet, ha helyt ad a keresetnek, azt állapítja meg, hogy a felperes által kétségbe vont jog alperest nem illeti; ha pedig felperes keresetét elutasítja, egyszersmind azt is megállapítja, hogy alperest ez a jog megilleti. Ézekből világos az, hogy a negatív praeiudicialis keresetnek a tárgya is valamely magánjogi jogviszony, habár e jogviszony létezését felperes tagadja is. Ha már most az ily negatív megállapítási kereset alapján a későbbi teljesítési perben a perfüggöség pergátló kifogásának emelése ki volna zárva, akkor 4) Wach: Der Feststellungsanspruch. Bahr: Urtheile des Reichsgerichts 150. 1. b) Fuchsberger: Entscheidungen. VII. 368. 1. 12 oldalra terjed.