A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 50. szám - Csemegi Károly a holtkézről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 50. számához. Budapest, 1896 december hó 13. Köztörvényi ügyekben. Minthogy a hitelező, ki a követelést letiltja, mint a végrehajtást szenvedőnek jogutódja szerepel ennek adósával szemben, az utóbbi a letiltás esetében is rendszerint beszámithatja azt a követelést, mely őt a végrehajtást szenvedettel szemben megilleti. Ezen elv alól azonban kivételnek van helye, ha a végrehajtást szenvedettnek adott fizetési előleg a fizetéshez képest igen magas, mert ez esetben az előleg, harmadik személylyel szemben kölcsön jellegét vette fel. A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: Ha alperes föesküt tesz arra: hogy S. Samunak nála 1892. évi január havától kezdve kilépéséig, vagyis 1892. december hóig 80 írt havi fizetésen felül sem fizetés, sem egyéb illetmény cimén nagyobb javadalmazása nem volt, továbbá föesküt tesz arra is: hogy S. Samunak 1892. január 1-én 200 frtot és 1892. február 1-én 500 frtot és pedig kizárólag S. Samunak fizetési eló'legkép adott azzal a kikötéssel, hogy ezt az összeget S. Samu fizetése visszatartása, illetve visszahagyása utján legyen köteles megtéríteni, azon esetre felperes leszállított kereseti követelésével elutasittatik. Indokok: . . . Alperes .. . azt adja elő', hogy S. Samunak nála 80 frtnál nagyobb havi fizetése nem volt s a felek egybehangzólag azt adták elő, hogy a letiltás után csak 9 havi fizetés jöhet számításba, továbbá alperes azt vitatta, hogy S. Samunak a letiltás előtt 700 frt fizetési előleget adott s igy, ha alperes előadása való is, ugy a 9 hóra 80 írtjával 720 frt járván, a 700 frt előleg levonásával 20 frt fenmarad a végrehajtató javára, e 20 frtot alperes felperesnek meg is fizette. Annak bizonyítására, hogy S-nek alperesnél 80 frtnál nagyobb havonkinti illetménye volt, felperes egyéb bizonyíték hiányában alperest főesküvel kínálta meg, annak bizonyítására pedig, hogy alperes S-nek az 1892. február 4-én történt letiltás előtt 700 frt fizetési előleget adott, alperes kinálta meg felperest S. Samu személyében, kinek jogán felperes keresetét támasztotta, a főesküvel, melyet felperes alperesnek visszakínált. Ekkép mind a két főeskü alperesnek odaítélendő s a per kimenetele ezek le- vagy le nem tételétől függővé teendő volt. Elfogadható nem volt alperes azon előadása, hogy tekintettel a végrehajtási törvény 61. §-ára, S. Samu fizetését évi 500 frt erejéig a foglalás alul mentesnek kellett volna hagyni. , . mert alperes saját előadása szerint S. Samunak az adott 700 frtra való tekintettel fizetést egyáltalában nem adott s igy a törvényes kedvezményt S. Samu különben sem élvezte, (1894. május 8-án, 18,091. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsöbiróság ítéletét megváltoztatja s felperes részére alperest 303 frt 04 kr. tőke stb. megfizetésére feltétlenül kötelezi. Indokok: Alperes a per során beismerte, hogy végrehajtást szenvedő S. Samu nála 80 frt havi fizetéssel volt alkalmazva: azt a kifogást tette, hogy S. Samunak 700 frt előleget adott s igy felperes foglaltató részére mi sem jutott; tekintettel azonban arra, hogy az alperes által adott összeg már mennyiségénél fogva is, nem előlegnek hanem harmadik személyekkel szemben kölcsönnek tekintendő; mivel pedig alperes, hogy eme kölcsönt a törvény utján érvényesítette volna s felperes előtt a végrehajtást szenvedő fizetésére elsőbbséget szerzett volna, nem is állítja; igy tehát a kölcsönt csak veszélyére adhatta: ezeknél fogva az elsöbiróság ítéletének megváltoztatásával, alperest a leiperes részére a leszállított kereset értelmében, a tőke és esedékes kamat megfizetésére kötelezni kellett. (1895. március 6-án, 1894. évi 6,544. sz.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik (a kamatra vonatkozó változtatással). Indokok:... (A kamatra vonatkozó) változtatással a másodbiróság ítélete egyebekben indokainál fogva hagyatott helyben. Í1896. április 1-én, 1895. évi 4,509. sz.) Ha felperes az ügylet megkötésekor tudta is, hogy az ingatlan még alperes nevén nem áll és hagyatéki eljárás nélkül át nem irható, ennek nem lehet az a következménye, hogy felperes teljesen bizonytalan, alperes tetszésétől függő, esetleg igen hosszú időn át a teljesítésre várakozni tartozzék és megfelelő határidő kitűzése mellett alperest a teljesítésre bíróilag szorítani jogosítva ne legyen. A miskolci kir. törvényszék (1895. február 27-én 365. sz. a.) Dr. R ó t h Dezső ügyvéd által képviselt Zs. Jánosné. szül. V. Terézia felperesnek, Fodor Pál ügyvéd által képviselt F. Gergely alperes ellen tulajdonjog bekebelezésre alkalmas okirat kiállítása és járulékai iránti perében a következőleg itélt: Felperes keresetével elutasittatik és köteles alperesnek 15 nap különbeni végrehajtás terhe alatt 34 frt perköltséget megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő és az A) alatt mellékelt eredeti adás-vevési szerződéssel bizonyítja is, hogy ő alperestől a szihalmi 38. sz. tkjkönyvben A. I. 1. rsz. a. felvett ingatlant megvette, a B) alatti tkjkönyvi másolattal pedig kimutatta, hogy tulajdonjoga a megvett ingatlanra a telekkönyv jelenlegi állása mellett be nem kebelezhető s ezen az alapon azt kéri, hogy alperes 1,000 frt pénzbüntetés terhe alatt telekkönyvi bekebelezésre alkalmas okirat kiállítására köteleztessék. Beismerte felperes, hogy a neki eladott ingatlanhoz alperes öröklés utján jutott, beismerte, hogy tudomása volt már az adásvevési szerződés kiállításakor arról, hogy a fent körülirt ingatlanra nézve hagyatéki eljárás van folyamatban és hogy ez a hagyatéki eljárás, a melynek célját épen az alperes tulajdonjogának bekebelezése s igy a felperes előtt álló telekkönyvi akadály elhárítása képezi — még ma sincs befejezve. Minthogy a fentiekben megállapított tényállás szerint arra az esetre, ha a hagyatéki eljárás során alperesnek tulajdonjoga bekebeleztetik, felperesnek A) alatti adás-vevési szerződése már bekebelezésre alkalmas okiratot képez, olyan okiratot pedig, a mely a telekkönyvi bekeblezésre már most a hagyatéki eljárás befejezte előtt alkalmas legyen, alperes ki nem állithat és minthogy az a felperes által ajánlott mód, hogy alperes a jogelődje által történt szerzésnek eltitkolása mellett a telekkönyvi tulajdonosokkal közvetlenül a maga javára állíttasson ki bekebelezésre alkalmas okiratot, törvényellenes; és minthogy lehetetlen vagy tiltott teljesítésre senki sem kötelezhető és minthogy végre az a lehetőség sem indokolja a kereseti kérelmet, hogy a telekkönyvi akadály a hagyatéki eljárás befejezése után sem szűnik meg, a mennyiben örökösül nem alperes fog elismertetni, vagy hogy a hagyatéki eljárás alperesnek hibájából elhúzódik, mert ezek a tények csak az A) alatti szerződés érvényesítésére, esetleg kártérítésre adnának felperesnek jogot, a keresetet, a melyben nem is kéretett, hogy alperes a telekkönyv rendbehozatalára köteleztessék, el kellett utasítani. A perköltségben felperes az 1868: LIV. t.-c. 251. ^-a alapján marasztaltatott el. A kassai kir. ítélőtábla (1895. május 27-én 2,315. sz. a.) az elsöbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja stb. A m. kir. Curia (1896. október 1-én 7,888. sz. a.) Mindkét alsóbiróság Ítélete megváltoztatik és alperes arra köteleztetik, hogy jelen ítélet kézbesítésétől számítandó 90 nap alatt különbeni, az 1881: t.-c. LX. t.-c. 222. §-a értelmében kérhető végrehajtás terhe alatt az A) alatti szerződés szerint eladott ingatlanra vonatkozó telekkönyvet hozza oly állapotba, hogy felperes tulajdonjoga az eladás tárgyát képező ingatlanra az A) alatti szerződésben adott bekebelezési engedély, esetleg a netáni szükséges pótló nyilatkozat alapján bekebeleztethesse, egyszersmind tartozik alperes felperesnek 15 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett a 30 frtra ezennel felemelt perköltséget megfizetni stb. Indokok: Alperes az A) okiratban körülirt ingatlanra vonatkozó vételi ügylet megkötését, a vételár kifizetését, tehát a szerződésnek felperes által történt teljesítését beismeri, a miből a viszontteljesítés kötelezettsége, vagyis az, hogy alperes az eladott ingatlan tulajdonjogának felperes nevére leendő bekeblezését lehetővé tegye, önként következik. Felperes tehát a teljesítést, különösen azt, hogy ez a teljesítés a körülmények által nem indokolt késedelem nélkül eszközöltessék, jogosan követelheti, s miután a teljesítésnek sem jogi sem erkölcsi lehetetlenség a kifejtettek szerint útjában nem áll, sőt felperes az E) alatti okirattal kimutatta, hogy annak, miszerint az alperes szülőinek hagyatéka véglegesítessék, alperes késedelmezése képezi egyik, illetőleg egyetlen okát, mivel alperes a hagyatéki eljárás befejezésének más gátló akadályát fel sem hozta, felperes joggal követelheti, hogy alperes minden késedelem nélkül megtegye mindazokat az intézkedéseket, melyek a teljesítést lehetővé teszik és elhárítsa az akadályokat, melyek annak útjában állanak és hogy erre itéletileg köteleztessék; mert ha felperes az ügylet megkötésekor tudta is, hogy az ingatlan még alperes nevén nem áll és hagyatéki eljárás nélkül át nem irható, ennek nem lehet az a következménye, hogy felperes teljesen bizonytalan, alperes tetszésétől függő, esetleg igen hosszú időn át a teljesítésre várakozni tartozzék és megfelelő határidő kitűzése mellett alperest a teljesítésre bíróilag szorítani jogosítva ne legyen. Ilyen értelemben tehát, tekintet nélkül arra, hogy felperesnek ez idő szerint is van okirat kezében, melynek segélyével a hagyaték átadása után a tulajdonjogot bekebleztetheti és hogy alperes ez idő szerint más okiratot nem adhat, alperest a telekkönyvi állapot rendezésére és a teljesítés útjában álló akadályok elhári-