A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 49. szám - Unicum a modern világ jogszolgáltatásában

A JOG 195 Indokok: Felperes azon az alapon kéri alperest a kereseti összegnek birói letétbe helyezésére kötelezni, hogy az alperes által elfogadott, Szécsényben 1891 október 16-án kiállított és 1892. január 16-án lejárt 361 frt 91 krról szóló és elveszett váltónak megsemmisítését e helyütt már előzőleg kérelmezvén, a megsemmisítési eljárás folyamatba tétetett s ehhez, valamint a váltótörvény 78. §-ához képest követelheti, hogy alperes, mint az elveszett váltónak elfogadója a váltóösszeget birói kezekhez letegye. A kereset ellen alperes első sorban ezen kir. törvényszék birói illetékessége ellen azon az alapon tesz kifogást, hogy 1. a megsemmisíttetni kért váltó minden lényeges kellékkel ellátva nem volt; 2. mert a felperes a megsemmisíttetni kért váltóból eredő jogait a szécsényi kir. jbiróság előtt, tehát polgári eljárás utján már is érvényesítette s igy a szigorúbb váltói eljárást többé igénybe nem veheti; s 3. mert felperes a szécsényi kir. jbiróság előtt folyamatba tett perében vesztessé vált s igy ezen bíróság már itélt dologgal áll szemközt. Ezen kifogások azonban elvetendők voltak, mert 1) eltekintve, hogy a megsemmisíttetni kért váltó, miként az a megovatolására vonatkozó s eredetben becsatolt óvásra vezetett másolatából kitűnik, minden lényeges kellékkel el volt látva, ezen pernek alapját nem a kérdéses váltó, hanem a megsemmisítési eljárásnak a folyamatba tétele képezi, s az, vájjon bir-e a váltó minden lényeges kellékekkel és felperes legitimálva van-e hozzá, a megsemmisítési eljárás keretéhez tartozik; mert 2) a 2. és 3. sz. a. illetékességi kifogások tulajdonképi illetékességi kifogást nem képeznek s inkább a kereseti jogosultságra, tehát az érdemre vonatkoznak; s mert 3) a kérdéses váltónak tartalma szerint fizetési helyül Pozsony volt megjelölve s igy ezen oknál s mert a megsemmisítési eljárás is e helyütt volt folyamatba téve s jogérvényesen befejezve, ezen kir. törvényszék a jelen perre is illetékeséggel bir. Alperes által illetékességi kifogásul felhozott azon kifogás, hogy felperes a megsemmisíttetni kért váltóból eredő jogait a szécsényi kir. jbiróság előtt már is érvényesítette, érdemileg is figyelembe vétetvén, ez s annak kapcsán az itélt dolog kifogása is elvetendő volt, mert a kir. jbiróságnál folyamatba tett perben felperes azon az alapon kérte a 361 frt 91 kr. váltótőkében elmarasztalni, mert alperes ezen váltóbeli értéket megkapta s e mellett a kérdéses váltót is visszakapta a nélkül, hogy az értéket visszafizette s illetve a váltót kifizette volna; mert továbbá ezen pernek jogalapja, a megsemmisítési eljárásnak a folyamatba tétele, esetleg alperesnek felfogása szerint a váltónak érvényesítése arra való tekintet nélkül, hogy alperes kapott-e értéket s a váltót visszakapta-e ? s igy ezek tekintetbe vételével a két per egy és ugyanazon jogalappal nem bir; s mert végre ugyanazon követelés különböző jogalapon a fennállás beigazolásának feltétele mellett uj perrel érvényesíthető. A perelhetőségi jogosultság tehát megállapítandó volt ugyan de felperes keresetével elusasitandó volt, mert felperes maga beismerte azon kifogásnak valóságát, mely szerint felperes a megsemmisíttetni kért váltót a megsemmisítési eljárás folyamatba tétele előtt maga és pedig akként semmisítette meg, hogy az azon lévő váltónyilatkozatot, jelesül pedig alperesnek elfogadói névaláírását kitörülte. E szerint a váltó felperes ténye által, felperesnek akaratával megsemmisülvén, felperes ezen váltónak megsemmisítésére vonatkozó eljárás folyamatba tételével rosszhiszemüleg járt el, mert a váltótörvény 77. §-a szerint a megsemmisítési eljárás csak akkor kérhető, ha a váltó elveszett; mert az itt jelzett elvesztés fogalma abból áll, hogy az illető váltó annak tulajdonosa birtokában, a tulajdonos szándékos és a birtok megszűnésére irányított közreműködése nélkül lenni megszűnt, tehát ha ő azt elvesztette, vagy azt tőle ellopták vagy ha az nála véletlenül megsemmisült,— mihez képest a váltó megsemmisítése nem kérhető, s ha kéretett, az joghatálylyal nem bir akkor, a midőn a váltót annak tulajdonosa váltói joghatályától a váltónyilatkozatok kitörlésével megfosztotta s illetve a váltót szándékosan megsemmisítette; végre mert a jelen esetben azt, hogy a kérdéses váltó a jelzett módon véletlenül semmisült meg, felperes fel sem hozta, már pedig a váltótörvény 6. §-a szerint a váltón eszközölt törlés az ellenkezőnek bebizonyításáig szándékosnak vélelmeztetik s ezen törvényes vélelem megdöntése azt terheli, a ki a törlést eszközölte. Ehhez képest a megsemmisítési eljárás előtt, a megsemmisíttetni kért váltóból kifolyólag, alperest váltói kötelezettség nem terhelvén, ezt a megsemmisítési eljárás sem állapíthatta meg, miért is alperest váltójogilag megszűnt követelésben váltói uton többé miben sem lehet marasztalni. Alperes ezt a jelen perben döntőnek tekintett kifogását csupán a jelen perben érvényesítvén, ennek helyt adni s annak folytán a felperest keresetével elutasítani kellett stb. A pozsonyi kir. tvszék, mint váltóbiróságnak 1894. évi aug. hó 9-én tartott üléséből. A pozsonyi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének a birói illetékesség, helyesebben hatáskör megállapítására vonatkozó rendelkezését felebbezés hiányában nem érinti; felebbezett azt a rendelkezését pedig, a mely szerint felperes a kereset beadását megelőző időről kamat, valamint az V3 váltódij és óvásköltség iránti követelésével elutasittatott, helybenhagyja, szintén felebbezett egyéb rendelkezéseit azonban megváltoztatja és kötelezi alperest, hogy 361 frt 91 kr. tőkét, ennek 1894. évi ápril 16-tól mint a kereset beadásától járó 6°/o kamatát '•'> nap alatt végrehajtás terhe mellett birói letétbe helyezze, továbbá ugyanazon határidő alatt jogkövetkezmények terhemellett a felebbezés folytán felmerültekkel együtt felperesnek ísaját kezéhez) 40 frt 90 kr. perköltséget megfizessen stb. I nd o ko k: Alperes tagadása ellenében felperes az óvásnak az előzőkkel történt közlését bizonyítani meg sem kísérelvén, a váltótörvény 45. §. 3. bekezdése szerint a kereset beadását megelőző időre járt kamata, valamint a váltódij és óvásköltségre vonatkozó igényét nem érvényesítheti, keresetének ezekre irányult részével tehát el kellett utasítani, illetve az elsőbiróságnak Ítéletét I ebben a részében helybenhagyni. Tekintve azonban, hogy a keresetben körülirt váltó megj semmisítése iránti eljárás, az erre vonatkozó, a jelen perhez csaI tolt iratok tanúsítása szerint a felperes mint váltótulajdonos kérel| mére folyamatba tétetett és az be is fejeztetett, a miből következik hogy felperes a váltótörvén v 77. §. kívánalmának eleget tett; tekintve, hogy a váltótörvény 78. §. alapján a megsemmisítési eljárás folyamatba tétele után, a váltótulajdonos kereseti jogot nyer az iránt, hogy a lejárt váltó elfogadójától a váltó összegének birói letétbe leendő helyezését követelhesse, és ebben a perben a váltó birtoklása, megovatolása, elveszése, valamint a váltó lényeges kellékeire vonatkozó kifogások és tagadások vita tárgyát nem képezhetik, mert ugy ezen, valamint ezek alapján a felperes kereseti joga ellen tett kifogások a megsemmisítési eljárás folyamán már elbiráltaknak tekintendők, miből következik, hogy jelen perben már csak a követelés valódisága bizonyítandó felperes által az alperes tagadása ellenében; az pedig beigazolást nyert az által, hogy az alperes viszonválaszában beismerte, miként az általa emiitett, felperes javára kiállított 7 váltó közt a megsemmisített váltóhoz hasonló összegű és lejáratú váltót is elfogadott, a szécsényi kir. jbiróság előtt lefolytatott ide csatolt sommás perben B. E. alatt feltalálható saját levelei pedig arról tanúskodnak, hogy a megsemmisített váltóhoz hasonló összegű és lejáratú váltóra a pesti magyar kereskedelmi bankhoz 361 frt 91 krt be is küldött, azonban ezt az összeget ugyanonnan visszakérte és kapta, azt pedig bizonyítani meg sem kísérelte, hogy ezt az összeget 1892. évi január 16-án esedékessé vált 361 frt 91 kros. váltójára a felperesnek utóbb megfizette s igy ezt a váltóját kielégítette volna; tekintve, hogy az elsőbiróság megfelelő indokainál fogva helyesen mellőzte alperesnek azt a kifogását, hogy a jelen per tárgya a szécsényi kir. járásbíróságnál lefolytatott sommás per folytán már itélt dologgá vált volna, az elsőbiróság ítéletének részben megváltoztatása mellett alperest a kereseti tőke, ennek a perindítástól járó 6% kamatainak birói letétbe helyezésére és mint pervesztest az 1868. 54. t.-c. 251. §-a alapján felperes részére, még pedig saját kezéhez perköltség fizetésére kellett kötelezni. Pozsony 1894. november hó 28-án. Aláírások (4,346/896 sz.) A magyar kir. Curia következő Ítéletet hozott: A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben és a felperes végrehajtás terhe alatt köteleztetik, hogy az alperesnek fellebbezési költség cimén 16 frt 65 kr. 3 nap alatt fizessen meg. Az ügyvédek fellebbezési munkadija és költsége cimén a felperesi ügyvéd részére 4 frt 30 kr. az alperesié részére pedig 16 frt 65 kr. állapittatik meg. Indokok. A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság Ítélete ez utóbbinak indokainál fogva hagyatott helyben, megjegyeztetvén, hogy a másodfokú bíróság Ítéletének indokolásában foglalt az a kitétel, mely szerint a megsemmisítési eljárás a jelen per némely kérdését már eldöntőitekké tette volna, az emiitett eljárás perenkivüli természeténél fogva meg nem állhat. Az alperesi fellebbezésben foglalt az a panasz, hogy a másodfokú bíróság az alperesnek a perköltség összegére vonatkozó fellebbezésétel nem intézte, alaptalannak találtatott, mert a kir. táblai itélet fejezetében erre a fellebbezésre is foglaltatik utalás, és a táblai itélet álláspontja szerint, melynél fogva az alperest találta költségben marasztalandónak, ama fellebbezésre bővebben nem is kellett kiterjeszkednie. Budapesten 1896 évi október 8-án (201/895 V. sz.) Felperes tévedésből nem a valódi adóst, hanem hasonnevű egyént perelvén, a nem valódi váltóadóssal lefolytatott tárgyalások nem tekinthetők olyan jogcselekményeknek, melyek az elévülés folyamát a valódi váltóadós irányában megszakították volna. (A bpesti kir. tábla 1896. szept. 17. 203. sz.) Ha a szerződő fél a biztosító által kérdőív kitöltésére szólittatik fel, a keresk. törvény 474. §-a értelmében csak a kérdöpontokra adott feleletek valóságaért felelős. A szerződőhez az a kérdés intéztetett, hogy előzőleg minő betegségekben és sérülésekben szenvedett; de az, hogy testi vagy érzéki fogyatkozásokban szenvedett-e? tőle meg nem kérdeztetett; e fogyatkozások a közönséges értelemben vett betegség fogalma alá nem esnek.