A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 49. szám - Egyenruha és biró - Adalék a végrehajtási igényperekhez

Tizenötödik évfolyam. 49. szám. Budapest, 1896 december 6. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÍZ IGAZSÍGÜGY ÉRDEMEK KÉPTISELETÉRE A MAGTAR ÜGTTÍDI, BÍRÓI, ÜGTÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 1 frt 50 kr Fél « _ 8 « — « Egész < 6 « — « Az előfizetési pénzek V legcélszerűbben bérmentesen posta utalvány nyal küldendők. TARTALOM: Egyenruha és biró. Irta: Egy biró. — Adalék a végre hajtási igényperekhez. Irta: dr. Bálint Soma ügyvéd Dettán. — Észrevételek a polgári perrendtartásról készült törvényjavaslat tervezetére. Irta: Polgár József, pestvidéki tszéki biró. — A kereskedő és segédje. Irta : S u g ár Ignác, a keresk. és iparkamara h. titkára Miskolcon. — Ausztria és külföld. (Az osztrák bűnügyi statistika legújabb eredményei. Irta : dr. R á t h Zoltán. — A szerzői jog tartamának táblázatos összeállított kimutatása.) — Sérelem. (Unicum a modern világ jogszolgáltatásában. Irta: — y.—y.) j— Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Eelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonata «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Egyenruha és biró. Irta : EGY BIRÓ. Midőn a «Jog» 47. számában megjelent «A birák egyenruhája* cimü cikket elolvastam, azon fájdalomteljes sóhajjal tettem le a lapot, hogy megint megpengettek egy gyakorlati, életrevaló eszmét — hiába. És pedig hiába azért, mert a mi irányadó köreink, törvény- és rendeletalkotóink nem nagyon szokták nézni a gyakorlati élet követelményeit, hanem követik Bpesten a zöld asztalnál az eszményt, az ideált és a ki ennek az idealizmusnak a levét megiszsza, az az a szegény, különösen vidéki biró és ügyvéd. Fentidézett cikket elolvasva, mertem volna fogadni, hogy a birák uniformiroztatását a többi közt azért is fogják ellenezni mert — a mint azt —y—s ur a Jog 48. számában mondja — az egyenruhába bujtatott magyar biró a Bach-korszakbeli biróra emlékeztet, a ki azt a tiszteletet, melyet a magyar biró egyszerű polgári öltönyben élvez, soha sem élvezte. Xo hát bocsánatot kérek, ez nem ugy van. Köztudomású dolog, hogy a publikumnak a Bach-korszakbeli uniformirozott biró előtt sokkal több respectusa volt, mint ma, és ennek jórészben oka az volt, mert bizony a Bach biró uniformirozva volt és mert az uniformis a jogkeresők nagy zömének, a parasztnak imponál és respectust kelt. Már ne politizáljunk ily gyakorlati kérdésekben, ha már mindenütt kell politizálnunk ! Nem tetszett a Bachkorszak ? Bizonyos okokból hiszem. De hát tegye —y—s ur a kezét a szivére és feleljen nekem a következő kérdésre egész nyíltan : nem-e hallotta már sok intelligens koros liberális elvű úrtól azt, hogy de bizony sok volt a Bach-korszakban olyan dolog, a mi kár, de nagyon kár, hogy most nincs. Hiába, volt akkor rend, volt akkor tekintélye a bírónak, ezt nem mondom én, hanem mondják sokan a szolgálatban megőszültek. Azért mert a Bach-korszak általában nem tetszett és alkotmányos életünkre általánosságban véve gyászos emlékezetű, ne irtózzunk azon kicsi, de összeségükben véve kitűnő hatású szerektől, a melyekkel a nálunk oly nagyon gyűlölt <nimet» a közigazgatás és bíráskodás terén oly nagyszerű eredményeket elért. Lehet azért a biró független és nem commandóra ítélő közeg. Utoljára ha nincs benne jellem és kötelességtudás, fog az közönséges polgári ruhában is commandóra Ítélkezni, de ha egyenruhában van, hivatalos működésében nem fog rajta megtörténni az, a mi a múltkor rajtam történt, hogy panaszokat felvévén, az a román paraszt nem fordult hozzám, hanem a sokkal öregebb díjnok jegyzőkönyvvezetőmhöz. Azt hitte, az a biró, én meg a jegyzőkönyvvezető és nem akart tágítani akkor sem, midőn a jegyzőkönyvvezetőm őt felvilágosította. Mert a bírót egyenruhába látva, intelligens ember nem fogja hinni soha, hogy az commandóra itél, a parasztot meg mindig emlékeztetni fogja az egyenruha arra, hogy olyan emberrel áll szemben, kit Ő Felsége nevezett ki és a ki Ő Felsége a király nevében itél. Pedig mennyire van szükség erre, tudja minden biró, — ki nem Budapesten, művelt közönséggel, hanem kint a vidéken a cultura legalsóbb fokán álló bocskoros publikummal kénytelen érintkezni és annak igazságot szolgáltatni. ^Polgártársnak ismerés*, «demokratizmus*, «bizalom*, meg tudom is én még mi : mind phrasis. Tudja mindenki, a parasztnak imponál a külsőség, az egyenruha és az — ököl, a hatalom. Azért ha az a kérdés, egyenruha vagy sem, én határozottan az egyenruha mellett vagyok, de aztán az egyenruha kieszelésében ne legyen édes kedves nemzeti hiúságunk mérvadó, ne csináljanak Lapunk mai száma belőlünk tollas, kócsagos portásokat, hanem adjanak egyszerű, tisztességgerjesztő, a hivatás komolyságához illő uniformist. De azt aztán mielőbb. Adalék a végrehajtási igényperekhez. Irta : dr. BÁLINT SOMA ügyvéd Dettán. E cím alatt dr. Lemberger Ármin kartársam a végrehajtási igényper egy qualifikált esetét tárgyalta. Legyen szabad nekem az igénykereset egy másik qualifikált esetére a gyakorlati jogászok figyelmét fölhívni. Az 1881: LX. t.-c. 237. §. a) vagy b) pontja alapján elrendeltetik a biztosítási zárlat, vagy a 213. §. alapján a kielégítési végrehajtás valamely ingatlan haszonélvezetére s a haszonélvezet zárgondnok bevezetése által tényleg zár alá vétetik. Előáll azonban egy harmadik személy, a ki azt állítja, hogy nem a zárlatot vagy végrehajtást szenvedő van a haszonélvezet tárgyát képező ingatlanok tényleges birtokában és használatában, hanem—haszonbérlet jogcímén — ő, s ügyvédjét jogainak megvédésére utasítja. Egy concret esetben a biztosítási zárlattal szemben kettős jogorvoslatot vettem igénybe. Előterjesztéssel a kiküldött eljárásának megsemmisítése iránt, mivel a kiküldött maga konstatálta jegyzőkönyvileg, hogy a haszonbérlőt találta birtokban s mégis oda utasította a bevezetett zárgondnokot, hogy az ingatlanokat haszonbérbe adja, a helyett hogy a haszonbérnek tőlem leendő beszedésére és bírói letétbe helyezésére szorította volna utasítását. Kiemelem különben, hogy haszonbérlő arra az évre a haszonbért már megfizette és igy tényleg nem lett volna mit beszedni tőle. Az előterjesztést az elsőbiróság elutasította s a tábla helybenhagyta. De nem is az előterjesztésre helyeztem súlyt. Jobban bíztam, hogy célt érek a másik jogorvoslattal. Az 1881. LX. t.-c. 216. §-ának analógiájára benyújtottam a zárlati jegyzőkönyv hiteles másolatával felszerelt keresetet a zárlat megszüntetése iránt. A tárgyaláson végrehajtató azzal védekezett, hogy ilyen jogorvoslatot a végrehajtási törvény nem ismer. Én erre azt feleltem, hogy keresetem igénykeresetnek is vehető, ha a bíróság annak látná helyét. Én ugyan nem igénykeresetnek címeztem, hanem a végrehajtási törvény kodifikátorának, T e 1 e s z k y Istvánnak a Jogtudományi közlöny 1882-ik évfolyamában közzétett egyik cikkében tett javaslatát követem, a mit a kir. Curia is 1,012/883. számú határozatában magáévá tett, s ezért címeztem keresetemet zárlat megszüntetési keresetnek. A járásbíróság alperes álláspontjára helyezkedett és a keresetet elutasította. Ézzel szemben a temesvári kir. Ítélőtábla «a zárlatot akkép korlátozta, hogy a zárlat alá vett ingatlanokra vonatkozó használati és haszonélvezeti jog 1893. október 1. napjáig a zárlat épségben tartása mellett felperest illeti, ki azonban az 1893. gazdasági évre eső haszonbért zárgondnok kezeihez köteles befizetni.* Az ítéleti indokokban helyesen történik hivatkozás az 1881. XL. t.-c. 241. §-ára, «mely szerint a zárlat joghatálya csak a foganatosítás időpontjától kezdődik, s a zárlat az ennek tárgyára korábban szerzett dologi jogokat nem érinti.* Végrehajtató felebbezése folytán azonban az ügy a m. kir. Curia elé került s itt meglepő Ítélet keletkezett még meglepőbb indoko lássál. A Curia ugyanis 1,020/894. sz. a. kelt Ítéletével a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítéletét hagyta helyben. Az indokolás megérdemli, hogy szószerint közöltessék. «Az 1881. LX. t.-c. az iránt, hogy a zárlat elrendelése által jogaiban sértett fél a zárlat hatályon kivül helyezése vagy felfüggesztése miatt keresettel élhessen, intézkedést nem tartalmazván, a zárlat elrendelésével netalán szenvedett jogsérelem az előbb hivatkozott törvénycikk 243. §-ban meghatározott módon orvoslandó. E szerint a felperesek által indított kereset a törvény által kizárva lévén, felperesek az I-ső bíróság által helyesen utasíttattak el keresetükkel, minek folytán a Il-od bíróság ítéletének megváltoztatásával ezen indokból az első bíróság ítéletét kellett helyben hagyni.* A legfelsőbb törvényszék tehát itt azt a tanácsot adja a haszonbérlőnek, hogy felfolyamodást adjon be a zárlatot elrendelő végzés ellen! Az a harmadik személy járjon el igy, a kinek a zár12 oldalra terjed.