A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 48. szám - A szavatosság kérdéséhez

346 A JOG felszaporodásával a járulék jogi alapjának elbírálása is nagyobb szakavatottságot ésképzettséget igényelne. 12. §. A tervezet 3. és 45. §-a elfogadja a fórum conventionalét, és ezzel beismeri, hogy a birói illetőséget és a hatáskört nemcsak a törvény, hanem a felek akarata is szabályozhatja. Megengedi tehát az általános birói hatáskör illetőségtől való eltérést az oly pereknél, a melyek az összegre való tekintet nélkül külön ügybirósághoz utalva nincsenek. Ennek pedig természetes következménye az, hogy valamely peres ügy elbírálására oly bíróság is illetékessé válhat, és birhat hatáskörrel, mely különben a törvény szerint őt meg nem illethetné. A hatáskör és illetékességre vonatkozó elvek következeié s alkalmazásának tehát az felelne meg, ha a biróság saját hatáskörét csak a kereset elintézése alkalmával tartoznék hivatalból figyelembe v e n n i, k i v é v é n azon eseteket, a midőn az ügy elbírálása azértékre való tekintet nélkül a biróság hatásköréhez nem tartozik. Mert ha a tervezet megengedhetőnek, a perjogi elvekkel összeegyeztethetőnek tartja azt, hogy a biróság alperes perbebocsájtkozása után, a mennyiben a hatáskör a peres tárgy értékétől íügg, hatáskörének hiányát hivatalból többé figyelembe nem veheti, nem foroghat fenn perjogi akadály arra nézve sem, sőt annak ellenkezője a már perbe idézett felek törvényszerű jogait sértené, ha a biróság az ügy felhívása és a peres felek jelentkezése után nyomban, a nélkül, hogy alperes perbebocsájtkozását, vagy esetleges pergátló kifogásának előadását bevárná, a hatáskör hiányát minden esetben hivatalból figyelembe venni tartoznék. Hogy pedig ennek határozott kifejezés adassék, a szakasz ekként lenne módosítandó: «A biróság hatáskörét csak a kereset elintézése alkalmával tartozik hivatalból figyelembe venni, kivévén azon eseteket, a midőnazügy elbírálása az értékre való tekintetnélküla biróság hatásköréhez nem tartozik*. (Folytatása következik.) )( A szavatosság kérdéséhez. Irta : Dr. ADMETO GÉZA budapesti ügyvéd, volt jogtanár. Általános polgári törvénykönyv hiányában a szavatosságra vonatkozólag sincs anyagi törvényünk. A perrendtartásban, a kereskedelmi törvényben, a vaspályák által okozott halálesetek és testi sértésekről szóló és egyéb törvényekben vannak ugyanis egyes rendelkezések a szavatosságra vonatkozólag, de ezen egyes rendelkezések mindig speciális eseteket tartanak szem előtt és igy nagyon természetes, hogy ezen rendelkezésekből nem konstruálhatjuk a szavatosságra vonatkozó azon általános irányelveket, a melyek a szavatosság kérdésében eligazítanának. Maga a szavatosság a jogtudományban sem valami tisztázott fogalom. A szavatosság minden esetre felelősséget jelent. A személy felelős azon cselekvőségeért egy másiknak, mely cselekvősége a másik fél magaviseletének és eljárásának öntudatos okozóAz ősiség ez alakjait — mely az egyetemi zsenge ifjúság rákfenéje s mindenbe a mi rosz, a mi élete, erkölcse, komoly célja megrontására lehet, azokba bevezetője, — szeretnők ugy az ifjúság, — mint a szülők, de leginkább a társadalmi rend érdekében megszüntetni. Tan szabadság ? Hogy is mondotta a nagy Széchenyi? «A szabadság legdrágább kincs arra, ki vele bánni tud, de emésztő méreg az erre hivatatlanra. Értelmezzük mi a tanszabadságot azon liberális értelemben, hogy oklevélhez juthat mindenki, ha ur, ha paraszt, ha katholikus, ha unitárius, ha zsidó ; de ne értelmezzük ugy, hogy a beiratkozott ifjú, ha akar jár előadásra, ha akar nem jár ; colloqual vagy nem, vizsgázik vagy nem stb. stb. Beiratkozni ugyanazon semesterre akárhányszor szabad. Ezek absurdomok. A tanszabadság ilyen bősége ö 1döklő méreg ifjainkra. Van ez ellen egy gyógyszer. Tessék behozni — mint külföldön akárhány helyen van — a kötelező Colloquiumot ; a kötelező vizsgázásokat és a terminushoz kötött szigorlatozási kényszert a középiskolák módjára. «É r t es i t ő k>< adását és a szülőkkeli közlését s igazolásául a közlés megtörténtének a szülők általi láttamoztatást. Nem csorbul ezekkel semmit a szabadelvűség. Ha akar az ifjú tanulni, akkor e kényszer nem bántja, sőt ambitionálni fogja. Nem akar, vagy nem tud tanulni ? Akkor pusztuljon idejében a felsőbb tanintézetekből és lépjen jó idejében — mielőtt éveit és apja vagyonát egészben el nem fecsérelte — gyakorlati pályára. jává és irányitójává lett. Őszinteségre van kötelezve nyilatkozataiban és cselekvőségeiben, mert cselekvősége folytán alapot szolgáltat egy másik cselekvőségére, és ha az illető ennélfogva hamis alapon jár, ezért ő felelős. Alapja a szavatosságnak tehát a forgalmi igazmondás és az ügyleti hűség egyrészt, másrészt az általános társadalmi hűség. A szavatosságot ilyképen felfogva magában foglalja a büntetőjogi felelősséget is, mert hisz a magánjogi és büntetőjogi felelősség nem is qualitative, hanem csak quantitative különbözik egymástól. Ezt látjuk mindjárt a római jogban, a hol a magánjogi és büntetőjogi felelősség még nincs élesen külön választva. Az eladó felelős azért, hogy az árut a vevőtől nem perlik el oly jogalapon, mely az eladást megelőző időben keletkezett (ut rem emptori habere liceat). Az iránt, hogy rem habere liceat, minden értékesebb árunál szokásban volt stipulatiora lépni az eladóval; eme stipulatio által a kisebb értékű vételeknél a vételárnak egyszeresét, a nagyobb vételeknél a vételárnak kétszeresét igérte visszafizetni eladó. (Dig. 21, 2. 37. pr. Ulp.) A vételár ké tszeresének viszafizetésére vonatkozó köteleztetés a felelősségnek már oly quantumát foglalja magában, melynél fogva az a büntetőjogi felelősséghez közeledik, lévén a kétszeresnek visszafizetése határozott büntetés. A szavatosság fogalma a római jogászoknál más irányban sem volt egészen tisztázott és kiforrott. A szavatosságot rendesen külön stipulatióban kötötték ki, mert máskép az illető eladó szavatossággal nem tartozott. A római jogászok kitűnő jogi érzékét azonban sértette az, hogy valaki csak akkor legyen felelős cselekvőségeért, ha arra magát kötelezi és azért ugy segítettek magukon, hogy ezért a stipulatiora perrel is lehetett szorítani az eladót az actio ex empto által (Dig. 21. 2. 2. Pomponius.) Ha pedig stipulatio egyáltalán nem jött létre, az empti actio-val eladótól mindazt lehetett követelni, a mit tartozott volna fizetni, ha stipulatiora léptek volna a felek. A későbbi korban a stipulatio egészen elmaradt s az a felfogás emelkedett érvényre, hogy az eladó külön kikötés nélkül is felelős azért, ha a dolog vevőtől oly alapon vétetik el, mely az eladást megelőzte és ha ez mégis megtörténnék, — még ha jóhiszemüieg járt volna is el, — tartozik a jogaiban sértett jogutódjának perben segélyt nyújtani és ha ennek dacára sem tarthatná meg számára a tárgyat, ez esetben neki kártérítést adni. A szavatosság mai fogalmában is bennfoglaltatik a segélynyújtási, kártalanítási és illetőleg jótállási kötelezettség. Maga a szavatosság lehet azután szükségbeli vagyis törvényen alapuló és önkéntes, vagyis midőn külön stipulatio által kiköttetik. Természetes, hogy minket csak a szükségbeli vagy törvényen alapuló szavatosság érdekel, mely eredhet jogügyletből, végrehajtásból és jogellenes cselekményből. Nem lehet azonban célom e cikk szűk keretében a törvényen alapuló szavatosságra vonatkozó azon irányelveket megjelölni és kifejteni, melyek szerint a megalkotandó polgári törvénykönyvben a szavatosság kérdése szabályozandó, vagy a melyek szerint a szavatosság kérdése a gyakorlatban jelenleg eldöntendő, hanem a fent vázolt általános elvek kapcsán a szavatosságnak egy speciális nemét akarom megbeszélés tárgyává tenni t. i. a tkvi ingatlan eladójának szavatosságát. Kétségtelen, hogy a tkvi ingatlan eladója szavatossággal tartozik aziránt, hogy vevő a vett ingatlanra tulajdonjogot szerezhessen és miután ingatlanra tulajdonjogot csak bekeblezés által lehet szerezni, szavatossággal tartozik az iránt, hogy vevő a megOtt van még a ki nem aknázott magyar kereskedelem ; ott a bölcsőjében levő magyar kézi-ipar — mely ha tisztességgel, pontossággal kezeltetik, még ma is aranybánya. A munka nem szégyen. A munkához kell sorakozni, mely — ha dolgozunk — aranyat hoz, a mit a kiállításunk fényesen igazol. A vizsgálati kényszer mellett érvelni fölösleges. Ott vannak a közép iskolák. Ha valaki nem tanul, nem vizsgázik, kirostálják. Mehet (két «t»-vel irva) egyéniségének jobban megfelelő pályájára és nem költi ok nélkül, cél nékül apja pénzét. Ha sorainkat az egyetem és akadémia ősei gúnyos mosolylyal fogják is olvasni, megvagyunk győződve, hogy ezrekre menő szülők gondolatait tolmácsolták soraink. Hogy idővel —bár későre — valamennyi ös és azok szülői örvendezne, ha ez ősiség eltöröltetnék s a kik 3—4 évi egyetemi vagy akadémiai tanfolyamot 4—6 év alatt nem végzik, azokra nézve az egyetemek vagy akadémiákból kizáratásoknak kimondása elodázhatlan szükség, az : nem szorult a mi magyarázatunk, indokolásunkra. Annyi bizonyos, ha e szerencsétlen — a fiatalság mint a szülőkre— helyre pótolhatatlan káros gyakorlat megszüntetésére valami szigorú intézkedést alkalmazna, magas kormányunk azon üdvös és halaszthatatlanul megteendő intézkedésében, hogy : a) A megtörtént (egyetemi, akadémiai) beiratkozások — b) A kötelezően teendő Colloquimok és ezek eredményéről — a szülők kötelező értesítésében értesítené — nem csak a fiatalság s azok szülői, hanem — az egész társadalomra nézve korszakot alkotó s társadalmunk által élénk s tárt karokkal fogadott intézkedést tenne. Vajha igénytelen szavunk a közoktatásért lobogó szivü közoktatási minister füleihez jutna.