A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 48. szám - Az ösiség eltörlése. A m. kir. közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe. A Jog eredeti tárcája

344 A. JOG A peres eljárás reformjának feladatát képezi tehát az is, hogy az állampolgárok anyagi és gazdasági érdekeit a birósági szervezet, hatáskör, helyes és célszerű beosztása és megállapításával egyrészt, másrészt pedig a modern processualis elvekkel teljes összhangzásba hozza. És azért, habár kénytelenek vagyunk is általánosságban méltányolni, sőt helyeselni azon érdekeket, a melyek a mellett harcolnak, hogy a csekélyebb értékű peres ügyek is a magasabb jogi qualificatioval biró rendes bíróságok hatásköre és jurisdictiója elé utaltassanak, s habár — ismerve az évek hosszú során át szerzett és lesújtó kritikát gyakorló tapasztalatokat— el kell ismernünk azt is, hogy a községi bíráskodás a szükséges qualificatió hiányában jelenlegi szervezetében fenn nem állhat, s mint rendes itéló'biróság létjogosultsággal nem bir: még sem zárkózhatunk el annak kinyilvánításától, hogy a köznép, tehát a jogkereső közönség túlnyomó és szegényebb részének érdeke megkívánja, hogy a községi bíráskodás, ha mindjárt másként szervezve is, de minden áron fentartassék. A községi bíráskodás ellen felmerült panaszok nem képezhetnek komoly indokot a községi bíráskodás teljes megszüntetésére, hanem csupán arra utalhatják az igazságügyi kormányt, hogy a jogos panaszok kellő méltatásával az észlelt hiányokat és bajokat — a mennyiben lehetséges és szükséges — célszerűbb törvény alkotásával orvosolja. A közigazgatásnak küszöbön álló reformja, a midőn a községi szervezet is más, és a jogszolgáltatás szempontjából is bizonyára megfelelőbb alapra, képzettebb erőkre lesz fektetve, egyenesen felhívja az igazságügyi kormány figyelmét arra, hogy kutassa azon módokat és tényezőket, a melyek az ellentétes érdekek kiegyenlítésével az újonnan szervezendő községi bíróságban az igazságszolgáltatás terén egy oly kivételes bíróságot alkosson, a melynek hatásköre alá a csekélyebb értékű és tárgyú perek elintézése minden jogveszély nélkül utalható. Jogpolitikai szempontból helyes ugyan azon áramlat, mely a kir. járásbíróságok hatáskörének kiterjesztésére törekszik, de nem érthetünk egyet azon irányzattal, mely eme különben helyes és célszerű jogpolitikai és processualis elvnek megvalósításában határt nem ismer s a községi bíráskodás alá tartozott csekélyebb ügyeket is a kir. járásbíróság hatáskörébevonni igyekszik,a helyett, hogy a kir. járásbíróságok hatáskörének kiterjesztésével, egyidejűleg ott, a hol az az igazságszolgáltatás érdekeinek minden veszélyeztetése nélkül lehetséges, és célszerűnek jelentkezik, a peres ügyek egy részének a hatáskör alól leendő elvonásával az egyensúly fentartásáról is lehetőleg gondoskodnék. A hatáskör folytonos kiterjesztésének természetszerű következménye a bírói létszám szaporítása. Már pedig a bírói létszámot sem lehet folyton szaporítani, különösen akkor, a midőn az alkalmas erők kellő számban különben sem állanak rendelkezésre. Szükségesnek tartjuk tehát első sorban a községi bíráskodásról szóló törvénynek és pedig olyképen leendő módosítását, hogy a községi biróság legalább azon perekben, a melyeknek tárgyát 50 frtig terjedő készpénz, vagy i 1 y é r t é k ü h e 1 y e ttesithető ingó dolog képezi, mint egyeztető biróság eljárhasson, és csakis oly esetben hozhasson TÁRCA. Az «ösiség» eltörlése. A m. kir. közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe. Irta : % * ^ A «Jog» eredeti tárcája. Kissé furcsán hangzik cikkünk felirata. Költőink, dicső lantosaink és a nagy Széchenyi István egyaránt arra törekedtek, hogy tanuljuk becsülni őseinket, sőt axiómának állítják fel, hogy jövője csak oly nemzetnek lehet, mely őseit kegyelettel őrzi és növeli emlékében. S mi hadat üzennénk e szép tannak? Mi,éppen a millenium alkalmából, mely maga is ezer évi ősiségünk dicső megünneplése, az egész ország közvéleményével szállnánk síkra ? Nem ! Mi nem az elhunyt nagyokat, a dicső elődöket, a terebélyes családfa gyökereit fogjuk tollúnk alá venni, hanem a tanulás őseit. Nem jól definiáltunk. Azokról szól az ének, kik a tanulás őrve alatt fiatalságukat elfecsérlik. Dinom-dánom, teke-asztal, kártya-asztal, áldozás Bachusnak, Terpsichorénak és Ámornak az alatt, míg az egyetem, az akadémiákra beiratkozni és azokon az előadásokat hallgatni kellene és otthon utána tanulni. Az ily fiatalok száma veszedelmes rohamossággal növekszik. Az ős jogász, az ős orvos szigorló, az ős technikus, az ős tanárjelölt, az ős erdész stb. stb. lépten-nyomon található. Az egyetemekre, az akadémiákra olykor egy-egy évben beiratkoznak, de az előadást hallgatni, tanulni, szigorlatozni, vizsgázni, ez már kiment divatból. végrehajtható Ítéleteket, ha beismerés vagy meg nem jelenés esete forog fenn. Nem lehet ezúttal hivatásunk a most felvetett kérdéseknek minden oldalról leendő megvitatása, és azért csakis azon, a községi biróság mint egyeztető biróság ellen felhozott legfőbb érvre kívánunk reflectálni, mely annak vitatása mellett, hogy az oly ügyeknek, a melyekben a peres felek különben is egyességre hajlandók, vagy beismerésben vannak, a rendes bíróságok által leendő ellátása sem járván számbavehető munkateherrel, az egyeztető biróság létjogosultságát megtagadja. Eltekintve attól, hogy a határnap kitűzése alkalmával az eljáró biró nem tudhatja, nem ismerheti előre azon peres ügyeket, a melyekben a fél egyességre lépni hajlandó, vagy beismerésben lesz, tehát ennek figyelembe vétele nélkül osztja be a tárgyalásra kitűzendő darabokat, a felhozott érv különben is tarthatatlan. A jogász közönség egyrésze talán anyagi érdekeinek megóvása szempontjából folytathat ugyan elkeseredett harcot a községi bíráskodásnak újjászervezése ellen, de a felhozott érvek az érdektelen bírálót az ellenkezőről meg nem győzhetik és pedig annál kevésbbé, mert a gyakorlati élet tapasztalatai a jurisdictio terén azt mutatják, a mellett tanúskodnak, hogy a kir. járásbíróságok előtt folyamatba tett csekélyebb értékű és tárgyú pereknél túlnyomó esetben aperegyesség létrejöttét csakis a m ár arán y t alanul felszaporodott pe rköltség viselésének kérdése hiusítja meg. A mi pedig a fizetési meghagyásokat illeti, véleményünket a tervezet erre vonatkozó fejezeténél fogjuk körülményesen előterjeszteni. A tervezetnek azon ujitását azonban, mely az 1881. évi 59. t.-c. 13. §. 2. d) e) h) és i) pontjai alatt felsorolt haszonbérleti viszonyból eredő, nemkülönben az idézett törvényszakasz 2. c) pontjában megjelölt peres ügyekben a bifurcatiót alkalmazásba veszi és azokat is csupán 500 frt érték erejéig utalja a kir. járásbíróságok hatáskörébe, helyeseljük. A peres eljárás a tervezet szerint a kir. törvényszékek előtt is a szóbeliség és közvetlenségre levén fektetve, az igazságszolgáltatás a társasbiróságok előtt is remélhetőleg gyorsabbá válik s ez által megszűnik azon egyedüli komoly indok is, mely célszerűségét támogatta annak, hogy ezen perek, és pedig értékre való tekintet nélkül, az egyes bíróságok hatásköréhez utaltassanak. 7- §• A gyors igazságszolgáltatásnak egyik első feltétele, hogy mindazon perjogi adatokat, a melyek habár csak a hatáskör megállapítása céljából szükségesek, a felek lehetőleg már a keresetben, vagy pedig az első tárgyalás alkalmával terjeszszék elő, nehogy ennek hiánya a tárgyalás elhalasztását tegye szükségessé, miáltal az igazságszolgáltatás mindenesetre költségesebbé is válik. A nyomozó eljárás elve sem terjeszthető ki annyira, hogy ha a per tárgyának az értéke a hatáskör megállapítása szempontjából válik vitássá, azt a biróság saját belátása szerint önkényszerüleg is megállapíthassa. Mert az igazságszolgáltatás csak ugy lesz megnyugtató és csakis akkor fog megfelelni magasztos hivatásának, ha az ily praejudicialis természetű kérdésekben is a birói omnipotentiának és önkényes eljárásnak még a látszata is kerülve lesz. A per alkotása a felek jogköréhez tartozik ugyan, de a procesEz még mind hagyján lenne, ha már ők, kik saját veszedelmüknek indultak, csak ők pusztulnának el a maguk későbbi bánatukra s szülőik örökké, halálokig tartó veszedelmükre. De nemcsak ugy van. Nem elégesznek meg ezen ős egyetemisták, akadémisták a saját veszedelmökkel. Évről-évre, minden tanév első negyedében, sőt az egész éven át leselkednek az ujj onnan érkezett egyetemi és akadémiai hallgatók után, kiket jó balekeknek szoktak nevezni, s ha szerencsésen megcsíphetik, nemcsak minden gázsiokból, beiratási, lecke és tankönyvi pénzeikből kiélik, hanem még m agukká 1 is rántják azon veszélyes útra, melyen ők haladnak : a semmittevés, az idő, az önmaguk s szülőik meglopása útjára. Szóval jövőjüket, a szegény fiatalság egy tekintélyes részét s azok szülőit tönkre teszik örökre. Pedig szegény szülők, kik évtizedek szorgalmas munkásságuk gyümölcseit^ költik gyermekükre azon édes reményben, hogy abból azután az ők öreg napjaikra támaszuk és hazánknak hasznos és jó polgárai leendenek, boldogan néznek a közel jövőbe, midőn mint diplomás emberekben gyermekeikre büszkék lehetnek. Szegény szülők ! ők veszik legkésőbb észre, hogy fiuk nem tanul, önmaguk mellett őket is megcsalják, midőn beiratkozásaikról, szorgalmas, lelkiismeretes tanulásaikról, jó eredményű tanulásaikról hazudoznak s midőn lelkiismeretlenül — a tanulás őrve alatt — az érettök csaknem éhenhalással, rongyokban küzdő szülői,kiktől különböző cimek alatt s mint mondani szokták: hgnumra is fára is csalják ki a pénzt, hogy azt a saját maguk jövőjük meg ellopására — kétes értékű s már jövőjükre nem számító ős bajtársaik és már nem is kétes értékű társnőik társaságában — mint szülőik véres verejtékeiket elköltsék. S mire a szegény öregek észretérnek, a 3—4 éves kursusok-