A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 47. szám - A szavatosságról az állatvásárlásnál

A JOG 341 hentes igy is, ma is a keresk. törvény jogvédelméhez fordulhatna, ha egyáltalán volna törvény,mely megállapítaná — meddig terjed a kisipar és hol kezdődik a kereskedő. Németországban egészen másként áll a dolog; nemcsak azért, mert ott jobbára a római jogelvet követik a szavatosság tekintetében, amely jogelv szerint kezdetben csak a tudott, de elhallgatott, később a rejtett hibákértis felelő s volt az eladó; nem csak azért, mert ott az állatorvosok kongresszusa 1888-ban kimondotta, hogy a római jogelv a leghelyesebb, - - hanem azért is, mert a jogtudósok is azt mondják, hogy a mészáros és hentes mikor állatot bevásárol, akkor kereskedő. (Puchelt, Kommentár zum Handelsgesetzbuch. í. cikkely, 11 jegyzet) és a bíróságok e szerint ítélnek. A magyar keresk. törvény, némely önállóbb részeitől eltekintve a német kereskedelmi törvény után készült és nem egy helyütt fordítás. így többek között a 3. § is, mely a kereskedő fogalmát megállapítja s a német keresk. törvényben, mint annak 4. §-a szerepel; nemkülönben a kereskedelmi ügylet fogalmát megállapító 258. §-a, mely a német keresk. törvény 271. §-ával vág össze. Csodálatos, hogy — noha eme lényeges körülményekben találkozik a német és magyar keresk. törvény fölfogása — nálunk a keresk. törvény még sem nyújt jogvédelmet a mészáros és hentes vételügyletei számára. Lehet különben ennek az az oka is, hogy a magyar mészárosok és hentesek jogvédői, ügyvédei tán még kísérletet sem tettek arra nézve, hogy a mészárostól vagy hentestől elkobzott állatokért való kárköveteléseket a keresk. törvény 348 §-a alapján igényeljék és igy a bíróságoknak módot nyújtsanak arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzanak és zsinórmértékül szolgáló jogvéleményt alkossanak. Nagy horderejű kérdésről van itt szó. Nem egyes károsult érdekéről, hanem a magyarországi mészárosok és hentesek összeségét illető súlyos sérelemnek orvoslásáról és milliókra menő összegek megmentéséről. A mai jognélküli állapotok mellett az elkobzott állatok révén milliókat veszítenek a mészárosok és hentesek, ami kitűnik a következő hivatalos statisztikai adatokból. Az ország 2;078 vágóhidján a lefolyt 1895 évben 1,871 szarvasmarhát 13 bivalyt, 1,137 juhot és kecskét, és 5,678 sertést vontak el a közfogyasztás elől; a kényszervágatás alá került állatok közül pedig 1,221 állatot nem engedtek kimérni. Ebben azonban még nincsenek benne a Budapesten elkobzott állatok és husrészek, pedig itt is több mint 2,000 sertést, 185 szarvasmarhát, 23 borjut, 12 bikát, 17 bárányt és 32,000 drb. belsőrészt koboztak el. Látni való tehát, hogy évente csak vágóhidakon több mint 3,000 szarvasmarhát, 7 — 800 sertést koboznak el a mészárosok és hentesek kárára, ami egymaga jóval meghaladja a fél millió forintot. Ilyen összeg visszanyerése a magyar mészárosok és hentesek számára megérdemel egy kis figyelmet és jóakaratot. Ha megvolna az orsz. mészáros- és hentesszövetség, a mit terveztünk, ennek kellene az ilyen kérdésekben eljárnia; de mert nincs még meg, a budapesti két szakipartestületnek kell előállania. A legközelebbi elkobzások esetén lépjen fel mind a két szakipartestület és pereltesse testületi költségen az elkobzott állat volt tulajdonosát, még pedig azon az alapon, melyet itt megjelöltünk: a keresk. törvény 348. §. alapján. Ez közügy, erre érdemes és kötelesség egy vagy kétszáz forintot áldozni. Ha más menekvés nincs és egyelőre nincs kilátás, hogy az állatokért való szavatosságot külön törvénynyel szabályozzák, meg kell tudni, mi e tekintetben a bíróságok álláspontja, jogelve. A kiindulási pont elég erős. A keresk. törvény azt mondja, hogy <ha az áru a kikötött vagy törvényi kellékeknek meg nem felel > — a kárkövetelés jogosult. Már pedig a mészáros és hentes csak a «törvényi kellékeknek> megfelelő állatot használhat, mert más fajtát törvényes eljárással koboznak el tőle, és ezt az eladó tudja. Ha tehát a megvett állat a törvényes kellékeknek meg nem felel, elkobozzák; nyilvánváló, hogy meg van tehát a kárkövetelés jogosultsága is. Meg kell kisérleni az orvoslást. Igy a mint most van, a dolog tovább nem maradhat. Komáromi Sándor. Irodalom. Az avatkozás. Tanulmány a polgári perjog köréből. Irta: dr. Baintner Hugó kassai kir. jogakadémiai ny. r. tanár. Ara 4 korona Kassa, Bernovits Gusztáv kiadása 1896. A perjog egyik kitűnő ismerője és müvelője lép e munkában elénk. A dolgozat ugyan nem egészen uj, mert annak nagy része már megjelent cikksorozat alakjában egy folyóiratban. De szerző felhasználta az ujabb törvényhozási és irodalmi jelenségeket és egész uj részekkel és a régieket uj kiegészítésekkel gazdagította. Ezen fontos perjogi intézményt szerző történetileg ismerteti először egy külön fejezetben hazánkban való fejlődésében. A második fejezetben az avatkozás fogalmát és nemeit fejtegeti két altejezetben. A harmadik fejezet szentelve van annak, hogy milyen az avatkozás érvényben levő jogunk szerint. Míg végül a negyedik fejezetben azután tárgyalja szerző az avatkozás intézményét a polgári perjog reformja szempontjából. A mii szigorúan tudományos és mindenesetre perjogi irodalmunkban számottevő jelenség. Felsőbíróságaink elvi határozatai. Irta: dr. Márkus Dezső kir. tszéki bíró. VI. köt. Kiadó Grill Károly könykereskedése 1896. Ezen kötet, melyben szerző rendkívüli szorgalommal valóságos hangyamunkát végzett ez egész gyűjteményhez tárgymutatót, döntvények mutatóját, az irók névmutatóját és tartalommutatót tartalmaz. Ezen kötet teljes tájékozást nyújt tehát az előző kötetekben felhalmozott esetek felett. Felsőbíróságaink elvi határozatai 1870—1896. Zsebkiadás 1. kötet. Irta: dr. Márkus Dezső. Ezen zsebkiadást, mely két kötetre van számítva, szerző azért rendezte, hogy könnyen kezelhető alakban adja ki a nagy gyűjteményt. Ez okból a határozatoknak csak lényeges részét közli és elhagyja az illető joganyag irodalmi részét. Igen jó szolgálatot tett szerző ezen kivonatolásával a nagy gyűjteménynek, mert igy egyrészt könnyebben hozzáférhetővé tette az anyagot és a gyűjtemény megszerzését. A nagy kiadás minden előnyével természetesen ezen kivonatos kiadás is bir. A csinosan kiállított munka szintén az ismert Grill Károly cég kiadásában jelent meg. A magy. kir. honvéd és csendőrtisztek nősiilési ügyei körüli eljárás. Irta: Gerő Gyula m. kir. honvéd-százados hudbiró. Második jav. kiadás. Ára 60 kr. Budapest G ri 11 Károly kiadása. Ezen kis müvecske teljes útmutató részint a fennálló törvények, szabályok szerint kellő iromány mintákkal ellátva a fenti minőségű tisztek nösülési ügyei körül. Ez irányban igen használható. A magyar biztosítási törvényjavaslat az életbiztosítás szempontjából. Irta: dr. Havass Rezső. Szerző, ki gyakorlati biztosító a címben jelzett törvényjavaslatot inkább a gyakorlat szempontjából bírálja, nem szorítkozván kizárólag ezen biráiatra, hanem több helyütt kitérvén a biztosítási ügyletre magára hazánkban és Ausztriában. Sok megszivelendőt mond szerző, a mit a törvényhozás érdemesnek kell, hogy tartson a méltatásra. Mindenki, ki a biztosítási ügyekkel foglalkozik érdeklődéssel fogja e kis füzetet olvasni. A magyar köz- és magánjog közlönye. (Zeitschrift für ungöffentl. und Privatrecht) szerkesztik dr. Sgalitzer Gyula és dr. 5 zakó Icai Árpád bpesti ügyvédek. 1896. második évfolyam. Bndapest, szerzők kiadása. Ezen folyóirat feladatául tűzte ki magának ismertetni a hazai jogot a külföld előtt és e végből részint törvényeket, törvényjavaslatokat és a hazai jogra vonatkozó dolgozatokat német fordításban közöl. Jegyzék-napló ügyvédek közjegyzők bírák és bir. végrehajtók számára 1897. évre. Szerkeszti dr. Kennedi Géza. Kiadják L é g r á d y testvérek. Ügyvédi körökben sokkal jobban ismert, mintsem hogy külön ismertetni kellene. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kör f. é. nov. 2fi-ára egybehívott rendes közgyűlésére kiadott érdekes jelentése szerint az 1895/66. évben a tagok száma 311-ről 406-ra emelkedett. Felolvasást tartottak Tóth Gáspár, Sztehlo Kornél, Pap József, Márkus Dezső és Fodor Ármin tagok. A választmány több ügyben, mely az igazságszolgáltatásra vonatkozik, sikeresen intézkedett. A kör pénzügyi helyzete is örvendetesen javult, mert a 4,901 frt 06 kr. bevétellel szemben a rendes kiadások 3,896 frt 60 krt téve ki, a mult évben kimutatott 1,087 frt 40 kr. pénztár felesleg 2,091 frt 56 krra emelkedett. A kör tagjainak a kamara uj helyiségeiben elegáns és kényelmes találkozót nyújt. A budapesti ügyvédi kör 1896. évi november hó 26-án este 6 órakor saját helyiségében (Szemere-utca 10.sz.) rendes közgyűlést tart, melynek tárgyai: 1. A választmány évi jelentése; 2. a számvizsgálók jelentése a lefolyt évről; 3. három számvizsgáló választása a jövő évre; 4. az évi költségvetés megállapítása; 5. a választmány megválasztása; 6. a tagsági dij megállapítása. Nem kialkudott, vagy nem a cselédtörvény szerint megállapítható bérért, hanem előre meg nem határozott időn át teendő szolgálatok fejében igért jutalomért teljesített szolgálat jogcímén emelt követelés érvényesítése rendes bírói útra tartozik. (Á belügyministernek 69,986/96. sz. a. B. város közigazgatási bizottságához Intézett rendelet.) B. I. és társainak, mint néhai B. I.-né engedményeseinek, G. E. és társai, mint néhai özv. Z. L.-né örökösei ellen cselédbérkövetelés és jár. iránt indított ügyében a város tanácsának másodfokon hozott határozatát, mely szerint a rendőrkapitány ítéletének helybenhagyásával, alperesek 5,000 frt 83 kr. cselédbérnek és ezen összeg után 1888. évi július hó 21-től vagyis a kereset beadása napjától számított 6°/0 kamatoknak, valamint 18 frt szakértői dijnak felperesek részére, 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe melletti megfizetésére, örökségük erejéig egyetemlegesen köteleztettek, G. E. és társainak az 1886. évi XXI. t.-c. 10. §-ában meghatározott idő alatt beadott felülvizsgálati kérelme folytán, a most idézett törvényszakasz alapján illetéktelenség miatt a közigazgatási bizottságnak a másodfokú határozat ellen beadott felebbezést visszautasító határozatával együtt megsemmisítem azzal, hogy B. I. és társainak szabadságukban áll követelésük érvényesítését birói uton megkisérleni. Mert a közigazgatási hatóság előtt lefolyt per adataiból, jelesül a tanuk vallomásából és B. I.-né saját beismeréséből, valamint a Sz. P. és társai ellen folyamatban volt bünperbeli tanúvallomásokból teljes határozottsággal megállapítható az, hogy a Z. L.-né és B. I.-né közötti viszony messze túlterjed ama szolgálati viszonyon, melyet az 1876: XIII. t.-c. megállapít és hogy B. I.-né nem kikötött