A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 4. szám - A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Negyedik közlemény

26 A JOG ilyen ügyekben is, a melyek a felebbviteli bíróságok által viszszautasitva lettek ugyan, de a kimutatásban azért szerepelnek. S e 2,008 per közül 222 fölebbvitel csak relatíve mutatkozik nagynak, absolute azonban valóban kevés az. S ha egyik-másik járásbíróságnál állandó volna is a fölebbvitelek szaporodása — a mit a jövőre nézve nem tételezünk fel, vagy csak oly kevés járásbíróságnál tartunk előállhatónak, hogy ez aztán már nem irányadó — akkor is ott van a correctió a 117. §-ban és a 210. § utolsó bekezdésében. Tapasztalati tény, hogy az itt-ott mutatkozó fellebvitelek nagyobb számát sok esetben nem a biró sérelmes ítélete, hanem a perfél jobb meggyőződés elleni makacssága okozza, de a mely később egészen megenyhül s a hivatkozott §-oknál fogva a fellebvitel dacára készséges fizetésben végződik. A peren kivüli (A. és B. naplós) ügyek kimenetele szintén felette kedvezőnek bizonyult, egyfelől, mert rendkivül nagyszámú jogviszony szabályozását ölelik fel, másfelől, mert ezt a nélkül érik el, hogy szoros értelemben vett birói iudiciumot provokálnának. A hol a képzelhető legnagyobb tömegű fizetési meghagyási kérelemből oly kis rész támadtatik meg ellenmondással s még kissebb rész alakul perré — és pedig, sicut exempla docent: 409-ből 151, illetve 134, 378-ból 180, « 140, 1,986-ból 850, « 575, 2,167-ből 858, « 683 s 1,413 ból 226, « 112, vagyis a hol számokban kifejezve, a fizetési meghagyási kérelmek maximális 1/s — 1ji—1j6 s minimális része válik perré és a hol az egyességi ügyek is a törvényhozó intentiójának és a törvény végcéljának oly szépen megfelelnek, már az első évben csupán öt járásbíróságnál 229 peren kivüli jogviszony szabályozását eredményezve, ott talán még sem lehet egykönnyen pálcát törni felettük és azt mondani, hogy feleslegesek és nem a mi viszonyainkhoz valók. Találó kép megfestéséhez combinatióba kell vennünk az emberek, főképpen a magyar ember természetét, mely nem mindig tud első látásra megbarátkozni azzal, a mi uj, de aztán mégis csak beletörődik a helyzetbe, sőt hasznosnak és célszerűnek találva, szépen megbarátkozik vele. Az uj divat se tetszik első látásra mindenkinek, sokan fejcsóválva kritizálják, idegenkednek tőle, felismerve azonban előnyeit, igen jól megférnek egymással. Az uj törvények iránti szórványos ellenszenvnek és idegenkedésnek is — reméljük — ez lesz a vége. Figyelemreméltó kedvező jelenség a fizetési meghagyási ügyeknél, továbbá, hogy aránytalanul kevés kerül végrehajtási kérelmezés, még kevesebb végrehajtás foganatosítása alá. Kedvező ez abból a szempontból, hogy az adósok túlnyomó része, a mint kell is, komolyan fogja fel a fizetési meghagyásokat, meg abból a szempontból is, hogy a birót a már több dologgal járó végrehajtási ügyektől mentesitik. (Végrehajtás elrendelése, végr. jkv előadmányozása, végr. költségek megállapítása stb.) Nagyon érdekes volna tudni, hogy a perré alakult fizetési meghagyási ügyekből hány lett megszüntető végzéssel, egyezséggel, érdemleges és meg nem jelenés alapján való ítélettel befejezve, de mert ilyen statistika készítése talán egy bírónak se jutott eszébe, egyelőre be kell érnünk azzal az egyéni tapasztalattal, hogy a fizetési meghagyási ügyekből sok lesz perré forszírozva s mint ilyen, sajátképeni peres eljárás nélkül szétforgácsolva. Majd, ha a jogkereső közönségnek még jobban átmegy a tudatába, hogy az idő pénz s hogy a tiszta követelések megtámadása hiu erőlködés és szükségtelen költségszaporitás, ez is máskép lesz. Nyugodt lélekkel és bizonyos jóleső öntudattal constatálhatjuk ezeknél fogva járásbíróságainkról, hogy az uj törvények rendelkezéseit teljes sikerrel hajtották végre és immár bebizonyították, hogy — határozataiknak alig Vio része felebbeztetvén — az ügyek ezreit az első fokon végbefejezéssel látják el. Hogy a fellebbviteli bíróságok — törvényszékeink — az uj törvények hatálya alatt szintén derék munkát végeznek, arról örvendetesen meggyőződhetett mindenki, a ki azokat közelebbről megfigyelte. Legfeljebb a gyorsaság tekintetében lehetne elnéző kifogást emelni, hozzá téve, hogy az sem anynyira rajtok, mint a törvény rendelkezésein és a kezelési bajokön múlik. Kevesebb ügyhalmazat mellett, mint annak idejében a táblák, de lehet mondani, versenyző alapossággal és mindenesetre nagy lelkiismeretességgel bíráskodnak s elvégre gyorsaság dolgában sem maradnak a táblák megett. Incidentáliter szólnunk kell még egy mélyreható uj perjogi instrumentumról, a felek eskü alatti kihallgatásáról abban a vonatkozásában, melyet a 5 5. § negyedik bekezdése ír elő. Az ott megjelölt feltétel fenforgása esetében is vita tárgyává tehető ugyan, vájjon a «másik fél» kihallgatását parancso ólag rendeli-e a törvény, de azt már határozottan mondhatjuk, hogy indokolt, miszerint a biró a «másik felet» is mindenesetre kihallgassa, mielőtt az egyik fél megesketése felett dönt, hacsak oly körülmények fenn nem forognak, a melyek a «másik fél» kihallgatását merőben céltalanná tennék. Mert a mikor mind a két fél egyenlő fegyverrel küzd — vagyis az eskün kivül más bizonyítéka egyiknek sincs — azt, hogy melyik fél az igazmondó, a biró csakis mindakettőnek eskü alatti kihallgatása mellett kutathatja. Olyan tükör ez, mely hiven mutatja a kihallgatandó perfél arculatát, tehát azt is, a mi a lelkébe irva van. Nem sok különbséget tesz, ha a fél megkeresés utján hallgatandó ki, mert a megkeresett biró is ugyanazt a tükröt tarthatja elébe s a való kinyomozása a per elhúzódásának fel nem áldozható. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy azt a dohos levegőt, mely annak előtte bíróságaink termeit eltöltötte, az uj törvények nyomába toluló friss áramlat váltotta fel s hagyott maga után három olyan eredményt, melyre az elavult prdts idejében nem is gondolhattunk : szélesebb hatáskörű, gyorsabb és alaposabb ítélkezést. Az első évi mérleg ezek szerint jó eredménnyel záródik. Veszteségkép nem foglal magában semmit, nyereség gyanánt pedig mindenesetre ott van a magyar igazságszolgáltatás modernebb alapokon nyugvó, inponálóbb alakzata. Lehetnek hazánkban járásbíróságok, a melyek a fentebb körvonalozottakkal nem mindenben egyező képet tárnak fel — a viszonyok különféleségei eléggé megmagyarázzák ezt — de talán nem tévedünk, ha általános cinosurául constatáljuk, hogy bíróságaink az uj törvények bázisán működésükben megujhédva s a sikeres munkára mindenképpen előkészülve, néznek elébe az ezredévnek. A mulasztás orvoslásának rendszere polgári perrendtartásunkban. Irta : SPENGEL SÁNDOR, aranyos-maróthi kir. tvszéki biró. • (Negyedik közlemény.) A bizonyítékok szabad mérlegelésének, valamint a contradictorius eljárás fogalmának szükségszerű folyományát képezi az az ujitás, mely szerint akkor, ha a felvilágosítás adása végett személyesen megidézett fél a bíróság előtt elegendő ok nélkül meg nem jelent, vagy a hozzája intézett kérdésekre nem felelt, a mulasztás következményeinek megítélése a biróra van bizva (38. §), a ki — amennyiben ennek szükségét látja — a mulasztást a meg nem jelent fél kérelmére még a bizonyítás felvétel stádiumában is külön eljárás nélkül igazoltnak tekinteni és az elmulasztott cselekménynek a fél költségén való eszközlésére uj határnapot kitűzni tartozik, feltéve, hogy a mulasztót hiba nem terheli. (71. §.) A már előbb emiitett hivatalból figyelembe veendő pergátló körülményeken kivül a sommás eljárás folytatásának többféle oly akadályai vannak, melyek csak az alperes kifogása folytán gátolják az eljárást. (27. §.) Ha tehát alperes ezen akadályokra vonatkozó kifogásának előterjesztését elmulasztja, pergátló jogát többé nem érvényesítheti. És ez a per menetének megzavarása, az eljárás rendszerének felforgatása nélkül másként nem is képzelhető, mert a törvény — a mint az már jelezve volt — a fél akadályozó befolyásának érvényesítését csak addig a határig engedheti meg, a meddig az a bírósági tevékenység sikerének veszélyeztetése nélkül kiterjeszthető; ha tehát a fél, a különben ellenezhető eljárás folytatása ellen fel nem szólalt és a biró ténykedését hallgatásával mintegy jóváhagyta, — ugy tekintendő, mintha jogáról lemondott volna, ily esetben pedig teljesen indokolatlan lenne megengedni azt, hogy a fél a fenálló kisebb eljárási szabálytalanságok alapján (34. §.) az előrehaladt permenetet megakaszthassa. A bizonyítás felvétele végett kitűzött tárgyalás elmulasztása a bizonyító fé re nézve rendszerint semminemű hátránynyal nem jár s ezért a bizonyítás a kellően értesített felek távollétében is a lehetőség szerint foganatosítandó. Vannak azonban esetek, a mikor a bizonyítás eredményes felvétele a bizonyító fél jelenlétét teszi szükségessé és ilyenkora törvény — a mint az már érintve volt — megengedi, hogy a határnapon hibáján kivül meg nem jelent fél kérelmére és költségére a bizonyítás újbóli felvétele elrendeltessék; — sőt egyes oly kártérítés iránti perekben, a hol a kártérítési kötelezettséget megállapít ó t ény be va n igazolva, abiróa kár vagy elmaradt haszon mennyiségének meghatározása