A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 46. szám - Fayer László fölolvasása az akadémiában

A JOG 333 t.-c. 4. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanazon törvény 156. §. a) pontja alapján 20 frt pénzbüntetéssel, illetve megfelelő elzárással bünteti, a törvényes határidőben beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett másodfokú iparhatósági Ítéletet ezennel harmadfokulag megváltoztatom s a nevezettet a kihágás vádja s az e miatt reá kiszabott büntetés alól felmentem; mert a vádlott igazolta, hogy a szóban levő szatócsüzletét az első férje által szerzett iparigazolvány alapján, annak halála óta özvegyi jogon kezdette gyakorolni, az özvegyi jogon megkezdett iparűzés pedig szerzett jogot képez, melynek hatályát az ipartörvény 40. §-a nem korlátozza az özvegyi állapot tartamára s ennélfogva az ilyen módon szerzett iparűzési jog ujabb férjhezmenetel következtében nem szűnik meg. Talált tárgyak, ha a tulajdonos a közhírré tételtől számított egy év és egy nap alatt nem jelentkezik, a találó kérelmére használat végett a törvényes fentartással kiadandók. (A belügyminiszternek 51,586/i)6. sz. a. S. vármegye alispánjához intézett rendelete.) Folyó évi 6,519. sz. a. kelt felterjesztésére hivatkozással értesítem (címedet), hogy a kincs vagy bitang állatok rovata alá nem eső és a törvényes elévülési idő alatt sem a tulajdonos, sem a találó által nem igényelt talált uratlan dolog, pénz vagy értékpapír kezelése és elszámolása körül követendő eljárásról az 1890. évi 58,484. sz. a. kiadott belügyminiszteri körrendeletben hivatkozott 16,601/877. sz. pénzügyminiszteri rendelet intézkedik, melynek másolatát (címednek) idecsatolva megküldöm. A fenforgó konkrét esetet illetőleg értesítem (címedet), hogy K. M.-nak az általa talált 2 darab 10 frtos bankjegy kiadandó, mert a fennálló gyakorlat szerint a talált tárgyak, ha a tulajdonos a közhírré tételtől számított egy év és egy nap alatt nem jelentkezik, a találó kérelmére a találónak használat végett azon fentartással adandók át, hogy ha a törvényes elbirtoklási idő tartama alatt a tulajdonos netán jelentkeznék és tulajdonjogát az illetékes bíróság előtt igazolná, a találó által a tulajdonosnak visszaszolgáltatandók. Éjjeli szállás adhatására vonatkozó jog engedélyezése nem az iparhatóság, de a rendőrhatóság hatáskörébe tartozik. (A kereskedelemügyi miniszternek, a belügyminiszterrel egyetértőleg 55,738/96. sz. a. Sz. város tanácsához intézett rendelete.) V. H. L. sz—i lakosnak éjjeli beszállásolási jog engedélyezése iránti ügyében a sz. kir. város tanácsa részéről hozott s az [. fokú iparhatósági határozattal egybehangzó II. fokú határozatot, melylyel folyamodónak éjjeli beszállásolási jog engedélyezése iránti kérelmét elutasította, az ez ellen beadott panaszos folyamodvány következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az idézett II. fokú iparhatósági határozatot, valamint az ennek alapul szolgált egész eljárást — a belügyminiszter úrral egyetértve — ezennel III. fokulag megsemmisítem és telhivom a tanácsot, hogy ezen ügyet az illetékes I. fokú rendőrhatóságnak szabályszerű I. fokú határozathozatal végett adja át. Megsemmisítendő volt az idézett iparhatósági határozat s az ennek alapul szolgált eljárás azért, mert folyamodó nem tart fenn szálló vendégek elhelyezésére alkalmas helyiséget, s a tanács jelentése szerint is az elfoglalt ház a lehető legprimitívebb, miből folyólag a nevezett által előterjesztett kérelem nem fogadó nyitására irányuló kérelemnek, hanem csakis éjjeli szállásadásra irányuló kérelemnek tekintendő; miután pedig a szóban forgó éjjeli szállások nem bírnak az ipartörvényben szabályozott fogadói jelleggel, nem iparengedély, hanem a rendőrhatóságok által adandó rendőri engedély alakjában adandó meg az éjjeli szállás adhatásra vonatkozó jog; ebből folyólag a tanácsnak ez ügyben hozott határozatát — melyet mint iparhatóság hozott — meg kellett semmisíteni s ezen ügyet a rendőri hatósághoz kellett utalni. Ha az izraelita vallás szertartásai szerint a régi jogszabályok uralma alatt kötött házasság bíróilag felbontatott, akkor az a körülmény, hogy a nő az elváló-levelet átvenni vonakodik, nem akadálya annak, hogy a volt férj ujabb házasságra lépjen. (A belügyminiszternek 93,253/96. szám alatt V. vármegye alispánjához intézett rendelete.] F. évi július hó 26-án 25,605. szám alatt tett jelentésére, a melylyel a K. Dávid o—i lakosnak házassági ügyére vonatkozó iratokat hozzám felterjesztette, az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg értesítem a ícimetj, hogy a kir. Curia elnökétől beszerzett és hiteles másolatban csatolt bírósági Ítéletek minden kétséget kizáró módon igazolják azt, hogy az 1888. évi december hó 30-án K. Dávid és W. Sarolta közt az izraelita vallás szertartása szerint létrejött házasság bíróilag jogérvényesen fel van bontva. Az a körülmény, hogy W. Sarolta az elváló-levelet volt férjétől átvenni vonakodik, kényszereszközöket nem tesz szükségessé, hanem csak azt vonja maga után, hogy a jogerős birói Ítélet szolgál a házassági kötelék felbontásának bizonyítékául. A fenforgó esetben tehát azt, hogy K. Dávid más nővel köthessen házasságot, az 1894: XXXI. törvénycikknek sem 12., sem 21. §-a nem akadályozza. Nem a szolgálati időhöz mérten kialkudott, vagy nem a cselédtörvény szerint megállapítható bérért, hanem előre meg nem határozott időn át teendő szolgálatok fejében szerződésileg kikötött jutalomért teljesített szolgálat jogcímen támasztott követelés elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. *) *) A belügyministernek hasonló tartalmú (Í9.986/94. sz. elvi kijelen- J tését I. a (-Belügyi Közlöny» f. évi. számában a 274. lapon. (A m. kir. minisztertanács 1896. évi szeptember 16-án hozott határozata.) A m. kir. ministerium a D. Krisztina gy—i lakosnak U. Trifun zs—i lakos ellen 300 frt és járulékai iránt indított ügyében a szegedi kir. ítélőtábla és a zsablyai szolgabíró közt felmerült hatásköri összeütközés esetét 1896. évi szept. 16. napján tartott tanácsban vizsgálat alá vévén, az 1869 : IV. t.-c. 25. §-a alapján következőképen határozott : A jelen ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: Az iratoknál levő és hivatalból hiteles fordítással ellátott szerződés szerint, mely Zsablyán 1894. évi március hó 11-én kelt, U. Trifun zs—i lakos házi szálgálatra magához vette D. Krisztina gy—i lakost, a szerződésben ki nem tett időre és szolgálataiért fizetendő 300 frt kötelezése mellett. Erre a szerződésre támaszkodva D. K, miután állítása szerint őt U. T. 1894. évi június hó 24-én a szolgálatból elűzte, azt kéri, hogy U. Trifun köteleztessék részére 300 frtot járulékaival együtt fizetni. A zsablyai kir. járásbíróság 4,458 91. sz. a. kelt végzésével, melyet a szegedi kir. ítélőtábla 9,672/94. sz. a. helybenhagyott, az ügyet a bíróság hatáskörébe nem tartozónak mondotta ki, mert felperes keresetét kizárólag szolgálati bér iránt indította, az ilyen keresetek pedig az 1876 : XIII. t.-c. §-ában meghatározott hatóságok elé tartoznak. A zsablyai szolgabíró az ügyet 1895. évi október 26-án hozott határozatával szintén elutasította magától oly alapon, mert a határozatlan időre kötött szolgálati szerződés az 1876 : XIII. t.-c. 13. §-a szerint érvénytelen lévén, az a felek között nem állapította meg a cseléd és a gazda közti viszonyt, és igy az abból eredő igények nem tartozván az 1876 : XIII. t.-c. határozmányai alá, azok fölött az idézett t.-c. 115. §-ában meghatározott hatóságok nem határozhatnak. Miután az 1876 : XIII. t.-c. 13. §-a értelmében a bizonytalan időre kötött cselédszerződések csak akkor tekintendők érvényteleneknek, ha az köttetett ki, hogy a felek az 1876 : XIII. t.-c. értelmében megengedett felmondás után sem léphetnek vissza a szerződéstől, a fenforgó esetben azonban ily kikötés nem történt, ennélfogva a szerződés a zsablyai szolgabíró határozatában jelzett ok miatt érvénytelennek ugyan nem tekinthető, de az a cselédtörvény alá eső viszonyt a felek közt még sem állapított meg, mert D. K. a szóban forgó szerződés értelmében nem a szolgálati időhöz mérten kialkudott vagy az 1876 : XIII. t.-c. 26. és következő §-ai szerint megállapítható bérért, hanem előre meg nem határozott időn át teljesítendő szolgálatok fejében kikötött jutalomért szolgált, a miből következik, hogy a szerződési viszonynak állítólag jogtalan felbontása miatt a szerződés alapján U. T. ellen támasztott követelése nem az 1876 : XIII. t.-c, hanem az általános magánjogi elvek szerint Ítélendő meg. Ily körülmények közt, miután ajelen esetben nem az 1876: XIII. t.-cikkben tárgyalt kérdésről van szó, az 1876 : XIII. t.-c. 115. és következő §-aihoz képest a közigazgatási hatóság hatáskörét nem lehetett megállapítani, hanem az ügyet a kir. bíróság elé kellett utalni. Ügyvédi költségek bűnügyekben. A budapesti kir. fenyítő törvényszék vizsgálóbirája: Dr. G. S. ügyvéd urnák kérvénye, a mely szerint a S. Imre elleni bűnügyben F. S. panaszos cég képviseletéről lemond, tudomásul vétetik, azon kérelemnek azonban, hogy a felmerült költségek fele ellenében megállapitassanak, hely nem adatik; mert eltekintve attól, hogy a fennálló gyakorlat szerint költségek megállapítása bűnvádi eljárás folyamán nem szokásos, a bíróság panaszos meghallgatása nélkül nincs is azon helyzetben, hogy a kiérdemelt munkadijat megítélhesse. A budapesti kir. fenyítő törvényszék: A vizsgálóbíró hivatkozott számú határozata indokainál fogva helybenhagyatik. A budapesti kir. Ítélőtábla: A kir. törvényszék végzését helybenhagyja. In d ok o k: Az 1874. évi XXXIV. t.-c. 54. §-a értelmében az ügyvédnek joga van költségeit és jutalomdiját a féltől azonnal követelni, de jogait csak a polgári per utján érvényesítheti. Az idézett törvény 58. §-a csak a per befejezése után felmerülő vitás esetekről intézkedik, a mint ezt a polgári törvénykezési rendtartás 252. §-ára való utalása mutatja. Minthogy pedig folyamodó a per befejezte előtt érvényesiti követelését: ennek megállapítása a büntető bírónak, ki az ügyben még véghatározatot nem hozott, hatáskörébe nem tartozik. A kir. törvényszék végzése tehát az itt felhozott okokból helybenhagyandó volt. (1896. október 14., 9,622.) Magyar állampolgárnak az 1895. évi 43. t.-c. életbelépte előtt az izraelita vallásra történt áttérése érvénytelen. Az igy érvénytelenül áttért magyar állampolgár izraelita nővel kötött házasságának érvénye kétséges. A m. kir. belügyminiszter 1896. évi október hó 8-án 84,962. szám alatt kelt határozata. P. sz. kir. város polgármesterének. Folyó évi május hó 13-án 391. szám alatt tett jelentésére, melyben kérdést intézett hozzám: 1. azon házasság érvényessége iránt, melyet az 1894. évben a római kath. vallásról Bécsben az izraelita vallásra áttért B. János magyar állampolgár és az izraelita vallású E. Vilma 1884. évi február hó 12-én a malackai rabbi előtt kötöttek; 2. az iránt, vájjon a nevezettek, kik az 1896. évi február hó 2-án mindketten római katholikusokká lettek, köthetnek-e most a róm. kath. lelkész előtt házasságot, az igazságügyminiszter úrral egyetértőleg a következőkben válaszolok: B. János magyar állampolgárnak az 1895. évi XLIII. t.-c. életbelépte előtt a róm. kath. vallásról az izraelita vallásra történt áttérése érvénytelennek és ő áttérése idejében is keresztény vallásunak tekintendő, minélfogva a cultus disparitas bontó akadálynak