A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 46. szám - Néhány szó az igazolás kérdéséről

A JOü 329 polgári bíróság, hanem csakis kizárólag mint kereskedelmi bíróság kényszeríttessék eljárni? Ilyen anomalicus kényszerhelyzet megteremtésére legfeljebb a kifogásoló alperes gondolhat, de azt fenálló törvényes jogszabályaink egyáltalában nem indokolják, sem arra eljárásunkban szükség nincs. Azon körülmény pedig, hogy az 1893 : XVIII. t.-c. 2. §. utolsó bekezdése szerint a budapesti és pestvidéki kir. törvényszékek területén lévő kir. járásbíróságok, mint kereskedelmi bíróságok járnak el az emiitett ügyekben: az ottani bírósági szervezetben találja indokát; sőt a sommás törvény 125. §-a a kereskedelmi eljárás 4-ik §-án rést ütött, mert a kereskedelmi ülnök alkalmazását kizárja. A sommás törvény érintett 2. §-ának utolsó bekezdése azonban szintén nem tartalmaz kizárólagos intézkedést az ott emiitett kir. járásbíróságok, mint kereskedelmi bíróságok hatásköre mellett; a per tehát ott is a kir. járásbíróság mint polgári biróság előtt is megindítható, miként ez fejtegetésünkből következik; a különbség tehát csak az lesz, hogy a felebbezési biróság ezen esetben a sommás törvény 125. §-hoz képest nem a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, hanem az illetékes kir. törvényszék leend. Az eddig felsoroltak tehát azon felfogást erősitik meg, hogy a kereskedelmi eljárás 5. §-ában említett perekben a kereskedelmi biróság előtt való perelhetés, felperesre nézve: jogosítvány; alperesre nézve pedig kedvezmény. Ezen kedvezményt azonban alperes felperes akarata ellenére kifogás utján magának nem vindicalhatja; mert első sorban a keresettel fellépő felperest illeti meg a választás, hogy a nyújtott jogosítványt igénybe óhajtja-e venni, vagyis akar-e perelni a kereskedelmi eljárás nyújtotta előnyök mellett vagy nem? Ha felperes nem a kereskedelmi bírósághoz, hanem a polgári bírósághoz fordul ügyével, alperes ennek eredményesen ellent nem mondhat; és pedig azért, mert a részére biztosított kedvezménytől el nem esett, sőt el sem eshetik két okból: először: mert a polgári biróság előtt történt perindítás alperesre nézve kereskedelmi eljárásénál kedvezőtlenebb helyzetet nem teremt, mivel a köztörvényi eljárás rá nézve egyáltalában nem szigorúbb a kereskedelminél, sőt alperesnek a köztörvényi eljárás nyújt több előnyt, mert a perbeszédekkel inkább elhúzhatja a per befejezését, mint a kereskedelmi eljárás 18. §. szerint elrendelt jegyzőkönyvi tárgyalással, és mert a bizonyítási teher súlyosabban nehezedik felperesre a köztörvényi eljárás szerint; másodszor: mert kifejlett hazai joggyakorlatunk szerint a kereskedelmi ügyletekből származó perekben a kereskedelmi törvény magánjogi rendelkezései a polgári biróság által is alkalmazandók. (V. Ö. Döntvénytár Uj foly. XXXV. 49. sz.) Felvett példánkban tehát a polgári biróság a kereskedelmi törvény vonatkozó rendelkezéseit úgyis figyelembe tartozik venni, tehát a kereskedelmi ügylet, mint olyan bírói méltatásban részesül. Gyenge érv ez ellen szerény véleményem szerint a kereskedelmi eljárás 4. §. szerint megkövetelt kereskedelmi ülnök nem alkalmazása az ügy eldöntése körül az első bíróságnál, melyet az 1893 : XVIII. t.-c. 125. §. különben sem ismer el, s illetve törölt; és még gyengébb érv a kereskedelmi szaktanács hangoztatása a felső bíróságoknál, a hol a képzettség és sok oldalú gyakorlat ellen csak roszaka rattal lehet szót emelni. Mindezekből végeredményül az okszerű következtetés szerény véleményem szerint csak ez lehet: melyet sem hideg, sem éhség, sem szomjúság, sem társadalmi megalázkodás semmi neme legyőzni nem képes. De azon jogellenes cselekményeknél, melyek a tulajdon ellen irányulnak, ismét megkülönböztet némely eltérő typusokat, például a melyek az úgynevezett obsessio, azaz ellénállhatlan inger hatásában birják forrásukat, a mint ez a kleptománoknál az eset, vagy pedig bizonyos virtuóz viszketegben lelik magyarázatukat — a mint a pénzhamisítók egész táboránál látjuk. Csakhogy Benedikt itt teledi, hogy ilyfajta bűncselekményeknél a technikai ügyésség és alkalmatosság kedvező körülmény lehet a bűnös hajlam fölélesztésére, de nem képezi a döntő psychologiai rugót, sem tulajdonképeni criminalistikai elemet, melyet a büntető jogász a hamis pénz forgalombahozatalában talál fel. Elmés megfigyeléssel mutatja ki azonban Benedikt a tulajdon elleni vétségek és büntettek sorában a csalásnál és szédelgésnél ennek typikus motívumait, bizonyos elegantia és külső izlés veleszületett ösztönében. - Ezek az emberek — mondja —1 annak akarnak tartatni, a minek külsőleg látszanak : előkelő uraknak és hölgyeknek. Ez az, előkelőnek látszani akarás gyakran figyelhető meg a tarka társaséletü fürdőhelyek sok «gróf*-jánál és «grófnő>-jénél. Ha vagyontalanok és a látszat fentartásához való eszközeiket munkával maguknak nem képesek előteremteni, akkor szédelgőkké lesznek, tehát látszat által szerzik meg csalárd uton maguknak a látszathoz azeszközöket* Egészen más lelki folyamatban látja a rugóját Benedikt az ember élete elleni cselekményeknek. Ezeket tulnyomólag a testi erő túlbecsülésére s bizonyos durvaságra vezeti vissza, ha ez az ember hatalmi érzetének s erejéről való tudatának sarkpontjává válik. Mutogatni szereti azokat az előnyeit s azokra alapítani felsőbbségét. Ezáltal verekedővé s erőszakoskodóvá lesz, ha más szellemi és érzelmi tulajdonságok nem lépnek fel gátlólag. Ilyen emberek rendesen a fájdalom iránt is eltompultak. Felperes keresetét akár a polgári, akár a kereskedelmi biróság előtt jogosult megindítani, mert a kereskedelmi eljárás 5. §-ban felsorolt perekre mindkét biróság bir hatáskörrel; tekintve azonban, hogy több egyenlően illetékes biróság közt felperes az 1868 : LIV. t.-c. 49. §. értelmében szabadon választhat, ha a per a polgári biróság előtt indíttatott meg: a biróság alperes kifogására hatásköri illetékességét leszállítani nem tartozik, sőt erre a kifejtetteknél fogva sem ok sem szükség nincs, miként ez elvet ujabb időben hazai joggyakorlatunk érvényre is emelte. Néhány szó az igazolás kérdéséről. Irta: Dr. CSAPLAKY LIPÓT, kir. albiró Ungvártt. Most, a midőn a kir. törvényszékek az igazolás kérdésében véglegesen határoznak, érdekes tudni egyes kir. törvényszékek felebbezési tanácsainak az igazolás kérdésében elfogadott álláspontját. Előttem fekszik a beregszászi kir. törvényszék 1896. E. 80. számú és igazolás kérdésében hozott határozata, a melyet egy pár szóval vita tárgyává akarok tenni. Mielőtt a határozatot indokaival együtt idézném, röviden előadom a tényállást. Az ungvári kir. járásbíróság előtt T. György 1896. május 6-án 5,312/p. 96. sz. a. K. Mihály és neje ellen 80 frt megítélése iránt keresetet indított, a mely összeggel alperesek a felperes kárára gazdagodtak. Az 1895. június 5-ére kitűzött tárgyaláson K. Mihály alperes megjelent, neje azonban nem; megjelent K. Mihály alperes a kereseti követelés valódiságátelismerte, ennélfogva ő az 1893. 18. t. c. 104. §-a alapján, neje pedig az 56. §. alapján marasztalva lettek. Ezen ítélet ellen 1896. július 2-án K. Mihály megjelent alperes és neje — a meg nem jelent alperes — igazolási kérelmet adtak be. Az igazolási kérelemben a következők foglaltatnak: «A kérdéses ügyben az 5,312,p. 9fi. végzéssel f. évi június 5-ére kitűzött tárgyalási határidőn megjelentem én K. Mihály ugy a saját személyemben, mint nőm P. Mária jogszerű meghatalmazott törvényes képviselője* stb., majd később II. rendű alperesre vonatkozólag «De én Il-od rendű alperes sem voltam marasztalható*. Az igazolási kérelem 7,705/p. 96. számú végzéssel elutasittatott hivatalból, mert K. Mihály megjelent, igazolással nem élhet, neje pedig az igazolási kérelemmel elkésett. A kérelmet hivatalból elutasító végzés ellen az alperesek felülvizsgálati kérelmet adtak be, a mely felülvizsgálati kérelem — helyesen felfolyamodás — folytán, a beregszászi kir. törvényszék 1896. E. 80. szám alatt következő határozatot hozott: «A neheztelt végzés feloldatik és az elsőbiróság utasittatik, hogy az igazolási kérelem felett tárgyalást tartson és a kifejlendőkhöz képest határozzon. Indokolás. Az 1881: 59. t.-c. 64. §-a szerint az igazolási kérelem felett tárgyalás tartandó, ennek folytán az elsőbiróság a kérelmet a tárgyalás megtartása előtt annál kevésbé volt hivatva elutasítani, mert abban az esetben, ha felperes az igazolási kérelem elkésett beadása miatt kifogást nem teend, e körülmény nem lesz hivatalEzen lelki szervezetből származtatja aztán Benedikt a rablógyilkosságot, ha az a tulajdon elleni született vagy szerzett dispositióval is párosul. Viszont dologkerülő, renyhe s a mellett élvvágyó és sexualis tekintetben különösen eres alkatú emberek, ha a létért való küzdelmüket ezen tulajdonságokra alapítják, könnyen válhatnak leány-gyilkosokká. Egy következő fejezetben továbbá Benedikt a társadalom magatartását vizsgálja a bűntettes világgal szemben. Minden himezés-hamozás nélkül kimondja, hogy csak a tökéletes fogalomzavar állithatja, hogy a lelki kényszer megállapításából, mely valakit büntetendő cselekményre ragad, következnék a tettes büntetlensége. Ilyen következtetésekre csak olyanok juthatnak, kik avult, tudományosan tarthatatlan fogalmakkal avatkoznak a jogszolgáltatásba. Célzatos ferdítésnek nyilvánítja Benedikt, ha a nagy közönséggel azt akarják elhitetni, hogy az úgynevezett criminalantropologusok épen a legveszedelmesebb és legjavithatatlanabb gonosztevők fölmentése mellett törnek lándzsát. Az igazság az, hogy ezek épen azoknak a társadalomból való erélyes kiküszöbölése mellett foglalnak állást. «A tapasztalat — mondja Benedikt — kimutatta, hogy bűntettesek közt vannak hibás, rendellenes, elfajult lelki alkotású emberek, kik változhatatlan természeti törvények szerint pusztítják a társadalmat, épen ugy, mint az áradó vizek, a földrengés, ragadozó állatok stb., és pedig, ha szabadjokra eresztik őket, mindig ismételten pusztítják károsítják. Minthogy senki sem vonja kétségbe azt a jogunkat, hogy a vizáradatok ellen töltéseket emeljünk, a ragadozó állatokat lelőjük, tahát azon jogunknál fogva, hogy fenmaradjunk. ugy a mint vagyunk, jogunk van ilyen társadalomellenes embereket is ártalmatlanná tenni, s ez ártalmatlanná tétel az alkalmas eszközök foganatbavételénél pontosan kell hogy számbavegye az ártalmas eszközöket, tehát a tényekkel kell hogy számoljon és nem pedig könyv- és hitcikkelyekkel>.