A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - A megsemmisítési kereset váltóügyekben. 1. [r.] 2. [r.]

A JOG 179 tett, mert a tömeggondnok kifogása nyilván alaptalannak nem tekinthető stb. A budapesti kir. ítélőtábla ^1895. május 22-én 691. sz. a.) Az első bíróság ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett azt a részét pedig, mely által 480 frt 70 kr tőke és annak 1894. május 27-től járó 6° „ kamata valódinak elismertetett és alperes csődtömeg a perköltségben marasztal tátott, megváltoztatja, felperest keresetének ennek a részével is elutasítja és alperes javára 56 frt 50 kr perbeli és 8 fri felebbezési költségnek 15 nap a. végrehajtás terhe mellett leendő fizetésére kötelezi stb. Indokok: Minthogy a kereset alapjául szolgáló váltót a közadós cég saját rendeletére bocsátotta ki és az jelen alakjában a rendelvényes közadós cég által tovább forgatottnak nem tekinthető; mivel annak a váltó hátlapján levő forgatói aláírása ki van törülve, a váltótörvény 3ó. §-nak 2-ik bekezdése értelmében tehát nem létezőnek tekintendő; minthogy továbbá a törlés hatályán nem változtat az a körülmény, hogy az nem tentával, hanem irónnal eszközöltetett s minthogy felperes azt, hogy a törlés véletlenül vagy tévedésből történt volna, bizonyítani meg sem kísérletté, az tehát a váltótörvény ti. §-ának utolsó bekezdése értelmében szándékosnak tekintendő; minthogy végül a íelhozottak szerint felperesnek váltóbirtokosi minőségét a váltótv. már hivatkozott 36. §-a értelmében igazoltnak tekinteni nem lehet, ennélfogva felperest — az elsőbiroság ítéleténeke részbeni megváltoztatásával — kereshetőségi jog hiányában a kereseti váltótőkére és kamatára vonatkozó keresetével is elutasítani és mint pervesztes felet a prdts. 251. §-a alapján a perbeli és az azzal egy tekintet alá eső sikeres felebbezési költség viselésére kötelezni kellett. Az a körülmény, hogy a kózadós a kereseti követelés valódiságát a felszámoláskor elismerte, nem szolgálhat alapul a követelés valódiságának a csődtömeggel szemben való megállapítására, mert a csődtömeget az 1881. évi XVII. t.-c. 100. §-a értelmében a tömeggondnok képviseli stb. A m. kir. Curia ^loOti. szept. 15-én 1,394. sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiroság ítélete hagyatik helyben azzal a hozzáadással, hogy az alperes csődtömeg az elsőbiroi ítéletben megállapított perköltségen felül még 10 frt 15 kr. sikeres felebbezési költséget is tartozik fizetni stb. Indokok: Felebbezett részében a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó indokainál fogva, annyival inkább, mert jelen esetben a küzadósnak, mint a saját rendeletre szóló kereseti váltó kibocsátójának első helyen álló forgatói aláírása — minthogy az különben is alig észrevehető módon csak (Jvékj irónnal van áthúzva, tekintettel főleg a váltón látható többi forgatmányoknak megsemmisítési módjára, az állandóság jellegével bíró módon megsemmisitettnek tekinthető nem lévén, ez a forgatmány most is fennállónak mutatkozik. Bűnügyekben. Az 1883. XXV. t.-c- 17. §-ába ütköző kihágást az követi el a ki kis korúak tol valamely hitelügyletből eredő kötelesség teljesitéséta becsület zálogaval.'oecsületszóval,esküvel vagy hasonló kifejezéssel igérteti meg magának és ezen ígéretet az adós ellen bármely uton felhasználja. A Kolozsvár városi kir. járásbíróság (1896. március 3-án 762. sz. a.j A hitelezési ügylet biztosításának tiltott módjáról és a kézi zálogkölcsön ügyletről szóló törvényekbe ütköző kihágások miatt vádolt G. Mór elleni bűnügyben a következőképen ítélt: G. Mór kis-sajómogyorósi születésű helybeli lakos 29 éves izraelita, nős, 4 gyermekkel, szatócs, kevés vagyonnal, ir, olvas, büntetlen, Kolozsvárt az 1895. év végén és az 1896. év elején elkövetett az 1881. évi XIV. t.-c. 24. §-ban irt minősülő és büntetendő zálogüzleti kihágásban, továbbá az 1883. évi XXV. t.-c. 17. §-ban irt, minősülő és büntetendő uzsora elleni kihágásban hibásnak mondatik ki és ezért a btk. 96. §-a alapján összbüntetésképen 2 (két) heti elzárásra és a Btk. 102. §-a alapján az löd2. XXVI. t.-c. 3. §-ban jelzett célokra fordítandó jelen ítélet jogerőre emelkedése után 15 nap, különbeni végrehajtás terhe mellett ezen kir. járásbírósághoz fizetendő és behajthatatlanság esetére további egy (1) napi elzárásra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre, továbbá az 1881. évi XIV. t.-c. 25. §-ban jelzett ipari célokra fordítandó további 10 frt pénzbüntetésre ítéltetik, mely utóbbi pénzbüntetés behajthatatlanság esetére szintén 1 napi elzárásra lesz átváltoztatandó. Köteles a tartási és elzárási költségeket hordozni. Indokok: Vádlott beismerésével igazolt azon körülmény, hogy vádlott a nélkül, hogy a zálogüzlet folytatására engedélye lett volna, zálogüzletet folytatott, mit különben a kihallgatott 6 tanú is igazolt; továbbá a vádlott tagadásával szemben, perrendszerüleg bizonyittatott, hogy oly kiskorú egyéneknek, kik azon esetre, ha ígéretüket meg nem tartanák, állásukat vesztenék, hitelt nyitott és részint zálogtárgyakra, részint okmányokra a törvény által tiltott ti mellett pénzt kölcsönzött: ezeknél fogva vádlott ugy a zálogüzleti valamint az uzsora elleni kihágásban is hibásnak volt kimondandó s figyelembe véve büntetlen életét, valamint részbeni őszinte beismerését, de másfelől tekintve, mint súlyosító körülményt, hogy ténykedésével kiskorú egyéneket és illetőleg kereskedelmi akadémiai tanulókat adósságcsinálásra csábított, ellene a kimért büntetés volt alkalmazandó. A tartási és ellátási költségekben elitéltetése és illetőleg az 1890. évi XLIII. t.-c. 1. S-a alapján marasztaltatott. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1896. ápril hó 2-án 890. sz. a. 1 Az elsőbirói Ítélet részben való megváltoztatása mellett G. Mór vádlott az 1883. 25. t.-c. 17. §-ban meghatározott uzsora kihágás vádja és következményeinek terhe alól felmentetik; az 1881. 14. t.-c. 24. §-ban irt és a szerint büntetendő kihágásért pedig a Kolozsvár városi kir. járásbíróságnál 15 nap a. végrehajtás terhe mellett lefizetendő, a 25. §. értelmében Kolozsvár sz. kir. város törvényhatóságának kiszolgáltatandó, behajthatatlanság esetén a kbtkv 22. §-a alapján 5 napi elzárásra átváltoztatandó 50 frt pénzbüntetésre ítéltetik, egyebekben azonban az elsőbirói Ítélet helybenhagyatik. Indokok: A tárgyalás rendén kihallgatott tanuknak egymást támogató vallomásaival s részben a vádlott beismerésével azt kellett bizonyítottnak tekinteni, hogy G. M. vádlott 1895. december havától a feljelentésig í) K. Józsefnek először iskolai bizonyítványaira 15 frtot, majd azután egy gyűrűnek zálogbatétele mellett 2 frtot adott kölcsön s utóbbi összeg után 10—11 nap múlva 50 kr kamatot vett. 2) Z s. Miklósnak egy rend. szürke ruhára és egy órára 25 frtot kölcsönzött2 és léi [ hétig 5 frt kamat mellett. 3) W. Bernátnak egy köpenyre 2 és fél hét múlva 1 frt 10 kr kamattal visszafizetendő 2 frt 90 krajcárt hitelezett és adott kölcsön. 4) R. 'Gyulának egy órára adott 2 forintot. 5) K. Gyulának ugyan egy órára két hét múlva 50 kr kamattal visszafizetendő 2 frt kölcsönt adott. 6) I). Mihálynak egy rend. öltönyre kölcsönzött 2 hétig 50 kr. kamat mellett 5 frtot. Ezen cselekmények miatt a vádlott ellen az a panasz emeltetett, hogy arra, miszerint a fent megnevezett kiskorú tanulóknak kölcsönzött az 1883. 25. t.-c. 17. §-ban körülirt uzsorakihág ást, azzal pedig, hogy szatócsüzlete mellett, a nélkül, hogy zálogüzletre engedélyt szerzett volna, kézi zálogra iparszerüen kölcsönöket adott, az 1881. 14. t.-c. 24. §-ban irt kihágást követte el. A szóbeli és mindkét esetben hivatalból üldözendő cselekmények közül azonban az 1883. 25. t.-c. 17. §-ba ütköző kihágást nem lehet megállapítani azért, mert azt a törvény világos rendelete értelmében az követi el, aki kiskorúaktól vala1 mely hitelügyletből eredő kötelezettség teljesítését a becsület zálogával, becsületszóval, esküvel vagy hasonló Kifejezésekkel igérteti meg magának és ezen ígéretet az adós ellen bármely uton felhasználja, már pedig azt, hogy ezek a törvényes feltételek fennforognának, az adósok közül egyik sem állította, minélfogva a vádlottat eme kihágás vádja alól az elsőbirói ítéletnek részbeli megváltoztatása mellett fel kellett menteni. Ami pedig a vádlottnak az 1881. 14. t.-c. 24. §-a szerint minősülő kihágásban való bűnösségét illeti, miután beismerése szerint is szatócs üzlete mellett kézi zálogra iparszerüleg kölcsönöket adott a nélkül, hogy zálogüzletie engedélyt nyert volna, e tekintetben az elsőbirói Ítélet helybenhagyandó volt. Ezen büntetendő cselekményre pedig a rendelkező részben kitett büntetés azért állapíttatott meg, mert nyomatékos súlyosító körülményt képez, hogy a vádlott kiskorú í tanuló ifjakat a tanintézet igazgatóságának előtte tudvalevő tilalma ellenére csábította ingóságainak elzálogosítására és hogy a kölcsön I adott összegek után aránytalanul magas kamatokat szedett, stb A m. kir. Curia (1896. évi szeptember hó 10-én 6,721. sz. a.. 1 Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-nak egyik esete sem forogván fenn: G. Mór vádlottnak és dr. L. Róbert sértettnek felebbezése visszautasittatik. A btkv. 330. §-a szerint büntethető cselekmény tényálladékához megkívántatik, hogy a lakásba való behatolás jogtalan legyen és minthogy a szándék lényege is a jogtalanságban nyilvánul: nem vonható büntetőjogi felelősség alá az, a ki alapos okból, habár tévesen, azt hitte, hogy joga van a lakásba behatolni. A budapesti kir. törvényszék, mint büntető biróság (1894. évi október hó 30-án 56,266. sz. a.) Magánlakás-sértés bűntettével vádolt N. István elleni bűnvádi ügyben következőkép itélt: Vádlott N. István bűnösnek mondatik ki a btkv. 330. §-ában meghatározott büntettet képező, a 92. §. alkalmazásával azonban fogházzal büntetett és igy 20. §. értelmében vétséggé lefokozott magánlak megsértésében és ezért a 330. §. alapján a 92. §. alkalmazásával az ítélet foganatba vételétől számított 8 napi fogházra Ítéltetik, stb. Indokok: A végtárgyalás során a következő tényállás volt megállapítható: L. Károlyné azon házban lakott, melynek vádlott volt a házmestere, L. Károlyné által bérbe bírt lakás bérlete 1893. évi augusztus hó 1-én járt le, ő azonban már július hó 8-án vagy 9-én elkölj tözött Veszprémbe, magával vive a holmiját is, csak egy ágyat , hagyott a lakásban a nála albérletben lakó Sch. használatára; a I lakás gondozását K. Ferencné vállalta el. Július hó 18-án az albérlő elutazott és a kulcsot K. Ferencnének adta át, a lakásban maradt a már emiitett ágy és az albérlő koffere. Július hó 19-én vádlott K. Ferencnétől a lakás kulcsát kérte, [ hogy a lakást kitisztíthassa és újra festethesse; K. Ferencné azon1 ban a kulcsot nem adta a vádlottnak, miért is ez másnap azon ' idő alatt, mig K. Ferencné a piacon volt, a lakást lakatos által