A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 45. szám - A megsemmisítési kereset váltóügyekben. 1. [r.] 2. [r.]

A JOG 32.5 kifejezésre. Mig ugyanis a többség a vasárnapi munkának mindennemű ellenőrzését, eredjen az akár állami orgánumoktól, akár a kamarától, a leghatározottabban visszautasította és csak azt tartotta szükségesnek, hogy a kamara nyilvánítsa ki, hogy a vasárnapi munka az elkerülhetlenül szükségesre korlátolandó, addig a kisebbségi vélemény azt kívánta, hogy a vasárnapi munkaszünet betartását az igazságügyminiszter rendeletileg a kar becsületbeli kötelességévé tegye, sőt másodsorban a vasárnapi munkaszünetről törvényt is szándékolt. A vitát a többség alőadója, dr. Benedikt nyitotta meg, a ki mindenekelőtt arra utalt, hogy mindkét véleménybe, ugy látszik, harmadik oldalról valami elvi ellentétet akarnak belemagyarázni, mely tényleg fenn nem forog. Ha szóló, ki, mint minden modern ember, meggyőződésből hive a gyári és ipari munkások vasárnapi munkaszünetének, sorompóba lép az irodáknak vasárnapon való kötelező zárva tartását rendelő törvény kibocsátása ellen, azéit nem lesz feljogosítva senki arra. hogy öt azon bádogosmesterhez hasonlítsa, a ki 1818-ban egy az iparszabadság mellett tartott lángoló beszéd után ugy vélekedett, hogy a bádogosoknál a céhkényszer mindenesetre fentartandó. Mert tényleg mások a viszonyok az ipar mint az ügyvédség terén. Különösen olyan államban, hol az igazgatás vasárnap nem szünetel, jelentékeny okok állanak az alkalmazottak mindenesetre figyelemre méltó kívánságaival szemben, hogy minden vasárnapjuk kivétel nélkül szabad legyen. Bizonyos iparágaknál a vasárnapi munka egyenesen corollariuma a munkaszünetnek. A vasárnapi munkaszünet általános frázisával e kérdést valamely speciális szakra nézve megoldani nem lehet. A kisebbség ajánlatai legvilágosabban mutatják, mennyire jogosult a szóló által védett álláspont. Máig vívmánynak tekintettük, hogy a kari becsület felett autonóm közeg és felebbvitelben a legfelsőbb ítélőszék döntsön. És most a minisztérium mondja meg nekünk, hogy mit kiván kari becsületünk ? ! Ha pedig törvényt bocsátanának ki, ugy nehézséget okozna, hogy az ellenvélemény szerint is kivételek volnának statuálandók. Minden ellenőrzés, álljon az az iratoknak akár időközönként, akár esetről esetre való átvizsgálásában, veszélyezteti az ügyvéd titoktartási kötelességét és sérti a félnek a titoktartásra vonatkozó jogát. Ezután dr. O f n e r kifejtette a kisebbség álláspontját. Már véleményes jelentéséből kitűnt, hogy Bécsben az irodák nagy része, 128, egész éven át vasárnapi munkaszünetet tart, 58 pedig nyáron át, továbbá, hogy 206 iroda az egész éven át, 36 pedig nyáron át bizonyos turnust tart be. Megengedte, hogy nincs túlterhelés, de ez nem elég. egyszer egy héten álljon minden alkalmazottnak 36 óra rendelkezésére a maga és családja számára. Még a két órai ott időzés is elveszi az illető alkalmazottnak egész délelőttjét. Régi tapasztalt hivatalnokok kijelentése szerint a vasárnapi munka ugy sem ér semmit. Felemlíti dr. Ofner azt is, hogy az ügyvédi alkalmazottak közgyűlésének egyik szónokának kijelentése szerint a radikális párt ez időszerint még kisebbségben van, ha azonban ily méltányos kívánalmaiknak eleget nem tesznek, ugy könnnyen túlsúlyra vergődnek. Ép azért, mert az irodai alkalmazottak nem oly hamar képesek organisált ellenállásra, engedjenek az ügyvédek önként a méltányos kívánalmaknak. Evvel kapcsolatban szokatlan élénk vita fejlődött ki, melyben nem kevesebb mint 9 szónok vett részt. Dr. W olf Eppinger a kisebbségi vélemény védelmére kelt, arra való utalással, hogy az ő nézete szerint a többség véleménye nem veszi tekintetbe a kérdés forduló pontját, hogy t. i. az irodai személyzetnek is a minden munkánál szükséges nyugalomnapot biztosítani kell, a melylyel szemben minden más szempont háttérbe szorul. A jogkereső közönség is számolna ezen, már a bibliától is kívánt, jogosult követelménynyel. Ugyanezen álláspontot foglalta el dr. Pattay, a ki Anglia példájára utalt, úgyszintén dr. Fuchs Vilmos, ki saját tapasztalataiból érvelt és megjegyzé, hogy a collégák nagy részénél a turnus behozatala is lehetetlen, mert csak egy embert foglalkoztatnak. Dr. Zucker Vilmos utalt arra, hogy a kisebbségi véleményben eshetőleg kilátásba helyezeit igazságügyminiszteri rendelet törvénytelen is volna, mert a vasárnapi munkaszünetró'l szóló törvény szerint a kereskedelemügyi miniszter van jogosítva rendeletek kibocsátására és különösen azt hangsúlyozta, hogy az ügyvédek foglalkozása az igazságszolgáltatásnak része, mig tehát az igazságszolgáltatás nem szünetel, addig a teljes munkaszünet az ügyvédekre is lehetetlen. Kivánja, hogy a többség véleményébe egy ily értelmű passus vétessék fel. dr. Schmiedl József kiemeli, hogy a vasárnapi munkaszünet jótékonyan hatna magára az ügyvédre és továbbképzésére is. dr. Herzfeld Ödön két vidéki collégára hivatkozik, a kiknek lakóhelyén a megállapodás szerinti vasárnapi munkaszünet igen jól keresztülvihető volt. dr. Millanich Alajos óva int, hogy ne induljanak hangzatos szavak után, hanem fogadják el a többség véleményét az abban kifejtett okok alapján, dr Harpner Gusztáv a vasárnapi munkaszünetnek törvény által való szabályozását kivánja. dr. Fi sc h er Mór (Klosterneuburg) arra kéri a kartársakat, hogy legyenek tekintettel a vidék viszonyaira, melyek teljesmérvü munkaszünetet kizárnak. Zárbeszédében a többség véleményének előadója, dr. Benedikt, igy érvelt : Maga sem fanatikus hive a munkának, csak mint ilyennek, neki is jót tenne egy kis szabad idő, mint legtöbb társának, kik azt oly régen nehezen nélkülözik, nem is az ügyvéd pénzes zsacskója érdekében teljesíttetik a vasárnapi munka, hanem amiről itt szó van, az egyedül a jogkereső közönségnek túlnyomó és jogosult szükséglete. Ha a kormány a vasárnapi munkaszünetet kötelezőleg először az ügyvédi irodákra szabja ki, ugy, mint oly sokszor, most is fordított uton halad. A kormánynak kell a dolgot kezdenie. Ha lehetségesnek tartja, hogy a közigazgatás és igazságszollgátatás gépezete egyszer egy héten teljesen pihenjen, ugy valósítsa ezt meg és az ügyvédek követni fogják. Persze, hogy van olyan nézet is, hogy az ügyvédre tulajdonkép az év 365 napján nincs szükség s igy 52 napon minden aggály nélkül nélkülözhető. Helyes az egyik szónok megjegyzése, hogy abban rejlik a kérdés súlypontja, vájjon a vasárnapi munka korlátolása szabad önrendelkezés, vagy törvény utján kényszeritőleg történjék-e. Ha Angliára utalnak, ugy szólónak meg kell jegyezni, hogy épen Angliában nincsenek törvényileg szabályozva sem az ügyvédség berendezése, sem maga a polgári perrend, hanem ez utóbbiak a legfőbb Ítélőszék által kibocsátott Rules-en alapul. Az ügyvédeknek a gyárossal vagyiparosI sal egy színvonalra helyezése és a vasárnapi munka alapján vad concurrentiától való félelem, a tényleges viszonyok félreismerése j és a kari becsület befolyásának kicsinylése. Az egyik szónoknak I a többség ellen felhozott érvei már ezáltal is megvannak cáfolva, I hogy a többség véleménye határozottan kimondja, hogy a kamara ] maga segédkezet kiván nyújtani a bajok elhárításában, melyeknek alapja az egyes esetekben nagyon is rosz fizetésben rejlik. Csak ne akarják elhitetni, hogy itt a socialpolitikai és kapitalistikus irány közti ellentétről van szó. A jogsegély nyújtása az a szempont, mely a választmány többségét vezérlé. Dr. Ofner a kisebbségi vélemény előadója kijelenté, hogy csak a törvény, vagy a minisztérium autoritativ kijelentése eredményezne teljes egyöntetűséget. A szavazás eredménye, miután sokan a jelenvoltak közül eltávoztak, a következő volt : A többség véleményét 64 szóval 57 ellen elvetették. A kisebbségi véleményt azon hozzáadásai, hogy törvény kibocsátását kívánatosnak tartják, 66 szóval elfogadták Nyilt kérdések és feleletek. ' A megsemmisítési kereset váltóügyekben. I. (Felelet.) A «J o g» 11. számának «nyilt kérdések és feleletek* rovatában közölt kérdésre, következőkben felelek. Nézetem szerint nem létezik alaki törvényeink szerint jogorvoslat, melylyel a bajon segíteni lehetne. A javasolt semmiségi keresetnek azért nincs helye, mert a férjes asszony anyagi törvényeink szerint semmiképen sem mondható önképviseletre nem jogosultnak. Az u. n. szenvedő váltóképesség hiánya távolról sem azonosítható az önképviseletre való jogosultság hiányával, mert amaz a szerződés képességet absolute ki nem zárja, holott emez annak hiányát feltételezi. A fenforgó esetben az asszony mint önképviseletre jogosult saját személyében adhatta volna be kifogásait a sommás végzés reá vonatkozó része ellen, melyekkel hivatkozással a vt. 1. §-ának 3. bekezdésére sikerrel védekezhetett volna. Ezen törvényhely, mely a férjes nő teljeskoruságát épen hangsúlyozza, csak kivételt állapit meg reá mint olyanra nézve, a ki szerződésképessége dacára váltójogilag még sem kötelezheti meg magát. Ha pedig ezen kifogással nem élt, hiányzik minden támpont akár a semmiségi, akár a perujitási kereset támasztására, előbbihez azért, mert keresete az 1881: 59. t.-c. 39. illetve 50. §-ának egyik pontja alá sem vonható, utóbbihoz azért, mert birói gyakorlatunk szerint azzal a sommás végzés meg nem támadható. A házasság által nagykorúsított nő tehát ilyenkor arra a sorsra jut, mint azon alperes, kinek aláírása a beperelt váltón hamisítva van ugyan, de az ellene kibocsátott sommás végzés folytán kifogásait beadni elmulasztotta. Dr. Lax Adolf tsztmártoni ügyvéd, vm. tb. tiszti főügyész. X. H. A «J o g» f. é. 11. számában Dr. Vanovics János ügyvéd ur által közölt esetet a következők szerint gondolom megfejthetőnek. Dr. Vanovics ügyvéd ur ügyfele nézetem szerint semmiségi pert eredményre való kilátással nem indíthat, mert az 1881: 59. t.-c. 39. §-ának i) pontja, mely itt számba jöhetne, semmiségi okot csak az esetre szolgáltat, ha önképviseletre nem jogosított... személy törvényes képviselőjének mellőzésével indított pert vagy idéztetett perbe*. Az ügyvéd ur ügyfele azonban bár a vtrv. 1. §-ának 3-ik bekezdése szerint szenvedő váltóképességgel nem bir, önképviseletre igenis van jogosítva, és törvényes képviselője, kit helyette a perbe idézni lehetett volna, nincs is, miből folyólag a sommás végzés helyesen lett az ő kezéhez kézbesítve és ő abból, hogy a kézbesítés igy történt, semmiségi okot nem formálhat. A kérdést felvetett ügyvéd ur nézetem szerint ott hibázza el a dolgot, hogy a szenvedő váltóképességet összezavarja a képességgel váltóperbe állhatni. Pedig a kettő nem mindegy.