A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 44. szám - Megsemmisítési kereset váltóügyekben

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 44. számához. Budapest, 1896 november hó 1. Köztörvényi ügyekben Felperes nem bizonyítván, hogy az alperes kisk. fia által játékszerül használt gummipuska veszélyes voltáról alperes tudomással bir, vagy hogy annak veszélyes volta külsőleg felismerhető lett volna, a pajkosságból elkövetett és felp. fia szemének megsérülését okozó cselekményért kártérítésre nem kötelezhető. Az egri kir. törvényszékk (1894. évi március hó 6-án 1,093. sz. a.) Dr. Kanits Gyula ügyvéd által képviselt B. József mint kisk. B. Sándor törv. képviselője felperesnek, dr. A 1 fö 1 d i Dávid ügyvéd által képviselt B. Benjámin alperes által 1,150 frt töke és jár. iránti rendes perben következő Íteletet hozott: Az egri kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy alperesnek Mór nevü fia, 1889. évi június hó 2t>-án akkor még 12-ik életévét el nem érte, egy játék gummipuskával Sándor nevü kiskorú fiának egyik szemét ugy megütötte, hogy a felvett orvosi látlelet s a meghallgatott szakértük véleménye szerint, ezen szem látóképességét elvesztette. Minthogy pedig bűnvádi uton kártérítést nem követelhet, kéri alperest, mint kiskorú fia jogellenes tényéért felelőst az okozott felszámított kárkövetelésében elmarasztalni. Tekintetlel azonban arra, hogy felperes maga sem állítja, hogy alperes fia az ő fiának szemét szándékosan ütötte volna ki, valamint tekintve, hogy puszta véletlen esetért, a mennyiben a véletlen eset nem egy harmadiknak vétke által idéztetett elő, senki sem felelős: felperest keresetével elutasítani kellett. De továbbá mások jogellenes cselekményéért, melyben valaki részt nem vett, nem is telelős, kivévén ha kiskorú gyermekére az apa a kellő felügyeletet elmulasztotta. Hogy pedig alperes, ki a becsatolt közhatósági bizonyítvány szerint csekély vagyonnal biró kereset nélküli egyén, fiára a kellő felügyeletet elmulasztotta volna, azt felperes mivel sem bizonyította, a mennyiben is R. Jozefin tanú vallomása szerint a felperes tanuló fiának megsérülése akkor történt, midőn ugy az, valamint alperes fia iskolából hazafelé távoztak, következőleg alperes a fia feletti felügyeletet közvetlenül nem is gyakorolhatta, stb. A budapesti kir. itélö tábla (1895. évi február hó 26-án i,997, sz. a.) A kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja, s utasítja a kir. törvényszéket, hogy a jelen ítélet jogröre emelkedése után hozzon a kár összege tekintetében és a perköltségre is kiterjedő ítéletet. Indokok: Az alperes tagadásával szemben Ny- Borbála és R, József kifogás alá nem eső tanuk vallomásával bizonyítást nyert, hogy az alperes kiskorú fia a felperes fiát gummipuskával meglőtte; a szakértők véieménye szerint eme lövés következtében a felperes fia a meglőtt szemén oly sérülést szenvedeti, hogy a meglőtt szem látóképességét elvesztette és ez alapon kéri a felperest elmarasztalni. Tekintve, hogy a kártérítés kötelezettségének egyik alapja, valamely kötelesség elmulasztása; tekintve, hogy alperes a kisk. fia felett a kötelességében állott felügyelet gyakorlását elmulasztotta az által, hogy a kisk. fiu birtokában és használatában hagyott oly gummipuskát, mely alkalmas eszköz arra, hogy azzal más személyen súlyos testi sértés okoztassék s e szerint alperes az ő mulasztásából eredő kár tekintetében felelőséggel tartozik, miért is az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával az alperes kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani s az elsőbiróságot, mert az a kár összege tekintetében nem ha tározott, erészben Ítélet hozatalára kellett utasítani. A magyar királyi Curia (1896. évi szeptember hó 1-én 4,997. sz. a.i A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben, az abban felhozott indokokon felül még azért, mert felperes nem bizonyította, hogy az alperes kiskorú fia által játékszerül használt gummipuska veszélyes voltáról alperes tudomással birt, vagy hogy annak veszélyes volta külsőleg felismerhető volt volna s így alperes a kiskorú fia által pajkosságból elkövetett és a felperes fia szemének megsérülését okozó cselekményért kártérítésre nem kötelezhető. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Minthogy a kt. 472., illetve életbiztosítási ügyleteknél a kt. 507. §.-a értelmében a felek csak annyiban állapodhatnak meg a biztosítási szerződésben, a mennyiben a törvény rendelkezést nem tartalmaz, ebből következik, hogy a díjfizetési késedelem esetére egyéb joghátrány, mint a mely a kt. 473. és 485. illetve 505. §^-aiból következik, jelesül kötbér vagy pénzbírság fizetésére való kötelezettség, érvényesen ki nem köthető. A budapesti VI. ker. kir. járásbiróság, mint kereskedelmi bíróság (1894. október 7-én 54,544 sz. a.) dr. Friedmann Ottó ügyvéd által képviselt newyorki <Germania> életbiztositó-társaság magyarországi osztálya, felperesnek, dr. Eppstein Vilmos ügyvéd által képviselt B. György alperes ellen 60 frt tőke és járulékai iránti perében a következőleg itélt: Ha felperes biztosító intézet leteszi a főesküt G. Vilmos igazgató személyében arra, hogy K. Ernő a társaságnak meghatalmazottja nem volt, s hogy nevezett nem volt felhatalmazva a társaság részére pénzeket és értékeket felvenni, abban az esetben alperes köteles a kereseti 60 frt tőkét, ennek 1893 október 16-tól járó 0% kamatait és 30 frt perköltséget 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni; érdekében áll tehát felperesnek ezen ítélet jogerőre számítandó 3 nap alatt a főeskü letételére jelentkezni s azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert ha le nem tenné, — ellenben alperes leteszi a pótesküt arra, hogy a K. E. biztatására, — ki a felperes társaság meghatalmazott titkárának adta ki magát, egy feltételes ajánlatot irt alá felperes részére, melyre nézve K. határozottan kijelentette, hogy az csak ideiglenes és a végérvényes szerződést — a stornirozás után — fogják alperessel megkötni, abban az esetben felperest a jbság keresetével elutasítja s kötelezi, hogy alperesnek 25 frt. perköltséget fizesen 8 nap alatt, végrehajtás terhe mellett. Erdekében áll tehát alperesnek ezen ítélet jogerőre emelkedésétől számítandó 3 nap alatt jelentkezni s a pótesküt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert ellenkező esetben köteles leend a kereseti 60 frt tőkét, annak 1893 október 16-tól járó 6% kamatait 8 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Az esetben ha t. i. egyik fél sem teszi le az esküt, a perköltségeket a jbság kölcsönösen megszünteti, stb. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy alperes 4,000 korona erejéig biztcsitotta magát nála, biztosítási ajánlatot tett, melyet felperes elfogadott. Alperes azonban a kötvényt nem váltotta be és az első biztosítási dijat sem fizette meg, miért is köteles az általa kötelezett 3°,'o-át a biztosítási dij után felperesnek kötbér fejében megfizetniAlperes tagadja, hogy felperes jogosan követelhetné tőle a kereseti összeget, mert alperes vele feltételesen szerződött, mert K-vel, ki magát a felperesi intézet maghatalmazottjának adta ki, ugy állapodott meg, hogy utóbbi alperesnek a Phünix biztosítási társaságnál kötött biztosítási szerződést a felperes költségére storniroztatja s csak azután fogja az alperessel a szeződést felperes érdekében végérvényesen megkötni. Felperes tagadta, hogy K. meghatalmazottjuk lett volna, ő csak könyvelő és üzletszerző volt; tagadja, hogy jogában állott volna az alperes által állított feltételeket kikötni, tagadja, hogy K. ily feltételeket kikötött s ha tette, hogy ezen ténye a társaságot kötelezné. Felperes fenti állítása igazolására tanukra hivatkozott, kik kihallgattatván, a tanuk egyike dr. P. Jenő igazolta, hogy alperes feltételes szerződést irt alá, s hogy K. a felperes társsaság meghatalmazott titkárának adta ki magát s elvállalta, hogy alperes biztosítási szerződését a Phönixszel storniroztatni fogja s erről a felperes társaság igazgatósága által kiállított nyilatkozatot fog alperesnek küldeni. Szükség esetére pedig megkínálta felperest G. Vilmos igazgató személyében a főesküvel, hogy K. nem volt a felperesi társaság meghatalmazottja, s hogy nem volt felhatalmazva a társaság részére pénzeket és értékeket felvenni. Minthogy pedig felperes akinált főesküt elfogadta, azt felperesnek megítélni, amennyiben a főesküt felperes le nem tenné, az alperes által állított s félbizonyitékkal támogatott azon ténykörülményre, hogy K. a felperes társaság meghatalmazottja volt s jogosítva volt alperessel a kérdéses feltételes szerződést megkötni s K. kijelentette, hogy a végleges szerződést a Phönixeli stornirozás után fogja alperessel megkötni, viszont alperesnek a félbizonyiták kiegészítésére a pótesküt megítélni s ezen főeskük le vagy le nem tételétől jelen per kimenetelét függővé tenni kellett. A főeskü le nem tétele esetén bizonyítottnak tekintendő volt, hogy K. a felperes társaság meghatalmazottja volt s jogosított az alperes által vitatott feltételes biztosítási szerződés létesítésére. Viszont a póteskü le nem tétele esetén alperes részéről a vitatott megállapodás K.-vel bizonyítottnak tekintendő nem lévén, ez esetben alperest marasztalni, mindazonáltal a költségek kölcsönös megszüntetése mellett kellett, stb. stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895 február hó 12-én 4,£47. sz. a). A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével leltétlenül elutasítja. Indokok: A keresk. törvény 500 §-a értelmében az életbiztosítási kötvénynek a biztosított által fizetendő ellenértékre nézve csak a biztosítási dijat kell magában foglalnia, az 50(>, illetve