A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 3. szám - A végrehajtási kérvény példányainak száma

A JOG 1 1 nyitva lecnd, hogy a bormust Megyésen vagy Csapón volt átadandó; tekintve, hogy a per adatai szerint kétségtelen, hogy alperes a bormustot Megyésen vagy Csapón átvenni akarta, felperes azonban ezen helyeken az átadást megtagadta és tekintve, hogy ezek szerint alperest az áruk átvételében késedelem nem terheli és hogy nem alperes, hanem felperes szegte meg a szerzó'dést: felperes a jelzett eskü letétele esetében kárkövetelésével elutasítandó és az alperestől átvett s általa viszontkeresetileg érvényesített 200 fi t vételár-előlegnek s járul, megfizetésére kötelezendő volt. Ha azonban alperes ezen esküt le nem tenné, akkor a kereskedelmi törvény 322. §-a alapján a peres vételi ügylet Dicsőszentmártonban, mint felperesnek a szerződés megkötésekor kereskedelmi telepén volt teljesítendő. Minthogy pedig alperes a per folyamán önmaga kijelentette, hogy az átvételt Dicsőszentmártonban megtagadta, felperesnek kárkövetelése a kereskedelmi törvény 351. §-a alapján megállapítandó volt. A kárkövetelési összeg tekintetében alperes beismeri, hogy a bormust hl.-je 17 frt 50 krban volt Megyésre vagy Csapóra szállítva megalkudva; továbbá felperes azt állítja, hogy ezen összegből hl.-ként 50 kr. a szállításra esik, minélfogva a felperes által elárvereztetett 108 hl. bormust ára 1,836 frtot tészen; ezen bormust gondozása és felügyeleti dija és költsége a szakértők véleménye szerint kitesz 40 frtot' az Á. a. közjegyzői tanúsítványért fizettetett 7 trt 20 kr.; a C. a. árverési jegyzőkönyv szerint a bormust elárverezésénél felmerült költség kitesz 9 frt 15 krt; e szerint tehát az állított vétel megkötése és a szerződés nem teljesítése folytán felperes követelése összesen tészen 1,892 frt 35 krt. Ebből levonatván az alperes által felperesnek fizetett előleg 200 frt és a bormust elárverezéséből befolyt vételár 871 frt, összesen 1,071 frt ; relperes követeléseként fenmarad 821 frt 35 kr. Az ezen összeget meghaladó 26 frt <S7 kr. részkövetelésével tehát felperes az alsóbiróságok által helyesen utasíttatott el. A 821 frt 35 kr kárkövetelési összegből felperest az esetre, ha alperes a neki megítélt első esküt le nem tenné, tekintettel arra, hogy alperes 50 hl. bormustra nézve a szerződés létrejöttét elismeri, az eskü le nem tétele által pedig alperesnek az árunak átvételében való késedelme bebizonyitottnak jelentkezik, az alperes beismerése szerint meg- és át nem vett 50 hl. bormustra eső és 380 frt és 26 krt kitevő kárhányad és ennek járulékai illetik meg. A kárkövetelés további 441 frt 09 kr tőkerészlet s járul, meg- vagy meg nem ítélése pedig, tekintettel arra, hogy alperes a további 50 hl. bormust megvételét tagadta és felperes erre nézve alperesnek a főesküt kínálta és alperes az esküt elfogadta, ezen eskü le vagy le nem tételétől volt függővé teendő. Xem volt figyelembe vehető alperesnek a bormust elárverezése körüli szabálytalanságra fektetett kifogása, mert a kereskedelmi törvény 347. §-a az áruk elárverezésére vonatkozó rendelkezésének, a nagyközség elöljárósága közbenjöttével megejtett árverés megfelel és mert a dicsőszentmártoni nagyközség elöljárósága által felvett jkwel szemben alperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy az árverés idejében Dicsőszentmárton nagyközséggé még nem alakult volt meg; mert továbbá azon körülmény, hogy ielperes is árverezett és mint legtöbbet igérő az árut megvette, az árverést hatálytalanná nem teszi és mert végre az árverés megtörténtéről való értesítés elmulasztása alperes kártérítési kötelezettségét meg nem szünteti. A peres vételügylet a per adatai szerint fix ügyletet nem képezvén, alperesnek a kereskedelmi törvény 356. §-ára alapított kifogása szintén nem volt figyelembe vehető. Azon esetben, ha alperes a neki megítélt első főesküt leteszi: a viszonkeresetnek hely volt adandó; mert ez esetben alperest szerződésszegés nem terhelvén és felperes kárigényeivel elutasittatván, a felperes által alperestől átvett 200 frt előleg visszatartásának jogalapja megszűnt, mig ellenben, ha alperes az első esküt, vagy mindkét esküt le nem teszi, felperesnek kárkövetelése, alperesnek szerződésszegése folytán megállapítandó lévén, a viszonkeresetileg érvényesített 200 frt előleg a fentiek szerint kimutatott kárkövetelésbe elszámolandó és igy azzal alperes elutasítandó volt. • 1895. nov. 6-án 1,537. sz.j Kiskorú ügyvédjelölt által kiállított kötelezö-jegy (bon) nem szolgálhat marasztalás alapjául. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék (1893 május 26. 18J98. sz. a.) dr. Hírschler Leo ügyvéd által képviselt M. Gusztáv felperesnek, dr. Murányi Ármin ügyvéd által védett H. Elemér alperes ellen 105 frt és jár. iránti perében következőleg itélt; Alperes tartozik a kereseti 105 forint tőkét stb. felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes elismerte, hogy felperestől 105 frtot kölcsön vett; azt hozta fel azonban kifogásul, hogy a kölcsönügylet keletkeztekor kiskorú volt és hogy felperes a kölcsönügylet létrejöttekor a kereseti kötjegynek bírói érvényesítésétől kifejezetten lemondott; hogy továbbá a kötjegyet nem kötelező okiratként, hanem csakis a kölcsönnek bizonyságául adta át felperesnek. Tekintve azonban, hogy alperes nem tagadta, hogy a kölcsön felvételekor ügyvédsegéd volt s mint ilyen önálló keresménynyel birt; tekintve, hogy önnálló keresmény szerzése okszerű vélelmet állapit meg arra nézve, hogy a keresmény szerzője maga gondoskodik fentartásáról; tekintve, hogy alperes ennek ellenkezőjét nem bizonyította; tekintve, hogy az 1874. évi XX. t.-c. 3. §-ának szelleméből önként következik, hogy az a kiskorú, ki a keresménye felett szabadon rendelkezhetik, visszterhes szerződés kötésének jogával bír s hogy az ily szerződés teljesítése őt ép ugy terheli, mintha nagykorúságát már elérte volna; tekintve, hogy alperes a 62,403/92. sz. a. kelt végzéssel elrendelt póttárgyalás megtartásakor nagykorúságát időközben elérte és mégis ekkor a kiskorúságában tett kereseti adósságát nem vonta vissza, mint reá nézve érvénytelent, hanem csakis a kiskorúsága idejében előadottakhoz ragaszkodott, alperesnek kiskorusági kifogása figyelembe nem jöhetett. 1 )e nem jöhetett figyelembe alperesnek az a kifogása sem, hogy felperes a kölcsönügylet létrejöttekor a kereseti kötjegynek birói érvényesítéséről lemondott, s hogy a kötjegyet nem kötelező okiratként, hanem csakis a kölcsönnek bizonyságául adta át felj peresnek. Az idevonatkozó alperesi kifogásokat ugyanis megcáfolja ; egyrészt a kötvény tartalma, mely csak a fizetés teljesítési I kötelezettséget tartalmazza, hanem az e végből megállapított határ| idő is; másrészt pedig alperesnek C) alatti levele, melyben alperes I kifejezett nyilatkozatot tesz arra nézve, hogy a kereseti kütjegy i értelmében felvett kölcsön visszafizetésére kötelezést vállal. Ezekhez képest alperes kifogásai meg nem állván, őt a kereseti kérelemhez képest marasztalni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 május 1-én 1,587. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Az 1877: XX. t.-c. 7. §-ának első bekezdése szerint a kiskorúak cselekvési képességére nézve érvényükben I fentartott jogszabályok értelmében a kiskorúak terhes szerződéseket rendszerint nem köthetnek, minthogy pedig alperes az A) alatti bonnak 1892. évi február 18-án történt kiállításakor a 2. . • ] alatti anyakönyvi kivonat szerint kiskorú volt, minthogy továbbá felperes alperes tagadásával szemben nem igazolta azt, hogy alperes a bon kiállítása idején fentartásáról maga gondoskodott s ekkép a hivatkozott t.-c. 3. ij"a értelmében ügyvédjelölti keresménye erejéig kötelezettségeket ezen az alapon vállalhatott volna s minthogy felperes azt sem bizonyította, hogy alperes a kereseti összeget életfentartási szükségleteinek kielégítésére fordította, vagyis vagyonába beruházta, ez által vagyonát gyarapította, vagy pedig a kereseti összeg visszafizetésére nagykorúságának elérte utáni jogi kötelezettséget vállalt volna és igy semmi jogalap nem létezik arra nézve, hogy alperes a kiskorúsága idején elvállalt kötelezettség alapján a kereseti összeg fizetésére köteleztessék: ennélfogva stb. A m. kir. Curia (1895 dec. 3. 1,363. sz. a.) a budapesti kir. ítélőtábla ítélete megfelelő indokainál fogva helybenhagyatik stb. Bűnügyekben. A lefoglalt dolgok elrejtése vagy eltagadása is megállapitja a B. T. K. 359. §-ának tényálladékát. Az antalfalvi kir. járásbíróság : K. Jefta a B. T. K. 359. £-ába ütköző s ugyanazon szakasz szerint minősülő sikkasztásnak tekintendő vétségben bűnösnek kimondatik s e miatt, a hivatkozott szakasz alapján a foganatba vétel napjától számított egy hónapi fogházra mint fő- és az ezen szabadságvesztésbüntetés kiállását követett naptól számított egy évi hivatalvesztésre mint mellékbüntetésre ítéltetik. Indokok: A mult évi március 16. napján vádlott ellen kielégítési végrehajtás foganatosíttatván, 72 frt becsértékü ingók vétettek zár alá, a melyek tovább is vádlott őrizete alatt hagyattak. A foglalás alkalmával — miként azt vádlott beismeri — a végrehajtó által kitaníttatott arra, hogy a lefoglalt ingókat büntetés terhe alatt meg kell őrizni. Ennek dacára a mult évi május 17. napján kitűzött árverés elől vádlott kocsiját, lovát elrejtette, oly módon, hogy állítása szerint azokat a legelőre hajtotta, de azok hollétét a bírósági végrehajtó előtt eltagadta. Minthogy a B. T. K. 359. §-ában tárgyazott vétség a B. T. K. 355. §-ában leirt cselekmények, tehát az őrizet alatti ingóságnak a jogosított előtt való eltagadása által is megállapíttatik, s minthogy a károsításra irányuló szándék vádlott eljárásából nyilvánvaló: a vádbeli vétség létrejöttét megállapítani, ebben — a beszámítást gátló ok hiányában — vádlottat bűnösnek kimondani és figyelemmel ama súlyosító körülményre, hogy hasonnemü vétséget már ismételten elkövetett, őt a fent kitett mérték szerint megbüntetni kellett. (1895. június 15-én, 2,498. sz.) A temesvári kir- ítélőtábla: A kir. járásbíróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. (1895. szeptember 3-án, 3,939. sz. 1 A kir. Curia: Az 1883. évi VI. t.-c. 7. §-ának esetei nem forogván fenn: a felebbezés visszautasittaiik. (1895. november 14-én 11,142. sz.) Váltónak megállapodasellenes használata nem képez büntetendő cselekményt. Az egri kir. törvényszék: O. Pál vádlottat a btkv. 404. §-ába ütköző s a btkv. 402. §-a szerint minősülő magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek mondja ki. Indokok: B. Márk panaszló tél és K. Dávid tanuk eskü alatti vallomásával, ugy vádlott O. Pálnak a gyöngyösi rendőrkapitányságnál történt kihallgatásáról felvett s az 1,984/1892. szám