A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 43. szám - Adalék a végrehajtási igényperekhez

A. JOG 171 jött-e létre, mert ha a vétel előzetes szóbeli megállapodás folytán létesült is, a mennyiben felperes megbízottja 2 /. alatti táviratával a vételügyletet azzal a kijelentéssel fogadta el, miként tudassa alperes vele, hogy a kötlevél kiállítása végett mikor jelentkezzék; a mennyiben továbbá 37. alatti levelével az 500 frt foglalót ismét annak kijelentésével küldötte meg alperesnek, hogy a kötlevél kiállítása végett vagy személyesen fog alperesnél jelentkezni, vagy pedig levél utján fogja neki a kötlevelet megküldeni aláírás I és visszaküldés végett; az alperes pedig eme kétrendbeli kijelen- I tésre mit sem válaszolt, a foglalót pedig elfogadta, eme tény által hozzájárultnak tekintendő felperes ama kivánatához, hogy | alperes a vételről írásbeli kötlevelet állitson ki. Ezek után a vitás kérdés eldöntése attól függ, hogy a lelek az ügylet érvényességét attól tették-e függővé, hogy az ügylet megkötöttnek csak akkor tekintetik, ha az ügyletről az alperes kötlevelet állit ki r első sorban tehát az a kérdés oldandó meg. Tekintve, hogy a 27. és 3"/. a. mellékelt okmányokból minden kétség kizárásával nem tűnik ki az, miként a felek akarata arra irányult volna, hogy a szerződés létrejötte és érvényessége attól tétessék függővé, miként alperes arról a felperes javára kötlevelet állitson ki; mert a 2'/. a. távirattal felperes megbízottja az ügyletet elfogadottnak jelenti ki; 37- alatti levelében pedig azt irja, hogy az ügylet végleg megköttetett \das Gescháft ist daher perfekt); a mennyiben pedig felperes megbízottja a 27. és 37. alatti okmányokban azt jelzi, hogy alperes a már létrejött ügyletről utólagosan kötlevelet állitson ki; ez a kijelentés csak arra irányzottnak tekintendő, hogy a már létrejött és érvényes szerződésről alakilag is helyes bizonyíték birtokába jusson. A kifejtettek alapján tehát ki kellett mondani, hogy a felek az ügylet érvényességét nem tették az alperes által utólagosan , kiállítandó kötlevélnek irásba foglalásától függővé. A kérdésnek ekként történt megoldásával a fenforgó esetben felperes tekintendő szerződés szegőnek, mert beismerése szerint a szénapréselő gépet és a csomagoláshoz szükséges drótot többszörös felhívás folytán sem küldötte meg a szállításra kiszabott határidő alatt, alperes pedig a gépet és drótot máshonnan beszerezni nem tartozott és fe'peres ezt a mulasztást nem mentheti s a szerződés szegést nem háríthatja át az alperesre azzal, hogy mivel alperes a kötlevelet 1 ki nem állította, ö a gépet és drótot küldeni nem tartozott, mert I mint már kifejtetett, a szerződés érvényes volta nem függött a kötlevél kiállításától. Nem lehetett figyelembe venni felperesnek azt a kifogását, hogy az alperes utóbb, az eredeti megállapodástól eltérő feltételeket szabott, mert az átadás és fizetés teljesítési helyét a felperes tartozott bizonyítani, az a körülmény azonban, hogy alperes a szénát Szempere tartozott volna önköltségén szállítani, egymagában véve, a teljesítés helyét nem állapítja meg; mert habár F. alatti levél szerint az alperes ujabbi 5U0 Irt foglalót kért a felperestől, ez a kérelem a már érvényesen megkötött vétel ügyletre befolyással nincsen és ezt a kérelmet a felperes nem tartozott teljesíteni; továbbá mert a gépet és drótot a dolog természete szerint felperes akként tartozott alpereshez szállítani, hogy az a hozzá legközelebb eső vasúti vagy hajóállomáson vehesse át, végül mert alperes ügyvédének G.) alatt csatolt levelében nyilván tévedésből van Szempc helyett Galántha írva és igy ez nem ujabbi feltétel kikötése, mivel ennek csak az esetben volna tekinthető, ha kifejezetten azt irta volna, hogy alperes nem Szempere, hanem e helyett Galánthára fogja a szénát szállítani. Ezek folytán az elsőbiróságnak ítéletét a per főtárgyára nézve helyben kellett hagynia, stb. A m. kir. Curia (1896. szeptember 3-án 643. sz. a.) A másod bíróság ítélete anynyiban, amennyiben felperes kereseti követelésének 500 frt tőkét és kamatát meghaladó részével elutasittatott, helyben hagyatik. Eegyebekben mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s a perköltség kölcsönös megszüntetése mellett alperes végrehajtás terhe alatt köteleztetik, hogy felperesnek 500 frt tőkét és az ez után 1894. márc. 23-tól 1895 július l-ig 6 °/o-os, azontúl pedig a tőke megfizetéséig 5% kamatot fizessen stb. Indokok: Alperesnek a felperes kereseti joga ellen emelt kifogása figyelembe nem vehető, mert habár K. József a kereset alapjául szolgáló ügyletet megbízotti minőségének kijelentése nélkül, tehát saját nevében kötötte meg, az alperes által bemutatott b/. alatti levelében utólag tett az a kijelentése, hogy az ügylet nem őt, hanem felperest illeti, felperes javára szóló engedménynek tekintendő, melynek alapján felperes az ügyletből folyó jogokat alperes ellen érvényesíteni jogosítva van. A mi az ügy érdemét illeti, a kir. Curia a per összes adatainak figyelembevételével ugy találta, hogy a peres felek egyike sem tett kellőképen eleget azon kötelezettségeinek, melyek őt szerződő társával szemben terhelték; mert mig egyrészt K.József illetve felperes, mint jogutóda alperes ismételt felhívására sem küldte el alpereshez a prést és drótot, melyet a szerződés értelmében a szállítás eszközölhetése végett alpereshez küldeni tartozott, másrészt alperes is megsértette a szerződésből folyó kötelezettségeit azáltal, hogy a kötleveleket, melyeknek kiállításába a 3-/. alatti levél kapcsában küldött 500 frt foglaló kifogás nélküli elfogadása és megtartása által beleegyezett, K. J. felszólítása dacára, sem ennek, sem felperes nevére ki nem állította s hogy F. alatti levelében jogosulatlanul ujabb 500 frt foglalót követelt K.-től. Minthogy e szerint a szerződő felek egyike sem tekinthető vétlennek, sem felperes nincs jogosítva az adott foglaló kétszeresét követelni, sem alperes nem tarthatja meg a kapott foglalót, hanem az ügylet mindkét szerződő fél vétkességéből megszűntnek levén tekintendő, alperes a k. t. 276. §-a értelmében a foglalót a kereset beadása napjától követelt törvényes kamatával együtt stb. felperesnek vissza tartozik téríteni. A kereskedelmi törvény 273. §-nak rendelkezése nyomán kifejlődött birói gyakorlat a kötbér összegének a felek részéről rendszerint előzetesen meghatározottnak tekinti azt a kárt is, a mely bekövetkezhetik a kötbér által biztosított szerződésszegés által, minélfogva a kötbér károsodás kimutatása nélkül is megítélhető s kikötésének nem képezi feltételét vagyonjogi érdeknek kapcsolatos megjelölése. De másfelöl a kötbérnek kikötése sem bir az önálló szerződésnek jellegével, hanem ezen már létesített szerződési viszony biztosítására a kötbér szolgál. Ennélfogva a szerződésből kell kitűnnie annak az érdeknek, melynek biztosítására a kötbér szolgál és az csak ennek az érdeknek sérelme esetén ítélhető meg. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa: 1896. szept. 23-én I. G. 177.) Ha a forgatmányos a kibocsátó cég egyik beltagja, nem tekinthető olyan jóhiszemű harmadik személynek, a ki ellen az elfogadó a kibocsátó cég ellen felhozható kifogásokat meg nem tehetné. — A fedezeti váltó birtokosa pusztán a váltó birtoka alapján van jogosítva a váltó értéke erejéig követelését érvényesíteni és a váltó ellenében minden kifogás a védekező alperes által bizonyítandó. 1A m. kir. Curia 1896 szeptember 1. 1185. sz. a.) Bűnügyekben. Nem lévén bizonyítva vádlott ellen, hogy ö a tiltott módon előállított utánzatokból bármit is valóban forgalomba juttatott vagy elárusított volna, nem lehetvén forgalmazásnak venni vádlott azon beismert cselekményét, mely szerint a tiltott árut egyik helyről, habár árusítási szándékkal egy másik helyre szállította: ennek dacára a védjegyhamisitás vádlott ellen megállapítandó beismert azon cselekvényénél fogva, mely szerint a borszéki üvegek bezárására szolgáló, de már egy izben használt védjegyeket más minőségű vizet tartalmazó üvegekre újra alkalmazta: a forgalmazás és elárusitással ugyauazon büntetés alá eső cselekmények, t. i. a védjegy utánzásának, illetve meghamisításának fogalma alá vonandó. A brassói kir. törvényszék (1896. évi január hó 10-én 1,891 sz. a). Védjegy-bitorlás vétségével vádolt T Ferenc elleni bűnügyben következő Ítéletet hozta: Vádlott T. Ferenc (stb.) a terhére rótt, a borszéki fürdő, és üzlet igazgatóság kárára állítólag elkövetett, az 1890. évi II. t.-c. 26. §-ába ütköző névjegy-bitorlás vétségének vádja és jogkövetkezményeinek terhe alól felmentetik, stb. I n d o ko k: A vizsgálat adatai s a végtárgyalás rendén kideritntt ténykörülmények, valamint vádlottnak ezekkel egybeharigó beismerése által igazolva van, hogy vádlott 1892. évi március havában Borhegyre ment és ottan 1 frt díj lefizetése mellett 320 db. üveget töltött meg az ottani vízzel, az üvegeket bedugaszolva, borszéki védjegygyei ellátva, kupakokkal zárta le oly célból, hogy azt Szelistyére szállítva ott mint borszéki vizet elárusítsa. Azonban Fogarason, a mint a városháza előtt elhaladt egy rendőrségi tisztviselő megállította a borvizes üvegek megvizsgálása végett, mire ő tettét beismervén, a rendőrség a borhegyi vizzel telt 320 db. üveget lefoglalta. Vádlottnak ezen tényállásban foglalt cselekménye, tekintettel arra, hogy ezen állítása, miszeint a borhegyi borvizzei telt üvegek közül áruba egyet sem bocsájtott se nem adott, mert mielőtt az általa előre kiszemelt elárusitási helyen, Szelistyén, azokat áruba bocsájthatta volna, összes borvizes készlete Fogarason a rendőrség által lefoglaltatott, megcáfolást nem nyert s tekintettel arra, hogy a vádlott azon ténye, miszerint a 320 üveget borhegyi borvizzei megtöltve az üvegeket bedugaszolta, borszéki védjegygyei ellátott kupakokkal zárta le oly célból hogy azokat Szelistyére szállítva, ott mint borszéki borvizet elárusítsa, mivel Fpgarason azok lefoglaltattak, a vádlott terhére rótt s az 1890. évi II. t.-c. 23-ában irt védjegy-bitorlás vétségének sem a forgalomba hozatalra vonatkozó, sem az áruba bocsátásra vonatkozó jogos eriteriumát nem meriti ki, hanem annak csak kísérletét képezi, mely azonban nem büntethető; vádlott ezen vétség vádja és jogkövetkezményeinek terhe alól, tényálladék hiánya miatt fel volt mentendő, stb. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla (1896. évi március hó 10-én 378. sz. aj. Az elsőbiróság ítélete megváltoztatik s T. Ferenc vádlott az 1895. évi XLI. t.-cikk 3. §-ában meghatározott a borszéki fürdő és üzlet-igazgatóság sérelmére elkövetett védjegy-bitorlás kihágásban bűnösnek mondatik ki és e miatt az idézett törvényszakasz alapján kétszáz (200) korona pénzbüntetésre és stb. megtérítésére ítéltetik, mely pénzbüntetés az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célokra fordítandó, behajthatatlanság esetében pedig az 1879. évi XL. t.-c. 22. §-a értelmében tiz (1(J) napi elzárásra változtatik át, stb. Indokok: A vizsgálat adatai és a végtárgyalás rendjén bevett bizonyítékok által az a tényállás állapitatott meg, hogy T.