A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 40. szám - Bolgár igazságügy. [IV. A magánjog. V. A bírói létszám szaporítása, a bíróságok tevékenységének emelése s ügyviteli szabályok]

A JOG 159 hez szállított bor létezik, az alperesnek kiadni tartozik; és csupán arra az esetre, ha a felperes a hordókat a teljesítésre kitűzött határidőben át nem adja, volt a felperes az 1881. évi LX. t.-c. 219. §-a értelmében az átadni kötelezett hordók egyenértékében marasztalandó. Az egyenérték 155 frt 63 krban azért állapíttatott meg, mert alperes nem bizonyította, hogy a hordók űrmérete a szállított bornál nagyobb volna, mert a szállított bor összege csak 156-63 hlitert tesz; és mert a megvizsgált eme hordók értéke K. A. és H. A. kádármester szakértők egyenlő véleménye szerint literenkint 1 kr. értéket képvisel. A fuvardijak'után a kamat csak a viszonkereset előterjesztése napjától volt megítélhető; mert az alperes azt, hogy emez összeg kifizetésére a felperest előbb felhívta volna, ki nem mutatta. A hordók egyenértéke után pedig kamat egyáltalában nem Ítéltetett, mert a felperes első sorban a hordók természetben való kiadására köteleztétvén>a teljesítésre kitűzött határidő eltelte előtt a készpénzfizetés nem követelhető, következően eddig az ideig a felperest a készpénzfiaetés tekintetében késedelem nem terheli. Az alperes viszonkövetelésének többi része mint igazolatlan volt elutasítandó. ^ 1895. február 4. 5,856. sz. a.) A m. kir. Curia ítélt: A kir. ítélőtáblának ítélete alperest viszonkereseti követelésének egy részével elutasító nem felebbezett részében érintetlenül, felebbezett részében pedig azzal a módosítással, hogy az 1895. évi XXXVI. t.*e. 1. §-a értelmében a marasztalási tőkeösszeg után 1895. július 1-től nem 6-°/o, hanem 5°,0 kamat fizetendő, helybenhagyatik. Indokok: A kir. itélő táblának ítélete a benne a rendelkezésre bocsátás kellő időben való megtörténtére, a felperes által alperes részére szállított börok meg nem felelő voltára, a viszonkereset tárgyává tett alperesi ellenkövetelések azon részére, melynek erejéig felperes elmarasztaltatott, felhozott megfelelő indokoknál fogva annál is inkább helybenhagyatott: mert a miként ez a másodfokú bíróságnak ítéletében tüzetesen kifejtetik, a felperes által szállított borok nemcsak a középminőségnek meg nem feleltek, hanem forgalom tárgyát képezhető boroknak sem tekinthetők. (1896. április 28. 591. sz. a.) = A 621 82. sz. curiai határozat szerint zárt mustra átadása esetében az azonosságot a vevő köteles bizonyítani, mig nyitott mustra esetében az eladó. A 77 84. sz. curiai határozat szerint, ha a mustra átadatott, az vélelmezendő, hogy az nem mint nem kötelező u. n. jellegmustra, hanem mint kötelező u. n. bizonyitéki mustra adatott át. A 780 85. sz. curiai határozat szerint a vevőt terheli annak bizonyítása, hogy a vételügylet mustra szerint jött létre, s hogy a mustra azonos az eladótól kapottal. A 325/85. és 431 87. sz. curiai határozatok értelmében rendszerint az eladó tartozik az árunak az adott mustrával egyező voltát bizonyítani, de a mustra azonosságát a vevő köteles bizonyítani, ha az az ő birtokában volt. 585/85. sz. a. is kimondta a Curia, hogy nem természetes bor árában a vevőt akkor sem lehet elmarasztalni, ha a neki átadott mustrát felmutatni nem képes. A csődtörvény 27. g. 2. pontjára alapított megtámadási jog elbírálásánál nem az képez ügydöntő kérdést, hogy a közadós a megtámadott jogcselekmény után teljesített-e fizetéseket, hanem az, hogy a kereskedő közadós a jogcselekmény idejében fizetéseit már beszüntette-e, és hogy a fizetések beszüntetéséről a hitelező tudomást szerzett-e vagy sem. A m. kir. Curia: 11896. május 11. I. G. 49. sz. a.i Bűnügyekben. A btk. 114. sj-a mint anyagi jogszabály csak arról intézkedik, hogy ugy a szabad lábon lévő, mint a már szabadságbüntetés végrehajtása alatt álló bűntettesek bizonyos szabadságvesztés büntetései összesittessenek, de az összesítés perrendi feltételei iránt nem is rendelkezhetik; e részben tehát bűnvádi perrendtartás hiányában, a bírói gyakorlat az irányadó. Igaz ugyan, hogy a kir. Curia a jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés büntetésnek valamely jogerőre nem emelkedett más ítéletbe való beolvasztását az esetek körülményeihez képest célszerűségi szempontból többször nem kifogásolta, de kétségtelen az is, hogy ezt az eljárást kivétel nélkül követendő szabályul el nem fogadta, mert a már megkezdett szabadságvesztés büntetés végrehajtásának megzavarását és az ujabb bűnvádi ügy lebonyolítását, valamint az összbüntetés kiszabása körül nem érdekelt bűntársak ügyének késleltetését lehetőleg kerülendőnek találta. Ezek szerint ily ügyek elintézésénél túlnyomóan a célszerűsági okok az irányadók. A nagy-kanizsai kir. törvényszék (1896 évi május hó 27-én 3,488/B.J Kettős házasság büntette, közokirat hamisítás büntette és lopás vétsége miatt vádolt T. József, továbbá kettős házasság és közokirat hamisítás bűntetteiben való bűnrészességgel vádolt K. Márton elleni bűnügyben következően i t é 11: A kir. törvényszék egy más ügyből kifolyóan jelenleg a helybeli fogházban jogerős büntetését töltő T. József lopás bűntettéért egy izben 2", évi fegyházzal, jelenleg pedig 3 évi fegyházzal rovott életű I. rendű vádlottat a btkv. 251. §-ának 2, bekezdésébe ütköző kettős házasság bűntettében, továbbá a btkv. 391. §-ába ütköző s a 392. §. szerint büntetendő közokirat hamisítás bűntettében, végül a K. Sándor kárára elkövetett s a btkv. 333. §-ába ütköző s a 334. §. szerint minősülő lopás vétségében, szabadlábon levő K. .Márton rovatlan előéletű II. rendű vádlottat pedig a btkv. 251. £-ának 2. bekezdésébe ütköző kettős házasság bűntettének, továbbá a btkv. 39. §-ába ütköző s a 392. §. szerint büntetendő közokirat hamisítás bűntettének a btkv. 69. §-ának 2. pontja szerinti részességében bűnösöknek mondja ki s ezért az ítélet foganatba vételétől számítva összbüntetésül T. József I. r. vádlottat, a btkv. 251, 392, 399., 96. és 99. §§-ai alapján (3) három évi és (6) hat hónapi fegyházra s annak kiállásától számítva (5) öt évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily tartamú felfüggesztésére; K. Márton II. rendű vádlottat pedig a btkv. 251., 392., 399., 72., 96. és 99. §§-ai alapján (6) hat hónapi börtönre és ennek kiállásától számítva (3) három évi hivatalvesztésre s politikai jogai gyakorlásának ugyanily tartamú felfüggesztésére ítéli. T. József I. rendű vádlottra nézve az összbüntetés kiszabása végett ezen ítélet jogerőre emelkedése után fog intézkedés tétetni, stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1896 évi június hó 22-én 1,821. sz. a.) Tekintettel arra, hogy a btkv. 104. §-ának 2. pontja szerint a btkv. VIII. fejezetében foglalt határozatok már akkor alkalmazandók, a mikor az «elitélt» szabadságvesztés büntetésének végrehajtása alatt, már jogerejü elitéltetése előtt elkövetett más büntetendő^ cselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetésre újólag ítéltetik el, a törvény eme rendelkezése pedig, mely az összbüntetést tárgyazó szabályokat már a korábbi szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt álló vádlott újólag elitélésének idejében ítéltetik el és nem ítéltetett el > j rendeli alkalmazásba vétetni, kétségtelenné teszi, hogy a korábban jogérvényesen megállapított szabadságvesztés büntetést az ujabban elbírálás alatt levő bűncselekmény miatt kiszabandó szabadságvesztés büntetéssel egybefoglaló összbüntetés ugyanabban az ítéletben szabandó ki, a mely ítélettel az újólag kiszabandó szabadságvesztés büntetésnek okát képező cselekmény érdeme | elbiráltatik, tekintettel továbbá arra, miszerint arra nézve, hogy a btkv. 104. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezés csakis az előadott módon értelmezhető helyesen és a törvény intentiójának megfelelően, minden kétséget kizár annak megfontolása, hogy abban az esetben ha a kir. törvényszék által ebben a kérdésben elfogjalt álláspont általánosan elfogadtatnék és ahlioz képest a szabadságvesztés büntetésnek végrehajtása alatt álló vádlottnak jogerejü elitéltetését meg.-ló'zően elkövetett más bűncselekmény miatt újólag szabadságvesztésre itéltetése eseteiben az összbüntetés csak az újólag történt elitélés jogerőre emelkedése után szabatnék ki, akkora btkv. 104. §-ának csakis 1. pontja, mely a külön Ítéletekkel egy egyénre kiszabott több rendbeli szabadságvesztés büntetésnek egy összbüntetésbe összefoglalásáról rendelkezik, birna gyakorlati jelentőséggel, ugyanannak a törvényszakasznak 2. pontja pedig soha sem volna alkalmazható, mert mihelyt az újólag történt elitélés tárgyában hozott Ítélet jogérvényessé válik, azonnal a 104. §-ának 1. pontjában szabályozott eset áll elő. Minthogy pedig a törvényhozóról fel nem tehető, hogy oly rendelkezést tegyen, mely gyakorlatilag alkalmazásba soha sem vehető, a többször felemiitett törvényszakasz 2. pontjának csak oly értelmezése fogadható el, mely az emiitett szakasz 1. pontja alá nem vonható esetekre alkalmazandó és gyakorlati érvénynyel biró jogszabályt foglal magában. Tekintettel továbbá arra, hogy az emiitett törvényszakasznak a fenntebb előadott módon való értelmezése az eddig állandóan követett törvénykezési gyakorlattal is megegyezik, azzal szemben tehát a kir. törvényszék részéről elfogadott álláspontból kiinduló és ujabban kivételesen előfordult egyes határozatok annál kevésbbé fogadhatók el zsinórmértékül, minthogy azok támogatására felhozatni szokott az az indok, hogy az összbüntetés csak a több rendbeli szabadságvesztés büntetéseket megállapító külön ítéletek jogerőre emelkedése után szabható ki, csak a btkv. 104. £-ának 1. pontjában szabályozott eseteknél fogadható el megszorítás nélkül, mig az emiitett szakasz 2. pontja alá tartozó eseteknél csak annyiban érvényesülhet, hogy az újólag kiszabandó szabadságvesztés büntetéssel csupán oly korábbi büntetések foglalhatók egy összbüntetésbe össze, a melyek jogerős ítéleteken alapulnak, azonban az az ítélet, a mely szerint a jogerős büntetést álló vádlott egy más büntetendő cselekmény miatt újból szabadságvesztésre Ítéltetik el s a mely Ítéletben a törvényszakasz szerint az összbüntetésre vonatkozó szabályok alkalmazandók, a dolog természete szerint nem lehet jogerős az alsóbb bíróságok által való meghozatalakor, tekintettel továbbá arra, hogy a btkv. 104. §-ának rendelkezései a törvényhozó ama célzataiból folynak, hogy a büntettes1 nek jogerős elitéltetését megelőzően elkövetett összes büncselekj ményeire a btkv. VIII. fejezetében foglalt rendelkezések akkép I alkalmaztassanak, mintha valamennyi bűncselekmény egyszerre képezte volna elbírálás tárgyát, s hogy akkép az a körülmény, miszerint a különböző bűncselekmények külön ítéletekkel biráltattak el, a vádlottra hátrányos következményeket ne idézzen elő, a törvény eme célzata pedig kétségtelenül rövidebb uton és teljesebben fog érvényesülni, ha azonnal az elbírálás alá kerülő utolsó ügy érdemében hozott ítélettel szabatik ki, a már jogerős • korábbi ítéletekkel meghatározott büntetéseket magában foglaló