A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 39. szám - Bolgár igazságügy. [III. Sajtótörvényi és büntető eljárási novella]

A megjegyzésére, hogy a katonai töryénykönyv nem a közjogi alap miatt nem jött létre, hanem, hogy a hiba a kormányhatalom kezelőiben rejlik. Kijelenti, hogy ő nem a közjogi alapról hanem a közjogi rendszerről szólt. Kérdi, vájjon az igazságügyminiszteren mulik-e, hogy nincs katonai bíráskodásunk, vagy a közös hadügyminiszteren? Kérdi Apponyi Albertet vájjon megadja-e ő e kérdést a hadügyminiszter beleegyezése nélkül, ha a közjogi alapot ő fogja kezelni. Egyebekre ezúttal reflektálni nem óhajt, s javalastát elfogadásra ajánlja. (Helyeslés balról.) Issekutz Győző személyes kérdésben reflektál Polónyi szavaira és Polónyi beszédjéből idézi, hogy Polónyi igenis a közjogi alapról és nem rendszerről szólt. Arra a kérdésre pedig, vájjon ők eletbeléptetik-e magát a katonai bíráskodást vagy sem, engedje meg előtte szóló, hogy kormányra jutásuk után 30 nappal nyilatkozzanak. (Derültség.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: T. Ház! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy t. ház idejét csak néhány rövid percre kell igénybe vennem. Az általános vita folyamán hallott nyilatkozatokból azt következtetem, hogy a törvényjavaslatot a t. ház általánosságban egyhangúlag fogja elfogadni. Azokra az eszmékre tehát, melyek az általános vitában az egyes képviselő urak által telhozattak, minthogy azok legnagyobb része úgyis csak a részletekre vonatkozik és a részletes tárgyalás alkalmával, midőn ezek konkrét javaslatokban fognak kidomborodni, hozzájuk lehet majd szólani, — én ezúttal ki nem terjeszkedem. Most csak arra szorítkozom, hogy a Polónyi képviselő ur és társai által beadott határozati javaslatra vonatkozólag tegnapi beszédem nyomán kijelentsem, hogy azt elfogadom. Különben ajánlom a javaslatot általánosságban elfogadásra. (Helyeslés.) A ház a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául egyhangúlag s Polónyi Géza határozati javaslatát is magáévá teszi. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy.*) (Rövid visszapillantás. :— I. Törvényelőkészítő bizottságok. II. Uj büntető törvénykönyv. — III. Sajtótörvényi és büntető eljárási novella. — IV. Örökségi törvény s a polg. prdtts. némely szakaszainak módosítása. — V. A birói létszám szaporítása, a bíróságok tevékenységének emelése s ügyviteli szabályok. — VI. Kodifikáló bizottság és kataszteri enquéte. — Vessél y kapitány tervei. — Zárszó.) III. A büntetőtörvényen kivül a leíolyt szobranije más rendszeres törvényt nem alkotott s nem is alkothatott, mert mint e közlemény elején kiemeltem, túlnyomóan politikai eseményekkel el volt foglalva s igy ideje nem maradt más nagyobb munkákra. Szorítkozom tehát némely kisebb törvénymódosítások közlésére, melyek mindazonáltal viszonyainkra nagy fontossággal birnak. Első helyen említésre való az 1887. évi december 16-áról kelt sajtótörvény némely szakaszainak módosítása. Sajtóviszonyainkról alkalmam volt majdnem minden évi közleményemben egyet mást közölni. Emiitettem volt, hogy nálunk a szerkesztői minőség semmiféle értelmi fokhoz kötve nem volt, minek következménye az volt, hogy majdnem az összes politikai lapoknak bérelt szerkesztőik voltak. Munkanélküli vagy más kóborló s kétséges existenciáju egyének 50—60 franknyi havi bérért elvállalták az illető lapért a <f e 1 e 1 ő s é g e t» s ezen önfeláldozó felelőség révén be is csukatták magukat, az inkriminált cikkek vitéz szerzői pedig tovább is büntetlenül irkáltak. Sztambulov megunta ezt a játékot, de a helyett, hogy a maga alkotta «liberális» sajtótörvényt megváltoztatta volna, meghagyta ezt, de csak saját lapjai számára, mert hiszen neki is érdekében állott, hogy ő és emberei bérelt suhancok háta mögött Írhassanak, az ellenzéki lapok irányában pedig e törvény hatályát szokott önkényes modorával felfüggesztette s a legszigorúbb censurát hozta be, sőt a szerkesztőségek s nyomdák helyiségeibe is behatolt rendőri közegeivel s kéziratokat onnan egyszerűen elemeltetett. Persze, hogy ennek következtében ellenzéki lap nem is jelenhetett meg s a mely megjelent, az csakhamar megbánta, mert vagy szerkesztőjét halálra verték vagy pedig a nyomdát szétrombolták, mint ez a Tatar-Bazardzsikban megjelenő «Progresz» cimü lappal történt. Fejedelmünk nősülése után 1893. év nyarán tudvalevőleg a sajtótörvény egész hatályában visszaállíttatott, még pedig a fejedelem egyenes parancsára s Sztambulov határozott ellenzése dacára. Az uj aera kezdetén a másik végletekbe mentek s a sajtótörvényt még liberálisabbá tették, amennyiben azon pár intézkedését, mely politikai lapok kiadását megnehezített s a sajtóvétségeket magas pénzbüntetésekkel is büntette, megváltoztatták. Persze, hogy ez az állapot sem tarthatta magát sokáig, mert most már zabolátlan sajtónk egészen kicsapott a medréből s akadtak lapok, mint pl. a burgaszi <Borec> s a szófiai «Szvetlina», melyek a legocsmányabb cikkeket hozták a fejedelem és háza ellen, a valódi bűntetteseket pedig nem lehetett kézrekeriteni. Végre a botrány e miatt a nép körében oly fokra hágott, hogy a sajtótörvénynek revíziója égető szükséggé vált. E tekintetben is bevált *) Előző cikkek a «Jog» 36. és 38. sz. JOG 277 a S z t o j 1 o v kormány ügyessége, mert máris a tavalyi törvényhozási ülés-szak alatt meg lett szavazva a sajtótörvényi novella, mely a sajtótörvénynek «alapos javitást> igénylő 5, 6., 7.. 13. és 14. §§-ait ekkép módosította: «Egy újság vagy folyóirat felelős szerkesztőjének a 13-ik §-ban foglalt általános kellékeken kivül (21 éves, bolgár alattvaló, irni és olvasni tudó) még bizonyítvánnyal kell bírnia a fölött, hogy legalább középiskolát végzett (5 §). Az ezen szabályt megszegő szerkesztő, vagy kiadó 6 hónapig terjedő fogházzal vagy 1,000 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntettetik ifi). Ugyanezen büntetés éri a nyomdatulajdonost is, a ki a fönnebbi minősítéssel nem bíró egyéneknek lapot nyomtatni és kiadni megengedi (7 §). Felette fontos a 13. §-nak rendelkezése, mely igy hangzik: «M i n d e n sajtóvétségért a szerző felelős; de hogy ha ezen vétség újságban vagy folyóiratban elkövettetik, annak felelős szerkesztője felelős. Ha a felelős szerkesztő ismeretlen vagy távol van, felelősségre vonatik a kiadó, ha pedig az sem nyomozható ki, a nyomdatulajdonos. Ez utóbbi távollétében a szétosztó vagy elárusító büntetendő. Ezen novella jótékony hatása csakhamar mutatkozott, mert habár az ellenzéki lapok uj s iskolázott szerkesztőik dacára meg nem szűntek az igazság rovására pártjuk számára propagandát csinálni, mégis irályuk tiszteségessebb kezdett lenni s a szerkesztő urak mármost óvakodnak a sajtótörvénynyel összeütközésbe jönni, mert most már saját bőrükre megy a dolog. Magától értetődik, hogy a korábbi visszaéléseket most sem sikerült egészen megszüntetni, miután ma is akadnak — bár középiskolát végzett egyének — kik a párt s helyesebben jó honorárium érdekében magukat «szerkesztőknek» feláldozzák. Ezt ugy kívánja a sajtószabadság! Jóllehet a jövő évben már egész uj büntető perrendtartásunk*) lesz, mégis érdemes megemlékezni a módosításról, melyet a szobranie utolsó ülésszakában a jelenleg érvényben levő btprdts 12. és 20. §§-ában megejtett. E szakaszok elseje az elővizsgálatra, utóbbi pedig az esküdtekkel megtoldott biróság illetékességére vonatkozik. A módosítás szerint mindazon vétségeknél, melyekre öt évnél hosszabb szigorú sötét börtön van szabva, az elővizsgálat kötelező (12. §.), ez ezen vétségeket valamint az összes politikai vétségeket tárgyazó büntető perek pedig esküdtek részvételével tárgyalandók. Az e. f. biróság ilyen esetben áll három esküdtből és három bíróból s a verdiktet együttesen azaz mind a hatan hozzák meg, míg ellenben az ítéletet csakis a koronás birák mondják ki. Eme combinált verdiktek gyakorlatából korábbi közleményeimben mutatványul pár esetet felhoztam. Annyi bizonyos, hogy az esküdtszékek hatásköre nem fog kibővittetni. Különben erről szerencsém lesz annak idején bővebbet közölni. A büntető eljárás keretébe tartozik egy másik törvény is, melyet a szobranje a békebiráknak büntető ügyekbeni hatáskörét illetőleg hozott. E szerint a békebirák hatáskörébe tartoznak az összes kihágások, (naruschenia) a szolgálatban s az ügyvédi foglalkozás ellen elkövetettek kivételével (a btkv 529—537. §§,): úgyszintén a btkv 23i„ 293, 294, 298, II. bek. 301, 302, 305, 314, 320, 334, 335, 336, 338, II. bek. 344. II. bek. és 380, II. bek.-ben foglalt büntetendő cselekmények. Ellenben azon jövedéki kihágások, melyekkel a további kereskedelem, vagy iparjogosítvány elvonása vagy 1,000 franknyi birság van összekötve, kizáratnak a békebirák illetékessége alól. Végre hogy a legfőbb semmitőszék büntető osztályai jövőben el ne árasztassanak többé kisebb értékű jövedéki kihágási ügyekkel, az lett törvényileg kimondva, hogy az ilynemű büntetőperekben, (melyeknek tárgya 100 frankot felül nem halad), hozott másodfokú ítéletek semmiségi panaszszal meg nem támadhatók. Dr. Schischmanov Sí. Milán. a polgári legfőbb semmitőszék alelnöke Szófiában. Vegyesek. Az országos ügyvédi kongresszus tagjai szept. 19-én este 8 órakor bankettre gyűltek össze a .kiállítási ünnepségek csarnokában. Majdnem négyszázan üitek a fényesen és gazdagon teritett asztalhoz, melynek fején Győry Elek a budapesti ügyvédi kamara elnöke foglalt helyet. Tőle jobbra az igazságügyminiszter képviseletében Lányi Bertalan miniszteri tanácsos ült. A harmadik fogásnál fölállott Győry Elek dr. a budapesti ügyvédi kamara elnöke és köszöntőt mondott a királyra és királynéra. Az ügyvédek állva hallgatták végig. — Ezután a hivatalos köszöntők hosszú sora következett. E rre th János a pécsi kamara elnöke Győry Elekre ürítette poharát. Majd Győry Elek szólalt föl ismét és Erdély Sándor igazságügyminisztert éltette. - Pollák Illés dr. az ügyvédi testületet Nansenhez hasonlította, mert miként Nansen, a ki egymaga neki ment a végokok, a végigazság keresésére, ez a testület is hivatásból egyre keresi, kutatja az igazságot. Élteti Rózsa Izsó drt és Hlatky Endrét. Rózsa Izsó dr. Hódossy Imrére, a budapesti ügyvédi kamara tiszteletbeli elnökére és a magyar ügyvédi kar büszkeségére ürítette poharát. R o b i c s e k József dr. a budapesti ügy*) Az e célra összehívott enquétte munkálatát épen a napokban befejezte. A szerző