A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 37. szám - Királyi közjegyzők millenáris közgyűlése

\ JOG 147 bejelenteni és hogy ezt nem tette, jogvesztéssel nem jár. Miért is felperes követelési jogát megállapítani és az elsöbiróságot a per érdemének elbírálására utasítani kellett. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A közös tartozásért egyetemlegesen kötelezett adóstársak felelőssége a tökén kivül csak az anyagi jogon alapuló járulékokra vonatkozik, de nem terjed ki az egyik adóstárs ellen I külön inditott per és végrehajtás költségeire. (Keresk. tör- ' vény 268. §.) A budapesti IV. ker. kir. járásbíróság: Alperest 20 frt 80 kr tökének s 1893. évi október 1-től járó 6°o kamatainak megfizetésére kötelezi. Indokok: A keresk. törv. 20. §-a és 268. §-a értelmében kétségtelen, hogy az átvevő, ha a keresk. üzlet átruházásánál a cég addigi kötelezettségeit magára vállalja, a hitelezőivel szemben az elvállalt terhekért az eredeti adóssal egyetemlegesen felelős, valamint az is, hogy a hitelezőt, az átruházás időpontjától kezdve, akár lett közhírré téve az átruházás, illetve átvállalás ténye, akár nem, az átvállalóval szemben kereseti jog illeti, ts e keresetnek csak az vethető sikeresen ellene, hogy a követelés — bármi oknál fogva — már fenn nem áll; nem pedig az is, hogy az átvállalót, azért, mert vele az átruházó által a lejáratok közölve nem lettek, késedelem nem terheli. Mert az átvállalás fényéből természetszerűleg folyik az átvállalónak azon kötelezettsége, hogy a lejáratokat nyilvántartani a mulasztásból reá háromló következmények terhe alatt ö tartozik. A jelen esetben meg lett állapítva, hogy az alperes, a felperes által 30,299 1893. szám alatt perelt \Y. Salamon tartozásait, majdnem egy hóval eme kereset beadása előtt, magára vállalta, de e tényéről a jelenlegi felperest, a tőketartozás megküldése mellett, csak a jelzett kereset beadása után és pedig a tárgyalási határnapot megelőzőleg értesítette; meg lett állapítva továbbá az is, hogy a felperesnek a perköltségek megtérítését szorgalmazó 2 '. alatti levelére nem is válaszolt, s hogy ennek folytán a felperes W. Salamon ellen, a költségek erejéig 36,371 93. szám alatt Ítéletet hozatott. E tényállásból nyilvánvaló, hogy, miután a követelést az itteni alperes csak a kereset beadása után fizette ki, s miután a felperest a W.-féle tartozások átvállalásáról is csak akkor értesítette: e mulasztás folytán oka volt a 30,299'93. számú kereset folyamatba tételének s következőleg felel annak a költségeiért is. A mely oknál fogva a jelzett perben felmerült s meg is itélt 20 frt 80 krnyi költség tőke és nem kifogásolt kamatainak a megfizetésére feltétlenül kötelezendő volt. 11893. november 7-én 48,769. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: A nem kiíogásolt B) alatti levéllel és alperesnek a tárgyalás folyamán tett beismerésével bizonyítva van ugyan, hogy alperes W. Salamon üzletét átvette, s ennek felperes irányában fennállott 142 trt 08 krnyi tartozását átvállalta. Ebből azonban a K. T. 20. §-a értelmében csak az következik, hogy felperes ennek a követelésnek behajlására irányuló 30,299/93. számú keresetét alperes ellen is indíthatta volna, de nem következik, hogy ö, ki ezt a jogát annak idején (bármi okból) igénybe nem vette, hanem 30,299 93. számú keresetét egyedül eredeti adósa W. Salamon ellen indította, az anyaperben \V. Salamon ellen megítélt perköltséget utóbb külön keresettel alperes ellen érvényesíthetné. Ehhez való jogát az üzletátruházót és átvevőt terhelő egyetemlegességből sem lehet származtatni, mert a K. T. 20., illetve 268. §-án alapuló egyetemlegesség a tőkén kivül csak az anyagi jogon alapuló járulékokra terjed ki, ezek közt pedig a kötelezettek egyike ellen előzőleg lefolytatott pernek és esetleges végrehajtási eljárásnak költsége nem tartozik. Minthogy tehát nem létezik ogalap, a melyen alperest a 36,371 '93. számú ítélettel W. Salamon ellen megítélt perköltség fizetésére kötelezni lehetne, az átvállalt 142 frt 08 krnyi tartozását pedig alperes a jelen kereset beadása előtt, felperes beismerése szerint kifizette: felperest az elsőbirósági ítélet felebbezett részének megváltoztatása mellett keresetével elutasítani kellett. ('1894. március 15-én 879. sz.) A kir. Curia: A budapesti kir. Ítélőtáblának ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1894. július 19-én 748. váltószám.; Annak kimondása, hogy valamely jogerősen megítélt követelés fenn nem áll, vagy fizetés folytán megszűnt, a perújítás, illetve végrehajtást megszüntető per útjára tartozik. Önálló keresetnek ez irányban helye nincs. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék: Felperest keresetével elutasítja: Indokok: Valamely jogérvényes bírói iiélettel megítélt követelésnek kifizetés folytán bekövetkezett megszűnése, ha a fizetés a végrehajtási eljárást megelőzte, egyáltalán nem, a végrehajtás elrendelése után pedig az 1881: LX. t.-c. 30. §-ában körülirt végrehajtás megszüntetése, illetve korlátozása iránti keresettel érvényesíthető szabályosan es perrendszerüen. Ebből folyólag felperesnek keresete, mely egyenesen arra irányul, hogy az ezen kir. törvényszék mint kereskedelmi bíróság által hozott 36,633/86. számú jogerős ítélettel megítélt követelésnek időközileg történt kifizetése bíróilag elismertessék, perrendellenesnek lévén tekin- | tendő: felperest keresetével elutasítani kellett. (1892. nov. 18-án 42,042. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Valamely jogerősen megítélt követelés fenn nem állásának s a megítélt fizetési kötelezettség megszűntének kimondása iránti kérelem csak perújítás, esetleg végrehajtás megszüntetése iránti kereset tárgyát képezhetvén, az önálló kereset: | nek tárgyává nem tehető s igy az elsőbiróság helyesen utasította í el felperest perrendellenes keresetével; miért is Ítéletét a per főtárgyára nézve az itt felhozott indokokból helyben kellett hagyni. (1893. május 27-én 5,236'93. váltósz.) A kir. Curia: A budapesti kir. ítélőtáblának ítélete a benne felhozott indokoknál fogva helybenhagyatik. (1894. október 26-án 1,436 93. váltósz.) Bűnügyekben. Vasúti alkalmazott, ki gondatlanságból a szolgálati szabályok megsértése folytán valakinek halálát okozta, csak a B. T. K. 438- §-a alapján büntetendő. ÍB. T. K. 290., 438. §§.) A nyitrai kir. törvényszék: F. György vádlott a B. T. K. 290. és 291. §§-ai alapján gondatlanság által okozott emberölés vétsége miatt emelt vád és következménye terhe alól felmentetik. Indokok: 1893. évi május hó 25-én délután 1 és 2 óra között a 4,922. sz. tehervonatnak az állomásra történt megérkezése után, midőn ezen vonat 2,252. sz. kalauzkocsija az állomás H. lelöli oldaláról a raktári vágányra beállittatni céloztatott, K. Mihály állomási málházó, ki a szóban forgó tolatás keresztülvitelével volt megbízva, oly szerencsétlenül gázoltatott el, hogy a felvett orvosi boncjegyzőkönyv tanúsága szerint az ezen alkalommal kapott sérülései következtében szörnyet halt. Ezen cselekmény képezi a B. T. K. 290. és 291. §-ában irt gondatlanságból okozott emberölés vétségét, melynek elkövetésével F. György vádoltatott, mert a szabályszerű jeladás nélkül vagyis oly időben indította útnak a mozdonyt, midőn K. Mihály még a kocsik között volt. Vádlott eme terhére rótt váddal szemben határozottan állitja, hogy K. Mihály a mozdony megindításakor már nem járt a kocsik között, hanem a kalauzkocsi futódeszkáján állott és ott jelezte <Vor\varts> jeladással a kikapcsolás megtörténtét. A bíróság vádlottnak eme védelmét a végtárgyalás során hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásával nem látja megcáfolva, mert jóllehet az útátjárónál álló B. Mária és H. Erzsébet tanuk a német nyelvet nem értik, a «Vor\várts» jelzés könnyen elkerülhette a figyelmüket, másrészt a mozdony közvetlen közelében nem állván, az adott jelzést nem hallották; tekintve, hogy ezen körülményre nézve a mozdonyon fűtői minőségben alkalmazott K. Bertalan tanú sem adhatott határozott vallomást, mert fűtéssel, nemkülönben a fék meghúzásával volt elfoglalva és igy a jeladásra nem figyelhetett; tekintve, hogy Gy. János körülbelül 30 lépésnyire állott, legkevésbbé igazolhatja azt, hogy a mozdony jeladás nélkül megindult, tekintve, hogy a vasúti forgalmi szabályzat szerint tiltott angolos tolatási módszer jelen esetben nem alkalmaztatott, mert ezen módszer alkalmazásához három egyén, t. i. mozdonyvezető, kocsitoló és váltóőr egyetértő közreműködésének szüksége forog fenn, már pedig Gy. János váltóőr hit alatt bizonyítja, hogy az angolos tolatási módszernek alkalmazásáról tudomása nem volt; végül tekintve, hogy a magy. államvasutak igazgatósága által kiküldött vizsgálóbizottság véleménye szerint a szóban forgó embereigázolás főoka tulajdonképen csakis az elhalt K. Mihály állomásmálházó szabályellenes ténykedésében keresendő, a mennyiben a tervbe vett tolatás foganatosítását társai közreműködése nélkül a fennálló utasítások határozmányaiba ütköző módon végezte, mindezeknél fogva a bíróság nem látja vádlott ténykedésében a terhére rótt bűncselekményt fenforogni, miért is a vád és következménye terhe alól felmenteni kellett. (1894. évi október hó 16-án, 5,476. sz.) A pozsonyi kir. Ítélőtábla: A vádlottat a B. T. K. 437. §-a szerint minősülő közveszélyü cselekmény vétségében bűnösnek kimondja és őt ugyanezen szakasz alapján hat havi fogházra, behajthatlanság esetén további 10 napi fogházra átváltoztatandó ötven forint pénzbüntetésre itéli. Indokok: Az eljárás adatai szerint a vádlottnak az a védelmi állítása merőben valótlan, hogy a kalauz-, illetve podgyászkocsinak az általa vezetett mozdonyról történt lekapcsolásakor K. Mihály málházó a lekapcsolást rendesen eszközölte, ezt követően pedig a kérdéses kocsi futódeszkájára felállott volna és hogy ő a mozdonyt csak akkor indította meg, midőn erre nézve a K.-tól a szabályszerű jelzést megkapta. Alig képzelhető ugyanis, hogy K. ugy, a mint ezt a vádlott állitja, a mozdonynak menetelése közben a futódeszkáról leugrott és a mozgásban levő kerekek közt a vágányra átbújhatott volna. Kizárja azt a szerencsétlen esemény színhelyén állott B. Mária és H. Erzsébet tanuknak az az állítása, hogy látták, a mint a mozdony velük szemközt az átjáró előtt megállt és K. a mozdony és a mögötte lévő kocsi közé átbujt, hogy látták, hogy ezután a mozdony rögtön elindult, miközben K. a kocsi által tolatva, futó lépésben azt a mozdonyról lekapcsolni iparkodott, ámde lábáról leüttetvén, derekával a sinre esett és a podgyászkocsi rajta átment; bizonyítja a tanuk előadásának valóságát nemcsak a K. hullájának felboncolásáról felvett jegyzőkönyv, hanem az is, hogy a nevezett két tanú sikoltozása