A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 37. szám - Királyi közjegyzők millenáris közgyűlése

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 37. számához. Köztörvényi ügyekben. Ajándékozás a hitelező kijátszása végett, megtámadható. A deési kir. törvényszék: A keresetnek ama részét, mely szerint felperes az alperesek között létrejött adás-vevési szerződés érvénytelenítését s az annak alapján a kápolnai 84. számú telekjegyzőkönyvbe felvett ingatlanokra B) 10. alatt másodrendű alperes R. Lária javára kekebelezett tulajdonjog törlését kéri, elutasítja. Alpereseket azonban kötelezi, hogy felperesnek 128 frt tőkekövetelését stb. lefizessék, vagy pedig eltűrjék, hogy a felperes követelésének kielégítése végett a kápolnai 84 számú telekjegyzőkönyvben felvett ingatlanokból a néhai Cz. Tódor, illetve B) 7. szerint első alperes Cz. György által örökölt, utóbbi által B) 10. szerint másodrendű alperes R. Máriának eladott jutalék eladassék. Indokok: A keresetnek az alperesek között kötött adásvevési szerződés érvénytelenítésére vonatkozó részét azért kellett elutasítani, mert valamely szerződésnek eredeti érvénytelenség miatti érvénytelenítését csak az abban részt vett személyek, vágtázok örökösei, avagy olyan harmadik személyek kérhetik, kik a szerződés s illetőleg az annak alapján eszközölt telekkönyvi bejegyzés által valamely telekkönyvi jogukban sértve érzik magukat: felperes sem szerződő fél, sem azoknak nem örököse, telekkönyvi joga pedig sértve nincs, mert a kápolnai 84. számú jelekjegyzőkönyvben O 2. alatt bekebelezett zálogjoga, a B) 10. alatt tulajdonjog bekebelezése által érintve nincs, mert ama tulajdonjog korábban szerzett jogok sérelme nélkül kebeleztetett be. Habár a kérdéses szerződés az 1874. évi XXXY. t.-c. 54. §-a ellenére házastársak között nem is köttetett közjegyző előtt s habár az az alpereseket illetőleg elsőrendű alperes és Cz. Nasztáziát marasztaló jogerős sommás ítélet kelte után jött is létre, jelen esetben még sem érvényteleníthető, mert az ált. ptkv. 953. §-a szerint csak ajándékozási szerződés érvénytelenítését kérheti, a kérdéses szerződés azonban ajándékozási szerződésnek nem tekinthető. De merőben felesleges a szerződés érvénytelenítése, mert a telekk. rendtartás 118. §-a szerint a jelzálogos hitelező követelését kereset utján érvényesítheti s keresetét vagy a személyes adós vagy a jelzálog tulajdonosa vagy mindkettő ellen közösen beadhatja stb. Alperesek tagadásával szemben, a hivatalból beszerzett sommás periratok igazolják, hogy felperesnek a néhai Cz. Tódor ellen két külön, úgymint egy 124 frt 69 kr. és egy 128 frt 25 kros követelése állott fenn, melyek egyikére az ellenirathoz mellékelt nyugta szerint elsőrendű alperes 124 irtot fizetett, a 12á frtos követelés és járulékai azonban még máig is törlesztetlenek stb. (1893. december 27-én, 7,213. sz.) A kolozsvári kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét . . . . felebbezett ama részében, a mely szerint a kir. törvényszék az alpereseket a felperes javára a kereseti 128 írt tőke s járulékának a megfizetésére, vagy annak eltűrésére kötelezte, hogy a felperes emiitett követelésének behajtása céljából a fentebb megjelölt ingatlanoknak a néhai Cz. Tódort illetett fél rész végrehajtás utján eladassék, megváltoztatja; a felperest keresetének ezen ágával is, vagyis egészben elutasítja. Indokok: .A felperes ... a kereseti 128 frt tőke s járulékaira nézve az alperesekkel szemben nem jelzálogos hitelező, a mennyiben a hivatkozott telekjegyzőkönyvben C) 1. alatt felpexes javára nem az A) alatti ítéleten alapuló 128 frt kereseti kövelése, hanem egy másik 124 forint 69 kros követelése van bekebelezve. Annálfogva a felperes a nem személyes adós másodrendű alperestől nem követelheti azt, hogy az az alperes a kereseti követelés fedezetére jelzálogul nem szolgáló ingatlanának a Cz. Tódor személyes adósról és illetve annak örököséről az elsőrendű alperesről reá szállt fél részt, a személyes adós örökösével szemben megítélt követelés behajtása céljából a felperesnek kielégítési alapul átengedje; . . . a nem személyes adós másodrendű alperes ingatlanaiból kielégítést ezen az uton csak az osztr. ált. ptk. 953. §-a alapján, vagyis akkor követelhetne, ha a másodrendű alperes a szóban forgó birtokjutalékhoz ajándékozás utján jutott és ha a hivatkozott 953. §-ban foglalt előfeltételek fenforognak, mely ténykörülmény fenforgását azonban a felperes ebben a perben az alperesek s illetve a másodrendű alperes tagadásával szemben nem bizonyította: mindezekből kétségtelen, hogy a kereset a másodrendű alperessel szemben alaptalan. De helyt nem álló a kereset az elsőrendű alperessel szemben sem egyfelől azért, mert ez az ingatlanoknak telekkönyvi tulajdonosa nem lévén, őt amaz ingatlanoknak a mondott célból átengedésére kötelezni nem lehet .... másfelől azért, mert vele, mint a személyes adós örökösével szemben az A) alatti ítéletből kitetszően a kereseti követelés már jogérvényesen bíróilag meg Budapest, 1896 szeptember hó 13. van ítélve; minélfogva ugyanannak a követelésnek ismét megítélésére ezzel az alperessel szemben szükség nem volt és nincs . . . (1894. április 30-án 1,603. sz.) A kir. Curia: A kir. itélő táblának ítélete részben megváltoztattatik és ama részében, mely szerint másodrendű alperes annak tűrésére köteleztetett, hogy felperes magát az Ai alatti ítéletben meghatározott 128 frt töke követelése és járulékai erejéig a másodrendű alperesre elsőrendű alperes által átruházott, a kápolnai 84. számú telekjegyzőkönyvben . . foglalt, néhai Cz. Tódort illetett ingatlanbeli jutalékból, végrehajtás utján kielégíthesse, az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: A mennyiben a másodbiróság felperest keresetével elsőrendű alperessel szemben a kereset főtárgyára nézve egészben elutasította, ítélete erre vonatkozó indokolásánál fogva hagyatott helyben; a mennyiben pedig felperes a 128 frt és járulékai megfizetésére irányzott keresetével másodrendű alperessel szemben is elutasittatott, a másodbiróság ítélete azért hagyatott helyben, mert másodrendű alperes felperesnek személyes adósa nem lévén, a kereseti követelésnek megfizetésére korlátlanul nem kötelezhető. A kérdésben forgó ingatlanoknak kielégítési alapul átengedésére vonatkozó részében pedig, a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, másodrendű alperesre nézve az elsőbiróság ítélete volt helybenhagyandó, mert a jelen perben kiderített tényállás szerint kétségtelen, hogy elsőrendű alperes akkor ruházta át az általa Cz. Tódortól örökölt ingatlanok tulajdonjogát nejére, másodrendű alperesre, a midőn felperes által a 128 frt és járulékai iránt már perbe vonva, sőt a keresethez A) alá mellékelt Ítélet szerint 128 frt 25 kr. tőke és járulékainak Cz. Tódor hagyatékából leendő megfizetésére már elmarasztalva is volt; a bemutatott végrehajtási iratokból pedig kitűnt, hogy felperes az A) alatti ítéletben részére megítélt összegre nézve elsőrendű alperesnél ingó vagyon hiányában kielégítési alapot nem talált. Ily helyzetben tehát nem foroghat fenn kétely arra nézve, miként az alperes házastársak között 1891. szeptemberll-én, nem is a kir. közjegyző előtt kötött adásvevési szerződésnek más célzata nem lehetett, mint a férj hitelezőinek megrövidítése, a minek meggátlására felperes az osztrák ptk 953. §-a értelmében kétségtelen kereseti joggal bír annál is inkább: mert az a körülmény, hogy alperesek között adásvételi szerződés létre nem jött, abból is kitűnik, hogy másodrendű alperes nem is állítja, hogy vételárt valóban fizetett, a mely körülménynek bizonyítása pedig a jelen esetben őt terhelte; a fenforgó szerződés tehát az osztrák, ptk 938. §-a szerint ajándékozási szerződésnek tekintendő, felperes annak oly korlátozását kérheti, a melynek folytán felperes az alperesek által célzott megrövidítéstől megóvatik, miért is másodrendű alperes annak tűrésére volt marasztalandó, hogy felperes az ítélet rendelkező részében jelzett ingatlan jutalékból követelésére nézve kielégítést végrehajtás utján szerezhessen. (1896. január 23-án, 1894 évi 7,728. sz.) Ha olyan vétlen baleset áll be, melynek következtében a bérlet tárgya a bérlet céljaira nem használható, amennyiben a bérlet tárgyának használhatósága egészen ki van zárva, a bérösszeg teljes elengedésének, amennyiben pedig a használat csak részben lehető, a bérösszeg aránylagos leszállításának van helye A magyar királyi Curia felülvizsgálati tanácsa (1896. évi június hó 1-én 75. sz. a.) Dr. Artner Kálmán ügyvéd által képviselt özv. R. Ödönné szül. U. Eszternek mint kisk. R. Irén, János, Emma és Ödön t és t. gyámanyja felperesnek Dr. Weisz Sándor ügyvéd által képviselt B. Salamon alperes ellen 1,050 és 1,050 töke és jár. iránt következő ítéletet hozott: A leiperes felülvizsgálati kérelmével elutasittatik. stb. Indokok: A felperes felülvizsgálati kérelmében sérelmül azt hozza fel, hogy a felebbezési bíróság az alperest a felperestől kibérelt sertésszállások után a bérfizetésnek kötelezettsége alól a földmivelésügyi ministernek a kőbányai piacra való sertésszállitás megtiltása tárgyában kibocsátott rendelete folytán, ennek a rendeletnek érvényben fenállása időtartamára az anyagi jogszabályoknak téves alkalmazásával mentette fel. Ez a panasza alaptalan, mert törvényes birói gyakorlatunk szerint a bér csak akkor fizetendő, ha a bérbeadott dolog a bérlet céljaira használható. Ennek az elvnek folyományaként a joggyakorlat azt is megállapította, hogy ha olyan vétlen baleset áll be, melynek következtében a bérlet tárgya a bérlet céljaira nem használható, amenynyiben bérlet tárgyának használhatósága egészen ki van zárva, a bérösszeg teljes elengedésének, a mennyiben pedig a használat