A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 37. szám - A bányászok mozgalma

A JOG 255 érettségi vizsga, büntetlen előélet, külön ügynöki vizsga, egy szervezendő biztosítási tanács felügyeleti és fegyelmi joga és több hasonló cautelák követelése által, melyek az ügynökök nagyobb tisztességessége iránt némi garanciát nyújthatnának. Csak mellékesen érintjük ezen módját a bajok enyhítésének, mert sem gyökeres sem pedig elég gyors orvoslást az ilyen intézkedésektől nem remélünk, és mert nézetünk szerint minden olyan törvényi intézkedés, mely múlhatatlan szükség és magasabb nyilvános érdek kielégítése nélkül minősítési korlátok közé szorítja a hivatásválasztás és foglalkozás szabadságát, sérti az egyénnek egyik veleszületett jogát és végeredményeiben a protekció és szemhunyás rendszerére vezet. Azonfelül kérdés, kifizetné-e magát a tisztességes biztosítási ügynöki foglalkozás oly mértékben, hogy annyi kvalifikált pályázó akadjon, a mennyire szükség van a biztosítási intézmény egészséges fejlesztése érdekében. Nézetünk szerint: nem. Ennek a következménye pedig az lenne, hogy sokkal rosszabb volna az orvosság a betegségnél, mert ez idő szerint bár nagy hátramaradottságot észlelünk a hazai biztosítási ügy terén az egyéb civilizált államokkal szemben, mégis a biztosítás folytonos fejlődésben van, a melyet célellenes intézkedésekkel megállítani vagy visszaterelni megbocsáthatlan botlás volna. Minden oly kísérletezés tehát, mely alapos kilátást nem nyújt a sikerre, a biztosítási ügy nemzetgazdaságái fontosságánál fogva mellőzendő. A bányászok mozgalma Irta: HOZNÉK JÁNOS m. kir. kincstári ügyész Besztercebányán. Bennünket — jogászokat — különösen pedig a bányabírósági s bányahatósági székhelyeken lakó ügyvédeket, bírákat s jogtanárokat, felette érdeklő mozgalom indult meg mult 1895. évi szeptember hó 15—17. napján Vajda-Hunyadon, az «Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület > közgyűlésén, a melyen a magyar bányatörvény megalkotását sürgető emlékiratnak az arra illetékes m. kir. pénzügyministernél való átadása határoztatott el. És e célból gróf Teleki Géza elnöklete alatt hat tagu bizottság küldetett ki. A bizottság e sorok íróját bizta meg a szerkesztéssel s az előadással; és miként azt «A Jog> folyó évi május 24-iki 21. számában «Bányajogi mizériáink* cimü cikkemben, már jeleztem, alábbiakban van szerencsém az általam szövegezett, és a nevezett országos egyesület által kiküldöttségileg a m. kir. pénzügyminister urnák május hó folyamán átadatott, s a • Bányászati és Kohászati Lapok> május 15-iki lü-ik számában közétett emlékiratot alábbiakban közölni. Ez alkalommal bevezetésül azon óhajomnak adok kifejezést: vajha ezen, különben kisebb terjedelmű, de annál nagyobb jelentőséggel bíró munka nem csupán a tárgy érdekességénél, de ugyancsak a tárgy közgazdasági igen nagj fontosságánál fogva is hozzájárulna ahhoz, hogy a magyar jogászközönség figyelme, a bányajognak elhanyagolt tere felé is irányittassék; hogy e téren is kissé élénkebben induljon meg a munka; hogy ne legyünk kénytelenek ama — igen kevés kivételt ismerő s már nagyon megszokott — kijelentéssel élni, hogy a bányajoghoz egyáltalán, nem értünk. Pedig ez is tárgya a jogi s az ügyvédi vizsgáknak! S a mint sajnosán tapasztaljuk — feltétlenül bányajogi ismereteket s gyakorlatot is igénylő pályákon, milyen például egy bányahatósági s bányabirósági helyen működő bíró, ügyvéd, kincstári ügyész s hasonló pályák foglalkozása, manap alig találunk egyet is, ki e részben némi ismeretekkel rendelkezik. És épen ezért — erős meggyőződésem, — hogy ezen, most parlagon heverő téren, egy valamire való jogász a bányajog megfelelő tanulmányozásával s az azon való munkálkodással, nemcsupán nemes ambíciójának, de esetleg előbbremenetelének és boldogulásának is szilárd s biztos alapját vetheti meg. Szolgáljon ez főleg a fiatalabb jogásznemzedéknek őszinte, szívből jövő jóakaró figyelmeztetésül s ösztönzésül! Mert a milyenek, s már újdonság számba menők, mint ismeretlenek pedig megértés és alkalmazás tekintetében szintén mystikus nehézségeket rejtőknek látszók a bányajogi tárgyak: ép ugy ki ki általános jogi műveltséggel, ügyszeretettel, kellő akaraterővel snémi utánjárással, általa talán nem is képzelt rövid idő alatt elsajátíthat magának annyi bányajogi ismeretet, milyennel e téren könnyedén és teljes sikerrel mozoghat s kitűnhet. Továbbá, nem kell sem prófétai előrelátás, sem lángész, hanem csak a viszonyokat ismerő józan gondolkozás annak természetszerű s biztos következtetésére, hogy a mai türhetlen bányajogi állapot soká nem tarthat, már azért sem, mert — a mit büszkén lehet állítani — országunk évezredes fentartásában a múltra nézve csodaszerüen gazdag hazai bányászatunknak is van nagy része; de ép ugy van nagy jövője is, mert hazánk köztudomásilag gazdag érceivel csakugyan a legdúsabb országok közé tartozik. Bizonyítják ezt az ellenségeink által rosszakaratulag híresztelt közgazdasági jogbiztonsági hirhedtségünk dacára, az ide beözönlő bányavállalkozó idegenek; kik beösmerten kellő bányajogi intézkedéseink s megfelelő politikai rendszabályaink hiányában teljesen idegen bányaigazgatással s idegen szellem ápolásával tetézik s nehezítik a rendszerint nemzetiségi vidékeken lévő bányavárosok, községek s telepek társadalmában élő, velünk sokszor ellenséges, nemzetiségi elemekkel jól-rosszul folytatott magyar nemzeti küzdelmünket. A mint azt <A Jog> igen tisztelt olvasói majd kivenni j szíveskednek, az alábbi emlékiratban ezen utóbbi szempont is kellő méltatásban részesült, — mely emlékiratnak szószerinti szövege a következő: Nagyméltóságú m. kir. pénzügyminiszter ur! Kegyelmes urunk ! Legutóbb cini ílt évtizedekig édes magyar hazánk gazdag bányászatával, kifejlett bánya- s kohóiparával, világrészünk legelőkelőbb országai közé tartozott. A bányászkodó kontinensen elfoglalt ily kiváló helyét biz| tositották nemcsak ásványkincsekkel megrakott hegyei és völgyei, hanem biztosította az akkori technika s ^bányászat viszonyaihoz és a többi országéihoz mérten legtökéletesebbnek ismert bányajoga is. Régi bányajogunk pedig szilárd alappal birt a «bányaregale> elveiben, mert a korona mint a bányák hűbérura, már saját érdekében is hatalmi varázsával önként s készségesen mindenkor megtette a hazai bányászat biztosításához, felvirágoztatásához s közgazdasági fellendüléséhez koronkint szükséges köz- és magánjogi intézkedéseket. Bányászatunk ezen aranykora letűnt! Ez idő szerint való pangásának, elhanyagoltságának tényezői bizonyára a munka megdrágulása, a fémek túltermelése, s az ennek folytán bekövetkezett olcsó árak is. Minthogy azonban honi bányáink — kevés kivétellel — kitűnő ércekben most is eléggé bővelkednek, miután az ujabbkor technikája segítségével a tömegben való könnyebb termelés, az olcsóbb szállítás, a könnyebb feltárás még a munka drágulásával s a fémek árának olcsóbbodásával is. a jelenlegi kedvezőtlenebb állapotot részben ellensúlyozná: ezekhez képest a legújabb leletek, különösen pedig a kőszén- s a vasbányászatnak a legutóbbi évek alatt beköszöntött térfoglalása után, a jelenlegi bányaszabadságszerü állapot mellett már a fejlettebb ipar által föltételezett nagyobb fémszükségletnél fogva is, hazai bányászatunknak a régi, igen gazdag jövedelmű bányászatnál bizonyára nemcsak kiterjedtebbnek, de biztosabb jövedelmet hozónak is kellene lennie. S ha mégis jelenlegi bányászatunk rohamos hanyatlásának, ebből eredőleg sok, még vájást érdemlő bányahely felhagyásának számosabb, dus bányaszerencsével kecsegtető uj lelőhely figyelmen kívül való hagyásának, az uj feltárások alig számba vehető csekély mértékének, a bányászati vállalkozások elől a mozgó töke visszahúzódásának valódi okát keressük, minden, a viszonyokkal teljesen ismerős szakember beismerni kénytelen, hogy e kedvezőtlen állapotnak oka legfőképen elavult szokásokkal, különböző bányamértékekkel és statútumokkal bonyolított bányajogunkban, az időközben recipiált, s ugyan hiányos terminológiával biró, azonban még eléggé jó osztrák általános bányatövény elveinek, különösen a bányahatóságok által sokszor minden jogi rendszer nélkül való s controvers alkalmazásában, meg nem tartásában, az ebből keletkezett már szinte chaotikusnak nevezhető bányajogi bizonytalanságban, a bányahatósági személyzet elégtelenségében, bányabirák és hites bányamérnökök hiányában, és több arra hivatott kormányközegnek a bányajog jelen állapotával szemben a legutóbbi időig tanúsított teljes közönbösségében keresendő. Kegyelmes Urunk! Ezen, a bányászatot mintegy átok alatt tartó közönynek megtörése, megszüntetése és a beteges állapotnak orvoslása végett az «Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület»-nek Vajda-Hunyadon 1895. évi szeptember hó 15—18-ik napjain megtartott közgyűlésén megbízatást nyertünk arra, hogy a Nagyméltóságodat is, tagjai és elnökei közt tisztelő nevezett országos egyesület részéről a *') alatt hiteles másolatban ide zárt közgyü*) L. 1895. évi 19. sz. 326. old. ; baloldali hasáb utolsó kikezdés és jobboldali hasáb 1 — 5. kikezdés. lési jegyzőkönyvben foglalt utasításhoz képest esedezzünk. *hogy nemzeti jólétünk egyik legfontosabb tényezői közé tartozott s tartozó hazai bányászatunk föllendüléséhez s biztosításához föltétlenül szükséges jó bányatörvénynek megalkothatása végett a kellő intézkedéseket mielébb megtenni méltóztassék.* Köztudomású dolog, hogy a hazai — mondjuk nemzeti — bányászat fölvirágozása, főleg szegényebb hegyi vidékek boldogulhatásának egyik főeszköze, a hazai munkásnép kivándorlásának jótékony megelőzője, a mezei és ipari termékek számottevő belföldi fogyasztója, e mellett a külföldre való kivitelnek mégis egyik lényeges előmozdítója, a közvagyonosodásnak, a közjólétnek s az adóképességnek bő forrása, épen nemzetiségi vidékeken a magyar állameszmének és nemzetünk kulturális missziójának hatalmas zászlóvivője, és a most széthúzó nemzetiségi társadalomnak a magyarral való egybeolvadását előmozdítója s foganatosítója is lehetne. Pár szóval, minden kétséget kizár, hogy a hazai bányászatnak közgazdasági és társadalmi jelentősége felette nagy; és a ki azt belátni nem hajlandó, az a nemzet közgazdasága és a magyar társadalom ellen vétkezik. Ismételjük azonban, hogy egészséges és virágzó bányászati állapotot csakis jó, hazai viszonyainknak teljesen megfelelő bányatörvénynyel lehet elérni. S a mint minden jó közgazdasági tör-