A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 37. szám - Az országos ügyvédgyülés alkalmából

Tizenötödik évfolyam. Szerkesztőság: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. 37. szám. Budapest, 1B96 szeptember 13. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HKTILAP \l líiZSÍRÜCT ÉRDHEINEK KKP71SKLETÉR.E 1 MAGTÁR ÖGYÍÉDI, BIRÓ!, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR íftZLÓNYE Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Az országos ügyvédgyülés alkalmából. — A biztosítási ügynökök. Irta: Dr. K o m 1 ó s Ágost budapesti ügyvéd. — A bányászok mozgalma. Irta: Hoznék János m. kir. kincstári ügyész Besztercebányán. Belföld. (Kir. közjegyzők millenáris közgyűlése. - A képviselőház igazságügyi bizottságának f. hó 7-én tartott ülése.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Kelsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a sBudapesti Közlöny»-böl (Csődök. — Pályázatok.) Az országos ügyvédgyülés alkalmából. A folyó hó 18. és 19-ik napjaira egybehívott országos ügyvédgyülésre fontos misszió vár, mert az 1885-ik évi kiállítás alatt megtartott ügyvédi congresszus óta a jogfejlődés terén oly nagy átalakulásokon mentünk keresztül, hogy a gyakorlati élet köréből mentett ujabb tapasztalatok bő anyagot szolgáltatnak egyes életbevágó kérdések megvitatására. Ezért nagyon természetes, hogy az ügyvédek millenáris mozgalma nem csupán az ügyvédikar kebelében, hanem az ország egész jogászközönségében is élénk érdeklődést kelt és könnyen érthető, hogy a magyar ügyvédek tömörülése kivált az igazságszolgáltatás másik szervére : a magyar bitói karra közvetlenül kihat. A napirendre kitűzött kérdések részletes méltatása ezúttal nem képezheti feladatunkat ; de örömmel constatáljuk, hogy a gyűlést előkészítő állandó választmány a hazai igazságszolgáltatás követelményeit nagyon helyesen fogta fel. midőn a tárgysorozat összeállításánál az ügyvédi és a birói kar közös érdekeire különös figyelmet ordított, mert a jogi élet fejlődése mind a két testületet karöltött haladásra, egyöntetű törekvésre és szerves közreműködésre utalja. Szükséges tehát, hogy a két karnak egymáshoz való viszonya az ujabb igazságszolgáltatás irányának megfelelő oly szabályozást nyerjen, mely a testületi szellemet s a kölcsönös rokonszenvet megszilárdítsa és a kartársakat szolidáris törekvésre utalja. Az előkészítő választmány ebből a szempontból egészen megfelelően jalölte ki a foganatba veendő intézkedéseket. Az első lépés a bírói és az ügyvédi képesítésnek rég óhajtott egyesítése. Ez, ha — mint reméljük — már a legközelebb jövőben megvalósul, előreláthatólag azt fogja eredményezni, hogy a két hivatásra egyaránt képesítendő ujabb jogásznemzedék tömegesebben keresheti fel a birói pályát, hol a küszöbön álló modern átalakulások a legkiválóbb erők részére is szép működési tért nyitnak meg. Ezért nagyon is időszerűnek tartjuk, hogy a birói karnak az ügyvédi karból való állandó és rendszeres kiegészítése oly intézkedésekkel legyen szabályozva, melyek a birói kar felfrissítését kellőleg biztosítsák. E tekintetben különös fontossággal bir az országos ügyvédgyülés napirendjére kitűzött ama javaslat: «hogy az ügyvédnek biróvá való kinevezése esetében az ügyvédi gyakorlatban töltött idő a nyugdíj alapját képező szolgálati időbe betudassék», mert ez véleményünk szerint a birói kar megizmosodásának egyik alapját képezné és mint ilyen megérdemli, hogy a vele kapcsolatos kérdésekkel együtt megbeszélés tárgyává tétessék. A biróvá kinevezett gyakorló ügyvéd, ha személyes hajlamait követve több évi széles körű ügyvédi működés után előszeretettel és hivatottsággal lép át a birói karba, elméleti és gyakorlati ismeretekben oly tőkével gazdagítja a birói széker. mely az igazságszolgáltatás javára bőven kamatozik. Már ügyvéd korában is az igazságszolgáltatás érdekében fáradozott és miután az ügyvédi hivatással járó nehézségek leküzdése után a jogvédői téren tekintélyes állást vivott ki magának, bizonyára nem az önérdek, hanem egy magasztosabb Lapunk mai száma cél befolyásolta a pályáváltoztatásnál, mert hiszen számot kellett magával vetnie e tekintetben, hogy anyagilag vészit és az uj állásban vagyont soha sem szerezhet. Az ő reális számítása csakis abból állhat, hogy rendezett vagyoni viszonyok között a birói függetlenség áldását élvezheti, hogy nyugodtabb, de belterjesebb tevékenysége körében az önképzésre több időt és alkalmat nyerhet, hogy munkálkodása erkölcsi tekintetben a valódi érték szerint lesz méltányolva és hogy a kezdetben tulszerény javadalmazás aránylag rövidebb idő alatt növekedvén, a későbbi korban jól kiérdemelt gondtalan nyugalmat biztosítani fogja. És ez a számítás kétségkívül jogosult, mert hálátlanság volna eltagadni azt, hogy az igazságügyi kormány a birák helyzetének a javítását az utolsó 5—6 év alatt erélyesen célba vette. De másrészről tagadhatatlan az is. miszerint az e részben törvényileg előirt garanciák a gyakorlatban csakis akkor fognak érvényre juthatni, ha a törvényben letektetett alapelvnsk rendszeres és szigorú keresztülvitele iránt megfelelő intézkedés történik. Az ügyvédi tevékenység értékét kifejezetten méltányolják az 1891: XVII t.-c. 22—24. §-ai, melyek szerint az önálló ügyvédi gyakorlatban eltöltött idő a kir. táblabírói állásra megszabott 5 és kir. curiai birói állásra előirt 10 évi gyakorlati időbe ugy az első kinevezésnél valamint a további előléptetésnél is beszámi.tandó; az 1893. évi IV. t.-c. 5. §-a pedig azt rendeli, «hogy a kinevezéssel járó előléptetésnél nem a rangsor, hanem a szakavatottság, az érdemesség és az alkalmazhatóság a döntő.» Szilágyi Dezső volt igazságügyministerünk nagy alkotásai között tehát méltó helyet foglal el ama törvényileg biztosított kedvezmény, mely a birói testületnek az ügyvédi kar tagjaival való megerősítését az igazságszolgáltatás javítása szempontjából elősegíteni volt hivatva. Ennek tulajdonitható, hogy az ujabb időben oly ügyvédek is pályát változtattak, kik a hosszú gyakorlat után elért erkölcsi sikerért és anyagi eredményért a birói hivatás iránt érzett előszeretetben és a megfelelő gyors előléptetésben reménylik a kárpótlást megtalálhatni. De habár az ily kipróbált erők megnyerése következtében a birói kar észrevehetőleg megerősbödött, sajnálattal konstatáljuk, hogy a felsőbbfoku birói állások betöltésénél az emiitett törvényes garanciák ezideig kellő figyelemben nem részesültek; de ezt egyedül az idő rövidségének tulajdonítjuk és ismerve az igazságügyi kormánynak a közérdek előmozdítására alapított elismerésre méltó törekvéseit, erősen bízunk benne, hogy a jogos igények az igazságszolgáltatás magasabb szempontjainak megfelelő figyelemben fognak részesülni. Az országos ügyvédgyülésen az ügyvédi állásban töltött gyakorlati idő beszámítására nézve előterjesztendő javaslat kétségkívül méltányos. Azt tehát elvi szempontból alapos érvekkel megtámadni alig lehet. Gyakorlati keresztülvitele — tekintettel az ügyvédi pályáról hosszabb önálló működés után kinevezett birák aránylag csekély számára — nézetünk szerint nem igényelne nagy pénzáldozatot; de ha idővel az államkincstár nagyobb megterheltetésével járna is, ezt a szakavatott és tapasztalt jogászok birói tevékenységének értéke jelentékenyen ellensúlyozná, mert bizton előrelátható, hogy a gyakorlati évek beszámítása az ügyvédi elem tömeges hivatalba lépését fogna eredményezni. Ezért nincs okunk kételkedni, miszerint az igazságügyi kormány a felvetett kérdésnek az állam pénzügyi viszonyaival összeegyeztethető méltányos megoldásáról mielőbb gondoskodni fog. 12 oldalra terjed.