A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 36. szám - A magyar ügyvédi kar történeti kiállítása - Bolgár igazságügy. [I. Törvényelőkészítő bizottságok]

A JOG 143 kr. tökét annak kamatait a felebezésre való tekintet nélkül megfizetni. Továbbá ha felperes leteszi a pót és becslő esküt, hogy az alperesnek 1895. évi október hó végén a pécsi vasúti leszállítás és feladás végett átadott kisebbik hordó 60 literes volt és hogy az abban levő bor 24- frtot megért, akkor alperes tartozik még 2-i frt tökét ennek kamatait stb. stb. felperesnek megfizetni. Érdekében áll tehát felperesnek a pót és becslő esküié vonatkozó készségét jelen ítélet jogerőre emelkedésétől 3 nap alatt bejelenteni s azt a kitűzendő határnapon le is tenni, mert különben keresetével 24 frt és jár. iránt elutasittatik, stb. Indokok: Az alperes elismerte, hogy felperestől a pécsi vasúti állomáshoz leszállítás és feladás végett két hordó bort átvett, hogy a kisebhik hordó az állomásnál összetörve lett és abból a bor kifolyt, de azt a kifogást adja elő, hogy a hordót már feladta és ez a feladás után tört el, hogy ő a rendes kereskedő gondosságával járván el, a kárért nem felelős. Minthogy azonban a kihallgatott szakértők egyhangú véleménye alapján a helyi szokás szerint a szállítás végett átadott áruért mindaddig a szállító felelős, amig a vasúti feladó vevényt a megbízónak át nem adja, s a minthogy az alperes maga sem állítja, hogy a kisebbik hordóra vonatkozó vasúti feladóvevényt a felperesnek átadta; végre minthogy a keresk. törv. 385. §-a értelmében a szállítmányozó az elvállalt szállítmányozás eszközlésénél felmerült károkért felelős,ha nem a rendes kereskedő gondosságával jár el, már pedig hogy az alperes ily módon el nem járt, az kitűnik abból, hogy a vasúti alkalmazottnak átadott hordóra vonatkozó szám átvétele után a feladóvevény megszerzése iránt azonnal, ami pedig pécsi vasúti állomás főnök f. é. 2,023 sz. értesítése szerint jogában állott, lépéseket nem tett, legalább nem állítja, hogy ezt megtette volna, holott az a rendes kereskedő gondosságának megfelelőlcg kötelességében állott, ugyanazért kétségtelen, hogy alperes a hordó eltörése és bor kifolyása által szenvedett kárt a felperesnek megtéríteni tartozik. Ehhez képest a hordó közösen megállapított 90 kr. értéke és ennek nem kifogásolt kamatai erejéig őt feltétlenül kötelezni kellett. Továbbá a felperes K. József tanú vallomásával és mint bejegyzett kereskedő a könyvkivonatával részbizonyitékot szolgáltatott arra, hogy a hordó 60 literes volt, amellé tehát a prts. 236. §-a értelmében pótesküt s minthogy a követelés összege be nem bizonyittatotta 237. §-a alapján a pótesküt részére megítélni s a per, e részben való kimenetelét attól feltételezni kellett stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. évi szeptember hó 24-én 5,919. sz. a. A pécsi kir. ítélőtábla a felebbezett ítéletet megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy egy rizling borral telt 60 literes hordót a pécsi vasúthoz való szállitmányozás végett alperesnek átadott, hogy egy K. József nevü kocsis kocsijával a hordót eltörte, mielőtt alperes a vasúti feladóvevényt ki sem szolgáltatta és ezen az alapon keres alperesen a tárgyalás alkalmával 24 frt 90 krra leszállított kárának megtérítését. Ennek ellenében alperes a vasútnak S. József nevü emberével bebizonyította, hogy a hordót a vasútnak átadta s ekkor a fuvarlevél számát meg is kapta. Már pedig m. kir. kereskedelmi minisztérium által 1892. évi december hó 10-én 83,249 szám alatt kiadott uj vasúti «ÜzletSzabályzat» 54. és 55. §§-ai értelmében a vasúti fuvarozási szerződés létrejötte körül két időpont különböztethető meg, az első, a mikor a fél a fuvarozandó árut vasút embereinek átadja, mely cselekményről az idézett Üzlet-Szabályzat 54. §-ának 8. pontja értelmében a legkülönfélébb alakú ideiglenes elismervény, tehát a fuvarlevél leendő száma is adatik; a második időpont a fuvarlevélnek nedves bélyegzővel való lebélyegzése. Az első időpontban az áru a vasutaknak a fuvarozási szerződés megkötése céljából át van adva, a másodikban a szerződés meg van kötve, az áru fel van adva. Minthogy pedig a keresk. tör. 398. §-a értelmében a fuvarozó nem a feladás, hanem az átvétel pillanatától felelős, nyilvánvaló, hogy ugyanabban a pillanatban az átadás felelőssége nagyfokú gondatlanság vagy rosszhiszeműség esetét kivéve, megszűnik. Ezek ellenében nem érdemel figyelmet a szakértőknek az a vallomása, hogy pécsi szokás szerint a szállitmányozás és feladás végett átadott áruért mindaddig a szállító felelős mig a vasúti feladóvevényt a megbízónak át nem adja; mert eltekintve attól, hogy a feladó felelőségének legrosszabb esetben is meg kell szűnni abban a pillanatban, amint a fuvarlevél le van bélyegezve, még ha feladóvevény ki sem adatik, vagy elvész és hogy ennélfogva a szakértők véleménye, mint helytelen el sem fogadható, az ilyen helyi szokás a keresk. törv. idézett rendelkezése ellenében ugyanannak a törvénynek 1. §-a értelmében nem kötelező. Ezek szerint alperes felelőssége a szám átvételével megszűnvén, a kereset alaptalan, stb. A magyar királyi Curia (1896. évi június hó 25-én 562. sz. a. i A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első bíróság ítélete hagyatik helyben annak a kiegészítésével, hogy felperes a becslő esküt kisebb összegre is leteheti, mely esetben alperes emez összegben tekintendő elmarasztaltnak, továbbá azzal a hozzáadással, hogy alperes a felperesnek itélt pót és becslő eskü letétele esetében még 9 frt 70 kr. felebbezési költséget is köteles felperesnek megfizetni stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbirósági ítélet volt helybenhagyandó a szakértői véleményre alapított indokok mellőzésével a benne foglalt egyéb indokoknál fogva és főleg azért, mert a szóban forgó árura vonatkozó fuvarlevélre a feladó állomás keletbélyege a vasúti üzletszabályzat 54. §-ához képest rá nem üttetvén, a fuvarozó vasút által átvétettnek nem tekinthető, hanem alperes mint szállítmányozó gondviselése alatt maradt, már pedig a keresk. törv. 391. és 373. §-ai értelmében az áruban ez idő alatt történt kárért alperes felelős, miután mivel sem volt képes igazolni, hogy a kár rendes kereskedő gondosságával elhárítható volt, továbbá mert a felperesnek pót- és becslőeskü le nem tétele esetben csak csekély mérvben lévén pervesztés, a perköltség kölcsönös megszüntetése indokolt. Eladó az áru átvételére póthatáridőt tűzött a késedelmes vevőnek oly kijelentéssel, hogy a mennyiben ezen határidő alatt az árut nem veszi, azt az ő kárára és veszélyére el fogja adatni. Bár eladó ezt az eladást tényleg nem eszközöltette, ez nem vonja maga után az ügylet további fennállását. Ezért a vevő, ki a határidő alatt az árut át nem vette, nincs jogosítva utóbb annak mint még el nem adottnak átadását, illetőleg át nem adása miatt kártérítést követelni. A székesfehérvári kir. járásbíróság: Alperes köteles 206 frt 61 kr tőkét stb. felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes a miatt perelte alperest kártérítés iránt, mert a tőle vett 300 métermázsa árpát nem szállította, illetve annak átadásával késedelemben lévén, annak szállítása helyett a nem teljesítés miatt okozott kára megtérítését követeli a kereskedelmi törvény 353. §-a alapján; alperes tagadta, hogy felperes rajta kártérítést követelhet, mert midőn felperes folyó évi március havában az árpát át nem vette, a 2'/. alatti közjegyző okirat szerint alperes felperest felhívta, hogy az árpát folyó évi április 13-án átvegye, de felperes az árpát ezen határidőig sem vette át. ennélfogva, hogy alperes az árpa átvételére április 13-án határidőt tűzött, az ügylet fix ügyletté vált s igy alperes minden további értesítés nélkül, a kereskedelmi törvény 355. §-a alapján az ügylettől elállhatott; felperes elismerte ugyan, hogy ő folyó évi március hóban az árpát át nem vette s elismerte azt is, hogy a 27. alatti szerint felhivatott az árpának folyó évi április hó 13-ig átvételére s elismeri, hogy az árpát akkor sem vette át; de tekintve, hogy a 2-/. alattiban alperes kifejezte, hogy az árpának folyó évi április 13-án át nem vétele esetében jogosítottnak fogja magát érezni arra, hogy azt felperes kára és veszélyére eladhassa, kétségtelen, hogy a kereskedelmi törvény 3i7. §-ában foglalt 3 jogozat közül nem a szerződésbeli elállást választotta, sőt inkább azáltal, hogy kifejezte, hogy fentartja a jogot az árpát felperes kárára és veszélyére eladni, az árpával, mint felperes tulajdonával rendelkezni jogát fentartotta, illetve az ügyletet továbbra fennállónak tekintette s csak a netán fenforgó különbséget az eladás után követelni akarta, mindezeknél fogva, minthogy alperes nem is állította, hogy felperest a 2"/. alatti küldése után értesítette volna a szerződéstől elállásról, továbbá, minthogy i alperes is elismerte, hogy felperes az árpát a 2-/. alattival megszabott folyó évi április 13-ika után május hóban átvenni akarta de alperes az átadást megtagadta, felperes a késedelmes eladóval szemben a kereskedelmi törvény 353. §-a értelmében a teljesítés helyett kártérítést kívánni jogosultnak találtatott; s minthogy alperes felperes kártérítési követelésének mennyisége ellen kifogást nem tett, a kereset értelmében marasztalni kellett. (1893. november 16-án, 11,145. sz.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes beismerte, hogy azon árpa szállításához szükséges zsákokat, mely árpa — saját kereseti előadása szerint - - 1893. évi márciusban volt szállítandó, ő t. i. felperes tartozott elküldeni; B) alatt másolatban csatolt levelével pedig felperes maga bizonyította, hogy az üres zsákokat csak május hó 12- én küldötte el alperesnek. Tekintve, hogy felperes azt is beismerte, hogy az 1893. évi április 5-én kelt 2 /. alatti közjegyzői megintést, melyben alperes őt az árpának április 13-ig leendő átvételére felhívja, ezen határidő előtt megkapta; tekintve, hogy a fenn előadott tényállás folytán indokolt ezen megintésben alperes határozottan kijelenti, hogy ha felperes az árpát április 13- ig áf nem veszi, akkor alperes feljogosítva érzi magát arra, hogy a kérdésben forgó árpát felperes kárára és veszélyére eladhassa és ezen ügyletből netalán felmerülendő minden kárért és költségért felperest felelősségre vonja, mely kijelentés az eladó részére a késedelmes vevő irányában a kereskedelmi törvény 352. §-ában fentartott jognak igénybe vételét és a 354. §. által megkívánt értesítést nyilván magában foglalja; tekintve, hogy habár alperes a 2-/. alattiban a nem teljesítés következményéül a felperes rovására a keresk. törv. 347. §-a szerint eszközlendő eladást helyezi is kilátásba s habár felperes tagadásával szemben alperes nem is állítja, hogy az árpát az utóbb idézett törvényszakasznak megfelelően eladhatta volna, ez a körülmény magában véve az ügylet további fennállását és alperes kártérítési kötelezettségét nem vonja maga után, mert a 2''. alattiban foglalt alperesi kijelentésnek más értelmet nem lehet tulajdonítani, mint azt. hogy ha felperes az árpát április hó 13-ig át nem veszi, akkor alperes a szerződést továbbra érvényben tartani nem kívánja, az