A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 33. szám - A bünvádi elévülés kérdéséhez

Tizenötödik évfolyam. szám. Budapest, 1896 augusztus 16. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólaltok a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP kl ICUSlfiÚGT ÉRDEKEINEK tíPTlSttíTÉM 1 M1GYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI UR Sz.-ímos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - E>r. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 " — < Egész « _ 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: A bűnvádi elévülés kérdéséhez Irta: Eisert István kir. ügyész Lőcsén. — A birói letételek kiutalványozása Irta: Y. S. — Nyilt kérdések és feleietek (Telekkönyvi rendelet 99. §-ához. Irta: Langfelder Ármin, námesztói ügyvéd.) Sérelem. (A fizetési meghagyások gyakorlatához. Irta: Kozakiewic M. kir. albiró Körmöcbányán.) — Irodalom. (A magyar ügyvédi kar történetének katalógusa. Szerkesztette: dr. S i k Sándor, ügyvéd Hudapesten.) — Vegyesek. Curiai és táblai értesítések. Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöb irósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok.) A bűnvádi elévülés kérdéséhez. Irta . EISERTH ISTVÁN kir. ügyész Lőcsén. A bűnvádi kereset és a büntetés elévülését sokan megtámadták, de még többen védelmezték s tudjuk, hogy a jogászok erre vonatkozó vitáját a törvényhozók nem egyformán döntötték el. Tény az, hogy a római jogban a büntetés elévülése az actio ex judicato általános elévülésébe volt foglalva; ezen, akkor 30 évre szabott elévülési idő' késó'bb, a midőn a római jog uj életre támadt, általában 20 évben lett meghatározva. A moralista jogász-irók előtt azért tünt fel helytelennek az elévülés, mett azzal szerintük a törvény tehetetlenségét documentálva — a börtönből megszökött bűnösöknek quasi jutalmat osztogat s a szabadon volt bűnösöket pedig bujdosásra ösztökéli. Hélie, a ki az elévülés mellett foglalt állást, azt véli, hogy az igazságnak eleget tesz az a halálos aggodalom, melyet a bűntettes hosszú bujdosása alatt szenvedett. Carrara, Hélienek ezen erkölcsi érvét népszerűnek, de mint bölcsészeti elvonáson alapulót jogilag indokolhatónak nem találja. (Carrara B. I. P. II. K. 717. §.) Szerény véleményem szerint Hélie ezen fenti, mondjuk erkölcsi érvének, van bizony latba nyomó súlya, mert ha a büntetésben nem is keresünk erkölcsi bűnhődést, de keresünk mindenesetre erkölcsi erősbödést: a javulás biztos tanújelét. A bűnvádi eljárás elévülését, valamint a büntetés elévülését a magyar btkv. a szükség és célszerűség alapján állva fogadja el, mert az indokolás szerint: «a büntetés szükséges a társadalmi rend érdekében s hatásában hasznos is; de e két sajátság bizonyos idő eltelte után megszűnik; mert a társadalomnak alig lehet érdekében büntetést alkalmazni oly cselekmény miatt, a melyre már senki sem emlékezik s melynek elkésett büntetése a közszellemre sem gyakorolja azon befolyást, melyet a közvetnül a bűntett elkövetése után vagy azon időben idézhet elő, midőn a bűntett még emlékében van a népnek. Egy már kihalt generatio idejében elkövetett cselekményt megbüntetni egy későbbi generatio által, mely arról mit sem tud, vagy alig hallott róla valamit, céltévesztett tulság volna s a nép szánakozását élesztené fel inkább, mint a büntetés igazságosságának és jogosságának az érzetét>• Az ezen okokat figyelembe vevő törvény: bölcs, s kell hogy idővel mindenütt visszhangra találjon, mert alig szenved kétséget, hogy az elévülés figyelembe nem vétele társadalmi kárt alig idéz elő. Beuthám, a ki a megszűnt társadalmi kár érvét magáévá nem tette, az elévülést csak azért fogadta el, mert szerinte a későn előterjesztett vád a bizonyítást nemcsak hogy felette megnehezítené, de néha lehetetlenné is tenné. Puffendorf, Vilieret és mások a büntetés célját figyelembe véve a legszilárdabb érvek egyikét állították fel s ezen érvet a magyar btkvnek az indokolásában is olvassuk. Puffendorf és Vilieret azt mondják ugyanis: «Ha a büntettet és az elitélést a polgárok elfeledték, a rendzavarás megszűnt, a most már kiszabott büntetésnek nem volna célja, s hatása csak az lenne, hogy részvétet keltene fel. Ki akarjátok végezni a 60 éves aggot 20 éves korában elkövetett büntette miatt ? A büntetés drámája ama nemzedék szemei előtt fejlődik ki, melyre nézve a bűntett drámája csak történeti tény*. És valóban, ki kételkednék abban, hogy évek és évek leforgása után az elitélés végrehajtása nem-e veszti el példásságát. Lapunk mai száma De nem szándékom az elévülés ellen s a mellett vitába elegyedett hírneves jogi irók elágazó véleményét itt recapitulalni, mert tudjuk: hogy elévülést valamennyi modern büntetőtörvénykönyv elismert; én csupán a magyar B. T. Kv. IX. fejezetét szakítom ki s ennek is csupán az elévülésről és az elévülésnek a btkv. 108. és 124. §-ában körvonalozott félbeszakításáról kívánok egypár szót szólani. Erre pedig a mult évben halottaiból feltámadt de újra eltemetett «postkiszli» sok port felvert esete s azon meggyőződésem serkent, hogy bizony bármily rövidecske szó is az «elévülés», azt a praxisban nem egyformán fogjuk fel; én például igen szabadelvűén fogom fel a kérdést s kívánatos volna: hogy ezen fontos kérdésre nézve már a közel jövőben teljesen tisztában volnánk, egyetértenénk. A btkv. 105. §-a azt mondja ugyanis: Kizárja a bűnvádi eljárást: í. a bűnös halála; 2. a királyi kegyelem; és 3. az elévülés. A btkvnek, következő szakasza pedig a kiróható büntetés mérvéhez képest a bűntettekre és vétségekre három évtől husz évig szabja meg az időt, mely idő leteltével a bűnvádi eljárás megindítása elévül. Ezt az elévülést a 108. §. szerint félbeszakítja a bíróságnak az elkövetett bűntett vagy vétség miatt a tettes vagy részes ellen irányzott határozata vagy intézkedése. A határozat vagy intézkedés napján azonban az elévülés újra veszi kezdetét. A btkv. 117. §-a pedig a jogérvényesen megállapított büntetés végrehajtásának kizáró oka gyanánt a 3-ik pontban szintén az elévülést sorolja fel s a 120. §-ban a vétségek és büntettek miatt kiszabott halál, illetve szabadságvesztés-büntetésnek öt évtő huszonöt évig felállított időközét állítja fel elévülési időül. És végül a 12.4. §. kimondja: hogy az elévülés az illetékes hatóságnak a büntetés végrehajtására irányzott és az elitélt személyre vonatkozó bármely intézkedése, különösen annak elfogatása által félbeszakad. Én elévülés alatt megszűnést értek. Már több ügyészségnél működtem s azt tapasztaltam, hogy a szökésben lévő terhelt vagy vádlott ellen nem egyformán járnak el. Jól emlékszem például, hogy Budapesten 6 évvel ezelőtt egyszerűen s nézetem szerint igen helyesen jártunk el; a midőn ugyanis a terhelt ismeretlen helyen tartózkodott s bűnössége a vizsgálat során igazolást nyert, terhelt országszertei köröztetését s ezzel egyidejűleg, esetleges kézrekeritéseig, a további eljárás megszüntetését indítványoztuk. Indítványaink határozattá lettek emelve s az ügy nem szerepelt többé mint hátralék, mert mint megszűnt a lajstromból is kivezettetett; ha terhelt az elévülési határidőn belől megkerült, ügyének újra felvétele mellett tovább jártunk el. A törvényszékek előtti eljárásban a «felfüggesztést* nem találom helyesnek, nem azért mert az ilyen felfüggesztett ügy ad infinitum mint hátralék szerepel a lajstromban, ki nem vezethető és mert valóban magának az ügynek a «megszüntetés* ép ugy nem árt, mint a hogy a «felfüggesztés hasznára nem válik. Hány ezerre és ezerre szaporodott volna fel például egy olyan forgalmú ügsészségnél mint a budapesti, a lajstromokban nyilvántartott felfüggesztett ügyek száma és mennyi munkaerőt, átvezetést stbbit igényelt volna tisztán csak ezen ügyek nyilvántartása ? ! Igen jól emlékszem, hogy milyen port vert fel a postkiszli ujrafelvétele, de még nagyobbat annak a közbejött elévülés folytán történt megszüntetése; szintén csodálkoztam némely napilap kitakadásain. Én a megszüntetést igen természetesnek találom. Avagy annak, a ki ifjú korában büntettet elkövetett, a melyért akkor az enyhítő körülmények figyelembe vételével talán mindössze 2—3 havi fogházra Ítélték volna el — esetleg még ötven év múlva koporsója bezártaig függjön feje fölött Domacles kardja ?! Nem, ez nem lehet. És éppen azért én a btkv. 108. és 124. §-ainak rendelkezését lehetőleg tágan vélem magyarázhatóknak. A btkv. 108. és 124. §-ai szerint tehát az elévülést a bíróságnak az elkövetett bűntett, vagy vétség miatt a tettes vagy részes ellen irányzott határozata, illetve intézkedése vagy (a 124. 8 oldalra terjtd