A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 32. szám - A férj intézkedési joga a nö javairól ennek hallgatólagos hozzájárulása mellett. A Curia 77.980/1896. számú Ítélete - A kölcsönös biztositó szövetkezetek biztosítási dijai

Tizenötödik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1896 augusztus 9. Szerkesztőség: jr ^f^VS Előfizetési árak: V.. Rudolf-rakpart 3. «. L\ I I 1 í ^ He.yben, vagy vidékre bérmentve küldve: Kiadóhivatal: (««IŐ« MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) NEGYED ÉVRE - 1 FRT 50 ^ V., Rudolf-rakpart 3. sz. ™P AZ mm éRDE™EK KBPÍ1SELETÉRE1 UGT1& ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI EAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Fél « _ 8 « — « Egész « 6 « — « Kéziratok vissza nem adatnak. Dn HÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a Felelös szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Xtu^á" kiadóhivatalhoz intézendök. Az előfizetési pénzek célszerűbben bén istautalván Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : A férj intézkedési joga a nő javairól, ennek hallgatólagos hozzájárulása mellett. Irta: B á n f f a y Simon kir. tanácsos és kir. közjegyző Pécsett. — A kölcsönös biztosító szövetkezetek biztosítási dijai. Irta: dr. Pécs Imre bpesti törv. biró. — Belföld. (A m. kir. igazságügyminiszter által 37,480/96. I. M. sz. a. a külföldi házasulóktól házasságuknak Magyarországon való megkötése esetén kivánt bizonyítványok kiállítására hivatott külföldi hatóságok megjelölése tárgyában kiadott rendelt.) — Nyilt kérdcsek és feleletek. (Az ügyvédjelölt felmondási ideje. Irta : R. B. Német-Ujvár.) Sérelem. (Külföldi büntetőbíróság ítéletének végrekajtása Magyarországon. Irta: Ecco.) — Irodalom. (Útmutató házassági ügyekben fölmentésekés tanúsítványok elnyerése tárgyában. Irta : dr. G a á r Vilmos igazságügymin. segéetitkár.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvé nyek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok. A férj intézkedési joga a nö javairól, ennek hallgatólagos hozzájárulása mellett. (A Curia 77.980/1896. számú Ítélete.) Irta : BÁNFFAY SIMON kir. tanácsos és kir. közjegyző Pécsett. Vannak oly szembeszökő igazságok, melyek azzal, hogy bebizonyíttatni szándékoltatnak eredeti egyszerűségükből és átlátszóságukból csak veszítenek, támogatásuk által nemcsak hogy erősebbekké nem tehetjük, de okvetlenül a szilárdságuk iránt eddig táplált meggyőződést csak megingatjuk s az axiómák magas polcáról a problémák alacsony színvonalára rántjuk le. Ilyenek például ezek, hogy kétszer kettő nem öt, hogy ami az enyém az nem a másé s hogy ennélfogva erről más nem is rendelkezhetik, s hogy erről érvényes rendelkezés történhessék ez csak az én akaratommal történhetik, mely nyilvános kifejezés által válik észlelhetővé s hogy a mi e nyilván kifejezett hozzájárulása nélkül történik, arról senki más nem állithatja, hogy ez az én akaratommal történt sat. sat. Egy egész könyvtári lajstromot kellene leírnom, ha ezen állításaimat igazoló munkák szerzőit akarnám felsorolni, s nem hiszem, hogy találnék polgárosult népet, melynek törvényében ez igazságok kimondva ne volnának. Ezért elcsodálkozva olvastam a magy. kir. Curiának 7798/1896. sz. a. Ítéletének indokolásában azon megvallom megdöbbentő elvet: <hogy a házastársak együttes jelenlétében a nő javairól a férj által jo g ér vé nye s j o gügyl et kö thet ő, a mennyiben a nö ennek ellene nem mond, tehát nem nyilvános és határozott beleegyezése, hanem csak jelenléte szükséges. Már azon kifejezés, hogy ez csak a házastársak együttes jelenlétében történhetik meg, arra hogy méltán következtetni, hogy a Curia ezt a csodás elvet csak a házasfeleket illetőleg látja alkalmazhatónak s igy általános alkalmazhatóságot el nem ismeri, a házasfeleknél tehát kivételt tesz s a nő szenvedőleges jelenlétét akaratnyilvánításnak veszi s s pusztán jelenlétében történt jogai csorbításának tűrésére kötelezi. A férjnek a nö nevében történt intézkedésének jogosultsága tehát azon alapszik, hogy ő a nő férje s m i n t ilyen cselekszik vagy azon: hogy mint nejének hallgatólagos meghatalmazottja intézkedik; minden egyébb lehetőség ki van zárva. Lássuk az elsőt. Hazai törvényeink szerint a házasságkötés a férj és nő közti vagyoni viszonyon mit sem változtat és a házasfelek személyes jogosultságát se ki nem terjeszti se meg nem szorítja, nyilván pedig sehol sincs kimondva, hogy a férj a nő vagyonáról ennek pusztán jelenlétében intézkedhetik s meg a qui tenel consentire videtur., sem a házasfelek viszonyaira vonatkozó kivételes jogszabály, de általános érvényű mindenütt, hol ennek helye van; és épen azért esetünkben kivételesen nem alkalmazható, ha pedig itt alkalmazható, akkor általánosságánál fogva minden hallgatásnál áll, mit a Curia sem látszik elfogadni, minthogy alkalmazhatását csakis a házassági viszonyból eredöleg mondja ki; de a hol e szabály alkalmazható is, csak consentire videtur nem pedig consentint, tehát más bizonyítékok létezését nemcsak Jeltételezi, de követeli is; maga a hallgatás még e szerint sem elégséges. Lapunk mai száma Törvényeinkből és a jogszabályokból tehát a férjnek ez elidegenítési joga nem következik, s ennek ebbeli ténye a nőt nem kötelezheti. Hogy pedig ily esetben a szerződés a nö által kötöttnek tekinthessék mindenek előtt azon jó elvet kellene megállapítani, hogy hallgatással tehát kétségtelen akaratnyilvánítás nélkül is lehet másnak helyette szerződést kötni. Ezt még eddig senki se állította. Az osztrák törvény mely a férj és nő vagyonának elkülönítésében nem megy annyira mint a magyar törvény, eltekintve attól, hogy a szerződés létrejöttére ha ez nem zavarban történik minden kételyt kizáró cselekményt (863. §.) hogy érthető és határozott akaratnyilvánítást követel, nem ismeri el a házassági viszonyt oly erejűnek, mely az imént emiitett alapkövetelményeket módosíthatná, s csak egy eset van, hol a nő hallgatása neki bizonyos jogokat ad az 1238. §-ban, de e joga is csak a nő vagyonának kezelésére s nem az állaga fölötti intézkedhetésre, tehát nem az elidegenítésre vonatkozik. Tudjuk, hogy a magyar törvény a férj és nő közötti vagyonelkülönitésre nézve az osztrák törvénynél is tovább megy s a férjnek a nő vagyonába alig enged beavatkozást; hogy tehát a férj a nö nyilvános határozott beleegyezése nélkül ennek vagyonáról rendelkezhessék, a mellett, hogy azt semmiféle irott törvényünk meg nem engedi, még törvényünk szellemével homlokegyenest ellenkezik. A római jogról nem is szólok, hogy az más tulajdonának elidegenithetésére mit kiván, minden egyetemi hallgató tudja. A másodikat illetőleg, talán ugy tekinti a curia a férjet ez esetben mint a nő meghatalmazottját ? Ezt nem hiszem, mert ennek lehetőségét a közjegyzői törvény kizárja, mely ily viszony létesítésére okvetlenül körjegyzői közbenjárást követel. Jó lenne, ha e kérdést a curia valamelyik teljes ülésében törvényeinek szellemének megfelelően végkép megáldaná. A kölcsönös biztositó szövetkezetek biztosítási dijai.*) Irta : dr. PÉCS IMRE budapesti törvényszéki biró. Fölvettetvén az a kérdés, hogy az 500 frton aluli biztosítási díjkövetelések érvényesítése iránti keresetek a sommás eljárás és a kir. járásbíróságok hatásköréhez avagy az összegre való tekintet nélkül a kir. törvényszékekhez tartoznak-e: a m. kir. Curiának ez irányban a legújabb időben hozott határozata a felvetett kérdést több oldalról megvilágítja. A szóban forgó keresetek a legújabb időig követett joggyakorlat értelmében a sommás eljárás s a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoztak és sem az ily irányú pergátló kifogásnak hely nem adatott, sem pedig hivatalból figyelembe veendő s az eljárás megszüntetésére okul szolgáló körülmény nem észleltetett. A budapesti kir. törvényszék egyik felebbezési tanácsa azonban az addigi joggyakorlattól eltérően kimondotta, hogy a szövetkezetnek biztosítási dij behajtásara irányuló ügye, tekintet nélkül az értékre, a sommás eljárás alá nem tartozik; mert a kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 6. §-ának 7., pontja illetőleg 8. §-a értelmében a szövetkezeti viszonyból származó perek kizárólag a kir. törvényszékek hatásköréhez vannak utalva, és a felebezési bíróság által megálapithatónak tartatott, hogy a biztosított a biztositó felperesi szövetkezetnek tagja és a kereseti követelés ép ezen szövetkezési viszonyból származik s a biztositó ellenértékét képező tagjárulékként igényeltetik. A felperesi biztositó szövetkezet a felebbezési bíróságnak permegszüntető végzése ellen felfolyamodás adott be, minek folytán a vitatott kérdés a m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság által eldöntöttnek mutatkozik. A m. kir. Curia 1896. I. H. 24. sz.**) határozatával felperesnek felfolyamodását hivatalból visszautasította ugyan, azonban indokaiban kimondotta, hogy a biztosítási díjkövetelések érvényesítésére irányuló keresetek a S. E. 2. §-a szerint az 1. §. 4. és 5. pontjainak korlátai között a sommás eljárás alá tartoznak; mert a biztostási ügyletnek megkötésére vonatkozik s a kereset az annak alapján létrejött biztosítási szerződésből kifolyóan a fel*) Lásd a Jognak 10-ik számában megjelent czikket. **) Jogt- Közlöny ez évi 25-ik számában. !1 oldalra terjed