A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 32. szám - A férj intézkedési joga a nö javairól ennek hallgatólagos hozzájárulása mellett. A Curia 77.980/1896. számú Ítélete - A kölcsönös biztositó szövetkezetek biztosítási dijai

Tizenötödik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1896 augusztus 9. Szerkesztőség: jr ^f^VS Előfizetési árak: V.. Rudolf-rakpart 3. «. L\ I I 1 í ^ He.yben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Kiadóhivatal: (««IŐ« MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) NEGYED ÉVRE - 1 FRT 50 ^ V., Rudolf-rakpart 3. sz. ™P AZ mm éRDE™EK KBPÍ1SELETÉRE1 UGT1& ÜGYYÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI EAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Fél « _ 8 « — « Egész « 6 « — « Kéziratok vissza nem adatnak. Dn HÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a Felelös szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Xtu^á" kiadóhivatalhoz intézendök. Az előfizetési pénzek célszerűbben bén istautalván Megjelen minden vasárnap. küldendők. TARTALOM : A férj intézkedési joga a nő javairól, ennek hallgatólagos hozzájárulása mellett. Irta: B á n f f a y Simon kir. tanácsos és kir. közjegyző Pécsett. — A kölcsönös biztosító szövetkezetek biztosí­tási dijai. Irta: dr. Pécs Imre bpesti törv. biró. — Belföld. (A m. kir. igazságügyminiszter által 37,480/96. I. M. sz. a. a külföldi háza­sulóktól házasságuknak Magyarországon való megkötése esetén kivánt bizonyítványok kiállítására hivatott külföldi hatóságok megjelölése tárgyában kiadott rendelt.) — Nyilt kérdcsek és feleletek. (Az ügy­védjelölt felmondási ideje. Irta : R. B. Német-Ujvár.) Sérelem. (Kül­földi büntetőbíróság ítéletének végrekajtása Magyarországon. Irta: Ecco.) — Irodalom. (Útmutató házassági ügyekben fölmentésekés tanúsítványok elnyerése tárgyában. Irta : dr. G a á r Vilmos igazság­ügymin. segéetitkár.) — Vegyesek. — Curia és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvé nyek. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-ből (Csődök. — Pályázatok. A férj intézkedési joga a nö javairól, ennek hallgatólagos hozzájárulása mellett. (A Curia 77.980/1896. számú Ítélete.) Irta : BÁNFFAY SIMON kir. tanácsos és kir. közjegyző Pécsett. Vannak oly szembeszökő igazságok, melyek azzal, hogy be­bizonyíttatni szándékoltatnak eredeti egyszerűségükből és átlátszó­ságukból csak veszítenek, támogatásuk által nemcsak hogy erő­sebbekké nem tehetjük, de okvetlenül a szilárdságuk iránt eddig táplált meggyőződést csak megingatjuk s az axiómák magas polcá­ról a problémák alacsony színvonalára rántjuk le. Ilyenek például ezek, hogy kétszer kettő nem öt, hogy ami az enyém az nem a másé s hogy ennélfogva erről más nem is rendelkezhetik, s hogy erről érvényes rendelkezés történhessék ez csak az én akaratommal történhetik, mely nyilvános kifeje­zés által válik észlelhetővé s hogy a mi e nyilván kifejezett hozzá­járulása nélkül történik, arról senki más nem állithatja, hogy ez az én akaratommal történt sat. sat. Egy egész könyvtári lajstro­mot kellene leírnom, ha ezen állításaimat igazoló munkák szerzőit akarnám felsorolni, s nem hiszem, hogy találnék polgárosult népet, melynek törvényében ez igazságok kimondva ne volnának. Ezért elcsodálkozva olvastam a magy. kir. Curiának 7798/1896. sz. a. Ítéletének indokolásában azon megvallom megdöbbentő elvet: <hogy a házastársak együttes jelenlétében a nő javairól a férj által jo g ér vé nye s j o gügyl et kö thet ő, a mennyiben a nö ennek ellene nem mond, tehát nem nyilvános és határozott beleegyezése, hanem csak jelenléte szükséges. Már azon kifejezés, hogy ez csak a házastársak együttes jelenlétében történhetik meg, arra hogy méltán következtetni, hogy a Curia ezt a csodás elvet csak a házasfeleket illetőleg látja alkalmazhatónak s igy általános alkalmazhatóságot el nem ismeri, a házasfeleknél tehát kivételt tesz s a nő szenvedőleges jelenlétét akaratnyilvánításnak veszi s s pusztán jelenlétében történt jogai csorbításának tűrésére kötelezi. A férjnek a nö nevében történt intézkedésének jogosult­sága tehát azon alapszik, hogy ő a nő férje s m i n t ilyen cselekszik vagy azon: hogy mint nejének hallgatólagos meghatal­mazottja intézkedik; minden egyébb lehetőség ki van zárva. Lássuk az elsőt. Hazai törvényeink szerint a házasságkötés a férj és nő közti vagyoni viszonyon mit sem változtat és a házasfelek személyes jogosultságát se ki nem terjeszti se meg nem szorítja, nyilván pedig sehol sincs kimondva, hogy a férj a nő vagyonáról ennek pusztán jelenlétében intézkedhetik s meg a qui tenel consentire videtur., sem a házasfelek viszonyaira vonatkozó kivételes jog­szabály, de általános érvényű mindenütt, hol ennek helye van; és épen azért esetünkben kivételesen nem alkalmazható, ha pedig itt alkalmazható, akkor általánosságánál fogva minden hallgatásnál áll, mit a Curia sem látszik elfogadni, minthogy alkalmazhatását csakis a házassági viszonyból eredöleg mondja ki; de a hol e szabály alkalmazható is, csak consentire videtur nem pedig consentint, tehát más bizonyítékok létezését nemcsak Jeltételezi, de követeli is; maga a hallgatás még e szerint sem elégséges. Lapunk mai száma Törvényeinkből és a jogszabályokból tehát a férjnek ez elidegenítési joga nem következik, s ennek ebbeli ténye a nőt nem kötelezheti. Hogy pedig ily esetben a szerződés a nö által kötöttnek tekinthessék mindenek előtt azon jó elvet kellene meg­állapítani, hogy hallgatással tehát kétségtelen akaratnyilvánítás nélkül is lehet másnak helyette szerződést kötni. Ezt még eddig senki se állította. Az osztrák törvény mely a férj és nő vagyonának elkülöní­tésében nem megy annyira mint a magyar törvény, eltekintve attól, hogy a szerződés létrejöttére ha ez nem zavarban történik minden kételyt kizáró cselekményt (863. §.) hogy érthető és határozott akaratnyilvánítást követel, nem ismeri el a házassági viszonyt oly erejűnek, mely az imént emiitett alapkövetelményeket módosít­hatná, s csak egy eset van, hol a nő hallgatása neki bizonyos jogokat ad az 1238. §-ban, de e joga is csak a nő vagyonának kezelésére s nem az állaga fölötti intézkedhetésre, tehát nem az elidegenítésre vonatkozik. Tudjuk, hogy a magyar törvény a férj és nő közötti vagyon­elkülönitésre nézve az osztrák törvénynél is tovább megy s a férjnek a nő vagyonába alig enged beavatkozást; hogy tehát a férj a nö nyilvános határozott beleegyezése nélkül ennek vagyonáról rendelkezhessék, a mellett, hogy azt semmiféle irott törvényünk meg nem engedi, még törvényünk szellemével homlokegyenest ellenkezik. A római jogról nem is szólok, hogy az más tulajdonának elidegenithetésére mit kiván, minden egyetemi hallgató tudja. A másodikat illetőleg, talán ugy tekinti a curia a férjet ez esetben mint a nő meghatalmazottját ? Ezt nem hiszem, mert ennek lehetőségét a közjegyzői törvény kizárja, mely ily viszony létesí­tésére okvetlenül körjegyzői közbenjárást követel. Jó lenne, ha e kérdést a curia valamelyik teljes ülésében törvényeinek szellemének megfelelően végkép megáldaná. A kölcsönös biztositó szövetkezetek bizto­sítási dijai.*) Irta : dr. PÉCS IMRE budapesti törvényszéki biró. Fölvettetvén az a kérdés, hogy az 500 frton aluli biztosítási díjkövetelések érvényesítése iránti keresetek a sommás eljárás és a kir. járásbíróságok hatásköréhez avagy az összegre való tekintet nélkül a kir. törvényszékekhez tartoznak-e: a m. kir. Curiának ez irányban a legújabb időben hozott határozata a felvetett kér­dést több oldalról megvilágítja. A szóban forgó keresetek a legújabb időig követett jog­gyakorlat értelmében a sommás eljárás s a kir. járásbíróságok hatásköréhez tartoztak és sem az ily irányú pergátló kifogásnak hely nem adatott, sem pedig hivatalból figyelembe veendő s az eljárás megszüntetésére okul szolgáló körülmény nem észleltetett. A budapesti kir. törvényszék egyik felebbezési tanácsa azonban az addigi joggyakorlattól eltérően kimondotta, hogy a szövetkezetnek biztosítási dij behajtásara irányuló ügye, tekintet nélkül az értékre, a sommás eljárás alá nem tartozik; mert a kereskedelmi eljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 6. §-ának 7., pontja illetőleg 8. §-a értelmében a szövetkezeti viszony­ból származó perek kizárólag a kir. törvényszékek hatásköréhez vannak utalva, és a felebezési bíróság által megálapithatónak tar­tatott, hogy a biztosított a biztositó felperesi szövetkezetnek tagja és a kereseti követelés ép ezen szövetkezési viszonyból származik s a biztositó ellenértékét képező tagjárulékként igényeltetik. A felperesi biztositó szövetkezet a felebbezési bíróságnak permegszüntető végzése ellen felfolyamodás adott be, minek foly­tán a vitatott kérdés a m. kir. Curia mint felülvizsgálati bíróság által eldöntöttnek mutatkozik. A m. kir. Curia 1896. I. H. 24. sz.**) határozatával felperes­nek felfolyamodását hivatalból visszautasította ugyan, azonban indokaiban kimondotta, hogy a biztosítási díjkövetelések érvénye­sítésére irányuló keresetek a S. E. 2. §-a szerint az 1. §. 4. és 5. pontjainak korlátai között a sommás eljárás alá tartoznak; mert a biztostási ügyletnek megkötésére vonatkozik s a kereset az annak alapján létrejött biztosítási szerződésből kifolyóan a fel­*) Lásd a Jognak 10-ik számában megjelent czikket. **) Jogt- Közlöny ez évi 25-ik számában. !1 oldalra terjed

Next

/
Thumbnails
Contents