A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 30. szám - A szavatosságról

A JOG 223 csak annyiban felelős, a mennyiben az alkalmazott vagy cseléd a gazda egyenes megbízásából járt el. A 13,369'880. számú határo.\itlun kimondatik, hogy a gazda azon károsításért, melyet a cseléd okozott a kellő figyelem elmulasztásával, kártérítéssel tartozik, a 16,M9 892. számú határozatban pedig azt mondja, hogy a gazda csak azon esetben szavatol alkalmazottja cselekményeiért, ha bebizonyittatik, hogy oly egyént alkalmazott, a ki feladatának rendszerinti teljesítésére képtelen. Hiszen a jóakarat meg van, az elv is megvan, de a jóakarat nem jogalap és az elv csak felfogás dolga, a mely minden nap megváltoznánk, a mint hogy tényleg nagyon is gyakran változik. A régi római jogról ne is beszéljünk. Ott már létezett a különféle szavatossági törvény; létezett az actio de effusis et dejectis, actio de suspenso, actio nautarum, caaponum et stabulariorum. Meg volt nekik a szavatossági, kártérítési kötelezettségről szóló lex Aquilia és a büntetőjogi szavatosságról szóló lex Oornelia, melynek alapján anyagi kártérítést is lehetett követelni. ^Aetio utilis ex lege Aquilia.I A franciáknak is van törvényük a szavatosságról és kártérítésről. Ott van az 1800. évi április 20-án kelt törvény. Szabályozva van a code civilben, a mely hanyagság (negligence) vagy ügyetlenségből (imprudence) származott károkért nemcsak a tettest és tetteseket, hanem a felügyelettel tartozó egyéneket is kártérítésre kötelezi. »On est responsahle non seulement du dommage. que l'on cause par son propre fait, mais encore de celui qui est causé par le fait de personnes dout on dóit répondre.» Szavatol a törvény értelmében a szülő gyermekei tetteiért a nevelő és tanitó tanítványai cselekményeiért, a szolgálatadó és üzlettulajdonos (tnaitres et commettant) az alkalmazottaik által okozott károkért. (J388 §. c. a), szavatol a gazda állataiért (1,386. §. code civil), a háztulajdonos a beomlás által származó károkért (1, 86 §. code civil) stb. stb. Az angolnak is van ilyen törvénye. Nem foglalkozhatom e helyütt a vonatkozó összes törvénvek felsorolásával, csak egyet említek fel: az alkalmazó szavatosságáról szóló törvényt. («Bill ot the Employers Liability>). A németeknek is van szavatossági törvényük és pedig a «Reichshaftpflicht-Gesetz» 1871. június 21-ről, mely összesen 10 §-ban a harmadik személyek által okozott károkból eredő szavatossági kötelezettséget, bár nézetem szerint nem eléggé részletesen, de egészben véve mégis kielégitő módon szabályozza. Mi még mindig nem értünk rá ezt a kérdést törvényesen szabályozni, ha csak a keresk. törvény egyik másik sporadikus intézkedését vagy a bttörv. 311 §-át nem akarjuk szabályozásnak tekinteni, mit azonban legjobb akarattal sem tehetünk. Nekünk nincs törvényünk, de van egy szép hangzatos elvünk, a melyet a tudomány ugy keresztelt el, hogy: «a fokozatos felelősség elve*. Hogy aztán ezzel a szép elvvel hová jutunk concrét és részletes törvény hiányában, azt mutatja az örökké ingadozó gyakorla?. Azok az esetek, a melyekben harmadik személyek cselekménye vagy mulasztása miatt kártérítési kötelezettség állapitható meg, eddig is igen gyakoriak voltak, de különösen a legutóbbi időben alig múlik el egy nap anélkül, hogy a hírlapok ilyen eseteket ne közölnének. Majd egy zászlórúd esik le a háztetőről és üti agyon a gyanútlanul arra haladó polgárt, a miből kész a per a háztulajdonos a házkezelő ellen. Majd ma a gőzsiklóo történik szerencsétlenség, a miből kész a szavatossági per az igazgatóság ellen. Ezek az esetek ugyan még nagyon is frissek ahhoz, hogy velük specialiter foglalkozhassam, de annyi tény, legalább az újságok azt mondják, és csodálnám ha nem ugy volna, hogy az illetők bizony kártérítési pert indítanak vagy indítottak a szavatossággal tartozó házkezelő, tulajdonos vagy igazgatóság ellen. Csak azt akarom ezzel mondani hogy ma már annyira átment a köztudatba ennek a szavatossági kötelességnek az elve, hogy azt a legegyszerűbb ember is tudja és felhasználni igyekszik is. Az egyszerű munkás kártérítésért perli a gyárigazgatót, a napszámos a malom tulajdonosát stb. stb. Persze a sok eset közül nagyon gyakori az olyan is, mikor az illető felperes csak szerencsét próbál, minden alap nélkül, amikor aztán alperes pernyertessége abban áll, hogy fizetheti a bünper és esetleg a külön polgári per tetemes költségeit mert felperesnek rendszerint semmije sincs de viszont — és ez sokkal gyakoribb—számtalan esetben hely adatik a panasznak és a kártérítési igénynek és pedig sokszor oly esetekben is, mikor a panaszlott vagy alperes legkevésbé sem gondolná. így pld. ki van mondva a szavatossági kötelezettség a megbízó terhére a megbízott cselekményeiért és mulasztásaiért, az állat tulajdonos terhére az állata által okozott kárért, a gazda terhére cselédje vagy alkalmazottja tetteiért vagy mulasztásaiért az éjjeli őrök szavatossága az őrzésükre bizott területen mások által elkövetett károsító cselekményekért, a vendég fogadó és kávéháztulajdonos, pénzintézetek és a posta szavatossága közegeinek hibáiért, a fuvarozó szavatossága közegeiért, az apa felelőssége kiskorú gyermeke tetteiért munkaadó kártérítési kötelezettsége az alkalmazottját munka közben ért balesetjeért, a gyógyszerész vagy kereskedő a segédei által az üzletben elkövetett tévedésekből eredő károkért, a háztulajdonos felelőssége elővigyázati intézkedések elmulasztásából okozott károkért, a vasutak különféle szavatossági kötelezettsége testi sértések eseteiben, a személyfuvarozók szavatossága szállító eszközeik hiányai folytán beállt esetekért stb. stb. A kártérítési kötelezettség rendszerint még akkor is megállapíttatik testi sértés esetén, haasértett fél munkát nem is mulasztott (Curia 5914/883J és még akkor is, ha a panaszlott a bűnügyben, t. i. a büntetőjogi következmények alól esetleg felmentett, (1. bpesti kir. Ítélőtábla 7096/92. Curia: 3402/93. sz. határozatai.) Ámde az itt felsorolt esetek nagy részére nézve mint már fentebb említettem, ellenkező határozatok is vannak, ugy, hogy ilyen szavatossági perekben a felek sohasem lesznek tisztában a végeredmény iránt. Ha valakit harmadik személyek cselekménye vagy mulasztása folytán baleset ér és az illető szavatossági pert indit, akkor jó volna mindkét félre nézve, ha valamely biztosító társagnál a per kimenetelének balesete ellen is biztosítva lenne. Persze, ha már a baleset és a I szavatossági per megvan, akkor már egyik tásasaság sem vállalna I el ily biztosítást s ez nem is volna okos dolog, de igenis elvállalI hat(') a biztosítás előre ép ugy mint balesetek ellen, az ezekből | származhat (> szavatossági per netáni kedvezőtlen i eredménye és a perköltségek ellen is. Minél inkább szaporodnak a szavatossági perek esetei, annál nagyobb lesz törvény hiányában a gyakorlat ingadozása. Már pedig a folytonosan emelkedő gépipar, épitési. gazdasági, bányászati, vasúti, technikai és egyéb vállalatok folytán csak természetes, hogy az ezek mellett előforduló balesetek és az e balesetekből eredő szavatossági perekés panaszok napról-napra szaporodni fognak. A baleset kétfelé sujt. Sújtja elsősorban azt, a kit közvetlenül ér t. i. káros felet, de sújtja azt is, aki a balesetért szavatolni köteles, mert kártérítést tartozik fizetni. A vállalkozó, munkaadó, állattulajdonos, háztulajdonos, gazda stb. stb. tehát ép oly folytonos veszélyben forog any a g ilag, mint a káros vagy sértett fél phisikailag. Eseza veszély csak annál nagyobb, mert törvény és állandó judicatura hiányában a felek nem is tudhatják, hányféle irányból érheti őket szavatossági per, nem tudják, vájjon jogos-e az igény; sokszor kiegyeznek és fizetnek, mikor talán nem is volnának erre kötelezhetők és megfordítva. Mindkét esetben a rövidebbet húzzák a felek. Ott, a hol ez a kérdés törvény által szabályozva van mindenki tudja, hogy honnan érheti szavatossági per. Áz alaptalan panaszok és perek száma kisebb, a risico kisebb. Nálunk a folyton szaporodó alapos szavatossági esetekhez még az alaptalanok nagy száma is járul, mikor aztán a megtámadott fél tetemes költségeket kénytelen fizetni, mert mint emiitettem, ezek az ellenféltől rendszerint be nem hajthatók. Könnyű a németnek, franciának, angolnak; nekik megvan a maguk törvénye. A vállalkozó, a gazda, a munkaadó, a családapa, a háztulajdonos stb. stb. épp ugy biztosítja magát a netáni szavatossági illetve kártérítési kötelezettség ellen, sőt még biztosítja magát a szavatossági per költségei ellen is. Mi nálunk ez sokkal bajosabb, mert nálunk törvény hiányában és a gyakorlat ingadozó volta miatt a biztosító társaság sokkal nagyobb kockázatot vállalna. Az ilyen biztosítás a közjónak megbecsülhetetlen szolgálatot tenne, de még nagyobb szolgálatot tenne, ha azokat a kiket a törvényhozás egyéb ágaiban is követni szoktunk és a kikre a közéletben oly szívesen hivatkozunk, a németeket és angolokat ezen a téren is utánoznék, és ha mi törvényt alkotnánk a szavatossági és kártérítési kötelezettségről. Codifikálják a magyar magánjogot: tán jó volna ezt a dolgot is belecodifikálni. Nyilt kérdések és feleletek. (Felelet). «a váltótelepités jogának kérdéséhez.» I. A dr. J us th Dezső kir.közjegyzőuráltal a «Jo g» 28. számában felvetett'kérdésére válaszul ide iktatom a kir.Curiának 1,523/1891. szám alatt hozott ítéletének következő indokolását: «Oly esetben, midőn a váltóbirtokos a v. t. 93. §-ánál fogva őt megillető azon joggal, mely szerint más megállapodás hiányában a váltón hiányzó kellékeket saját tetszése szerint a váltó lejárata után is kitöltheti, már egyszer élt, az eszközölt kitöltésen a kötelezettnek beleegyezése nélkül egyoldalulag többé nem változtathat.» Ezen indokolás megtalálható dr. Márkus Dezső: Felsőbíróságaink elvi határozatai rendszeres gyűjteményének első kiadás V. (pótló) kötetének 161. lapján. Dr. Káldi Gyula. aradi kir. közjegyzői helyettes.