A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 29. szám - Régi jogi élet Lőcsén. A Jog eredeti tárcája

218 A JOG Országos ügyvédgyülés. Az országos ügyvédgyülés állandó bizottsága Hódos sy Imre elnöklete alatt f. hó 9-én tartott ülésében megállapította, hogy az országos ügyvédgyülés 1896. évi szeptember hó 18. és 19-ikén tartatik meg Budapesten a budapesti ügyvédi kamara helyiségében (Szemere-utca 10.) a következő napirenddel: I. Az ügyvédi nyugdíjügy és segélyügy kérdése. Előadó: dr. Robitsek József, a budapesti ügyvédi kamara elnöki helyettese; dr. Nagy Dezső, a budapesti ügyvédi kamara titkára. II. Az ügyvédi rendtartás reformjának sürgetése különösen pedig, hogy: az uj javaslatba intézkedés vétessék fel arról, hogy az ügyvédségbe való felvétel kérdésében kizárólag az ügyvédi kamara határozzon autonómiájának hatáskörében és pedig nemcsak a formai qualifikáció alapján, hanem az ügyvédi hivatás követelményeinek megfelelő erkölcsi előfeltételek szabad mérlegelése alapján is. Előadó: dr. Sik Sándor, a budapesti ügyvédi kar titkára. III. a) Óhajtandó, hogy a birói és ügyvédi képesítés, ugy a vizsga tárgyai, valamint a vizsgáló fórum szempontjából, egyesittessék; Előadó: dr. Stassik Ferenc, a szegedi ügyvédi kamara elnöki helyettessé. b) Óhajtandó, hogy a birói kar az ügyvédi karból állandóan és rendszeresen kiegészíttessék s hogy ügyvédek időlegesen kisegítő birákul alkalmaztassanak a törvénykezés egész területén, valamennyi fokán; c) hogy az ügyvédek biróvá való kinevezése esetében az ügyvédi gyakorlatban töltött idő a nyugdíjnak alapul veendő szolgálati időként tudassék be. Előadó: Hlatky Endre a nagyváradi ügyvédi kamara elnöke. dl Óhajtandó, hogy a birói, ügyészi és ügyvédi kar évzáró közös ünnepélyt tartson. Előadó: dr. Roszivál József, a pozsonyi ügyvédi kamara titkára. c) Óhajtandó, hogy a bírák, ügyészek és ügyvédek a társas bíróságok előtti nyilvános tárgyalások alkalmával az igazságszolgáltatás méltóságának megfelelő s lehetőleg egyforma hivatalos öltönyben jelenjenek meg. Előadó: P lein inger Ferenc, a pécsi ügyvédi kamara titkára. IV. Enuntiatió: a büntető eljárási javaslat nincs eléggé előkészítve; óhajtandó, hogy a törvényhozás annak tárgyalását elnapolja s hogy a javaslat előzetesen megbirálás végett a hazai jogászi szakköröknek megküldessék. , Előadó: dr. Barna Ignác, budapesti ügy ved es jogtanár. V. A községi bíráskodáshoz utalt jogügyek olcsó és gyors clintczcsc Előadó: dr. Holló Lajos, budapesti ügyvéd országgyűlési képviselő; dr. Zakariás János, a brassói ügyvédi kama titkára. VI. Országos ügyvédi egyesület alakítása. Előadó: Nagy Elek, a szatmár-németii ügyvédi kamara titkára; dr. Pollák Illés, budapesti ügyvéd. Ügyrend. 1. §. Az országos magyar ügyvédgyülés 1896. évi szeptember hó 18. és 19. napjain Bédapesten tartatik és annak tagja lehet minden magyar ügyvéd, ki az állandó választmány pénztárnokának kezéhez az ügyvédgyülés előkészítése és megtartása körül felmerülő kiadások fedezésére két forint tagsági dijat lefizet és ezzel tagsági jegyet vált. 2. §. A megnyitó teljes ülést az állandó választmány elnöke, esetleg az alelnökök egyike nyitja meg; a megnyitás után az állandó választmány által e célra kijelölt eladó röviden előterjeszti ezen ügyvédgyülés előzményeit és napirendjét. 3. §. Ezen előadmány után következik az ügyvédgyülés elnökének és két alelnökének megválasztása, mely választás, mint általában minden választás, közfelkiáltással, vagy 20 tagnak Írásban beadott indítványára titkos szavazás utján és pedig utóbbi esetben viszonylagos szótöbbséggel történik. — Hat jegyzőt a tagok sorából az elnök jelöl ki. A választás után áttér a gyűlés az állandó választmány által megállapított napirendre. 4. §. Az országos magyar ügyvédgyülés minden ülése nyilvános. Az ügyvédgyülés határozatai — szakosztályi tárgyalások mellőzésével — teljes ülésben hozatnak. A határozatok hozatalához a szavazók általános többsége kívántatik; ha ily többség létre nem jön, a határozat tárgyát képező kérdés elejtettnek tekintendő. 5. §. A gyűlésen csak az állandó választmány által napirendre kitűzött kérdések tárgyalhatók; a tárgyalást az illető kérdésre nézve az állandó választmány által választott előadó nyitja meg, ki egyúttal indítványát is előterjeszti. TÁRCA. Régi jogi élet Lőcsén. *) X A. «Jog» eredeti tárcája. Irta: EISERTH ISTVÁN kir. ügyész. Lőcsén. Tudjuk, hogy ma az egységes állameszme uralkodik s hazánkban egy és ugyanazon törvény jogosítja és kötelezi az állam minden polgárát, másként volt ez azonban régente a midőn hazánkban az országgyűlések által alkotott decretumok jogokkal ruháztak fel s terhek viselésére kötelezték a politikai értelemben vett nemzetet, a nemességet, de nem a városokat és azoknak polgárait. A városok lassan alakultak, mert a királyok csak akkor teljesítették a lakók kérését s csak akkor adták meg egy községnek a «város» nevet ha az illető község már az anyagi és szellemi fejlettség azon fokára jutott, hogy a városi élet fogalmában foglalt magasabb politikai, közigazgatási, társadalmi és szellemi igényeknek eleget tenni képes volt. Hazánk éjszakkeleti és éjszaknyugati vidékének városokat alkotó eleme a XI. század közepén és azután jött le Németországból; a német telepitvényesek (hospites teutonici) királyi meghívásra jöttek be hozzánk különböző időben, nem egyszerre s ehhez még minden vidék telepitvényesei — miután minden csoport megszokott otthoni jogát magának biztosította — más más joggal. Az, hogy hazánkban csak a magyar és a német birt városalkotó képességgel, bizonyított dolog. Már a XlV-ik században teljes erőre fejlődött a céhrendszer s ez a városok polgárainak jogát közelebb hozta egymáshoz s ekkor alakultak az úgynevezett városi szövetségek, melyek törvényeiben, miután belső életükben igen sok rokon vonás volt, egységes eljárást fedezhetünk fel. IV. Béla korából bírjuk városi jogkönyvünknek egy legrégibb példányát a Selmecbányái jogot, de önálló városi jogul tekintik a szepesi városi jogát is ép ugy mint Buda és Zágráb városáét. *) Kitűnő munkatársunknak, a kiváló jogásznak, szives igéretét bírjuk, hogv nagybecsű dolgozataival gyakrabban fogja olvasóinkat megörvendeztetni a miért e helyütt is köszönetünket fejezzük ki. A szerkesztőség. Ezt a pár szót bevezetésül és most valamit a Szepességről s magáról Lőcséről. Lőcsén a szepesijog (ZipserWilkühr,)a szász «Landrecht» (Sachsenspiegelj és a magdeburgijog szerint ítéltek sőt a Codex j ust i ni an eus-ra is hivatkoztak s ha kutatjuk, hogy városi törvénykönyveink mivel foglalkoztak, azt tapasztaljuk, hogy azok a bíróság szervezését, az örökösödés kérdését, az adóságok mikénti behajtását s az ipar és kereskedelem érdekeit felölelik s e mellett a panasznak két faját különböztették meg, ugy mint: a «bürgerliche Klage»-t és a «peinliche Klage»-t, az elsőnél a feleknek szabad volt kiegyezni, ellenben az utóbb emiitett vád esetében egyezségnek semmi körülmények között sem volt helye s a tettes (bűnös) a törvény által előirt büntetést el nem kerülhette. Nagy garantia övezte körül a szepesi polgárok személyes szabadságát. Ezekből egy a lőcsei városi levéltárban őrzött XIV. századbeli kézirat alapján csak egyet, még pedig a szepesi szászok törvénykönyvének első pontját, mely akként szól: «M agyar ország összes királyaitól nyertük azon jogot, hogy minket, szepességieket, semmiféle ügy miatt senki sem idézhet törvény elé;de igazságát kéresse a királyi gróf előtt, ki a Szepességnek várgrófja vagy a birák és az öregek (eldisben) tanácsa előtt kik megesküdtek arra,hogy mindenkinek igazságot szolgáltatnak a tartnmányi törvény szerint, melyet a Szepesség alapításának ideje óta királyi kegyelemből máig b i r u n k.» Ezekből látjuk, hogy a városok polgárainak hazánk más néposztályai fölött milyen előnyei valának; a városi polgár nem volt ugyan nemes, de annak jogait élvezte, személye szabad volt sőt saját városának hatoságát kivéve mindenki előtt sérthetetlen valá még akkor is, ha bűnös volt. Igen érdekes a lőcsei régi archívumban őrzött «Protocollumsessionum ab anno 1559 usque 16'43» valamint az 1579. évről vezetett úgynevezett «Mal ef i t z=Buc h,» amelyekben nehezen olvasható régi német írással és különleges kifejezésekkel a XVI. és XVII, században itt előfordult egyes esetek feljegyezve olvashatók; a laicusnak nehéz azokból mindent kibetűzni s én csak egy szakértő jó barátom útbaigazításai mellett, mert bizony nem restelem beismerni leckéket vettem nála, barátkozhattam csak meg a régi német nyelvezettel, különös kifejezéí sekkel és írással. Ezek tanulmányozása elég fárasztó, de nem