A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 2. szám - Az uj sommás eljárás a gyakorlatban

14 A JOG Ily körülmények között rangsorozati elsőbbséget biztosítani nem lehet. De lehet akkor, ha csak con versióról van szó. Ha t. i. a felveendő és jelz. biztosítandó uj kölcsön a régit, illetve a réginek fenálló részét felül nem haladja s ha az uj kölcsön: kamatláb és egyéb mellékkötelezettségek tekintetében terhesebb kikötéseket nem tartalmaz. Az eljárást a 947/1888. sz. I. M. rendelet a következőleg szabályozza. Feltéve, hogy jelzálogintézetek, árvapénztárak, nyilv. számadásra kötelezett pénzintézetek, jelz. biztosított és biztosítandó követeléseinek conversiójáról van szó (magánhitelezőkre a rendelet intézkedései nem vonatkoznak), — ugy az adós mint az uj hitelt nyújtó intézet a zálogjog bekebelezésekor kérheti, hogy az uj kölcsön a réginek rangsorozatát nyerje. E rangsorozatot meg is kapja, ha igazolja hogy 1. az uj kölcsön nem nagyobb a réginél,illetve a régi fennálló részénél. Igazolandó pedig ez hitelesített könyvkivonattal; 2. az uj kötelezvénybe bejegy zendő, hogy az uj kölcsön a réginek átváltoztatása céljából köttetett; 3) a régi zálogjog törlését is kérelmezi s a törlési nyugtából is kitűnik, hogy a régi tartozás az uj kölcsönből töröltetett. A 3. okozza a legtöbb nehézséget, mert a régi hitelező nehezen ad törlést, mig pénzt nem kap, az uj hitelező meg nehezen folyósítja a kölcsönt addig, mig követelése megfelelő rangsorozatban zjogilag biztosítva nincs. Ámde ez esetről is gondoskodik fenti I. M. R. 3. §-a. Egyelőre ugyanis igazolják az 1. és 2. alattiakat. Erre a tkkvi hatóság bekebelezi az uj kölcsönre vonatkozólag a zálogjogot, a rangsorozati elsőbbségre vonatkozólag pedig azt mondja ki, hogy a rangsorozati elsőbbség csak akkor lesz kitüntetve, ha a 3. pont szerinti törlés 6 hó alatt kérelmeztetik. A dolgok ily állása mellett azután az uj kölcsönt nyújtó intézet —• még a legscrupulózusabb is — szívesen le fogja fizetni a kölcsön összegét a régi kölcsönt nyújtott intézetnél, ez erre törlést ra, a törlés a telekhatóságnál bemutattatik, a telekhatóság a dangsorozatot kitünteti s a dolog rendben van. Ugyanoly magas lévén az uj kölcsön mint a régi, vagy annak fenálló része és ugyanolyanok vagy előnyösebbek lévén az adósra a mellékkikötések, — a többi zjogos hitelezőket sem éri hátrány, az adóson pedig segítve van. Még csak azt jegyzem meg, hogy a kérdező úr a conversio indokául azt hozza fel, hogy X. intézet követeli pénzét Y. adóson, mig én ugy állítottam fel az esetet, hogy Y. adós kedvezőbb uj kölcsönt nyervén, a régit ki akarja fizetni. Ez azonban a kérdés megoldásának módján mit sem változtat. Dr. Baloghy Ernú, zombori ügvvéd. m. Debitor kérdésére feleletem az, hogy ha Y. convertálni akarja a maga 4,000 frt tartozását — tekintettel a fedezeti alapra - ugyanazon rangsorozat mellett eszközölheti, számba sem véve, vájjon X. hitelező avagy az árvapénztár mint uj hitelező teljesiti a conversiót — ha a rangsorozat átruházása tehertöbblettel nem jár; mert, ha kerülni akarván a takarékpénztár az engedményezéssel járó szavatosságot, és ez okból engedményt nem is ád magára a követelésre nézve, mely fizetés által már amúgy is megszűnt, de a rangsorozatot engedményezheti, mint tjkvileg még fenálló jogát a nélkül, hogy 3-ik személyek érdeke sértve lenne. — így szabadul a takarékpénztár az engedményezésből származható szavatossági tehertől, megkapja az árvapénztár a maga rangsorozati elsőbbségét, 8°/o-os kamat helyett csakis 6°/o-os kamatterhet visel s igy 2°/o előnyben részesül az adós a nélkül, hogy a hátrább álló rangsorozatu követelések fedezete érintve lenne. Az árvaszék 4,000 frtos uj kötvénye mellé csatolja a rangsorozati elsőbbség átruházásáról szóló okmányt és a takarékpénztár nyugtáját a követelés kifizetéséről; kérvényében az uj kölcsön bekebelezését kéri a korábbi rangsorozat szerint a takarékpénztári kölcsön egyidejüleges törlésével és a hatóság a bekebelezést el kell hogy rendelje azon záradékkal, hogy a rang sorozat ezen átruházására tehertöbblettel nem járhat. Ha mégis el nem rendelné (mert van reá eset nem egy), akkor eljárásának csakis azon okát gondolom, hogy az egész tkjkvi rendtartás osztrák invasio lévén, szakaszainak értelmezése nem történik olyan nyilt, magyaros őszinteséggel, a milyent megkiván a magyar ember jelleme és a magyar jogi és gazdasági institutiók egyszerűsége. Bölöni László ügyvéd. Bánffy-Hunyadon. Sérelem. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. Tisztelettel kérem a tek. szerkesztőséget, hogy a «Jog* ez évi első számában «Sérelem* cim alatt megjelent közleményre észrevételeimnek helyt adni s azokat a legközelebb megjelenendő számban egész terjedelemben közleni szíveskedjék. Észrevételeim a következők: H. testvérek cég felperesnek a Csajághi Lajos igazgatása alatt állott «Magyar gazdasági bankbizomány részvénytársaság* alperes elleni peréből kifolyólag, dr. Révai Lajos ügyvéd ur által .Igazmondó* aláírással közlött .Sérelem* a tényállást nem | eléggé kimerítően s szerintem nem mindenben megfelelően adta elő. A tényállás leírását mellőzöm, különösen azért, mert ha eljárásom által alperesnek a panaszolt sérelmet tényleg okoztam, módjában állott a sérelem ellen az egyedül illetékes fórum: a felebbviteli biróság előtt orvoslást keresni. Alperes azonban semminemű jogorvoslatot igénybe nem vett, s tudtommal «avatatlan* és .elfogult* eljárásom miatt, a szintén egyedül illetékes helyen ellenem feljelentést nem tett. Jobbnak látta dr. Révai ügyvéd ur a törvényszerű jogorvoslat igénybevétele helyett «Igazmondó* mögé rejtőzve a nyilvánosság elől s személyem ellen támadni. A «sérelemnek* a perköltségekre vonatkozó s véleményem szerint dr. Révai ügyvéd urat személyesen és közvetetlenül érdeklő részére azonban, megnyugtatására meg kell jegyeznem, hogy azon eljárásért, melyért dr. Révai ur részére 5 frt dijat állapítottam meg, az ellenfél képviselőjét is ugyanilyen összeggel díjaztam. Különben mi .kivételek*, .avatatlanok* és .elfogultak* mert a .Sérelem* szerint többen vagyunk — már szokva vagyunk ahhoz, hogy a különben igen tisztelt perbeli képviselő urak avatott és elfogulatlan része, a költségek megállapításában rendszerint sérelmet lát. Kijelentem végül, hogy hivatali eljárásom helyes vagy helytelen volta felett hírlapi tárgyalásba nem bocsátkozom, s bár nagyon sajnálom, hogy «Igazmondó» ur rólam a «Séielemből* kitetsző véleménynyel van, - a «Sérelem» felett mondani valómat befejeztem, Tisztelettel: IVagy Mózes, albiró Budapesten. Ha cátolatnak mondható az, hogy Nagy ur a sérelemben foglaltakat teljesen beismeri, akkor ezen nyilatkozat csakugyan cáfolat. Költség miatt nem emeltem panaszt, — ha tehát Nagy ur arra fekteti a fősúlyt, akkor Bodóné asszonyom példáját követi, a ki szinte másról beszélt, midőn a bor árát kérték. Hogy perorvoslattal nem éltem és feljelentést Nagy ur ellen be nem adtam, — ez nézetem szerint m e 1 le 11 e m, és nem Nagy ur mellett szól. A nyilvánosságot jövőben is a legfőbb itélőszéknek fogom elismerni, mely minden feljelentésnél hatályosabban sújtja az eredendő bünt, — a birói tulkapást. Ha a közlemény nem igazi nevem alatt jelent meg, ugy az Nagy ur iránti kíméletből történt. Hogy ezen kíméletet nem érdemli, azt fenti nyilatkozata igazolja. Dr. Révai Lajos. Irodalom. A Társadalom- és gazdaság-politikai könyvtár, mely Földes Béla egyetemi tanár szerkesztésében és a Pallas irodalmi társulat kiadásában jelenik meg, rövid időn már második füzetét hozza a könyvpiacra. Egy mindenkit érdeklő, egészen aktuális kérdéssel, az egyenes adók reformjával foglalkozik ebben dr. Felln e r Frigyes «A kiegészítő vagyonadó és szerepe magyar egyenes adórendszerben* cim alatt. A na szakértelemmel, érdekesen és biztos tollal megirt munka először könnyen megismerteti az olvasót avval a sok fontos előzménynyel, a melyek mostani adórendszerünk múltját, megszületését magyarázzák; mindezen dolgok, a mellett hogy életbevágók, fölöttébb érdekesek is; külön is föl kell említenünk a 48-iki magyar kormány, majd az absolut osztrák bürokratia pénzügyi terveinek ismertetését. A következő fejezetben erős vonásokkal mutatja ki szerző jelenlegi adórendszerünk beteges elmaradottságát s a nagy adó-reformról kezd szólani. Itt tér át a kiegészítő vagyonadó fejtegetésére, melyet egy részt szembe állit az amerikai és svájci rossz vagyon-adókkal, másrészt pontonként kimutatja róla nagy előnyeit, a minők a fundáló jövedelem erősebb megadóztatása, hogy megragadja azokat a teher-biró elemeket, a melyek a jövedelmi adó alól kisiklanak, az állami pénzügyeket megszilárdítja, a fényűzési adókat pótolja, de ugyanakkor kiváló társadalompolitikai funkciót is végez, mert ez az adó a birtokos osztályra nehezedik s igy a vagyontalan osztályok súlyos adóterhét ellensúlyozza s végül lehetővé teszi a hozadéki adók által okozott egyenlőtlen adónyomásnak az eloszlását. A kiegészítő vagyonadó keresztülvitelének megismertetése után, dr. Fellner rendre bocsátja egyenes adóinkat, s miközben kiáltó ferdeségeikre rámutat, egyuttaf jelzi, hogy mily szerepe volna mellettük a kiegészítő vagyonadónak,' mely a kis (2000 frton aluli) vagyonokat adózatlanul hagyná, de egyébként a vagyon nagysága szerint vettetnék ki, alacsony (0-75o/o) kulcsa mellett a jövedelemből fizettetnék s szerző számítása szerint is 7.875,000 frtot hozna az államnak. Ugy, hogy mellette a családtagokra rótt adót és a második osztályú kereseti adót el lehetne kerülni s még a hozadéki adókat is lejebb szállítani; mig a mostani félszeg jövedelmi pótadó helyébe egy igazságos, progresszív igazi jövedelmi adó lépne. Nem szólva azon számos érdekes kérdésről, melyeket szerző az egyes adófajok bírálatánál fölhoz, mint a házadó reformja, a házalók, a katonatisztek megadóztatása, — az egész nagy adóreformról tiszta és biztos tájékozást nyerhet az olvasó dr. Fellner munkája alapján, mely nem csak a közgazdát, de ugyszólva mini den adózót érdekel. E hatvankrajcáros füzet kimerítő statisztikai