A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 24. szám - A budapesti egyetem jogi karának ismertetése 1867-1896

94 A JOG arányban hivatva: ennélfogva ez is megállapítandó és nekik az örökség megítélendő volt stb. Azon rendelkezés, mely szerint a folytatólagos végrehaj tása végrehajtás foganatosítására megkeresett biróság is elrendelt heti, ingatlanokra nem vonatkozik, hanem ingatlanokra nézve azon általános szabály nyer alkalmazást, hogy az ingatlanokra a folytatólagos végrehajtás elrendelésére az alapvégrehajtást elrendelő biróság illetékes. [A m. kir. Curia 1896 január 14. 8,762. sz. a.) A birói gyakorlat szerint a nemi közösülés ténye a törvénytelen gyermek anyja részére a természetes apa irányában munkamulasztás miatt és a szülés körül felmerült költség megtérítésére követelési jogot csak csábitás esetében és a büntetőtörvény alá eső cselekmény esetében alapit meg. A keresetindítást megelőző időre az anya a törvénytelen gyermek tartásdiját csak annak bizonyítása esetén igényelheti, hogy ha az igény érvényesítésében akadályozva volt. A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1896 február 25. I. G. 153. sz. a.) Az elrendelt személyes megjelenés folytán felmerült költség a per folyományát képezi és igy a perköltséghez tartozik, mint ilyen a pert letevő felperes terhére esik. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: A kir. törvényszék az elsó'biróság végzésének felfolyamodással megtámadott azt a részét, melylyel alperes személyes megjelenése folytán felmerült költségnek felperes terhére leendő megállapítását mellőzte, megváltoztatja és kötelezi felperest, hogy alperesnek a már megállapított perköltségen felül még 17 frt, perköltséget 8 nap alatt fizessen; felfolyamodássaJ meg nem támadott egyéb részét érintetlenül hagyja. Indokok: Az 1868. évi 54. t.-c. 70. §-ának 2. bek. értelmében perletétel esetén felperes a perköltségnek alperes részére leendő megfizetésére kötelezendő. A fenforgó esetben alperesnek az 1868: 54. t.-c. 83. §-ában foglalt jogkövetkezmények terhével való személyes megjelenése felperes kérelmére és alperes ellenzése dacára rendeltetett el, a 11,243/94. számú végzéssel. Minthogy pedig az ekként elrendelt személyes megjelenés folytán felmerült költség a per folyományát képezi és igy a perköltséghez tartozik, mint ilyen pedig az idézett törvényhely rendelkezése szerint a pert letevő felperes terhére esik; és minthogy ezen költség mellőzésére jogos indok fen nem forog: annálfogva az elsőbirósági végzés idevonatkozó részének megváltoztatása mellett felperest az alperes személyes megjelenése folytán felmerült és a tett kiadásoknak és időveszteségnek megfelelően megállapított költségnek, mint perköltségnek, valamint az ezzel egy tekintet alá eső felfolyamodási költségnek alperes részére leendő megfizetésében is elmarasztalni kellett. (1896. április hó 11-én E. 112.) A felhívó maga is beismervén azt, hogy a felhívottal egyezséget kötött, a felhívottnak az a panaszolt eljárása, mely szerint a felhivóval szemben azt állította volna, hogy neki ellenében az említett egyezség alapján követelése van, kérkedésnek nem tekinthető. A pestvidéki kir. törvényszék (1894. évi szept. 20. 3,696. sz. a.) Kiss Albert ügyvéd által képviselt Cs. István felperesnek dr. W e i s z Samu ügyvéd által képviselt Sch. Vilmos és Sch. József alperesek ellen joggal való kérkedés miatt indított felhívási perében a következő Ítéletet hozta: Indokok: Ámbár felhívottak tagadták, hogy a eresetben előadott követelésükkel mások előtt kérkedtek, ámbár tagadták, hogy az általuk is elismert egyezség, melynél fogva a felhívó adósukká vált, ennek a keresetben körülirt szilvórium adójára vonatkoznék: minthogy felhívó tényleg tudomására jutott annak (vagy közvetlen tudomással bír arról), hogy a felhívottak ellene a keresetben előadott követelést formálják és a felhívottak ezt feleletükben, habár korlátozottan beismerik: a mennyiben a felhívó azon tartozásnak és azon címen keletkezett követelésnek érvényesítését kívánja, a melyet keresetében előad, az ügy érdemére tartozik azt elbírálni, hogy ilyen cimen áll-e fenn a felhivónak tartozása vagy sem ? A mennyiben tehát a felhívottak maguk sem vonják kétségbe, hogy mint regale-bérlők a felhívott bizonyos fogyasztási adó tartozására vele egyezséget kötöttek: az vájjon a keresetben előadott adóköteles tárgyra vonatkozik-e az vagy sem, akkor és oly körülmények közt történt — a mint a felhívó előadja, nem döntő az ügy jelen állásában; mert ha a felhívottaknak más cimen, máskor és más összeget tevő követelésük van, ez a jelen végzéssel nem érintetik, ha pedig a keresetben körülírthoz tartanak jogot, ugy kétségtelen, hogy a felhívó e jog érvénytelenségét vitatja, áz 1868: L1V. t.-c. 514. és köv., illetőleg az 1881: LIX. t.-c. 80. §-ában szabályozott eljárás utján kérheti ama jog érvénytelenítését: ennélfogva a felhívási kereset értelmében kellett határozni. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. nov. 20. 12,507. sz. a.) az elsőbiróság végzését megváltoztatja, a felhívásnak helyt ad stb. Indokok: A felhívó kereseti előadása szerint a felhívottak azzal a joggal kérkedtek, hogy a felhívó nekik italmérési jog ellen elkövetett kihágás következtében egyezségileg kötelezett 650 frtból 550 frttal tartozik. A felhívásnak azonban nem lehetett helyt adni, mert a felhivó a felhívottak tagadásával szemben nem bizonyította, hogy ezek a keresetben megjelölt joggal kérkedtek, és mert különben is ha felhivó azt véli, hogy a kérdéses egyezség érvénytelen, szabadságában áll közönséges pert indítani oly célból, hogy az emiitett egyezség érvénytelennek mondassék ki stb. A m. kir. Curia (1896. évi március 13.927. sz. a.) a másodbíróság végzése helybenhagyatik indokainál fogva és főleg azért, mert a felhivó maga is beismerte azt, hogy a felhívottakkal egyezséget kötött, mely szerint 650 frtnak a fizetésére kötelezte magát s 100 frtot a felhívottaknak részlettörlesztésül fizetett is, a felhívottaknak az a panaszolt eljárása tehát, mely szerint a felhivóval szemben azt állították volna, hogy nekik ellenében az emiitett egyezség alapján követelésük van, kérkedésnek nem tekinthető stb. A házassági törvény által hatályon kívül nem helyezett állandó birói gyakorlat szerint a nő válóper keretén kívül is követelhet tartásdijat, ha a különélésre a férj sérelmes magaviselete szolgáltatott okot. Ténykérdést képez, hogy a vagyoni viszonyokhoz mérten mily tartásdíj a megfelelő. (A m. kir. Curia 1896 február 26. I. G. 157. sz. a.) Magánjogi társaságoknak jogképessége nem függ az állam elismerésétől vagy a szervezeti rendelkezések állami jóváhagyásától. Az 1893. évi XVIII. t.-c. 166. §-a nem meriti ki azokat az eseteket, a melyekben a felebbezési biróság a per megállapitásához feltétlenül szükséges előfeltételek hiánya miatt hivatalból köteles az elsőbiróság ítéletét feloldani és az eljárást megszüntetni. Ezen okból nem követ el szabálytalanságot a felebbezési biróság akkor, a mikor az alperes ügyfélképességének hiányát fenforgónak vélvén, hivatalból elrendeli ezen pergátló körülménynek tisztába hozatalát. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896 január 16. II. H. 23. sz. a.) A sommás eljárási törvény szerint a felebbezésnek magában kell ugyan foglalnia az itélet megjelölését, a mely ellen a felebbezés intéztetik, de a megjelölés módja nincs meghatározva és különösen nincs elrendelve az, hogy az itélet számára hivatkozni szükséges. Ezen okból külön eldöntés tárgyául kell szolgálnia annak, hogy a megjelölés olyan-e, hogy azáltal a törvény kívánalmának elég tétetett-e. Ezen elbírálásnál irányadó csak az lehet, hogy a megjelölésből a felebbezett itélet ugyanazonosságára kétségtelenül következtetni lehessen. (A m. kir. Curia mint felülvizsgálati biróság 1896 február 25. I. H. 8. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi törvény 174. §-a értelmében csak a részvényeseket illeti meg az a jog, hogy a közgyűlési határozatot megtámadhatják. Felperes tehát alapitói minőségében nincsen jogosítva arra, hogy a részvénytársaság közgyűlési határozatát megtámadhassa. A kereskedelmi törvény 174. tj-ában szabályozott kereseti jog a részvényes egyéni jogának a többség elleni megvédése szempontjából alkottatván, annak gyakorlása azon elő feltételhez van kötve, hogy a megtámadási jogot érvényesíteni kívánó részvényes a megtámadott közgyűlési határozat hozatalánál vagy jelen nem volt vagy ha jelen volt, annak hozatalához hozzá nem járult. A m. kir. Curia itélt: A másodbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kereskedelmi törvény 174. §-a értelmében minden egyes részvényest, a társasághoz való viszonyából folyólag megilleti az egyéni jog a közgyűlési határozatot megtámadhatni és annak megsemmisítését kérni, a mennyiben az keletkezésénél vagy tartalmánál fogva a törvényt vagy az alapszabályokat sérti. Ezen kereseti jog a részvényesi minőségen alapul és azért csak részvényes által gyakorolható. Felperes tehát azon az alapon, hogy a közte és alperes részvénytársaság alapitói között létrejött megállapodásban biztosított előjogok alperes társaság által megsértettek, a közgyűlési határozat megsemmisítésére kereshetőségi joggal nem bir, hanem sértve vélt jogainak orvoslását egyéb uton szorgalmazhatja. Felperes ezenfelül részvényesi minőségéből is kifolyólag megtámadja a közgyűlési határozatot és ezen az alapon, tekintve, hogy alperesi társaság a-részvényesi minőséget az elleniratban nyíltan és kifejezetten elismeri, a kereshetőségi jog meg is volt állapítandó, mindazonáltal a keresetnek nem volt hely adható, mert a kereskedelmi törvény 174. §-ban szabályozott kereseti jog a részvényes egyéni jogának a többség elleni megvédése szempontjából alkottatván, annak gyakorlása azon előfeltételhez van kötve, hogy a megtámadási jogot érvényesíteni kivánó részvényes a megtámadott közgyűlési határozat hozatalánál vagy jelen nem volt vagy ha jelen volt, annak hozatalához hozzá nem járult Felperes azonban az 1893 október 7-én megtartott közgyűlésről felvett és általa a keresethez D. a. csatolt jegyzőkönyv tanusá-