A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 24. szám - A budapesti egyetem jogi karának ismertetése 1867-1896

190 A JO 3 ítélete ki nem terjeszkedett — felperes azt kérelmezte ugyanennél a kir. tvszéknél, hogy az ítéletnek joghatása az újra felfedezett hagyatéki ingatlanra is kiterjesztessék. A kir. tvszék ennek helyt nem adott mondva, hogy a marasztalás szorosan körülirt hagyatéki vagyonra s annak értéke erejéig levén jogerősen kimondva, az Ítélet joghatását az újonnan felfedezett ingatlan tekintetében ki nem terjesztheti, hanem a felperesnek — ha a végrehajtást erre az ingatlanra is vezetni kívánja — módjában áll ezt uj keresettel bíróilag megítéltetni. Felperes ekkor — bizonyára hogy rövidebb uton célt érjen - az 1,000 frtot meghaladó követelését 500 frton aluli összegre leszállította és a kir. tvszék határozatainak értelmében a keresetet a B.-i kir. jbiróságnál tette folyamatba. Ez a kir. jbiróság azután a kereseti jogalapot újból kérdés tárgyává tette s erre nézve ujabb biztosítási eljárást tett folyamatba. Felperes ily körülmények között egy ferde helyzetbe jutott, s bár a kérdés még jogerős elbírálást az uj stádiumban nem nyert — annak a veszélynek látszik kitéve lenni, hogy itélt jogát újból biztosítani kénytelen. Epen ezért nem tartom én szükségesnek, ellenkezőleg elhibázottnak azt, hogy felperes uj keresetet tartozzék indítani csak azért, hogy követelését az örökhagyónak uj s az első Ítéletben nem foglalt ingatlanából kielégíthesse. A végrehajtási törv. 117. §-a felsorolja azokat az eseteket, melyek fenforgása mellett helye van folytatólagos kielégítési végrehajtásnak és mert a végrehajtási törv. ebben a §-ban, de másutt sem — az örökhagyó hagyatékából nyerhető kielégítés iránt külömbséget nem tesz — nincs kétség az iránt, hogy ily örökségi marasztalás esetében is a külömben szükséges előfeltételek fennforgása mellett a folytatólagos k. végrehajtást el lehet és el kell rendelni. Óhajtanám e lapok t. olvasóinak véleményét ismerni, azért a kérdést felvetem. X. • Y. Vegyesek. A budapesti kir. ítélőtábla szüneti tanácsának összeállítása július hó 5-tó'l augusztus l-ig. Elnök: dr. Hérics Tóth János kir. Ítélőtáblai tanácselnök. Bírák: Kársa László, dr. Horváth Ferenc, dr. Tarnai János, Zachár Gyula, Dezseöfíy Géza, Bakos János, Forster József. Augusztus hó 2-tól augusztus hó 29-ig. Elnök: Sárkány József kir. Ítélőtáblai alelnök. Birák: Burg Lajos, Zachár Gyula, Dezseöffy Géza, Sárvár y Gusztáv, dr. Bel us Győző, Végh József, dr. Nyevickey Antal. A szabadkai ügyvédi kamara díszközgyűlése. A szabadkai ügyvédi kamara m. hó 24-én tartotta meg ez évi rendes díszközgyűlését, melyen Paukovich Andor kamarai elnök jogi életünk ezer éves múltjáról nagyszabású beszédet mondott. Dr. Szilasi Fülöp kamarai tag indítványára a közgyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy az elnöki megnyitó beszéd a jegyzőkönyvbe «örömemléküD szórói-szóra bevétessék, illetve kinyomattassék s az a kamarai tagok közt szétosztassák. 1). u. 1 órakor a «Bárány* szálloda külön termében díszebéd volt, melyen a birói karból is többen résztvettek. Felköszöntőkben hiány nem volt s hogy vigan voltak, azt tanúsítja azon körülmény is, hogy a «diszebéd» éjfélutáni 2 óráig tartott. A lefolyt ünnepélyes napot az ügyvédi kamarai tagok egy szép és nemes tettel zárták be, a mennyiben az «ügyvédi segély-alap* gyarapítására mintegy 2,000 frtot gyűjtöttek illetve adakoztak. Botrányosklienshajhászatkörlevelek utján. A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága: A panaszlott ügyvéd az 1874: XXXIV. t.-c. 68. §. b) és 69. §. b) pontjának rendelkezése alá eső fegyelmi vétség miatt vád alá helyeztetik. Indokok: Panaszlott ügyvéd a panaszhoz f) alatt csatolt melléklet tanúsága szerint kőnyomás utján sokszorosított levelet intézett külföldi kereskedőkhöz, a melyekkel azokat azon kecsegtetéssel törekedett ügyfelekül megnyerni, hogy behajtás végett neki átadandó kétes követeléseiket saját veszélyére fogja behajtani olyképen, hogy még az ellenfelet esetleg illetendő költségeket is sajátjából fogja viselni s a maga részére ezután azt kötötte ki, hogy a behajtandó öszszegnek 25°/o-á őt illesse jutalomdijul. Panaszlott ügyvéd védelmére előadja, hogy a kérdéses kőnyomatos másolat irodájában készült s hogy az csak 3 vagy 4 példányban állíttatott elő s hogy abból legfeljebb 1 -2 példányt adhatott jó ismerőseinek, annak szétküldését azonban — meggondolván a dolgot — nem eszközölte. Ezen védekezés azonban el nem fogadható; mert panaszlott ügyvéd a nyert halasztás dacára sem azt nem igazolta, hogy a kőnyomatos sokszorosítás irodájában történt, sem a tanút nem jelentette be, ki a sokszorosítást eszközölte. S nem fogadható el panaszlott ügyvéd mentsége azért sem, mert időközben a szóban forgó körlevélnek egy másik példánya is beküldetett a kamara ügyészének és mert merőben lehetetlennek látszik.hogy ha panaszlott ügyvéd csak 2 példányt és pedig jó ismerőseinek adott volna, mindkét példány nyilvánvalólag címzettek megbotránkozásának jeleként a kamara ügyészének beküldessék. Tekintve pedig, hogy a hivatkozott körlevél egyrészt botrányos ügyfélhajhászatot foglal macában s másrészt a perköltségekre vonatkozó részében a kar tekintélyét sérti; tekintve továbbá, hogy a levél tartalma igazolja, hogy az nem panaszlott ismerőseihez, hanem ismeretlen külföldi kereskedőkhöz intéztetett s hogy a fent hivatkozott adatokból s a dolog természetéből okszerűen következtethető, hogy panaszlott ügyvéd azt több példányban küldte szét; s tekintve végül, hogy a hivatkozott levél szétküldése által elkövetett fegyelmi vétség tényálladéka akkor is fenforog, ha bizonyítást nyerne, hogy az valóban csak 2 példányban küldetett szét, mert előbbi körülmény csak a beszámításra, de nem a vétség megállapítására bírhat befolyással. — A m. kir. Curia fegyelmi tanácsa: Az elsőfokú fegyelmi bíróság határozata indokainál fogva helybenhagyatik. (4896. május 9-én. 155.) Az ügyvéd kitanitása a sommás eljárásban. A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa :>Alaptalan felperesnek az a panasza, melyet arra alapított, hogy a felebbezési bíróság őt felhívni tartozott volna a további bizonyításra, mert igaz ugyan, hogy a S. E. 37. §. szerint a bíróság köteles arról gondoskodni, hogy a felek homályos kérelmüket, tényelőadásaikat és nyilatkozataikat felvilágosítsák, hiányos tényelöadásaikat kiegészítsék és általában a szükséges kérelmeket és nyilatkozatokat megtegyék, de ezen szakasz végtétele szerint figyelmeztetni a feleket a szükséghez képest cselekményeik és mulasztásaik következményére, egyáltalában csak akkor köteles, ha a felek ügyvéd által nincsenek képviselve, e szerint a perben ügyvéd által képviselt felperes még akkor sem emelhetne panaszt, ha a felebbezési bíróság által állításának bizonyítására egyáltalában fel nem hivatott volna, legkevésbé pedig a miatt, hogy fel nem hivatott arra, hogy az általa előadott bizonyítékokon felül még további bizonyítékokat szolgáltasson. (1896. május hó 12. I. G. 44.) Ügyfél értesitésének huzamosabb időn át való elmulasztása fegyelmi vétség. A m. kir. Curia: B. Gy. ügyvéd elleni fegyelmi ügvben határozott: A brassói ügyvédi kamara fegyelmi bíróságnak hatázozata azzal a változtatással hagyatik helyben, hogy panaszlott ügyvéd az 1874. évi XXXIV. t.-c. 68. §. a) pontjában s illetve 69. §. cj pontjában meghatározott fegyelmi vétség miatt helyeztetik vád alá Indokok: Panaszlott ügyvéd a 2/96. sz. felebbezéshez csatolt felzettel és végzéssel pótlólag kimutatta, hogy a megbízó cég nevében a keresetet a brassói kir. járásbírósághoz még 1892 január havában csakugyan beadta, ennyiben tehát a panaszlottat kötelesség-szegés, valamint az elsó'birósági határozat indokaiban emiitett tisztességellenes magaviselet nem terheli. Minthogy azonban panasz tárgyát képezi az is, hogy panaszlott ügyvéd az általa elvállalt ügy mikénti állásáról a megbízó céget, illetve bécsi s utóbb budapesti képviselőjét 1892 február 26-ika óta több mint 9 hónapon át, ismételt felszólítás dacára nem értesítette, erre a mulasztásra nézve pedig panaszlott magát nem igazolta: ezért vád alá helyezése, tekintettel az ügyvédi rendtartás 68. §. a) pontjának s illetve 69. §. c) pontjának rendelkezéseire, indokoltnak mutatkozik. (1896 május 9. 65- sz. a.) A magyar szent korona területén székelő ipar- és kereskedelmi kamarák területi beosztása. Egy felmerült cégbejegyzési eset alkalmából a kir. törvényszékek egyike az «első magyar>cim bejegyzésének feltételéül azt kötötte ki, hogy folyamodó cég a m. kir. kereskedelemügyi minister ur által kiállított hivatalos bizonyítványban mutassa ki a magyar szent korona területén létező összes kereskedelmi és iparkamarák jegyzékét, mely kamaráktól a folyamodónak bizonyítványt kell benyújtania arról, hogy hasonló gyár vagy ipartelep az országban, illetőleg a kamara területén nem létezik, tehát a fenti cimet jogosan kérelmezi. Minthogy hasonló eset a jövőben gyakrabban fordulhat elő, a magyar szent korona területén székelő ipar- és kereskedelmi kamarák alábbi jegyzéke oly felhívás mellett közöltetik a kir. törvényszékekkel, hogy hasonló cégbejegyzéseknél az ipar- és kereskedelmi kamaráknak a kimutatásban feltüntetett területi beosztását irányadóul tekintsék. (24,982/1896. I. M. sz.) Kimutatás a magyar szent korona területén székelő ipar- és kereskedelmi kamarákról és azok területi beosztásáról. 1. Budapesti ipar- és kereskedelmi kamara. Pest-Pilis-SoltKiskun és Fejér vármegyék, Budapest főváros, Kecskemét és Székesfehérvár önálló törvényhatósági joggal felruházott városok. 2. Szegedi ipar- és kereskedelmi kamara. Bács-Bodrogh és Csongrád vármegyék, Baja, Szabadka, Zombor, Újvidék, Szeged és Hódmezővásárhely önálló törvényhatósági joggal felruházott városok. 3. Temesvári ipar- és kereskedelmi kamara. Temes, Torontál és Krassó-Szörény vármegyék, Temesvár, Versec és Pancsova önálló törvényhatósági joggal felruházott városok. 4. Aradi ipar- és kereskedelmi kamara. Arad, Békés, Csanád és Hunyad vármegyék, Arad önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 5. Brassói ipar- és kereskedelmi kamara. Brassó, Fo^aras Szeben és Nagyküküllő vármegyék. 6. Kolozsvári ipar- és kereskedelmi kamara. Kis-Küküllő, Alsófehér, Torda-Aranyos, Kolozs, Szilágy, Szolnok-Doboka és Besztercze-Naszód vármegyék, Kolozsvár önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 7. Maros-Vásárhelyi ipar- és kereskedelmi kamara. Csik, Háromszék, Udvarhely, Maros-Torda vármegyék, Maros-Vásárhely önálló törvényhatósági joggal felruházott város. 8. Debreceni ipar- és kereskedelmi kamara. Bereg, Ucrocsa, Mármaros, Szatmár, Szabolcs, Hajdú és Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyék, Debreeen és Szatmár-Nérneti önálló törvényhatósági joggal felruházott városok.