A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 22. szám - Bírósági kézbesítőkről. 1. [r.]

172 A. JOG bízottjuk által a vasár- és ünnepnapok kivételével délután 5 órakor, utóbbi napokon délelőtt 11 órakor, posta-állomások székhelyén a postahivatalnál posta érkezés után, de 12 órán belől a községelöljáróságnál jelentkezni tartoznak a kézbesítendő darabok s illetve a címükre szóló levelek átvétele végett. A hivatalszolgák a bíróság székhelyén csak az azonnal teljesítendő kézbesítésekre használandók fel. 15" §• A bírósági kézbesítők «birósági kézbesítői könyv»-et tartoznak vezetni, melybe a kir. bíróságok, postahivatal és község elöljáróságtól átvett ügydarabokat, a kir. bíróságnál, a postán és a községelőljáróságnál az átvételkor bevezetik s a kir. bírósági kiadók valamint a községi elöljárók az átadás évét, hó és napját, ugy saját nevüket, a postahivatalok napi bélyegzőjüket a tényleges átadás bizonyításául az utolsónak bevezetett darab alatt feljegyzik, illetve reá ütik. Hasonlóan bizonyítandó a bírósági kézbesítő által a kir. bíróságok kiadó- a postahivatal vagy községelőljáróságnak történt átadása is. 16. §. A 15. §-ban irt intézkedések be nem tartása miatt a bírósági kiadók és községi elöljárók ellen a fegyelmi vizsgálat bevezetése végett az intézkedések megteendők, a postahivatalok vezetői pedig a mulasztás leírása mellett a postaigazgatóságnak tudomására hozandók. 17. §. A bírósági kézbesítők a 15. §-ban előirt módon kezükhöz vett ügydarabokat az átvételtől számított 48 óra alatt tartoznak a címzettnek felkeresése után személyesen kézbesíteni s minden egyes kézbesített ügydarab tartalmát annak megmagyarázni s hogy ez megtörtént, a kézbesítési vevényen feljegyezni, mely körülményt, valamint az ügydarab átvételét a címzett az átvétel éve, hó és napjának kitüntetése mellett aláírása vagy kézjegyének elnyomása által igazolni tartozik. 18- §• Ha a címzett a kézbesítendő ügydarab átvételét megtagadja, a kézbesítő meghívandó két tanú előtt az ügyirat tartalmának előadása után azt átvétel végett újra megkinálja, mi ha sikertelen maradna, ezen körülmény a kézbesítési vevényen feljegyzendö s ugy a tanuk aláírása vagy kézjegye, mint a kézbesítő aláírása által igazolandó. Ez esetben az ügydarab kézbesítettnek tekintendő. 19. §. Ha pedig a címzett a község vagy kézbesítési kör határán kivül taztózkodik vagy elrejtezett, a kézbesítő ezen körülményeknek a kézbesítési vevényen feljegyzésével értesiti a megbízó bíróságot. Bűnügyek és fegyelmi ügyekben a kipuhatolt tartózkodási hely és erre szolgáló bizonyító adatokat is feljegyezni tartozik. 20. §. A kir. biróság a 19. §. esetében a távollevő vagy elrejtezett érdekelt fél részére polgári peres és perenkivüli ügyekben ügygondnokot rendel s joghatálylyal ennek kézbesitteti az ügydarabot. 21. §. Polgári peres és perenkivüli ügyekben az érdekelt felek honn nem létében a 17. §. utasításainak betartása mellett ezek háznépe önjogu tagjainak is joghatálylyal kézbesíthetők az ügydarabok, de ha az átvételt megtagadják, a 28. §. intézkedése tartandó be. 22. §. Bűnügyek s fegyelmi ügyekben mindig a címzett személyeknek kézbesítendők az ügydarabok, ugy a polgári ügyekben meghívott tanuknak is. 23. §. A bírósági kézbesítők a teljesített, vagy a 19., 21. és 22. §§. utasításai szerint megkisérlett kézbesítéstől számított 48 óra alatt a kézbesítési vevényeket a kir. bíróságoknak és illetőleg a postahivatal vagy községelőljáróságnak rendeltetési helyökre juttatás végett átadni kötelesek, mit ha elmulasztanak, a kinevező kir. járásbiró vagy helyettese által esetenkint 1-től 50 frtig terjedhető pénzbirsággal sujtandók. Ha a kézbesítő eljárása büntetendő cselekményt vagy magánjogi sérelmet foglal magában, az a fennálló törvények szerint bírálandó el. 24. §. Az illetékes kir. járásbíróság, valamint az ezen kivüli minden más biróság, az áru- és értéktőzsde és a termény- és gabonacsarnokok külön bíróságai, kir. ügyészség, kir. közjegyző vagy békebiró, ha a kézbesítő mulasztását tapasztalják, azt azonnal hivatalos emlékeztetőbe veszik s kötelesek azt a kézbesítő ív és az esetleg rendelkezésre álló egyéb adatokat az illetékes kir. járásbíróhoz a rendbírság kimérése végett átküldeni. 25. §. Az illetékes kir. járásbiró, kétséget kizáró adatok esetében a kézbesítő meghallgatása nélkül, vagy ha szükségesnek látja a kézbesítő meghallgatása és kézbesítői könyvének betekintése után határozatban méri ki a rendbüntetést. 26. §. A rendbírság kirovása ellen jogorvoslatnak helye nincs s befizetésére 15 nap adandó, azonban a szükséghez képest a biztosítási intézkedések a határozat hozatalával egyidejűleg is megtehetők. A 15 napi határidő leteltével a rendbírság a bírósági kézbesítőnek bárminő vagyonából, vagy az adóhivatalnál levő kézbesítési dijaiból fizetési meghagyás, illetőleg rendelvény utján a végrehajtási eljárás szabályai szerint hajtandók fel. 27. §. A bírósági kézbesítő, a ki három izben rendbírsággal sújtatott, állásától felfüggesztendő s 3 év előtt bírósági kézbesítővé ki nem nevezhető. 28. §. A rendbírságok címüknek megjelölése mellett a kir. adóhivatalhoz küldendők s .bírósági kézbesítők rendbírság alapja» címén külön könyvelendők és a magy. kir. igazságügyminister rendelkezése alatt állanak, a ki a bírói ügyviteli szabályokban irt feltételek mellett a pontos és szorgalmas kézbesítők segélyezésére fogja fordítani. 29. §. A bírósági kézbesítők segélyezését kérelemre vagy hivatalból a kir. járásbíróság vezetője a kir. törvényszék elnöke utján hozza javaslatba. 30. §. A kézbesítői könyvekhez szükséges nyomtatványokat a kir. járásbíróság utján a kir. államnyomda szolgáltatja. 31- §• , . ; , A kézbesítők a kézbesítői könyveiket minden ev vegén kötelesek az illető kir. járásbíróság vezetőjének lezárás és irattárba helyezés végett beküldeni. 32. §. Ezen törvény n lépik hatályba s végrehajtásával a m. kir. igazságügyi minister bizatik meg. 2. Indokolás. t. Általánosan. A gyakorlat megmutatta, hogy az 1875-ik évi X. t.-c. által rendszeresített kézbesítők az igazság szolgáltatás körül nekik adott teendőket nem végezik oly módon, hogy a mindennapos panaszokra okot ne szolgáltatna maga az intézmény. A kézbesítőkről szóló törvény azért sem hozhatta meg a várt eredményt, mert az abban kimondott kézbesítői felelősség a lehető legnagyobb mértékben illusoriussá lett a gyakorlatban, mivel a hanyag és sok esetben részrehajló sőt megvdsztegethető kézbesítők csak fegyelmi uton vonhatók felelősségre s ezen fegyelmi eljárás megindítása, befejezése s a mulasztás megtorlására az eljárás által leginkább sértett kir. bíróságok semmi befolyást nem gyakorolhatnak nemcsak, sőt a nekik jutott szerep csupán a kézbesítő feljelentése s ennek eredménye rendesen a községi kézbesítő büntetlensége. Hogy tehát a kir. bíróságoknak a községi kézbesítőkkel szembeni ilyen befolyástalan állása a kir. bíróságok tekintélyének emelésére nem szolgál, nemcsak, de 19 év alatt annyira ki is tanította őket a hatóságok megbízásainak hanyag teljesítésében, sőt kijátszásában, hogy a kézbesítőkről szóló törvény végrehajtása tárgyában kiadott szabályrendelet 5. §-ban vezetni rendelt jegyzék dacára akkor kézbesítenek, a mikor nekik tetszik vagy a mikor érdekeik megkívánják. U. i. a kézbesítendő darabokat az átvétel után 10—15 nappal a határozott időre szóló idézőket a kitűzött napon vagy ezután vezetik be s aztán hemzseg a bíróságok irattárában a kézbesítési vevények azon sokasága, melyeken a kézbesítőknek ilyen megjegyzései vannak: «későn érkezvén, nem volt kézbesíthető* vagy • a kitűzött idő után érkezvén visszaküldetik» stb. stb. Bár a bíróságoknak a kézbesítők jegyzékét betekinteni joguk van, ez nem segit a bajon, mert a kézbesítési vevényre vezetett érkezési nap megegyezik a jegyzékben lévő érkezési nappal, hiszen a kézbesítők ellenőrzés nélkül vezetik azt s mivel a bíróságok postakönyve nem bizonyíték arra, hogy mikor érkezett a kézbesítendő ügydarab a kézbesítő kezéhez, hanem csak a postára feladás idejét tünteti fel, az illetékes közigazgatási hatóságok a kézbesítőt a mulasztás terhe alól rendesen felmentik, mert postán is vesztegelhetett az ügydarab vagy körüljárhatta az országot. Hogy tehát a községi kézbesítőnek teljesen személyes, erkölcsi érzületére van bizva igy a pontos és lelkiismeretes eljárás, a felhozottakon kivül a szaklapokban annyi oldalról felsorolt panaszokban megvilágított esetek is bizonyítják. Kell tehát arról gondoskodni a törvényhozásnak, hogy azon alárendelt közegek felett, kiket a törvény a bíróságok szolgálatába rendel, ezeknek fegyelmezési, sőt büntető joga is legyen a mint joga, de kötelessége védeni őket az 1879: XL. t.-c, 46. §. és illetve az 1880: XXXVIII. t.-c. 40. §. 5. p. és illetve 41. §-a értelmében. Másik oka a fennálló kézbesítői intézmény hiányos és megbizhatlan voltának az, hogy a mai nehéz megélhetési viszonyok között sem kitüntetést, sem javadalmazást nem tartalmaz, csupán törvény által kényszeritett terhet s igy nincs semmi buzdító abban a lelkiismeretesség, pontosság és szorgalomra, mert a kézbesítésekért díjazást elfogadni vagy szedni a törvény tiltja s igy a kézbesítés oly kénytelen-kelletlen, a mily kellemetlen az azzal járó fáradság. Kell tehát oly eszközről gondoskodni, hogy a kézbesítés, mely a bírói eljárás lehetőségének és gyorsaságának egyik elő-